Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-28 / 255. szám
Mai valóság — húsz évvel ezelőtt megfogant terv nyomán „Sokszor látta a holdvilág, Hogy ment a sivány hegy odább...” — írta Gőzön István halasi népköltő a természetet formáló emberről, önmagáról. Nemcsak őt, késői unokáit még- inkább fűtötte, nyugtalanította a természet megreformálása iránti vágy. Különösen fontos, jelentős volt ez szűkebb pátriánkban, mert Halas speciális helyzetben volt. Egyik késői unoka, Szabó Mátyás városgazda éppen két évtizeddel ezelőtt 1946. október 24-én terjesztette a város közgyűlése elé az im„Rejtett” csatornák Bealkonyodik a devixacsempésseknek A határokon túli rokonlátogatásnak az egyre terebélyesedő turizmusnak, amely közelebb hozza egymáshoz a különböző államokban élő embereket, nemcsak pozitív, negatív kísérő jelenségei is vannak néha. A vámvizsgálatok a tanúi ennek. A külföldré utazók egy elenyésző része ugyanis a kapott lehetőséget csempészésre, forint- kiajánlásra, „csencselére”. egyszóval bűncselekmények elkövetésére használják fel. Forint Nyugatról Augusztus elején a nyugati határállomásra egy személy- gépkocsi érkezett Nyugat-Né- metországból. Amikor a vám- vizsgálátot végző tisztviselő megkérdezte Gáspár Albert tanárt. aki egy hónapig tartózkodott kint. van-e nála vámköteles áru, vagy nagyobb címletű magyar bankjegy. Gáspár Albert határozott nemmel válaszolt. Az Apostagon élő pedagógust személyi vizsgálatnak vetették aló, amely során előkerült egy Junghans gyártmányú karóra és száz forintos címletekben 1100 forint. Amikor a forint származása felől érdeklődtek, Gáspár Albert bevallotta, itthonról vitte ki. ám a vámvizsgálatnál az összeget eltagadta. .. Más módszerét választotta a deviza becsempészésének öter Ali Osman török állampolgár bécsi lakos. Ez év nyarán az osztrák fővárosban kávéházakban. vendéglőkben magyar turistáktól 5200 schillingért 5000 forintot vásárolt fel azzal a céllal, hogy azon Magyarországon különböző használati tárgyakat vásárol. Augusztus 13-án Linzből — azon az uszályon, amelyen szolgálatot teljesített — Bajára műtrágyát szállítottak. A komáromi vámellenőrzéskor öter Ali Osman elrejtette a bankjegyeket, s Baján egy Orionton táskarádiót, valamint egy Zorkij—6 fényképezőgépet vásárolt 2750 forintért. Későbbi bevásárlásaira gondolva 500 forintot magánál tartott, a többit pedig elköltötte. A vámőrség dolgozói természetesen a táskarádiót, a fényképezőgépet, no meg az 500 forintot lefoglalták. Mi van a csomagban? Már az év elején elhatározta Ruszkai Mihály dunavecsei kőműves, hogy turistaként Csehszlovákiába utazik. Az igényelt devizát augusztus 9-én a kecskeméti IBUSZ-kirendeltségnél fel is vette, ám a kirendeltség előtt összetalálkozott csehszlovák állampolgárokkal, akik hivatalosan 250 cseh koronát akartak beváltani. Ruszkai lebeszélte erről aj idegeneket, s ő maga vásárolta meg a devizát 356 forintért. A motorkerékpáros turistát a határon kikérdezték. mennyi és milyen bankjegyek vannak nála. Ruszkai bemutatta a devizaigazolást, ám személyi vizsgálatnál a 250 illegálisan vásárolt cseh korona, ezenkívül 2900 forint került elő csomagjából. Mondám sem kell, az utazásból semmi sem lett, sőt a 2900 forintot, a 250 cseh koronával együtt elkobozták. Garára Pencz Andrásnénak Nyugat-Németországból kézbesített meghívó levelet a posta. A levelet bátyjától kapta, aki 1954-ben disszidált. Miután Penczné jól tudta, a Nyugat- Németországban élő testvére anyagi gondokkal küzd. csomagjába 3300 forintot és anyósától ajándékba kapott tíz nyugatnémet márkát elrejtett. A pénzt Ausztriában schillingre akarta beváltani, amelyet bátyjának akart ajándékozni. A vámtisztviselőnek összesen 80 forintot vallott be. ám a csomag ellenőrzésekor előkerült a rejtett pénz. Százezer dinár a retikülben A devizabűncselekmények elkövetői a határon történő elfogásukkor legtöbbször önként bevallják milyen szándékkal rejtették el a hazai, vagy a külföldi fizetőeszközt. Néhány esetben azonban humorosnak tűnő magyarázattal próbálják „megpuhítani” az ellenőrzést végző vámőröket. Nemrégiben egy ilyen eset történt a kelebiai határállomáson. Antal Józsefné Kelebiáról szeptember 29-én rokonaihoz Jugoszláviába akart utazni. A vámvizsgálat közben kétszer is megkérdezték tőle visz-e magával dinárt. Miután határozottan azt állította, hogy nincs nála semmiféle pénz, ellenőrizték kézitáskáját. A vámőrök nem kis meglepetésére a kézitáska külső zsebében 40 ezer, a pénztárcájában pedig 60 ezer régi dinárt találtak. A tények makacs dolgok, s Antalné kénytelen volt beismerni, hogy ezt az összeget — amely 1860 forintnak felel meg — Jugoszláviába akarta kivinni. Rögtön hozzá is tette nem volt vásárlási szándéka, hanem vissza akarta adni jogos tulajdonosának. „Az történt ugyanis, — mondta Antalné —, hogy Jugoszláviában élő rokonaim három héttel ezelőtt amikor itt jártak, nálam felejtették.” A vámőrök természetesen ezt nem hitték el. A devizabűncselekmények — mint már fentebb is utaltunk rá — jelentős anyagi kárt okoznak államunknak, s ezért azokat, akik a szabályokat megsértik, kijátsszák, utoléri a törvény keze. Néhány .jellegzetes esetet soroltunk fel csupán, amelyek elkövetői ellen a devizagazdálkodást sértő bűntett miatt indított a rendőrség büntető eljárást. Gémes Gábor ' már, a központban levő református templomig behatoló, maláriafészekként ismert mocsár lecsapolására készített tervét. A minden részletében alaposan kidolgozott előterjesztés a város évszázados szégyenét kívánta azokkal a módszerekkel megszüntetni, melyet utódai is választottak erre a célra. Szabó Mátyás terveiben találkozunk olyan célkitűzésekkel is, hogy a város terjeszkedését ezen az oldalon kell szorgalmazni — mint ahogy azt ma tesz- szük. Kár, hogy fejlődésben ezt az új korszakot nyitó tervet annak idején a közgyűlés nem fogadta el. Húsz év múltán a tervből mégis valóság lett. A mocsár lecsapolását csaknem teljesen azonos módszerek szerint végezték el, mint azt két évtizeddel korábban Szabó Mátyás eltervezte. Népgazdaságunk a mocsár egy részének lecsapolására 3 millió 8C0 ezer forintot költött, s mintegy 130 ezer köbméter homokhegy vándorolt — mint a költő írta: gyakran a holdvilágnál is — a mocsárba. A pár évvel ezelőtti maláriafészek heyén épült házak ma csaknem száz család számára adnak otthont. S az épületek között impozáns parkban, a gyermekjátszótér mellett szökőkút vize szökken a magasba. A tervek szerint a jövő esztendőben itt kezdik építeni — szinte a kór elleni eredményes küzdelem szimbólumaként is — a mintegy 130 milliós beruházásból készülő kórházat. Szabó Mátyás elvtárs húsz évvel ezelőtti előterjesztésében így vallott „... anyagi áldozatok vállalása nélkül nincsen alkotás. Nagyvonalú alkotásokhoz szív és embertársi szeretet, ügyszeretet szükséges ...” Az általa fellobbantott ambíció tetté erősödött az utódokban. Kár. hogy álmai valóraváltását nem érhette meg. Tettei, tervei elismeréseként megérdemelné, hogy az utókor számára szerény emléket állítsunk róla. Azok számára, akik csak talán ezekből a sorokból szereznek majd tudomást arról, hogy a mai árnyas park, és gyönyörű bérházak, a csobbanó szökőkút helyén fertőzőfészek, s békák, szúnyogok millióinak tanyája volt. Czakó Ferenc Kukoricahegy, a magasból Félezer vagon csöves kukoricát morzsolnak le és szántanak meg a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kecskeméti új tárolójában, a Halasi út mentén. A szemes terményt automatikus szállító rendszer viszi Ami nem mindegy... Piros-fekete-fehér színnyomású, ízléses kis propagandafüzet. Kölcsönt — A takarékszövetkezettől! — hirdeti a címlap. A „jelmondat” utóbbi felére fekete nyíl mutat, rajta a földművesszövetkezeti embléma. Belül, ugyancsak színnyomásos oldalakon tetszetősen typographált szövegek magyarázzák tömören a takarékszövetkezetek hasznosságát, funkcióit. Hogy foglalkozik betétgyűjtéssel, kölcsönök folyósításával, (nyomdahiba folytán ez „kölcsönök felújításával”-ra sikerült), állami köl- csönkötvények beváltásával, társas- utazások szervezésével, biztosítási ügyletekkel, lottó-totószelvény értékesítésével. Minthogy legtöbbünket mégis a hiteligények oldaláról érdekli a takarékszövetkezet, mindjárt a 3. oldalon kezdjük a hosszabb elidőzést. „Kölcsönt ad — olvassuk az első szövegoszlopban — gyümölcsös-, szőlőtelepítésre — 15 000 Ft-ot. — Évi kamat 8 százalék, kezelési költséget nem számolunk fel, 5 év alatt kell visszafizetni.” — Helyes, szép, ezt is jó tudni. De nézzük, „Építési kölcsön” milyen feltételekkel kapható tatarozásra, felújításra, vízbevezetésre, közművesítésre stb.? A százalék, kezelési költség 3 plusz 5 százalék.” Itt „áll meg az ütő” az olvasóban egy terjedelmes pillanatra. Nem jól látta? Csakugyan 6 plusz 8 százalék az évi kamat, a kezelési költség pedig 3 plusz 5 százalék? Annyi ez, ötszöri elolvasásra is. De nem sok ez kamatnak egy takarékszövetkezettől, amely segíteni akar? Ha ösz- szeadjuk, összesen 22 százalék jön ki az évi kamatra és kezelési költségre. De miért Írták így, hogy 6 plusz 8 százaiéig, meg hogy 3 plusz 5 százalék; így talán kisebbnek látszik? Ha ebből a meggondolásból trancsírozták fel a 14-et, illetve 8-at, — miért nem bontották fel még kisebb számokra, például 2 plusz 1 plusz 4 plusz 3 plusz 3 plusz 1 százalék és így tovább? Itt valami nincs rendben. Ott sem, hogy a takarékszövetkezet, akkora kamattal vágja meg a dolgozót. Talán csak nem. . .? Kérdezzük meg a MESZÖV-öt. Telefon. Bizony tévedésről van szó — ismerik el azonnal. A füzetért felelős előadó nem volt jelen, amikor a korrektúra-példányt ellenőrizni lehetett volna. így került a helyes „Évi kamat 6—8 százalék, kezelési költség PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither DánieL Kiadta a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelői, kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-3** Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés díj 1 hónapra 13 forint. Báos-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét Telefon: U-8$. mám hitel összege ,,maximum 15 000 Ft. : 3—5 százalék” szöveg helyett a fü- Lejárat 5 év. Évi kamat 6 plusz 8 z€tbe az említett téves adat. ami a kölcsönkérőt inkább visszariasztja, mintsem megnyeri. Sajnos, ezzel a rossz szöveggel mentek ki a helyes füzetecskék a takarékszövetkezetekbe. Ott Is észrevették a hibát, s a kezükben levő példányokban utólag kiigazították azokat a lényeges adatokat. Akihez — mint hozzánk is — mégis a kor- rigálatlan példányokból került, ne eegyék tehát komolyan az évi kamat: 6 plusz 8, s a kezelési költség 3 plusz 5 százalékát. Olvassák csak azokat 6—8, illetve 3—5 százaléknak, mert úgy igaz. Vegyenek csak nyugodtan kölcsönt a takarékszövetkezettől, majd meg- látták, í*í az oszlopos szárítókba, amelyeken óránként\ 20—25 mázsa tengeri „folyik át’’ és veszíti el víztartalmának az egyarmadát. A komplex munkafolyamat mindössze öt ember közreműködését igéni/U. Fotóriporterünk bravúrja: a raktár 30 méter magas tetejének pereméről fényképezett „tengeri-hegy" és a vagonokból történő szállítása a morzsolok felé. (Pásztor Zoltán felvétele.) Hatásos bérezési rendszer A Kohó- és Gépipari Minisztérium terVekőiródáiban új bérezési rendszert vezettek be, ami nagy sikerrel járt. Minden feladatért előre megszabott ösz- szeget fizetnek, tehát a dolgozóknak érdekük, hogy minél előbb kifogástalanul 'elvégezzék a munkát. Még másodállásukkal is felhagytak az intézet dolgozói, mert ugyanazt a pénzt akkor is megkereshetik, ha a munkát nem másodállásban, hanem munkahelyükön végzik. A KGMTI gépészeti részlege november 7-re egész évi tervét teljesíti. U tána többletmunkát vállal, mégpedig külön béralap nélkül, mert az intézet többletnyeresége ezt lehetővé teszi. Sőt a többletnyereségből még ezután is marad legalább négy-ötmillió forint, s ezt az összeget az eddigi gyakorlattól ■ eltérően nem a Pénzügyminisztériumnak fizetik be, hanem visszatérítik rendelőiknek. A Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek és több más vállalat tervezési számlája kisebb lesz, níiint ahogy eredetileg megállapodtak a ez lehetővé V
