Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

A járási pártértekezleten — annyi volt a vitára jelentkező — . már nem kaphatott szót Behány Péter, a tiszaújfalusi Tisza Tsz elnöke, pedig elkészült rá gondolatban.

— El akartam mondani

— sorolja készségesen —, hogy szövetkezetünkben már eddig is igen szép eredményeket hozott a

\ kongresszusi munkaverseny. Az öt brigád versengése forintban is lemérhető: a tervezetthez képest több mint egymillió forinttal nőtt a közös termelésből származó bevétel, s az egy-egy tagra jutó jövedelem is remélhetőleg nagyobb lesz a tervezettnél. Az újtelepítésű szőlőknél 73 mázsás rekordtermést értünk el, s ezért 110 ezer prémiumot kap a szőlős brigád. De szinte minden üzemág kitett magáért, annak ellenére, hogy a tetemes belvíz- és árvízkár ugyancsak visszavetette a gazdálkodást.

Aztán a tervekről beszél, amelyben fő helyen szerepel az állattenyésztés fejlesztése, az intenzívebb gabonatermesztés, s ez utóbbi érdekében a felhasznált műtrágyamennyiség megháromszorozása, a kertészet bővítése, általában a belterjesség fokozása.

Szeretett volna a vezetés problémáiról is mondani pár szót, mert az a véleménye, hogy ez egyre nagyobb hangsúlyt kap az általános fejlődés során.

Azt már nem tőle. hanem a felettes járási szerveknél hallottuk, hogy a tiszaújfalusi Tisza Tsz, amikor 1963. januárjában Behány Pétert itt megválasztották elnöknek, közel kétmilliós mérleghiánnyal küszködött, de az évi mérlege már aktívan zárult. A rákövetkező évet egymilliós tartalékkal zárták, s az ismert nehézségek ellenére — árvíz stb. — a gazdálkodás azóta is tartja a tervezett szintet: nem terhelik dotációigényekkel az államot.

— A szövetkezet szorgos parasztságáé az érdem, melyhez a párt- és gazdasági vezetés jó együttműködése járul — mondja, s arra kér. nehogy felesleges dicsérő jelzőkkel illessem személyét.

S erre valóban nincs is szüksége. A pártértekez- iet résztvevői, akik a járási párt vb tagjaként is jól ismerik Behány Pétert, küldöttnek választották őt is a megyei pártértekezletre.

S ez többet mond minden dicsérő szónál.

Csendes szavú asszony Matos Istvánné. Nem tudom. hogyan irányít 20— 30 munkást a csomagoló- ban, ahol ráadásul a gépek is zajonganak. De bizonyosan jól, mert munkacsapata már hat éve elérte a szocialista brigád címet.

Matos Istvánnét, a Ka- locsavidéki Fűszerpaprika Vállalat szocialista brigádvezetőjét a kalocsai városi pártértekezleten megválasztották küldöttnek a megyei pártértekezletre. Kiváló dolgozót és közmegbecsülésnek örvendő embert ért ez a megtiszteltetés. '

Az üzemben a csomagoló a legjobb munkahelyek egyikének számít. Tiszta, rendezett, a kereset is jó, 1400—1500 között. Igaz, hogy meg kell érte dolgozni. Senki sincs a brigádban, akinek a teljesítménye 100 százalék alatt maradna.

Ez pedig nem csekélység. A kétdekás csomagológépen például 480 kiló paprikát tesznek ta- sakokba egy műszak alatt. Tessék utánaszámolni: ez 8 óra alatt 24 ezer zacskó. Nem is a súly a sok, a majdnem öt mázsa, hanem a megállás nélkül végzett szapora munka.

Még szinte gyereklány volt, amikor 1949-ben odakerült. De egy év múlva már belépett a pártba. Tíz évvel ezelőtt kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt, s I960, óta brigádvezető. Tavaly oklevelet, az idén április 4-én pedig megkapták a szocialista brigád jelvényt, a 3000 forint értékű ajándékot hozzá.

Férje szintén munkás, egy másik helybeli üzemben, az EKÁ-ban. Van egy hétéves kislányuk is, kitűnő tanuló, s elképzelhető, hogy ez az édesanyának nem csekély fáradságába, gondoskodásába került. Az előző választások óta nem is tagja a pártvezetőségnek, „csupán” pártcsoport bizalmi. De ezt a pártcsoportot — a csomagoló- ban, a brigádjában — szó szerint ő hozta létre, egymaga, személyesen, öten vannak benne, s mind az ötöt ő javasolta a pártba felvételre.

Nem csalódott egyikben se? — kérdeziem félig tréfásan, de félig komolyan is.

