Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-27 / 254. szám
1SH56. október 27, csütörtök 5. oldal Végigtáncolt emberöltők „Tiszán innen Dunán túl" tZádióvetélkedő Nagy készülődés szerte a megyében Eredményes fél évtized (Tudósítónktól.) Kiskunhalas helytörténeti monográfiájának 25». oldalán szerényen húzódik meg a következő félmondat: „ ... 1961. évben felsőfokú mezőgazdasági technikum létesült.” Talán nem érdektelen röviden summázni, hogyan fejlődött, milyen eredménnyel működött fél évtized alatt az említett iskola? — Az első évben, 1961-ben 58 hallgató kezdte meg tanulmányait nappali tagozatunkon, jelenleg pedig 101 tanulónk van. Az 1962-ben szervezett első évfolyam megindulása óta levelező hallgatóink száma is csaknem megkétszereződött — mondja Mészáros Imre, tanulmányi felügyelő. Az iskola fél évtizedes fennállása óta 163 nappali, 78 levelező tagozatos diák tett eredményes államvizsgát, s helyezkedett el, többnyire szakképzettségének megfelelő munkakörben., A végzett hallgatók 97 százaléka ugyanis dolgozik, s 87 százaléka közvetlenül a termelőüzembem — Az alakulás óta mintegy 3 millió forint összegű beruházással bővült intézményünk. Az új épületrészben 2 nagy előadóterem, 3 szemináriumi helyiség, egy kémiai előadó, korszerű szemléltetést biztosító laboratórium és 4 tanszék kapott helyet. Iskolánk már nemcsak a helyi szakemberképzés, hanem nemzetközi feladatok megoldásában is részt vehet. A KGST megbízásából a homoki legelők műtrágyázásával, gazdaságosságának megállapításával kapcsolatban folytat részletvizsgálatokat. Kutatásaink során tizenkét ország tudományos intézetével tartunk rendszeres kapcsolatot — mondotta a beszélgetés végén Mészáros Imre. Országos értekezletet tartanak csütörtökön Budapesten a Hazafias Népfront központi székházában a könyvtáraknak a népművelésben betöltött szerepéről, a harmadik ötéves terv könyvtári feladatairól. A tanácskozáson megyénket Pankovits Józsefné, a Tíz esztendővel ezelőtt telepítette Lukács bácsi a szőlőt, amelynek lugasa az udvar jórészét beárnyékolja már és amelynek borával most felkö- szöhtöttük őt, az ünnepeltet. Kicsit kesernyés ez a bor, jószerivel murci még, de íz van benne. És tűz, fiatalos. Amilyen Lukács bácsi lábaiban még mindig. Szappanos Lukács ugyanis, akit határon túl és innen ismernek verbunkos táncairól, nyolcvan esztendős. Az ember nem hinné, ha okmány nem szólna róla. Pedig így van: az öreg kun, akinek tánca nem hiányozhat valamirevaló megyei népünnepélyről, átlépte a nyolcadik X-et. Ebben a mestermívű mennyezettel födött kunszentmiklósi szobában született és itt élte le az életét. Zömök bajsza alatt huncut mosoly bújkál, ahogy elmondja: kivéve a nagyháborút (az első világháborút érti ezalatt) soha nem ment el innen huzamosabban. A telek végében a Bak-ér. nádasában vadmadarak füttye, azon túl a végtelen puszta. Tudja isten, ha- nyadiziglen idevalósi a családmegyei nőtanács elnöke, Feny- vessyné Cóhér Anna, a megyei könyvtár igazgatója, Gerinczy György, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa és Bálint Béla, a MÉSZÖV főelőadója képviseli, ja. A falon okmány, bekeretezve: a Kunszentmiklósi Szappanos Család Redemptiós Levele 1768-bóü. Tehát már kétszáz esztendővel előtt is itt robotoltak az ősök. A tánc felől faggatom. A tánc felől, amivel neve annyira ösz- szeforrt. — Gyermekkorom óta táncolok. Érdekes