Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-28 / 255. szám
1966. október 28, péntek t. oldal Eggyé kovácsolod na k Távlatok f Napjaink izgalmas témái közé tartozik az egységes paraszti osztály kialakulásának, formálódásának ellentmondásokkal tárkított, mégis feltartóztathatatlan folyamata. így van ez a megye egyik legpatinásabb, s az eredményeket tekintve a legjobbak közt emlegetett szövetkezetében, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-ben. A közelmúltban, a pártveze- tőségválasztó taggyűlés előtt számvetést készítettek, amelyben vizsgálták a hatszázon felüli szövetkezeti tagság összetételét az osztálytagozódás szempontjából. Ebből kitűnik, hogy a gazdák 60 százaléka egykori agrárproletár; a tagság egytizedét teszik ki a hajdani kisbirtokosok; mintegy negyedrész a középparaszt, a fennmaradó 5 százalék pedig korábban nagygazda volt, vagy egyéb osztályidegen réteghez tartozott. Az első lépések Az első években szinte emberfeletti feladatnak tűnt: ezekből az emberekből valaha is, annyira-amennyire homogén együttest kovácsolni. — Bizony, nem mindig a területi adottságok dominálnak — mondja ki a tsz elnöke, Pe- sir István. — A tudatban élő motívumok húznak vissza. Nem kevés harcba, vitába, erélyes érvelésbe került, amíg ezek a múltba gyökeresedett emberek megváltoztak. Az első időkben például nem akartak csépelni. A vezetőség összehívta a vonakodókat, röp- gyűlést tartottak az eperfa alatt. — Emberek, berakodtunk ennyi, meg ennyi keresztet. Tegyenek javaslatot, hogyan csépeljük el — adta fel a leckét az elnök. Húzódozás, hallgatás volt a válasz. — No, jó. Aki eddig nem csinálta, most maid az is megpróbálja. Emlékszem bátyám, annak idején remek kazlat tudott rakni. Maga lesz hát a kazalrakó. A többi munkát pedig osszák el egymás közt. Délig nyilatkozzanak! Tizenegykor már ment a gép. S így, baráti, de erélyes szóval, céltudatos, keményen igazságos vezetéssel, irányítással javult a munkához való viszony. , — Van olyan gazdánk, aki néhány éve még felfogadott napszámosokkal végeztette a közösben megkívánt munkát. „ Idén minden erejét megfeszít- I ve, valóban dicséretes igyeke- I zettel húsz hold lucerna termését már saját maga vágta le a közös állatállománynak. Szívvel, lélekkel Érdekes, de érthető módon a vezetőség, sőt a különféle bizottságok összetétele is kicsiben a tagság összességének a társadalmi megoszlását tükrözi. Viták, érlelő szópárbajok nem egyszer hangzanak el, végezetül azonban a párt politikájának elvei, szempontjai kerülnek ki győztesen. A hajdani módosabbak, majd később származásuk, egykori „rangjuk” miatt mellőzöttek többsége ma vállvetve igyekszik hitet tenni a szocialista rendszer mellett. Mindebben közrejátszik a jóindulatú bánásmód, az egyenrangúság érzete, amelyet pusztán és kizárólag a munkához való viszony alakíthat ki napjainkban. S a munkát szíwel-lélek- kel vállalók közül sokakat jutalmaz a tsz évről-évre kirándulásokban, külföldi jutalomüdülésben való részvétellel. — Elnök elvtárs. bizonyisten a megye „hegyvidékén“ mindeddig akt hittem, maguk azért hajtogatják a „kinti” eredményeket, mert meg vannak fizetve — ezzel a vallomással tért haza egyikük a Szovjetunióból. — Most mit mondjak, amikor minderről kézzel foghatóan győződtem