Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-26 / 253. szám

1966. ■'október 26, szerda S. oldal Találkozások a színészi) ej árénál Tíx perc Csorba Pistával MERT — talán nem veszi zokon — ő nekünk nem Csorba István, hanem Csorba Pista. Vagy: A Csorba. Vidám szem- hunyorítással, felvillanó mo­sollyal mondják ki Kecskemé­ten a nevét... A színész, akár az asszonyok, nem lehet meg szeretet nélkül. A jó színész megérzi ezt, hálás érte, akárcsak a jó asszony. Csorbának is felfénylik a te­kintete, amikor meséli, hogy legelőször meccsről jövet úton­útfélen megállították: Nahát, művész úr; Olvastuk, hogy jön. De jó! Sokat fogunk nevetni... EZT ISMÉTELTEK, szinte szóról-szóra mindenki ugyan­ezt. Köszöngetett, mosolygott, ke­zeket rázott... Aztán valaki a társaságból rosszmáj úan meg­jegyezte: Mondhatnának vala­mi újat is!... Csorba, a nagy mókamester nem hagyta magát kizökkente­ni a jó hangulatból: — Ne haragudjatok — for­dult oda bűnbánó arccal — most jöttem, nem volt időm más szöveget betanítani... Kérdezem: Milyennek találja nyolc év után Kecskemétet? — Az első benyomásom az volt, hogy a férfiak megöre­gedtek, a nők meg nem ... Nevet. Gyorsan, kicsit szag­gatottan beszél. Ismerjük ezt a beszédmodorát a színpadról. Mindig mintha még rengeteget akarna mondani, de már kifu­tott az időből, mert valami jobb jutott az eszébe. Ettől va- lamiféje rejtelmes hátteret kap­nak a szavai, mintha sokkal többet mondana, mint amit va­lójában hallottunk. EZ VOLNA a titka? Ez csak futó ötletként villan át rajtam, mert már rohanunk is tovább: — Igen, hallottam, hogy a szokásos bemutatkozó műsor az évad elején meglepetés volt. — (ö rendezte, jórészt ő is írta.) — Örülök, hogy tetszett a kö­zönségnek. Mindig újat szeret­nék adni. Elárulhatom: már készülünk a szilveszterire is. A héten lesznek a hangfelvé­telek. Filmbetétet is készítünk hozzá. A műsor címe: A tv nem közvetíti... Nem korai még ez? Hiszen különben is csak két előadás lesz Szilveszter éjjel... Szinte felcsattan: — Akkor is!... Belelendül a beszédbe. Nem sokat törődik vele, győzöm-e jegyezni... Nyolc éve ment el előtte kilencet itt töltött. — Itt voltam inas. Itt kap­tam a legszebb szerepeket.. Egyszer, vagy három éve, öss- szefutottunk Udvaros Bélával Pesten. Kapacitált, hogy lép­jek fel itt egy műsorban. Nem, nincs időm — mondtam. De igazán, csak egyszer! — így Udvaros. Mit fizettek? — kér­deztem. Hát nézd — mondta ő — ez olyan ... Szóval szíves­ségből kérem ... Vagyis semmi. Akkor megyek. — Csaptam a tenyerébe. És jöttem. Elkomolyodik, amikor arról kezd beszélni, hogy milyen ter­vekkel érkezett. Reméli, hiszi és ígéretet is kapott rá, hogy alkalma lesz prózát játszani. A legemlékezetesebb prózai szere­pet eddig a Tanítónőben ját­szotta Kaposváron. Látta egy moszkvai színházi szakember, csupa jót írt róla azután otthon. — Az első prózai szerepem Kecskeméten Marcó lesz, Ar­thur Miller Pillantás a hídról című drámájában. Azután megint a közönség­ről, a kedves közönségről be­szélünk. Amelyik akármilyen kedves, azért félni kell tőle. Mert a kecskeméti közönség hűvös. Jóindulatú, türelmes, de hűvös. Az elmúlt nyolc év alatt járt