az eredete. Hatan voltunk testvérek, én a legfiatalabb. Három idősebbik bátyám jó muzsikus volt, tambu- rán-citerán szépen muzsikáltak. Megmozdult lábamban a vér, ficánkolni kezdett a kedvem. Tréfásan azt szoktam mondani: már tipegő gyerekként táncoltam. Nézze csak. Bemutatja a tipegő lépéseket. Valójában: a verbunkos tánc kezdő lépései. Tip-top: egy lépés, két lépés..: És... nyolcvan esztendeje vajon hány lépés az ősi kim táncok tüzes és méltóságos sokaságából? Emberöltőket táncolt végig Lukács bácsi. — Toklyó híres prímás volt itt a századforduló idején Kun- szentmiklóson. Az ő muzsikájára nem volt nehéz táncolni.. Szakszerűen elmagyarázza a supkás-seprüst, a törököst és a kunlegényes táncért. Elmondja, hogy 1932-ben szerepeltek először a kunszentmiklósi táncosok a Nemzeti Színházban. Aztán még sokszor, nagyon sokszor. 1934-ben Bécsben, három évvel később Cannes-ban táncoltak nemzetközi közönség előtt Néprajztudósok vizsgálták a tenyerüket, parasztok-e valójában, vagy népi gúnyába bújtatott táncművészek? Igen. művészetük hiteles bizonyítéka ez a hitetlenkedés. Honnan tudják ilyen jól, ilyen szépen? Megszámolni is nehéz lenne, hányán fordultak meg ebben a kis házban néprajztudósaink közül. A ma is elevenen buzgó mesefa kimeríthetetlen forrásából merítettek és merítenek ma is. Szappanos Lukács, az öreg kun táncos több mint fél évszázada generációkat tanított meg az ősi kun táncok művészetére. Nagy érdemei vannak a hagyományok megőrzésében, fenntartásában. Nyolcvanadik születésnapjára megérdemelte volna, hogy a népművészetért való hosszú fáradozását kellőképpen honorálják. Balogh József Néhány hónapja nemcsak új rádióműsor, de a népművelés új formája is született: megyék közötti rádióvetélkedő. Az eddigi eredmények láttán nyugodtan leszögezhetjük, egy csapásra nagyon népszerűvé vált ez az új rádióműsor, ötletes, szellemes — néha ugyan még túlságosan bonyolult — formája lett az ismeretterjesztésnek, ösztönzője a kutatásnak, segítője az egészséges lokáil patriotizmus kibontakoztatásának. Az első fordu'óről Az első fordulóban megyénk kitűnően szerepelt és biztosan győzte le a nem kis erőt kép viselő Veszprém megyét Nagyszerű fegyvertény volt ez és csak úgy sikerülhetett, hogy eddig soha nem tapasztalt összefogással a legfőbb vezetőktől a legkisebb falu lakosáig ott szurkolt mindenki a rádió körül, s — ha kellett — tudásával is segített a győzelemhez. A kecskeméti stúdióban összegyűlt közel kétszáz tudós, művész éppúgy remekelt, mint a csöpp nyi Drágszél apraja-nagyja, a hagyományokat ápoló tanácsvezető éppúgy, mint a méltán híres népművészeteit féltve vigyázó pedagógusdinasztia. Derekasan kivette a részét a sikerből Kalocsa népe is, de különösen sokat segített, hogy a Magyar Rádió központi stúdiójában olyan emberek jöttek ösz- sze a megyénkből Budapestre származottak közül, akik nemcsak ismerik megyénket, hanem egész szívükkel szeretik is. A középdöntőben nagyobb feladatok Bejutottunk tehát a II. forduló — a középdöntő — hat résztvevője közé, s bizony itt még jóval nagyobb erőfeszítésre lesz szükség, mert nagyon nehéz ellenfelet kaptunk: Baranya megyével kerültünk össze. Eddig már lezajlott a közép döntőből két forduló (Somogy és Pest megye jutott tovább), s csak mi vagyunk hátra: Bács- Kiskun és Baranya megye küzdelme. Erre pénteken kerül sor. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy október 28-án este, csak fokozott erőbedobással, a megye lakóinak tejes összefogásával tudjuk majd megoldani a feladatokat, csak együttműködéssel sikerül leküzdenünk az akadályokat. Most öt helyről lesz egyenes adás. A központi stúdió mellett — ahol most is a népszerű Vit- ray Tamás vezeti a vetélkedőt — Kecskeméten, a megyei tanács dísztermében, Baján a városi tanács épületében, valamint Pécsett és Mohácson működik majd stúdió. Ezeket telefonon a posta azonnal kap csoija. Több lesz a mozgó, URH-adó- val ellátott kocsi is, tehát különösen nagy szerep vár ebben a fordulóban a községek lakosságára. A rendezőség nevében kérünk mindenkit városon-falun, torony- házban, tanyán, üzemi klubban vagy termelőszövetkezetben egyaránt, hogy hallgassák a Kos- suth-rádió adását október 28-án. pénteken este 8 órától és — ha tudnak — azonnal segítsenek is a feladatok megoldásában. Minden község művelődési házában, klubjában közös rádióhallgatást szerveztünk. Ott gyülekeznek a népművészet ápolói, a néphagyományok ismerői, meg a szakemberek (helytörténészek, kutatók- stb.). ide siessen tehát, aki tud valami segítséget adni egy-egy feladat megoldásához! Minden ids közreműködés aranyat ér és pontokat biztosíthat a versenyben. Tudjuk, Baranya megye nagyon felkészült, de a nagyobb feladat nagyobb erőfeszítésre sarkall és bízunk abban, hogy Bács-Kiskun megye vetélkedői most is sikerrel szerepelnek, s megyénk jut tovább a „Tiszán innen, Dunán túl...” rádióvetélkedő II. fordulójából a döntőbe. Szamosfalvi Imre S' Értekezlet könyvtári feladatokról 27. Ennek megfelelően havi 2500 dolláros fizetést folyósítunk önnek, a titkos szolgálatban szokásos feltételek mellett és módon ... Ha elfogadja az ajánlatunkat, azonnal aláírhatja a szerződést. Rowers rendkívül meglepődött. — Kér-désem lenne... — kezdte volna. A férfi gúnyosain' vágott közbe: _ Mr. Rowers, mivel biztos v agyok benne, hogy elfogadja ajánlatunkat, máris megjtaní- tom önt a mi foglalkozásunk első aranyszabályára: „Az ember nem fecseg, és nem kérdez.” A fecsegés tíz év börtönt, vagy tízezer dolláros pénzbüntetést von maga után, a kérdezés pedig teljesen felesleges, mert a másik, amit szükséges tudnia, elmond, kérdésekre viszont nem felel... — Akkor csak egyetlen egyet: lehet szó gondolkozási időről? — Hogyne! Magunk is súlyt helyezünk rá, hogy embereink megfelelő megfontolás után lép jenek szolgálatunkba. Most tiz óra van, tizenegy órakor itt találkozunk! És természetesen vegye figyelembe, hogy mivel a CIA egyik tisztje tárgyalt önnel, a kettőnk között elhangzottakra már vonatkoznak a törvény előírásai. Vagyis, ha elárulja beszélgetésünket, a bíróság tízévi börtönre, vagy tízezer dollárra ítélheti. Oké? Rowers egy óra múlva aláírta a szerződést Eszerint Francis Rowers vállalta, hogy az elő- készítő tahfolyam elvégzése után, különleges felderítő feladatokat végző, magasan repülő gépeken kémfeladatokat hajt végre — havi 2500 dollárért. Tizenkétszer kétezer-ötszáz az évi harmincezer. Lám, harmincezer dolláros ember lett belőle! Rosa nem bánkódott túlságosan, hogy nem követheti férjét új munkahelyének városába. Rowers valóban nem volt szórakoztató férj, s jóllehet, felesége a maga módján szerette, jobban érezte magát odahaza, a szülei környezetében, mint Rowers mellett. Annál is inkább, mert Mrs. Rowers már szívből unta Bad Waldot, és egész Nyu- gat-Németországot, Tipikusan amerikai lány, aki az amerikai kontinensen kívül úgy érezte magát, mint a szárazra vetett hal. Nem elégítette ki az a 6zűk társaság, amelyből a támaszpont társadalmi élete állott. Amerikaiak voltak azok is, sző se réla, s a parancsnokság — amint a légierőket népszerűsítő prospektusok ígérik — valóban mindent megtett, hogy amerikai módon élhessenek, deli át Amerika mégis más, s nem helyettesíthető egy európai kisváros mellett felépített „Ameri- kácskával”. Rowerst sem bántotta túlságosan, hogy hosszabb időre el kell szakadnia a feleségétől. Magának élő ember, „ahogy esik, úgy puffan” gondolkozásé. aki mindennél jobban irtózott attól, hogy meg kell harcolnia a sors kegyeiért örömmel töltötte el, hogy amint annak idején a középiskola elvégzésekor, most, a légierőkkel kötött szerződése lejártakor is kegyeibe fogadta Fortuna, s magától megoldódtak ösz- szes gondjai. S ráadásul milyen szerencsésen! Több mint háromszorosára növekedett a fizetése, ráadásul pedig a munkája sem szaporodott meg, sőt. Rowers nem sokat töprengett azon, hogy Bad Waldban valamennyi más repülőnek mégis csak meghosszabbították a lejárt szerződését. Felajánlották neki is, hogy maradjon a légierőknél, de akkor már aláírta az új megállapodást. Már nem választhatott, de ha megtehette volna, akkor is alighanem a CIA-nál felkínált állás mellett marad. „Végtére, ki az a bolond, aki 2500 dollárt kereshet, s inkább a 800 mellett marad?’’ Nyolc hónapra egy amerikai kisváros melletti kiképzőtelepre került. A kisvárosban éppen úgy tudták, mint Mrs. Rowers, akit Francis — a főnöke tanácsára — tájékoztatott így: különleges meteorológiai megfigyelő gépek pilótái kapnak itt kiképzést Ennek megfelelően Rowers is leszerelt, „polgári repülő” lett. S mégis, ezen a „polgári” kiképző telepen jóval szigorúbb fegyelem uralkodott, mint egy katonai táborban. A pilótáknak — csupa elsőosztályú, vasegészséges, tapasztalt, válogatott boy — nem sok idejük maradt a kemény kiképzés mellett egyéb dolgokra. De- hát így is tartották helyesnek — a 2500 dollárt nem adják ingyen! Azaz hogy .:. Az első fizetési napon kiderült, hogy a 2500 tulajdonképpen csak 1500. Ezret félretesznek, s akkor fizetik ki, ha a pilóta végrehajtja t> nagy feladatot. Azt, amiért kiképezték, amiért annyi pénzt költöttek rá. A fizetésnek ezt a rendjét valamennyien igazságosnak tartották. Természetes, hogy a gazda biztosítja magát, s nem hajítja ki a pénzét az utcára. Még valamelyik fickó, aki felvette évek óta a havi 2500-at, a döntő pillanatban bérezel, s akkor kész. Ha viszont visszatartják a havi ezreket, az két-három esztendő alatt tekintélyes summa. A legjobb orvosság gyenge idegzetű alakok idegeinek megnyugtatására. Rowers és társai egy új repülőgéppel ismerkedtek. A gépet U—2-nek hívták, és kivívta valamennyi pilóta csodálatát. Pedig ezek a fiúk ritkán szoktak csodálkozni, nagyszerű gépeken repültek addig is. De ez az U—2! Nemcsak a gépekkel ismerkedtek, hanem a légi felderítő feladataival is. A légifényképezést oktató tiszt így kedélyeskedett: — Boys, le kell fényképeznünk a káposztát a levesükben, amint ; az asztalnál ülnek! Ti lesztek Amerika szemei! Az U—2. a ti fotómasinátok, mindent lát, s az elnök tudomására hozza. Nem lehetnek többé titkaik előttünk. Mi leszünk azok, akik kinyitjuk az orosz eget, hiába akarják becsukni! (Folytatása következik.)