meg? Most már én kérdem: mi itthon miért nem úgy, miért nem még jobban csináljuk?! Többségük megtalálta a helyét a termelésben, otthon érzi magát a közösben, öntudatos egyede a jelen paraszti társadalmának. Érvek és viták Persze vannak még azért „talaj tálán ok” is. Szakember, aki dolgozik, termel ugyan, de minden irányító készség és hajlam híján; merev, megcsontosodott, kisüzemi szemlélettel. Zárkózott, magának élő. A közösnek csupán annyi hasznot hajt, hogy éppen csak nem fizetnek rá. Pedig mit lehetne kihozni abból az üzemágból! Ennél kirívóbb eset azé az egy-kettőé, akik nem is annyira meggyőződésből, mint inkább butaságból, vagy az ital hatására — mondanak valótlanságot. — Mi a fenének dolgoztok, hiszen, aki akarja, négy holdig visszakaphat a bevitt föleiből! — Hallod, mire mennél vele,J te is, én is? — hangzik minden esetben a józanul nyugtató, de 180 fokban szembenálló válasz. — Gondolkoztál már azon: hány ökrösfogat kellene ahhoz a munkához, aminek a gép játszva eleget tesz. Fordult az idő kereke. Én már ha rám tukmálnák sem vállalnám egymagám azt a négy holdat! Az elnök itt nőtt fel köztük, néhányuknak a „keze alatt”. Ismerik, becsülik, mert erélyes, de igazságos; őszinte és szava- tartó. És bizonyos, hogy azok, akik betegsége idején a távolság ellenére is felkeresték, — nem azért tették, hogy „bevágódjanak” nála. S az a volt középparaszt, aki a közöst dézsmáló édestestvérét jelenti fel, ő sem „jófiúságból” cselekszik, hanem mert a magáénak is érzi már az össztulajdont. A párttagok számarányukhoz mérten az üzemágak mindegyikében képviselve vannak. A gazdasági ügyekben is jól tájékozott, határozott, egységes pártvezetés sokat tett és tesz a vegyes összetételű tagság eggyé kovácsolódása érdekében. A félszáz kommunistát tömörítő pártszervezetnek olyan neveltjei vannak már, mint a szegényparaszti származású H. Szabó Margit, aki miután kiváló bizonyítványt szerzett a mező- gazdasági technikumban, nyomban ezután hozzálátott, hogy párhuzamosan a kertészeti főiskolát és a marxista—leninista esti egyetemet is elvégezze. Ha regény nem is válnék belőle, számos apró történet szólhatna még az egységes osztály- lyá válás ugyan forrásban levő, de vitathatatlanul megindult folyamatáról ebben a termelőszövetkezetben. Jóba Tibor Űj gép érkezeit Korszerű gyorsmarató gépet vásárolt külföldről a Bács-Kis- kun megyei Nyomda Vállalat lajosmizsei kliséüzeme. A körülbelül félmillió forintot érő gép üzembehelyezése után az eddiginél rövidebb idő alatt és jobb minőségben készíthetik el a nyomdászok lapunk számára a fényképek kliséit, amit remélhetőleg olvasóink is tapasztalnak majd. Képünkön Bakos János, a Kossuth Nyomdából érkezett csoportvezető magyarázza Csicseri Viktóriának, a gyorsmarató kezelését. (Pásztor Zoltán felvétele) Végeláthatatlan szőlők és gyümölcsösök a hegyvidéikre emlékeztető lankákon — nagyjából ez a látvány tapad az emlékezetre, járván a Hosszúhegyi Állami Gazdaság tájait. A művelést illetően messziről árulkodik a gondozottság, a hozzáértés, de most, a szüret befejeztével azt is érdemes megnézni: mindezt milyen módszerrel, érik el a mezőgazdasági nagyüzemben. Erről beszélgetünk Nagy Ödön igazgatóval. — Az idei százmillió forintos bevételünk 60 százalékát a szőlő- és a