Olaszországban, Görögor­szágban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Ausztriában... Néhol a nézők a zene ütemére összefogózva, önfeledten him­bálóztak a szákükön. DE SOHA, amikor pedig alig értette a betanult idegen szö­veget, akkor sem izgult úgy, mint most, a Viktória bemuta­tóján, a kecskeméti viszontlá­tás alkalmával. — Rettenetes volt. A lábam összegubancolódott, a nyelvem botladozott... — Nem vettünk észre belőle semmit — mondom. Rámnevet: — Az a jó... De én nagyon meghatódtam a viszontlátástól. Mester László Két bácskai film Köszönet a hajasaknak Beszélgetés dr. Ranódy László Kossuth-díjas filmrendezővel A. nézőtér elsötétült, a szé- I les vásznat betöltötte a hatal-1 más. lebegő aranysárkány képe, | aztán megjelent a Déry-kert, a' Ferences templom, a Béke-tér, j a Bartók utca. A magyar filmek nemzeti fesztiváljának, a II. Magyar Játékfilmszemlének zá­ró bemutatójaképpen Ranódy László Baján forgatott Koszto- lányi-filmjét, az Aranysárkányt vetítették le Pécsett. A nézőtéren a magyar film­világ szinte valamennyi jelen­tős egyénisége mellett huszon­két neves külföldi rendező, kri­tikus, filmszakember ült. L. P. Pogazseva, a legnagyobb szov­jet filmszaklap, az Iszkusztvo Kinó főszerkesztője csakúgy tapsolt az Aranysárkánynak, mint a francia Albert Cervo- ni, a Nouvelle France kritikai rovatának vezetője, vagy Aml- jot Engh, Oslo alpolgármeste­re. Ha figyelembe vesszük a másik Baján készült Kosztolá­nyi—Ranódy film, a Pacsirta kanadai sikerét a montreali fesztiválon — úgy Baja képei már két alkalommal vonultak be e film nemzetközi világá­ba. Ennek ürügyén Bajáról, Kosztolányiról, beszélgettünk a Kossuth-díjas rendezővel dr. Ra­nódy Lászlóval. — Kosztolányi Dezső Szabad­kán született, ott éltek a Pa­csirta és az Aranysárkány hő­sei, ott ismerte meg őket és ír­ta a két nagyszerű művet, nem­zeti irodalmunk két kincsét. Jó­magam meg zombori vagyok, ifjúságomban pedig sok nyarat töltöttem a bajai szőlők között. Mármost az eredeti szabadkai helyszínre nehezebben jutottunk volna el. De Baján ugyanaz a bácskai atmoszféra van, különö­sen a jellegzetes, egyszerre tá­gas és szorongató, levegős és zárt hangulatú Béke téren. Az Aranysárkány nem azonos a regénnyel. Mi az oka ennek? — Ez a regény úgy is fel­fogható, mint Kosztolányi til­takozása az erőszak, a brutali­tás ellen. Ugyanakkor Koszto­lányi szerint nincs más kiút, mint a passzív humanizmus. A film — Aranysárkányban a re­gényhez képest eltolódik a hangsúly, a film azonosul No- vák tanár úrral. A néző — legalább is ezt tapasztaltam a bajai vetítésen és a pécsi be­mutatón — szinte érzi, hogy kellene tenni még valamit, nem elzárkózni, hanem kapcsolatba lépni a világgal. Ennek érdeké­ben tér el jobban ez a film a regénytől, mint egyéb filmjeim. Novák tanár úr megszemé­lyesítőjéről, Mensáros László­ról érdeklődöm. Erre a különös szerepre nem lehetett könnyű a megfelelő színészt megtalálni. — Lehet, hogy az olvasók a regény alapján külsőre más No vákot képzeltek el, de lelki al­katában pontosan ilyen volt, mint ahogy Mensáros alakítja. Mensáros László sajátos mó­don közelíti meg az alakítandó figurákat —• meséli