Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

1SH56. október 27, csütörtök 5. oldal Végigtáncolt emberöltők „Tiszán innen Dunán túl" tZádióvetélkedő Nagy készülődés szerte a megyében Eredményes fél évtized (Tudósítónktól.) Kiskunhalas helytörténeti mo­nográfiájának 25». oldalán sze­rényen húzódik meg a követ­kező félmondat: „ ... 1961. év­ben felsőfokú mezőgazdasági technikum létesült.” Talán nem érdektelen rövi­den summázni, hogyan fejlő­dött, milyen eredménnyel mű­ködött fél évtized alatt az em­lített iskola? — Az első évben, 1961-ben 58 hallgató kezdte meg tanul­mányait nappali tagozatunkon, jelenleg pedig 101 tanulónk van. Az 1962-ben szervezett el­ső évfolyam megindulása óta levelező hallgatóink száma is csaknem megkétszereződött — mondja Mészáros Imre, tanul­mányi felügyelő. Az iskola fél évtizedes fenn­állása óta 163 nappali, 78 leve­lező tagozatos diák tett eredmé­nyes államvizsgát, s helyezke­dett el, többnyire szakképzett­ségének megfelelő munkakör­ben., A végzett hallgatók 97 százaléka ugyanis dolgozik, s 87 százaléka közvetlenül a ter­melőüzembem — Az alakulás óta mintegy 3 millió forint összegű beruhá­zással bővült intézményünk. Az új épületrészben 2 nagy előadó­terem, 3 szemináriumi helyiség, egy kémiai előadó, korszerű szemléltetést biztosító laborató­rium és 4 tanszék kapott he­lyet. Iskolánk már nemcsak a helyi szakemberképzés, hanem nemzetközi feladatok megoldá­sában is részt vehet. A KGST megbízásából a homoki legelők műtrágyázásával, gazdaságossá­gának megállapításával kapcso­latban folytat részletvizsgála­tokat. Kutatásaink során tizen­két ország tudományos intéze­tével tartunk rendszeres kap­csolatot — mondotta a beszél­getés végén Mészáros Imre. Országos értekezletet tartanak csütörtökön Budapesten a Haza­fias Népfront központi székházá­ban a könyvtáraknak a népmű­velésben betöltött szerepéről, a harmadik ötéves terv könyvtári feladatairól. A tanácskozáson megyénket Pankovits Józsefné, a Tíz esztendővel ezelőtt telepí­tette Lukács bácsi a szőlőt, amelynek lugasa az udvar jó­részét beárnyékolja már és amelynek borával most felkö- szöhtöttük őt, az ünnepeltet. Kicsit kesernyés ez a bor, jó­szerivel murci még, de íz van benne. És tűz, fiatalos. Amilyen Lukács bácsi lábaiban még min­dig. Szappanos Lukács ugyanis, akit határon túl és innen is­mernek verbunkos táncairól, nyolcvan esztendős. Az ember nem hinné, ha ok­mány nem szólna róla. Pedig így van: az öreg kun, akinek tánca nem hiányozhat valamire­való megyei népünnepélyről, át­lépte a nyolcadik X-et. Ebben a mestermívű mennye­zettel födött kunszentmiklósi szobában született és itt élte le az életét. Zömök bajsza alatt huncut mosoly bújkál, ahogy el­mondja: kivéve a nagyháborút (az első világháborút érti ez­alatt) soha nem ment el innen huzamosabban. A telek végé­ben a Bak-ér. nádasában vad­madarak füttye, azon túl a vég­telen puszta. Tudja isten, ha- nyadiziglen idevalósi a család­megyei nőtanács elnöke, Feny- vessyné Cóhér Anna, a megyei könyvtár igazgatója, Gerinczy György, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának munkatársa és Bálint Béla, a MÉSZÖV fő­előadója képviseli, ja. A falon okmány, bekeretez­ve: a Kunszentmiklósi Szappa­nos Család Redemptiós Levele 1768-bóü. Tehát már kétszáz esztendővel előtt is itt robotol­tak az ősök. A tánc felől faggatom. A tánc felől, amivel neve annyira ösz- szeforrt. — Gyermekkorom óta tánco­lok. Érdekes