gyümölcstermesztés adja — tájékoztat. — A szőlő területe például megközelíti a 2200 holdat. Ennek jelenleg még a fele terem. Hasonló az arány a gyümölcsösökben is. Korábban is fontos feladatunknak tartottuk, hogy e fontos kultúrákat minél jobban gépesítsük — Ml volt itt a legfontosabb tennivaló? — A növényvédelem gépesítése. Központi gépműhelyünk szakemberei szerkesztették meg az axiál-ventillátoros permetezőgépet, amely a nagyüzemi szőlőben igen jól bevált. Egy-egy ilyen géppel naponta 20—25 holdat permetezhetünk meg. Tehát az eszményinek tartott, háromnapos permetezési forduló betartásához 70—80 hold szőlő, illetve gyümölcsös igényel egy ilyen gépet. Hozzá kell tennem, hogy a permetezőszer felhasználását is a felére csökkentettük. Végeredményben egy hold szőlő növényvédelme ezzel a módszerrel mintegy 700 forintba kerül, a korábbi 1200—1500 forintos költség helyett. — Milyen új eljárásokat dolgoznak ki a talajművelésben? — Összefogtunk a Mezőgazda- sági Gépkísérleti intézettel, és sikerrel hívtuk élétre a zöldtrá- gya-bemunkálót, a kultivátort, és a csipkés tárcsát. Az utóbbi az idén került kipróbálásra, tökéletes gyomirtást, s igen finom talaj munkát végzett. A gyümölcsösökben igen jól bevált az olda- lozó tárcsa, a soroknak egyhar- madára csökkent az a csíkja, amit kézi kapával kell megmű. vélni. Legújabban pedig egy különleges szerkezet kipróbálása folyik. A szerves anyagot a sorok közé hordja, s az ároknyitó ekével a kívánt mélységbe juttatja. Biztatóak az eredmények, s máris azon gondolkodunk, hogy a gépet alkalmassá tegyük a műtrágya talajba „injekciózására” is. A talajerő pótlásának, véleményünk szerint, ez lesz a jelenlegi legkorszerűbb módja. Nálunk ez lényeges dolog, hiszen évente kétezer vagon talajjavító anyagot használunk fel az ültetvényekben. — Hogyan alakulnak az idd költségek? — A korábbi 90—110 napról máris 50—60 napra csökkentettük egy hold szőlő éves munkaerő szükségletét. Ennek megfelelően egy kiló szőlő megter- mesztése a nagyüzemi ültetvényen 2,90 forint, figyelembe véve a 30 mázsás átlagtermést. A kisüzemi parcellákon ez 4,20 forint, de ilyen már csak 280 hold van, s felét ennek is művelő utas rendszerűvé alakítottuk át. — Hosszúhegyen tehát „sínéin van” a szőlő- és gyümölcstermesztés. A harmadik ötéves tervben a termőrefordulások 40 százalékkal növelik a bevételt. Toikibbi 450 holdon telepítenek minőségi bor és csemege — Franciaországból importált — fajtákat. A hildpusztai üzemrészen már megkezdték a 80 ezer hektós pince és a 800 vagonos — felerészben hűtőtérrel ellátott — gyümölcstároló építését. Néhány év — és igazi kultúr- tájjá alakul Báos-Kiskun „hegyvidéke”; H. D. „Nyári hazafiak“ A tettek bizonyítják, hogy ki milyen kommunista, — ki milyen hazafi. Változatos megfogalmazásban — sokszor esik erről szó mostanában. Nem mintha ma, vagy a közelmúltban fedeztük volna fel, mint igazságot. Azért is, mert egyre kevesebb a lehetősége annak, hogy sok szóval, szépen hangzó frázisokkal némelyek huzamosabb időn át eltereljék magukról a figyelmet. Magukról — olyan értelemben, hogy csak beszélni szeretnek, cselekedni viszont elfelejtenek ékes szónoklataik után. Rájuk illett — illik — a kiszólás: „Fogjuk meg, oszt vigyétek!” Legérzékenyebb jelzői ennek a továbbhaladásnak a közelmúltban lezajlott párt- alapszervezeti vezetőségúj jáválasztások voltak. Azok a felelősségteljes beszélgetések. melyek során a jelölőbizottságok tagjai jóelőre összegyűjtötték a párttagok — de pártonkivüliek véleményét is, kiket szeretnének látni az újjáválasztott vezetőségben? Rövidebben: kikben bíznak? Ű j vonásként jelentkezett, hogy kevesen javasolták a pártvezetőségekbe a „nagy beszédűeket”. Olyanokat, akik a pártrendezvényeken, válogatás nélkül, minden témához hozzászólnak. Nem azért, mert újat, előrevivőt tudnának mondani. tisztára csak azért, hogy beszélhessenek. Érettebben, megfontoltabban választottak az elvtársak. Volt idő és példa, hogy megtanulhassuk: nem azok viszik előre közös dolgainkat, akik csupán szónokolni tudnak. Hanem, akik megfogják a dolog végét, akik elől vannak a munkában, s nem kerülik a nehezét sem, hogy azt végezze helyettük más. Ilyen emberek talán nem beszélnek, nem tudnak szép szavakkal hatni másokra? Nem arról van szó, hogy most már néma, hallgatag, szófukar egyének közössége legyen egy pártszervezet, vagy annak vezetősége. A fontos — ezt értettük meg helyesebben, pontosabban, mint eddig —, hogy akkor beszéljünk, ha meggyőzni akarunk, érveink, ötleteink, javaslataink vannak, amikor a tárgyalt probléma űj megközelítésére van elképzelésünk. Ha jobb megoldást tudunk, vagy finomítani vagyunk képesek megszokott módszereket, ne tartsuk magunkban. Vitatkozzunk, ha úgy ítéljük meg, hogy egyoldalúan vizsgálunk valamit, s ezzel előnyt adunk a hibák elkövetéséhez. Elemezzünk kérdéseket, hogy ne maradjunk munkán* végzésében a felszínen... Azaz, beszéljünk olyankor, ha annak értelme van. látszatja lesz. Cikkünk első mondatában — a kommunista mellett — a hazafit is említettük. Mert a tettek bizonyító ereje nemcsak a párton belül, hanem egész társadalmunk viszonylatában legfőbb kritérium az emberek értékelésében. Mint ahogy az élcsapat tagjait sem a „nagy beszédűek”, a fedezet nélküli szavak mesterei vezetik magasabbra, úgy az ország üdve sem a „napos oldalon járó hazafiak” szónoklataitól függ. Kifélék az ilyen hazafiak? Akik mindig olyan szép, szenvedélyes szónoklatot vágnak ki arról, hogyan kellene, mennyivel más lehetne, ők aztán tudják. De csak oda kell nézni jobban az örök mindent-jobban-tudókra, s rögtön kiderül, hogy ők valóban csak tudják, mint kellene, de még a maguk helyén se csinálják. Szidja a pék a cipőipart a gyenge gyerekcipő miatt, de ha egyszermásszor odahallgatna a kenyérboltban, élelmiszerüzletben, mit mondanak talán éppen az ő munkájáról a háziasszonyok, meglepődne. Említsük a vízvezetékszerelőt, aki — joggal — hábo- rog a hivatali bürokrácia miatt, s közben az 5 felületes munkája miatt is, egy hónappal később lehet átadni az új bérházat, mert a szerelések egy részét újból kell csinálni, átáznak a falak. Miért napos oldalon járók az ilyen hazafiak? Mert akik csak saját szép szavaik sugarában sütkéreznek, abban ok- sak, hogy mások miért nem csinálják jól, illetve másoknak ajánlják, amit nekik maguknak is el kellene végezniük, csak a könnyűt, kellemeset választják: az utca napos oldalán járnak. Pedig az utcának két oldala van. Anélkül nem is utca az utca, csak széle valaminek. Mint ahogy a szó is tettekkel ér valamit, Tóth István