— Nem én! — mondja határozottan. — S a többiekben sem, akik a brigádomba tartoznak. Bízunk egymásban, ismerjük, segítjük és becsüljük egymást

Portréjához az első, s azt hiszem a legtalálóbb jellemzéssel fotóriporter kollégám szolgált, amikor megtudta, hogy a Kecskeméten megválasztott ötvenkét megyei pértérte- kezleti küldött közül Vidéki Lászlót szeretném bemutatni:

— Nem lesz könnyű dolgod, mert nagyon szerény ember. Én már nyolc éve ismerem, de olyan képet még nem sikerült a laborban készítenem, amelyen ő is rajta lett volna.

Szerencsére szerénysége kedves közvetlenséggel párosul — így nem kopogtattam hiába a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kémiai laborjának ajtaján. Amikor benyitottam, kolléganőjével egy műszer beállításán bajlódtak, lelkesen kezdte magyarázni, milyen célt szolgálnak a légzósmérő műszerben a különböző hőmérők. Innen már egyetlen kérdéssel összeköthető távolságra volt csupán kutatásainak, munkájának fő témája, a paradicsom szárazanyag, cukor, sav és C-vitamin tartalmának vizsgálata.

— Véleményűnk szerint a paradicsomot nem elég csak termésmennyiség, koraiság szempontjából elbírálni. Értéke, feldolgozásának gazdaságossága szorosan összefügg szárazanyag-tartalmával. Ha ez nagyobb, a paradicsom sűrítése kevesebbe kerül. Viszont jó lenne elérni, hogy ezt honorálják is a termelőknek.

A paradicsomon kívül egyéb, az intézetben nemesített illetve termesztett növényfajták — görögdinnye, uborka, fű- szerpaprika, gabonamemű, takarmány —kémiai vizsgálatával is foglalkoznak, s ide kívánkozik még, hogy a KGST keretében részt vettek a görögdiny- nye és fűszerpaprika kémiai vizsgálati módszereinek egységesítésében.

Ha hozzátesszük, hogy a tizenhárom év óta kutatóként dolgozó Vidéki László T7 tudományos dolgozat és öt előadás után most készíti disz- szertációját a paradicsom minőségét meghatározó tényezőkről, az ember azt hinné, másra már nem futja egy ember idejéből. Pedig ezenkívül — munkatársai bizalmából — négy éve titkára a helyi szakszervezeti bizottságnak, tagja az öttagú párt- vezetőségnek. a megyei szakszervezeti bizottságnak. s propagandistaként segít társainak politikai műveltségük gyarapításában.

Czár Margit hajósi matematika-fizika szakos tanár alig 25 évesen, tagja lett a járási pártbizottságnak és részt vesz a megyei pártértekezleten.

Szelíden szabadkozik: Hogy a járás küldöttei közül éppen öt mutatnák be? Aki talán a legfiatalabb közöttük? Igazán nem is tudja, mivel érdemelte ki ezt

Mindössze két éve párttag. Mégis hosszú volt Czár Margit útja idáig,, hosszú, mert küzdelmes.

Szakmar mellett, egy kis településen, úgynevezett szálláson kezdődött a történet. A szállás neve: Keserűtelek. Itt élt Margit apja, aki földosztáskor 8 holdat kapott, s még abban az évben, 1945-ben párttag lett.

A feketeszemű, -hajú kis Margit bizonyára ma már asszony volna, gyereket nevelne Keserűteleken, mint a nővérei, ha nem kardoskodik annak idején a tanítója, hogy igenis taníttassák. Kalocsára adták, az I. István gmmáziumba. S ahogy nyiladozott az esze, mind több kedvet, elhivatottságot érzett a gyermek- orvosi pályához. De egyre világosabban látta azt is, hogy annyi áldozatot nem tudnak hozni érte a szülei.

S eikkoir arra gondolt, elmegy tanítani, egyelőre képesítés nélkül. De most az osztályfőnöke szólt közbe, biztatta a szüleit, s Margit beiratkozott a Pécsi Pedagógiai Főiskolára. Tanár lett.

De ezzel még nincs vége a történetnek és a küzdelmeknek sem. Az első munkahely csalódást okozott, az első két év kiábrándulással végződött. Pedig — az iskolán kívül — becsülték, felvettek a pártba, megválasztottak tanácstagnak.

Csak ahogy ide került, tavaly ősszel Hajósra, akkor nyugodott meg. Csupa jót mond a tantestületről, a munkakörülményekről, s a terveit ecseteli az új oktatási módszerek bevezetéséről, a programozott oktatásról...

Világos: a megnyugvása — éppenséggel nem nyugalom.