a rendező. — Előbb olyan lélektani helyze­teket keres bennük, amilyen lel­kiállapotban már ő is volt. Az­tán számára is meglepetés, hogy később mindig rádöbben: van egy pontosan ilyen alkatú isme­rőse, barátja, vagy rokona. Az Aranysárkány forgatásakor meglátogattta és megnézte őt a bátyja, s így kiáltott fel: „Laci, te egészen olyan vagy, mint sze­gény apánk volt!” Baja utcái, házai, hangu­lata valóban remek hátt 'r 1 a bácskai születésű Kosztolányi­A kecskeméti Kodály Kórus hangversenye A kecskeméti kisipari szövetkezetek Kodály kórusa szombaton, október 29-én este 6 órakor hangversenyt rendez a Városi Művelődési Ház dísztermében. A műsorban szerepel a Solti Pe­tőfi Sándor Művelődési Otthon énekkara és a Kecskeméti Városi Kisipari Szövetkezeti Bizott­ság irodalmi színpada, Varga Mihály tanár ve­zetésével. Az énekkarokat Ádám József, Gyukity Bódog és Zsiga László vezényli. Zongoránál: Széli Zsuzsa és Burián Miklós, az Állami Ze­neiskola tanárai. Békeaktivisták tanácskozásai A kecskeméti és a kiskunfélegyházi járás bé­keaktivistái tanácskoznak ma Kecskeméten, a Hazafias Népfront székházában. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről Zala Tamás, a Ma­gyar Nemzet szerkesztője tájékoztatja a résztve­vőket. Ezután a békeagitációs munka kérdéseit vitatják meg. Csütörtökön hasonló értekezletre gyűlnek össze Baján a kiskunhalasi és a bajai járás békeaktivistái. Ezen a tanácskozáson Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára ismerteti a külpoli- 1 tikai eseményeket. TÉP? /STVAA/: 26. — A mi pilótáink legnagyobb baja, hogy semmihez nem ér­tenek. Repülni tudnak és kész. Ha aztán kikerülnek a légi­erőktől, akkor mehetnek, amer­re látnak. Ez a nagyfejűek bű­ne. Az oroszoknál ez egészen másképpen van. ök minden tisztet elhelyeznek.,. Rowers csodálkozott: — Te ennyire ismered az oroszokat? Sam kétértelmű mosollyal mondta: — Mondtam már a múltkor, hogy alaposan meg kell ismer­nünk ellenségeinket, hogy le­győzhessük őket... Kitűzték a napját is annak, amikor a parancsnokság sze­mélyzeti tisztje közli a pilóták­kal, hogy kinek a szerződését hosszabbítják meg. Négy nap­pal korábban Sam — aki eddig csak a bárban találkozott Fran- cissel — késő este izgatottan csöngetett be Rowersék laká­sába. — Ne haragudj, hogy ilyen későn, bejelentés nélkül jövök. De nem várhattam... Most hallottam, a te szerződésedet sem hosszabbítják meg. Az „öreg” felhívta telefonon Wa­shingtont és pulykavörös lett a méregtől. Harcolt érted, de nem járultak hozzá. Mondd, nincs neked valamilyen ellen­séged? — Nincs! — felelte Rowers. És csakugyan, magában sorra- vette, hogy kikkel akadt dolga életében. Nem jutott senki az eszébe, aki neheztelne rá. Ter­mészetesen sem McGrathet, sem Nicket nem vette számí­tásba. El is feledkezett már róluk — régen is volt, amikor az iskolai tanórákon feszülten figyelte az angol nyelv és iro­dalom tanárának szavait, a Nickkel történt beszélgetést pe­dig egy hét alatt elfelejtette. Szerencséién fickó, ennyi az egész. Sam biztatta Rowerst: — Nem baj, öregem, nekem vannak barátaim. Megpróbálok valami munkát szerezni! Rosa, aki mindeddig ellensé­gesen figyelte a férfit, kinyi­totta a bárszekrényt és italt tett az asztalra: — Igyon egy pohárkával ve­lünk, uram. Hálásan köszön­jük a támogatást. Sajnos, az én férjem nem vállalhat min­denféle munkát. A tiszti rang, ugyebár, kötelez... Sam biztatóan nevetett: — Egy percig se nyugtalan­kodjék, asszonyom. Természe­tesen olyan munkára gondol­tunk barátaimmal együtt, amely férje szakmájába vág! Egy percig sem kell majd szégyen­keznie. VII. Rowerséknek valóban nem kellett sokáig nyugtalankod­niuk. Másnap a parancsnokság irodájába hívatták Francist, ahol Sam egy ismeretlen férfi társaságában várt rá. Amikor Sam bemutatta őt Francisnak, művekhez. De mindehhez jól simultak a díszletek is. — Romvári Róasef iparmű­vész, a helyszín berendezője nemcsak korabeli bútorokat, járműveket szerzett be, hanem a bajaiak segítségével minden apró kelléket összegyűjtött. Így például kapott egy korabeli táncrendet is. Aztán egy szen­vedélyes cukroszacskógyűj tőtől régi címkés papírzacskókat, majd egy hűvösvölgyi padlásról szecessziós bolti üveget, kávé­tartó tálakat. Kosztolányi Dezső özve­gye meglátogatta a gyárban a forgatást, s az így berendezett Liszner-boltban egészen ottho­nosan érezte magát, annyira si­került megteremteni az eredeti hangulatot. De a forgatás idején a bajai üzleteken olvasható ke­reskedőnevek javarésze sem ki­talált név. Kosztolányi fiatalko­rának szabadkai újságjait kutat­tuk fel könyvtárakban, s onnét olvastuk ki valóban létezett ke­reskedők hirdetéseiből a nevü­ket. A nyáron tehát ők keltek életre Baján. Végezetül: Lehet-e számítani újabb bajai filmforgatásra? — Egyelőre sem én, sem — tudtommal — rendezőtársaim nem terveznek bajai forgatást. Ehhez ugyanis sok mindennek egybe kellene vágnia. Persze so­sem tudjuk mit hoz a jövő. Vi­szont nagyon szeretném ezúttal megköszönni Baja vezetőinek és lakosságának az igazi bácskai vendégszeretetet és a segítőkész magatartást, amit másutt nehe­zen találhatunk. Azzal köszön­tük meg, hogy a hivatalos pé­csi ősbemutató előtt lementünk hozzájuk egy előzetes vetítésre. Reméljük ez a film, amelynek ismét az 5 szép városuk adta a keretét, a Pacsirtához hasonló sikert fog aratni.-.. Földessy Dénes az idegen érthetetlenül mor­mogta a nevét. Sam így szólt: — Ez az úr munkát kínál neked, róla beszéltem... Tár­gyaljatok csak nyugodtan, ne­kem dolgom van. Előbb az idegennek nyújtott kezet, majd Francisnak és így búcsúzott: — Sok szerencsét! Nem lehetett tudni, hogy a jókívánság az ismeretlennek, vagy Francisnak szól. Az idegen nem kertelt sokat. Megmutatta az igazolványát — a Central Intelligence Agency, a CIA tisztje volt. És aztán a tárgyra tért: — Mr. Rowers, ön kiválóan képzett repülő. Tudomásunkra jutott, hogy az U. S. Air For­ce most nincs abban a helyzet­ben, hogy önt foglalkoztassa. El tudom képzelni, hogy ez kel­lemetlenül érinti önt. Viszont be kell vallanom, hogy főnö­keimet és engem is személy szerint örömmel tölt el a dol­gok ilyen alakulása. Kiválóan képzett repülőkre van szüksé­günk, speciális feladatok ellá­tására. Ezek a feladatok rend­kívül fontosak Amerika bizton­sága számára. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents