Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-04 / 234. szám
f9SS. október 1. fceää 5. oldal A szakma becsületéért Az utóbbi időben gyakran hallhattunk arról, hogy a vendéglátóipari dolgozók országos mozgalmat indítottak szakmájuk becsületének, tisztességének a helyreállításáért. „Tiszta kéz mozgaloménak nevezik a kezdeményezést és e név félreérthetetlenül kifejezi, hogy mindenekelőtt a fogyasztókat, a társadalmat megkárosító kisebbség ellen hirdettek harcot, A „kisebbség”-szót hangsúlyozni kell, hiszen abban mindenki egyetért, hogy a szakmában dolgozók túlnyomó többsége — sokszor mostoha munka- körülmények mellett is — becsülettel őrzi az egykor világhírű magyar vendéglátóipar szép hagyományait Fegyelmező eszközök Azonban, ha az egész vendéglátó gárdához viszonyítva kisebbségben vannak is, még mindig nagy azoknak a száma, akiket kizárólag a gyors pénzszerzés lehetősége vonz erre a pályára, akik szemrebbenés nélkül „igazítják” ki az összeget a fizető blokkon, vagy a leltáríven és előszeretettel spórolnak az itallal, kávéval — természetesen a saját zsebükre. Nem újkeletű problémák ezek a vendéglátóiparban és azt sem állíthatjuk, hogy az elmúlt években egyáltalán nem igyekeztek elejét venni a visszaéléseknek a szakma irányítói. Eddig is folyt harc a lelkiismeretlen nyerészkedők ellen, de a harc módszerei nem bizonyultak eléggé célravezetőknek. Polgár Henrik, a Bács-Kis- kun megyei Vendéglátóipari Vállalat főellenőre szerint az egyik hiba az volt, hogy aránytalanul enyhe büntetéseket szabtak ki a visszaélésekért. Egyes vezetők kizárólag „szép szóval” próbálták nevelni azt a dolgozót is, aki már régen rászolgált a kemény büntetésre. Ez az „elnéző” fegyelmező módszer sokszor azt eredményezte, hogy a hiba elkövetője vérszemet kapott és végül a rács mögött kötött ki. Előzőleg azonban az emberek százait károsította meg kisebb, vagy nagyobb mértékben. Okulva a tanulságokon, a megyei vállalat vezetői a Tiszta kéz mozgalom legfontosabb módszeréül a kemény fegyelmező eszközök alkalmazását jelölték meg. Ellenőrzés csúcsforgalomban Ennek tulajdonítható, hogy az idei év első felében hetven szabálysértési eljárást folytattak le, csaknem háromszor annyit, mint Mesterséges huzat Az ÉM. Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat csongrádi gyáregységének cikkei sorába nemrégiben új gyártmány került: huzatfokozó berendezés. Rendeltetése, hogyha sok emeletes lakó és középületek legfelső szintjén js tökéletesítse a lépcsőház és a folyósok légcseréjét. Ugyanis a természetes légáramlás az elhasznált levegőt a felső emeletekre viszi, s ez egészségtelen az ott lakóknak. Az új berendezés mintegy 300 milliméter átmérőjű csővezetéket függőlegesen a lépcsőházban szerelik fel. A felül elhelyezett ventillátor minden épületszintről egyformán kiszívja az elhasznált levegőt. A napokban készült el az első berendezés a budapesti lágymányosi lakótelep házai részére. Az ottani tapasztalatok alapján vezetik be szélesebb körben. tavaly. Ugyanakkor csökkent az enyhébb következményekkel járó fegyelmezések száma. Nem riadtak vissza attól sem, hogy fegyelmi úton elbocsássák azokat, akik ismételten megfeledkeztek magukról. Több lelki- ismeretlen nyerészkedő ellen rendőrségi eljárás indult. Így például a törvény előtt felel tetteiért B. Nagy Kálmán kecskeméti kisvendéglő vezető és három társa, Csincsér Pál, a kalocsai Platán vendéglő vezetője. Az ellenőrzés módszerét is tovább tökéletesítette idén a vállalat. Az idei nyáron vezették be például a hétvégi ellenőrzéseket, amelyeket általában társadalmi ellenőrök segítségével végeznek. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a visszaélések zömét a csúcsforgalmi időszakban követik el a szakma hiénái, jól tudva, hogy ilyenkor a fogyasztó örül, ha végre elé teszik az ételt, vagy italt és nem igen teszi szóvá, ha kisebb az adag az előírtnál. Fiafal arcok A fegyelem és a törvényesség megszilárdítását szolgálja az a gondosság is. amellyel a fogyasztóktól érkezett panaszokat kezeli a vállalat vezetősége. A panaszlevelezőlapokon közölt észrevételeket — indokolt esetben — alaposan megvizsgálják és írásban értesítik a panasztevőt arról, hogy milyen elintézést nyert az ügy. Sajnos, még mindig sok az olyan panasz, amelyet rossz indulatból vetettek papírra. Egyesek azért marasztalják el a vendéglátóipari dolgozót, amiért tulajdonképpen dicséret járna. Nemrégiben például durvasággal vádolt egy felszolgálót valamelyik fogyasztó. A vizsgálat kiderítette, hogy azért reklamált a panaszos, mert megtagadták tőle a kiszolgálást, mivel részegen tért be a vendéglőbe; Hosszú időn keresztül megnehezítette a vendéglátóipari vállalatoknál a hatásosabb fegyelmezést a súlyos szakmunkáshiány. Az indokolatlanul enyhe büntetések mögött sokszor ilyenféle aggodalom húzódott meg: — Kit állítunk a helyére, ha megsértődik és tovább áll? !.. Csaknem tíz évi mulasztást kell pótolnia a megyei vendéglátóiparnak is a szakmunkásÄ küldött — Olyan típusú fiatal szakember, aki az erélyt példásan tudja az emberséggel párosítani. Már pedig ez a vezetés művészetének egyik nehezen elsajátítható alapeleme. — Kívülálló, nem a szövetkezeti gazdaságban dolgozó, de annak tevékenységét figyelemmel kísérő, s vezetőivel hétről hétre találkozó valaki jellemezte így Deme Jánost, a kiskunfélegyházi, Lenin Tsz főagronómusát. És Deme Jánost a tsz-alapszervezet bizalma most a városi pártértekezletre küldöttnek jelölte. Vajon miként szándékozik képviselni a tanácskozáson munkahelye kommunistáit; miféle gondok megoldása foglalkbztat- ja, és milyen elhatározások vezérlik ebben a minőségében? — Erre kerestünk választ a vele folytatott minapi beszélgetésünkben. Keresetlen, de határozott mondatokban fogalmaz. Látni rajta, hogy tudatában van megbízatása jelentőségének, s az értekezletre azzal a felelősséggel készül, amelyet munkatársai, elvtársai joggal elvárnak tőle. képzés terén. Ez nyilván nem megy máról-holnapra. De a megye városait járó ember nagyon sok eszpresszóban, étteremben találkozik ma már fiatal arcokkal és ezek a fiatalok általában jó megjelenésűek, udvariasak; örvendetes, hogy például Kecskeméten az állandó dolgozók 90 százaléka már rendelkezik a szükséges szakképzettséggel. Igen nagy azoknak a száma is. akik egyetemen, technikumban és a vendéglátóipari főiskolán bővítik tudásukat. Munkafegyelem és bérezés Változatlanul sok gondot okoznak a kisegítő munkások. Ök csak ideiglenesnek tekintik munkájukat és nem is igen igyekeznek továbbképezni magukat. Ráadásul sokan közülük a nyári hónapokban annyit szeretnének keresni, mint a kollégáik egész évben. Ez természetesen csak törvénytelen módszerekkel lehetséges. Érthető tehát, ha szabálysértéseknek a nagyobbik hányada őket terheli. Kisegítőkre még hosszú ideig szüksége lesz a vállalatnak. De annyit megtehet, hogy csak azokat alkalmazza a következő évben is, akiknek a magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült fel. A főellenőrrel folytatott beszélgetésünk alkalmával szó esett a bérezési kérdésekről is. Nem kevesen vallják ugyanis, hogy egyes beosztások — például: felszolgáló — túlzottan alacsony alapbére erősen közrejátszik abban, hogy a dolgozók szinte követelik a borravalót, vagy egyéb törvénysértő eszközzel igyekeznek kiegészíteni a fizetésüket. Ez így túlzás. De annyi bi- 'zonyos, hogy a bérarányok javítása feltétlenül segíti majd a mozgalom céljainak az elérését. Ismeretes, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformjának az életbeléptetése után fokozottabban érvényesül az anyagi érdekeltség elve a vendéglátóiparban is. Mód lesz arra, hogy az eddiginél jobban elismerjék anyagilag is a dolgozók hozzáértését, a szakmában eltöltött idejét, szorgalmát. t szemével — Mindenekelőtt természetesen gazdasági jellegű kérdéseket szeretnék érinteni, szólni elsősorban az elkövetkező tervidőszakra kidolgozott elképzeléseinkről. Mondataiból lépten-nyo- mon kicseng a gazdaságirányítás új rendszerébe vetett, s attól sokat váró bizakodás. — A párt egyik főfeladata a ma még inkább csak elvileg körvonalazott reformot konkréttá tenni, a szándékokat összefogni, s tisztázni azokat a téves nézeteket, amelyek az új mechanizmust valamilyen sokféleképpen értelmezhető, az egyénekhez Idomítható liberalizmusnak szeretnék feltüntetni. — A termelés irányát döntően a kereslet szabja meg. Ha a közös gazdaságok nem alkalmazkodnak eléggé rugalmasan az alapvető közgazdasági törvényekhez, ebből bizony fonák dolgok születnek. A piacon jobban kifizetődő cikkekre való „ráállás” — semmiképp sem válhatik aránytalansággá. Egy példa: a város tsz-ei jövőre már csak fele mennyiségű cukorrépa B. D. Gazdák, alkalmazottak, diákok A MEZŐGAZDASÁG őszi csúcsidény kezdetén vagyunk. Cukorrépaszedés, kukoricatörés, szőlő- és gyümölcsszüret, szántás és vetés. Tonnák százezreinek a szállítása. Változatos munka, a feladatok mindegyike egész embert kíván. És sok-sok embert, sok-sok munkáskezet. Rövidebbek a nappalok, s számot kell vetni az őszi esőkkel is. Bármennyire is gépesített a mezőgazdaság, a betakarítás még hosszú időn át döntően emberi tevékenység marad. De lesz-e elegendő ember, aki végezze? Mielőtt erre válaszolnánk, jelen gondjainkra kell figyelnünk. A megye termelőszövetkezeti gazdáinak a száma — az alkalmazottakkal együtt — megközelíti a 76 ezret. Nagyjából hasonló létszámot vehetünk alapul az állami gazdaságok, a szakszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok összesített munkaerejét vizsgálva. Tehát mintegy másfélszázezren tevékenykednek a sikeres betakarítás és vetés érdekében. A MUNKAERŐ megoszlása persze korántsem egyenletes. Az évek óta jól gazdálkodó szövetkezeteknek kisebb az ilyen természetű gondja, mint ott, ahol rosszabbul mennek a dolgok. Ez nyilvánvaló tény. Másrészt a szilárd gazdasági alapokkal rendelkező szövetkezetek között is eltérés van, atekintetben, hogy területük milyen messze van a várostól, az ipari gócponttól. A kecskeméti Aranykalász Tsz-nek például nehezebb a helyzete, mint a hasonló adottságokkal rendelkező, s gazdáinak is hasonló részesedést biztosító tataházi Petőfi Tsz-nek. Mindamellett csaknem mindenütt Tapasztalható a munkaerő hiánya. Nem szabad figyelmen kívül hagyni) hogy az elmúlt 'két év alatt a tsz-gazdak létszáma 7,6 százalékkal csökkent, jórészt az elöregedés következtében. Ezzel együtt a tsz-tagság átlagéletkora is emelkedett. Érezvén a gondokat, a gazdaságok mind nagyobb mértékben foglalkoztatják az alkalmazottakat. Számuk a közös gazdaságokban már megközelíti a nyolcezret. Nem egy szövetkezetben létszükség az alkalmazottak foglalkoztatása; például a kiskunfélegyházi járásnak abban a három tsz-ében is, ahol a felmérések szerint a gazdák munkájának a részaránya az egyharmadot sem éri el. A pálmonostori Keleti Fény Tsz-ben pedig olyan jelenség is tapasztalható, hogy a kilépett gazdák alkalmazottként dolgoznak tovább, ugyanott. Noha háztájit így nem kapnak, a közösből történő részesedésük rendszeresebb, mint a gazdáké. A mezőgazdaság számára nem „vesztek el”, de megváltozott a jogi és a társadalmi helyzetük. Az is megfigyelhető, hogy a tsz-ekben inkább a fiatalabb nemzedék tagjai helyezkednek el alkalmazottként, s a munkaerő helyzetet ezzel is javítják. MINDEZT érdemes szemügyre venni az őszi betakarítás gondjait vizsgálva, hiszen az alkalmazottak ezúttal is jelentős mértékben kiveszik részüket a munkából. De a megye némely vidékén segítik a betakarítást azok az üzemi munkások is, akik ilyenkor veszik ki éves szabadságukat. Nem elhanyagolható az a segítség sem, amit a középiskolás diáktáborok nyújtanak az őszi munkában. Két hónapon át mintegy hétezer, megyebeli, fővárosi, Csongrád, Borsod és Szolnok megyei diák vesz részt a szőlő- és a gyümölcsszüretben, táboronként két, sőt helyenként három héten át. Az új szőlők és gyümölcsösök termőrefordulásával mind súlyosabbá válik az őszi betakarítás gondja is, hiszen a mezőgazdaságban foglalkoztatottak növekedésével ezután sem számolhatunk. Ám a tanulóifjúság országos mérvű bevonásával az „őszi csúcsot” is át lehet hidalni, erre már a mostani ősz is jó példa. SZÁMOLNUNK KELI, a tényekkel, így tehát a mezőgazdaság munkaerőigényével is. Az őszi munka mindaddig országos feladat lesz, amíg a mezőgazdaságban teljességgel le nem ’zajlik az „ipari fox-rada- lom”, legalábbis a szántóföldeken, a kapásnövények kizárólagos gépi betakarításával. A mezőgazdasági gépgyártásnak főleg itt kell felzárkóznia az igényekhez: adapterekre, speciális betakarító kombájnokra, szárítóberendezésekre és kevés emberi munkaerőt igénylő válogató gépsorokra van szükség. Ennek megfelelően a közös gazdaságoknak a hagyományos munkaszervezést is át kell hangolniuk; törekedniük kell a komplex gépesített brigádok kialakítására. Az elkövetkező évek mezőgazdaságában mindezeknek döntő feladattá kell válniuk. átadására kötöttek szerződést. Ha ez általános tünetté válnék, azt az ipar, a népgazdaság és a lakosság egyaránt megsínyle- né. A tanulság ebből az, hogy országos méretekben kell gondolkoznunk! Lelkesen beszél a város távlati terveiről, amelyeknek jelentős hányada a Lenin Tsz-re van alapozva. A programban előirányzott 70 ezer hízott libának például csaknem a felét ebből a szövetkezeti gazdaságból várják. — Feltétlenül hangot szeretnék adni az értekezleten néhány helyi jelentőségű, de nagy horderejű problémának is — folytatja. — Sürgős megoldást kíván lakosságunknak a mező- gazdasági termékekkel való jobb ellátása. Így fontolóra lehetne venni egy tsz-hússzék létrehozását. Mi például 1200 hízót adunk évente a felvásárló vállalatnak. Ha ennek csupán a tizedrésze kerülhetne városi fogyasztásra, már biztosítva lenne az állandó friss húsellátás. De hasonlóak még a nehézségeink a zöldség, a tej-, a tojásellátásban is. Érvényesüljön e tekintetben is az új közgazdasági szellem! A szövetkezeti tagság elöregedésének folyamatát megfelelő anyagi lehetőségek igénybevétele mellett úgy látja meggátol- hatónak, hogy ha már a fiatalok nevelésében is az eddiginél jobban érvényesül a politikai munka. — Éppen városunkban akad már számos jó példa az utánpótlás nevelésére. De tennivaló is van elég annak érdekében, hogy ne csak egy-két népszerű üzemág, de valamennyi kellően el legyen látva szakemberekkel. Csak így fiatalítható meg a szövetkezet. A pártpolitika időszerű kérdéseiről több szót is szeretne ejteni majd az értekezleten Deme János. A párttagok, tagjelöltek neveléséről; a szétszórt területen, s jórészt élemedett korú gazdák közt egyetlen percig abba nem hagyható tudat- formálásról. Amikor végezetül megkérdezem: mit vár a pártértkezlet- től, azzal a meggyőződéssel summáz, amely már a bizonyosság ígéretét hordja magában: — Egyrészt választ a feltétlenül megoldandó kérdésekre Ezen túl pedig iránymutatást és messzemenő segítséget reménységeink, terveink valóraváltásá- hoz! lob a Tibor