Megbízatásai: beválasztották a községi KISZ- vezetőségbe és járási KISZ vb-tag is. Továbbá a négytagú iskolai párt- csoport bizalmija. Kedves tervükön dolgozik: Ha még két három arra érdemes nevelőt felvesznek párttagnak, megalakítják a pedagógus alap szervezetett

A legutóbbi és a mostani megyei pártértekezlet küldöttének is megválasztották Kiskunhalas kommunistái Báli Józsefet, az ottani Vörös Október Tsz pártszervezetének titkárát. A negyvenegy éves férfi évek óta kifejtett közéleti tevékenységével, a pártéletben és a termelőszövetkezeti mozgalomban végzett példás munkájával érdemelte ki elvtársai bizalmát ahhoz, hogy őket a magasabb szintű tanácskozáson képviselje.

Az egykori gazdasági cseléd és ipari segédmunkás pontosan tizenöt évvel ezelőtt alapító tagja volt a tsz-nek. Előbb mint fogatos, majd — a szakiskola elvégzése után — állattenyésztési, később növénytermesztési brigádvezetőként, s 1960-tól a mostani esztendőig függetlenített elnökhelyettesként dolgozott. De nemcsak a termelőmunkában állt helyt, az ólen haladt mindig ott is. ahol a szövetkezeti gazdák politikai életét irányították. Miután 1953-ban belépett a pártba, csaknem három éven át a DISZ-titkár tisztét töltötte be, s több mint tíz évvel ezelőtt választották a pártalapszer- vezet titkárává. Ezen a posztján ebben az évben függetlenítették. Sokrétű munkája közben állandóan képezi magát szakmailag és politikailag is.

Nagy szerepe van abban, hogy a csaknem ötezer holdas közös gazdaságban megkezdték és sikerrel folytatják a termelés szakosítását; elsősorban szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel, s az ehhez szükséges takar- mánytermesztéssel foglalkoznak; a lucernatermesztést már teljesen gépesítették, négy hideglevegős szénaszárítóval is rendelkeznek, s most számolják fel a korszerűtlen állatférőhelyeket. illetve épitik ki a majorközpon- tot.

S ami szintén örömmel tölti el; sokat fejlődött a pártszervezet is. A 212 szövetkezeti gazda közül harmincnégyen tagjai a pártnak, s Báli József velük együtt küzdve érte el, hogy a szövetkezeti gazdák korábbi rétegező- désének válaszfalai leomlottak.

— Azzal a felelősség- tudattal megyek a megyei pártértekezletre, hogy az ott tanultakat a rni közösségünkben megvalósítsam — mondja. — Tudom, sokat fogok ott tanulni, mint a négy évvel ezelőtti értekezleten is.

T- -'/. r -■ ' •

A dunavecsei járás kommunistáit képviseli huszonhat küldött-társával együtt — a megyei pártértekezleten dr. Nagy Béla, a kissolti általános iskola igazgatója.

Közvetlenül a felszabadulás után lépett a pedagógus pályára, 1952 óta irányítja a kissolti általános iskolát.

— Sohasem iutott eszébe, hogy magas képzettségére, nagy szakmai gyakorlatára hivatkozva városi munkahelyet kérjen magának?

— Talán arra gondol, amit — sajnos — elég sok fiatal pedagógus is hajlandó elhinni, hogy falun törvényszerűen „be- tokosodik” az ember, visz- szafejlődik a szakmai tudása és az általános intelligenciája egyaránt? — kérdezett vissza és mielőtt válaszolt) áttam volna, így folytatta:

— Soha, egy pillanatra sem éreztem a munkahe-’ lyemen töltött évek alatt, hogy fékezőleg hat egy pedagógus fejlődésére, ha nem nagyvárosban tevékenykedik. Éppen ellenkezőleg ...

Társadalmi életünk egyik legfontosabb eseménye. a mezőgazdaság szocialista átszervezése itt, falun játszódott le. Mint ez a pártértekezlet is jól bizonyította: történelmi jelentőségű események sodrában éltünk, szemünk előtt változik a falu, a parasztság sonsa. Ezek a változások pedig arra kell, hogy késztessék a pedagógust, hogy a szűkén vett szakmai feladatokon tű! is támogassa a párt ideológiai munkáját, segítse pótolni a parasztságnak mindazt, amit évszázadok alatt mulasztott a kultúra, művelődés terén.

Felszólalásában is e gondolatokat fogalmazta meg dr. Nagy Béla. Iskolaigazgatói beosztásán és a pártban végzett tevékenységén túl értékes munkát végzett: sok évi fáradságos gyűjtőmunka után elkészült a „Sorsfordulók a dunavecsei járásban” című műve, arrjelyben nyomon kíséri a környék parasztságának az életét, a Tanácsköztársaság eseményeitől kezdve egészen napjainkig.

— Remélem hasznosíthatják majd ezt a munkát a pedagógustársaim, hiszen nap mint nap választ kérnek tőlünk hasonló kérdésekre tanítványaink és a község felnőtt lakói is. — így vallott munkájáról a járási pártküldött.

/