az eredete. Hatan voltunk testvérek, én a leg­fiatalabb. Három idősebbik bá­tyám jó muzsikus volt, tambu- rán-citerán szépen muzsikáltak. Megmozdult lábamban a vér, fi­cánkolni kezdett a kedvem. Tré­fásan azt szoktam mondani: már tipegő gyerekként táncol­tam. Nézze csak. Bemutatja a tipegő lépéseket. Valójában: a verbunkos tánc kezdő lépései. Tip-top: egy lé­pés, két lépés..: És... nyolc­van esztendeje vajon hány lé­pés az ősi kim táncok tüzes és méltóságos sokaságából? Em­beröltőket táncolt végig Lukács bácsi. — Toklyó híres prímás volt itt a századforduló idején Kun- szentmiklóson. Az ő muzsikájá­ra nem volt nehéz táncolni.. Szakszerűen elmagyarázza a supkás-seprüst, a törököst és a kunlegényes táncért. Elmondja, hogy 1932-ben szerepeltek elő­ször a kunszentmiklósi táncosok a Nemzeti Színházban. Aztán még sokszor, nagyon sokszor. 1934-ben Bécsben, három évvel később Cannes-ban táncoltak nemzetközi közönség előtt Nép­rajztudósok vizsgálták a tenye­rüket, parasztok-e valójában, vagy népi gúnyába bújtatott táncművészek? Igen. művésze­tük hiteles bizonyítéka ez a hi­tetlenkedés. Honnan tudják ilyen jól, ilyen szépen? Megszámolni is nehéz lenne, hányán fordultak meg ebben a kis házban néprajztudósaink közül. A ma is elevenen buzgó mesefa kimeríthetetlen forrásá­ból merítettek és merítenek ma is. Szappanos Lukács, az öreg kun táncos több mint fél évszá­zada generációkat tanított meg az ősi kun táncok művészetére. Nagy érdemei vannak a hagyo­mányok megőrzésében, fenntar­tásában. Nyolcvanadik születés­napjára megérdemelte volna, hogy a népművészetért való hosszú fáradozását kellőképpen honorálják. Balogh József Néhány hónapja nemcsak új rádióműsor, de a népművelés új formája is született: megyék kö­zötti rádióvetélkedő. Az eddigi eredmények láttán nyugodtan leszögezhetjük, egy csapásra na­gyon népszerűvé vált ez az új rádióműsor, ötletes, szellemes — néha ugyan még túlságosan bonyolult — formája lett az is­meretterjesztésnek, ösztönzője a kutatásnak, segítője az egészsé­ges lokáil patriotizmus kibonta­koztatásának. Az első fordu'óről Az első fordulóban megyénk kitűnően szerepelt és biztosan győzte le a nem kis erőt kép viselő Veszprém megyét Nagy­szerű fegyvertény volt ez és csak úgy sikerülhetett, hogy ed­dig soha nem tapasztalt össze­fogással a legfőbb vezetőktől a legkisebb falu lakosáig ott szurkolt mindenki a rádió kö­rül, s — ha kellett — tudásával is segített a győzelemhez. A kecskeméti stúdióban összegyűlt közel kétszáz tudós, művész éppúgy remekelt, mint a csöpp nyi Drágszél apraja-nagyja, a hagyományokat ápoló tanácsve­zető éppúgy, mint a méltán hí­res népművészeteit féltve vi­gyázó pedagógusdinasztia. Dere­kasan kivette a részét a siker­ből Kalocsa népe is, de külö­nösen sokat segített, hogy a Magyar Rádió központi stúdió­jában olyan emberek jöttek ösz- sze a megyénkből Budapestre származottak közül, akik nem­csak ismerik megyénket, hanem egész szívükkel szeretik is. A középdöntőben nagyobb feladatok Bejutottunk tehát a II. for­duló — a középdöntő — hat résztvevője közé, s bizony itt még jóval nagyobb erőfeszítésre lesz szükség, mert nagyon ne­héz ellenfelet kaptunk: Baranya megyével kerültünk össze. Eddig már lezajlott a közép döntőből két forduló (Somogy és Pest megye jutott tovább), s csak mi vagyunk hátra: Bács- Kiskun és Baranya megye küz­delme. Erre pénteken kerül sor. Tárgyilagosan meg kell álla­pítani, hogy október 28-án este, csak fokozott erőbedobással, a megye lakóinak tejes összefogásával tudjuk majd megoldani a fel­adatokat, csak együttműködéssel sikerül leküzdenünk az akadá­lyokat. Most öt helyről lesz egyenes adás. A központi stúdió mellett — ahol most is a népszerű Vit- ray Tamás vezeti a vetélkedőt — Kecskeméten, a megyei ta­nács dísztermében, Baján a vá­rosi tanács épületében, vala­mint Pécsett és Mohácson mű­ködik majd stúdió. Ezeket te­lefonon a posta azonnal kap csoija. Több lesz a mozgó, URH-adó- val ellátott kocsi is, tehát kü­lönösen nagy szerep vár ebben a fordulóban a községek lakos­ságára. A rendezőség nevében kérünk mindenkit városon-falun, torony- házban, tanyán, üzemi klubban vagy termelőszövetkezetben egy­aránt, hogy hallgassák a Kos- suth-rádió adását október 28-án. pénteken este 8 órától és — ha tudnak — azonnal segítsenek is a feladatok megoldásában. Minden község művelődési há­zában, klubjában közös rádió­hallgatást szerveztünk. Ott gyü­lekeznek a népművészet ápo­lói, a néphagyományok ismerői, meg a szakemberek (helytörté­nészek, kutatók- stb.). ide sies­sen tehát, aki tud valami segít­séget adni egy-egy feladat meg­oldásához! Minden ids közreműködés ara­nyat ér és pontokat biztosíthat a versenyben. Tudjuk, Baranya megye na­gyon felkészült, de a nagyobb feladat nagyobb erőfeszítésre sarkall és bízunk abban, hogy Bács-Kiskun megye vetélkedői most is sikerrel szerepelnek, s megyénk jut tovább a „Tiszán innen, Dunán túl...” rádióve­télkedő II. fordulójából a dön­tőbe. Szamosfalvi Imre S' Értekezlet könyvtári feladatokról 27. Ennek megfelelően havi 2500 dolláros fizetést folyósítunk ön­nek, a titkos szolgálatban szo­kásos feltételek mellett és mó­don ... Ha elfogadja az aján­latunkat, azonnal aláírhatja a szerződést. Rowers rendkívül meglepő­dött. — Kér-désem lenne... — kezdte volna. A férfi gúnyosain' vágott köz­be: _ Mr. Rowers, mivel biztos v agyok benne, hogy elfogadja ajánlatunkat, máris megjtaní- tom önt a mi foglalkozásunk első aranyszabályára: „Az em­ber nem fecseg, és nem kér­dez.” A fecsegés tíz év börtönt, vagy tízezer dolláros pénzbün­tetést von maga után, a kérde­zés pedig teljesen felesleges, mert a másik, amit szükséges tudnia, elmond, kérdésekre vi­szont nem felel... — Akkor csak egyetlen egyet: lehet szó gondolkozási időről? — Hogyne! Magunk is súlyt helyezünk rá, hogy embereink megfelelő megfontolás után lép jenek szolgálatunkba. Most tiz óra van, tizenegy órakor itt ta­lálkozunk! És természetesen ve­gye figyelembe, hogy mivel a CIA egyik tisztje tárgyalt ön­nel, a kettőnk között elhang­zottakra már vonatkoznak a tör­vény előírásai. Vagyis, ha el­árulja beszélgetésünket, a bíró­ság tízévi börtönre, vagy tíz­ezer dollárra ítélheti. Oké? Rowers egy óra múlva alá­írta a szerződést Eszerint Fran­cis Rowers vállalta, hogy az elő- készítő tahfolyam elvégzése után, különleges felderítő feladatokat végző, magasan repülő gépeken kémfeladatokat hajt végre — havi 2500 dollárért. Tizenkétszer kétezer-ötszáz az évi harmincezer. Lám, harminc­ezer dolláros ember lett belőle! Rosa nem bánkódott túlságo­san, hogy nem követheti férjét új munkahelyének városába. Rowers valóban nem volt szó­rakoztató férj, s jóllehet, fele­sége a maga módján szerette, jobban érezte magát odahaza, a szülei környezetében, mint Ro­wers mellett. Annál is inkább, mert Mrs. Rowers már szívből unta Bad Waldot, és egész Nyu- gat-Németországot, Tipikusan amerikai lány, aki az amerikai kontinensen kívül úgy érezte magát, mint a szárazra vetett hal. Nem elégítette ki az a 6zűk társaság, amelyből a tá­maszpont társadalmi élete ál­lott. Amerikaiak voltak azok is, sző se réla, s a parancsnokság — amint a légierőket népsze­rűsítő prospektusok ígérik — valóban mindent megtett, hogy amerikai módon élhessenek, de­li át Amerika mégis más, s nem helyettesíthető egy európai kis­város mellett felépített „Ameri- kácskával”. Rowerst sem bántotta túlságo­san, hogy hosszabb időre el kell szakadnia a feleségétől. Magá­nak élő ember, „ahogy esik, úgy puffan” gondolkozásé. aki min­dennél jobban irtózott attól, hogy meg kell harcolnia a sors kegyeiért örömmel töltötte el, hogy amint annak idején a kö­zépiskola elvégzésekor, most, a légierőkkel kötött szerződése le­jártakor is kegyeibe fogadta For­tuna, s magától megoldódtak ösz- szes gondjai. S ráadásul milyen szerencsésen! Több mint három­szorosára növekedett a fizetése, ráadásul pedig a munkája sem szaporodott meg, sőt. Rowers nem sokat töprengett azon, hogy Bad Waldban vala­mennyi más repülőnek mégis csak meghosszabbították a lejárt szerződését. Felajánlották neki is, hogy maradjon a légierőknél, de akkor már aláírta az új meg­állapodást. Már nem választha­tott, de ha megtehette volna, akkor is alighanem a CIA-nál felkínált állás mellett marad. „Végtére, ki az a bolond, aki 2500 dollárt kereshet, s inkább a 800 mellett marad?’’ Nyolc hónapra egy amerikai kisváros melletti kiképzőtelepre került. A kisvárosban éppen úgy tudták, mint Mrs. Rowers, akit Francis — a főnöke tanácsára — tájékoztatott így: különleges meteorológiai megfigyelő gépek pilótái kapnak itt kiképzést Ennek megfelelően Rowers is leszerelt, „polgári repülő” lett. S mégis, ezen a „polgári” ki­képző telepen jóval szigorúbb fegyelem uralkodott, mint egy katonai táborban. A pilótáknak — csupa első­osztályú, vasegészséges, tapasz­talt, válogatott boy — nem sok idejük maradt a kemény kikép­zés mellett egyéb dolgokra. De- hát így is tartották helyesnek — a 2500 dollárt nem adják ingyen! Azaz hogy .:. Az első fizetési napon kiderült, hogy a 2500 tulajdonképpen csak 1500. Ez­ret félretesznek, s akkor fizetik ki, ha a pilóta végrehajtja t> nagy feladatot. Azt, amiért ki­képezték, amiért annyi pénzt költöttek rá. A fizetésnek ezt a rendjét valamennyien igazsá­gosnak tartották. Természetes, hogy a gazda biztosítja magát, s nem hajítja ki a pénzét az utcára. Még valamelyik fickó, aki felvette évek óta a havi 2500-at, a döntő pillanatban bé­rezel, s akkor kész. Ha viszont visszatartják a havi ezreket, az két-három esztendő alatt tekin­télyes summa. A legjobb orvos­ság gyenge idegzetű alakok ide­geinek megnyugtatására. Rowers és társai egy új re­pülőgéppel ismerkedtek. A gé­pet U—2-nek hívták, és kivív­ta valamennyi pilóta csodála­tát. Pedig ezek a fiúk ritkán szoktak csodálkozni, nagyszerű gépeken repültek addig is. De ez az U—2! Nemcsak a gépekkel ismer­kedtek, hanem a légi felderítő feladataival is. A légifényképezést oktató tiszt így kedélyeskedett: — Boys, le kell fényképez­nünk a káposztát a levesük­ben, amint ; az asztalnál ülnek! Ti lesztek Amerika szemei! Az U—2. a ti fotómasinátok, min­dent lát, s az elnök tudomásá­ra hozza. Nem lehetnek többé titkaik előttünk. Mi leszünk azok, akik kinyitjuk az orosz eget, hiába akarják becsukni! (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents