Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-25 / 252. szám

1966. október S3, kedd S. oldal A páríértekczletek vitájából I Zöld út as érvényesülés előtt El nem kötelezettség ­pártosság A hét folyamim közreadunk néhány felszólalási, amelyek az elmúlt héten lezajlott járási­városi pártértekezleteken hang­zottak el. Az alábbiakban S. Gyólay Viktória színművész, a Katona József Színház párt- szervezete titkárának felszóla­lását ismertetjük. A Vili. KONGRESSZUS ha­tározatainak szellemében az utóbbi években bővültek népmű­velési intézményeink, könyvtára­ink, fejlődtek színházaink. Ezzel együtt nőtt a tömegek érdeklő­dése a kultúra iránt. íróink és művészeink sok értékes, jórészt szocialista szellemű alkotások­kal gazdagították népünket. S a kialakult szabadabb légkörben viták folytak az irodalom és művészetek, a szocialista realiz­mus és népművelés kérdéseiről. Erősebbé és elméletileg egysé­gesebbé, igényesebbé vált a marxista kritika. Az eredmények azonban nem feledtetik el, hogy időközben és esetenként írói és művészi kö­rökben védelmezésre talált az el nem kölelezettség program­ja, amely elszakítja az irodal­mat és művészetet a társada­lomtól, utat nyit a polgári de­kadenciának, terjeszti a ciniz­must és a pesszimizmust. Ezzel a felfogással mi szembe állít­juk a pártosság elvét, amely azt jelenti, hogy az irodalomban és a művészetekben tudatosan ál­lást kell foglalni a jelenkor alapvető kérdéseiben; a béke, a népek szabadsága és a haladás mellett. A FELVILÁGOSÍTÓ munká­ra a mi megyénkben is nagy szükség volt és van. mert a ta­nyavilágban a művelődésügynek Picasso 85 éves Ma ünnepli 85. születésnapját Pablo Picasso. Az évforduló al­kalmából a francia televízióban kortársak és pályatársak méltat­ták a nagy művész egyéniségét és életművét. A vasárnap megjelent Huma- nité Dimanche-ban Étienne Fa­jon. a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, az Humanité főszerkesztője üd­vözölte a 85 éves Picassot, aki mindenkor a haladás oldalán volt. Picasso 22 évvel ezelőtt egy amerikai folyóiratban így nyilatkozott a kommunista párt­ba való belépéséről: „Belépésem a kommunista pártba, logikus folyománya egész életemnek, egész munkásságomnak.” Az Humanité Dimanche közli Pierre Daix tanulmányát „Pi­casso, a forradalmi festő” cím­mel. A születésnapi megemléke­zések csúcspontja a párizsi Grand Palais és a Petit Palais összes termében megnyíló ha­talmas kiállítás lesz. amely be­mutatja Picasso egész életmű­vét. (MTI) évszázados elmaradottságot kell felszámolni. Mi, akik rendszere­sen járjuk a megye falvait, köz­vetlenül érzékelhetjük a fejlő­dést abból, hogy hány új mű­velődési otthon, könyvtár épült, s hogy milyen sok részvevője van egy-egy tájelőadásnak. A falusi közönség, amely azelőtt ta­lán soha nem látott színházi előadást, most már igényli, megszokta és megszerette a mű­vészetet; ma már Shakespeare-t néz és megtiszteli előadásainkat azzal, hogy ünneplőbe öltözve jelenik meg a nézőtéren. Szín­házunk az elmúlt két évben 24 bemutatót tartott, s ebből húsz- szal a megye falvaiban is meg­ismerkedhettek. Az 1964/65-ös évadban 200 tájelőadásunkat 74 ezren, az 1965/66-os évadban 179 tájelőadásunkat 64 ezren nézték meg. S nemcsak a fen­ti adatok, több más tapasztalat is utal arra, hogy falvainkban, állami gazdaságainkban, terme­lőszövetkezeteinkben polgárjogot nyert a kulturális igény. IDEI műsortervünket igyekez­tünk úgy összeállítani, hogy az tanítson és szórakoztasson. E kettős célunk elérésének záloga, hogy erősödött a társulat művé­szi színvonala. A színház művé­szei — párttagok és pártonkívü- liak — mindent megtesznek azért, hogy színházunk méltó képviselője, s részese legyen megyénk kulturális életének. Alapszervezetünk mindenkor ott van a színház vezetősége mel­lett, segíti azt minden munká­jában, s a bemutatókra való fel­készülésből mindenkor példa­mutatóan veszik ki részüket színházunk párttagjai. Munká­jukon kívül becsiilésük forrása az is, hogy elsők között veszik ki részüket a tanulásból, az ön­művelésből. FELSZÓLALÁSA befejező ré­szében S. Gyólay Viktória ké­rést Is közvetített a pári.érte- kezlel részvevőihez: Munkahe­lyükön, a város üzemeiben, vál­lalatainál nemcsak a szirakoz- tatás. de a nevelés szempontjá­ból is fontos darabok bemuta­tója alkalmával szerezzenek hí­veket a színháznak, hogy ezzel is segítsék legfőbb célkitűzése elérésében a színház vezetősé­gét: jó színházzal, jól előadá­sokkal tanítani, nevelni és szó­rakoztatni a város és a megye lakosságát. A dunaveesei járásban kü­lönösen nehéz feladat elé állí­totta az oktatásügy vezetőit a körzetesítés. Nagyok a távolsá­gok, a közlekedés még ma sem felel meg mindenben a követel­ményeknek, s legfőképpen szí­vós harcot kellett folytatni a szülőkkel. Szemerédi István, a járási ta­nács vb művelődésügyi osztá­lyának vezetője irányította ezt a munkát, s valóban érdekes és tanulságos adatokkal szolgálhat róla. — A nagy külterületek tanyai iskolái fokozatosan elnéptele­nedtek az utóbbi években — mondta. — Ma már több mint 700 tanulót vontak be a járás­ban a körzetesítésbe. De nem volt könnyű idáig eljutni. Em­lékszem néhány késő éjszakáig tartó nyilvános tanácsülésre, ahol valósággal hadakozni kel­lett a körzetesítés ellenzőivel. És hány szülővel kellett beszél­ni; hosszan, hosszan győzköd­ni, hogy belássa: a gyereke szá­mára ez a legjobb megoldás, az egyetlen lehetséges útja annak, hogy ha jóeszű. ha tehetséges, a képességeinek megfelelően ér­vényesülhessen az életben. — A józannak látszó ér­vektől a legelképesztőbb okokig mindent felsoroltak, csakhogy kibúvót találjanak. Volt aki ar­ia hivatkozott, hogy a gyere­ket megviseli a mindennapos utazás. Mások azt mondták, hogy egy tíz év körüli fiú, lány nem tud majd beilleszkedni az új környezetbe. A legnyomó­sabb okot pedig alighanem egy bakóhalmi gazda árulta el. aka­ratlanul is megdöbbentően nyíl­tan. És bizonyára maga sem tudta mennyire kegyetlen, és idejétmúlt az érvelése. Azt mondta: Ha elmegy a gyerek, 15 ezer forinttal kevesebb lesz a jövedelmünk... Vagyis a gye­rekét teljes értékű keresőnek számította és nyilvánvalóan úgy is dolgoztatta. Az ő szemében ez nem is vétek, hiszen a gye­rek „csupán” az aprójószágot látja el, a tehenet, lovat eteti, a ház körüli teendőket végzi, te­hát nehéz felnőtt munkát nem végez..: A másik nagy ellen­felünk szintén a régi életforma maradványa volt, a szellemi tunyaság. A „ha nekem jó volt, neki is jó lesz” szemlélet. Talán meglepően hangzik, de ebben a legjobb harcostársainknak ma­guk a gyerekek bizonyultak, akik nem nyugodtak bele, hogy ők is úgy éljenek mint a szü­leik, vagyis hogy ne tanulhas­sanak, hogy egész életükre a ta­nya kerítésén belül maradja­nak. Természetesen még mindig nincs minden rendben a körze­tesítés körül. Amint Szemerédi elvtárs elmondta, főleg techni­kai és pénzügyi akadályok áll­nak a továbbfejlesztés előtt. Itt- ott, mint például Kunpeszéren, mindig kevés a hely a buszon, s megesik, hogy a gyerekek le­maradnak. De azért minden év fejlő­dést hoz. Tavaly a felsőtagoza­tos tanulók nem egészen 90 szá­zaléka részesült szakrendszerű oktatásban, s az idén már 94— 95 százalékuk. Egy-két év múl­va remélhetőleg nem lesz olyan gyerek a járásban, aki a felső­tagozatban osztatlan rendszer­ben tanul. Valóban, ezt mindenképpen inkább előbb, mint utóbb kell el­érni. Hiszen nem egy példa mu­tatta itt is az elmúlt években, hogy a külterületi iskolákból iparitanuló-iskolába, gimná­ziumba került gyerekek nem, vagy csak ritkán tudnak meg­birkózni a követelményekkel. Sikertelen szakmunkás vizsgák, félbemaradt középiskolai évek tanúskodnak erről. A tanyai is­kolák tanulói szinte kivétel nél­kül pótolhatatlan hátrányban vannak a községi iskolák tanu­lóival szemben. Az idén nyílt meg egy szép nagy Duna-parti házban Duna- vecsén a tanyai kollégium. Negyvenegy kisdiák kapott itt otthont. Minden lehetőségük megvan arra, hogy tanuljanak és az egyre szélesebbre tára ló világ ezernyi élményét, tudni­valóját befogadják. Ahogy elnéztem a füzetek, könyvek fölé hajló szőke-barna gyerekfejeket, arra gondoltam: valóban ez a jövő útja addig is, míg a tanyavilág meg nem szű­nik. Mert ezek az emberkék itt zöld utat kapnak az érvényesü­lés felé, képességeik, tehetségük kibontakoztatására. Csapai Lajos Mérföldkövek Híres festmények — falvcdőkön BÄR RÉGÓTA harcolunk a giccs ellen, néha elkeserítően lassú a fejlődés, mert elképzel­hetetlenül sokféle formában bú­vik meg az olcsó tömegízlés; és sokszor még a kereskedelmi szervek rosszul értelmezett üz­leti érdeke is akadályozza a harc kiterjesztését minden arc­vonalra. Porcelángyáraink pél­dául még ma is sok olyan nip­pet, csecsebecsét gyártanak, amelyek fölött okkal vitatkozni lehetne. Még fáradságosabb a harc néhány nehezen ellenőrizhető területen. Ki ne látott volna már falusi házakban, s leg­alább az idősebb emberek laká­sában pirossal, sárgával, kék­kel kivarrot vászon falvédőket, amelyen primitív rajz illuszt­rál hol bibliai Idézetet, hol meg népiesnek hitt ízetlen böl­csességet, vagy tréfásnak szánt mondást. • A VÁSÁROSOK, búcsúsok kifogyhatatlan készletekkel áll­nak a közönség rendelkezésére az ilyesfélékből. Nagyon sokan nem is azért veszik ezt, mert tetszik, hanem csupán azért, mert másfélét nem lehet kapni. Vagy legalábbis nem tudják, hol lehetne hozzájutni. A Képzőművészeti Alap ki­adóvállalata most igen érdekes kezdeményezéssel állt elő, amely úgylátszik, átütő erejű táma­dás lesz a vásárosok és búcsú­sok egyeduralma ellen. Olcsó, nagy tömegben előállított rep­rodukciókkal akarják helyette­síteni az eddig megszokott fal­védőket. Így a legkisebb fal­vakba is eljuttathatják a ma­gyar és külföldi mesterek leg­szebb alkotásainak- másolatát. Rövidesen kapható lesz négy­féle új papírfalvédő Mészöly, Szinnyei, Rudnay híres festmé­nyeivel A továbbiakban ter­mészetesen a választék''; alapo­san kibővül. A KIADÓVÁLLALAT ezen­kívül is számos új ötlettel áll elő a következő hetekben és hónapokban. Jó minőségű, de a nagy példányszám miatt még­is olcsó mappákat, arcképsoro­zatokat, képeskönyveket, füze­teket, sőt, hangosképes kiadvá­nyokat bocsátanak ki, amelyek közül sok iránt érdeklődnek a külföldi megrendelők is. A falu számára és a tömegízlés formá­lására azonban az első lépcső­ben az említett nagyméretű reprodukció kibocsátása látszik a leghasznosabbnak. Várjuk a további jó ötlete­ket. Színházbérlet - óvodásoknak A Mackómukik kirándulnak és A kiscipó című bábjátékok sikeres premierjével elkezdő­dött a Kecskeméti Gyermek­színház harmadik műsoréve. A Városi Művelődési Ház öt­letes neveket viselő bérleteivel (tnci-Finci, Mazsola, Sün Sá' muel stb.) nyolcszáz kecske­méti óvodás fogja megtekinte­ni a hat előadásból álló soro­zatot. A kecskeméti óvónők bábját­szó együttese Báron László ve­zetésével társadalmi munkában tanulja be a darabokat. Har­minc héten át tartanak előadá- (jokat szánét. dételólitönkéoh ré/? tsrvJjSnX Waldbnn. Mindjárt az első nap- —McGrath vörös? Hihetetlen! tói kezdve nem túlságosan fel- Pedig el kell hinned öregem! tűnőén, de azért határozottan Nyilvános vizsgálaton bélyegez- kereste Francis barátságát. A ték annak. Az apósom volt a többiek irigyelték, s féltékeny- vizsgálóbizottság elnöke... kedtek rá. mert tehetségesebb, Sam gyorsan másra terelte a rátermetebb pilóa volt társainál.' beszélgetést. Látszott, hogy na- Sam érdeklődött Francis egész gyón tájékozott ember, de ő élettörténete iránt. Mivel otthon ritkán mesélt valamit magáról. Rosa újra és újra szóba hozta Inkább úgy irányította a be- - jövő bizonytalanságát, Fran- szélgetést, hogy Rowers szóljon . . t, - ,. , cis — noha nemigen voltak ba- és aztán vitatkozott vele. Pél­feje fölött, Rosa meg többet be- — szívesen töltötte az időt dául egészen másképpen véle­szélt tervéről. A férfi minden Sammel. kedett a Szovjetunióról, minta meggyoz£de^tóikul^ bizonygat- Az egyik beszélgetés során — pilóta. Rowers meg is kérdezte: ~ " — Mondd öregem, nem vagy te vörös? Sam nevetett: — Vörös az éppenséggel nem vagyok! Igazi amerikainak val­lom magam, de az a vélemé­nyem, reálisan kell értékelnünk ellenségeinket, hogy legyőzhes­S gondtalan Rowersből egy­szeriben gondterhelt ember vált. . _— s gffnssrtó s? “ “““ker0" sr-*«jn5Ä •zzsr ***voW ­zetői szándékaikról mondtak, ra^aa f|r | ölébe ütts úgy ~ Ismerted? készpénznek hitte: nem volt dorombolt, mint egy kis cica. — Persze! Annál az alakulat­még gyakorlata abban, hogy az Nézd Francis mondta n;ü szolgált a partraszállás ide­ottanx politikában legtöbbször — ,e„z ,• 1 ran,cis, mono a Nálunk mindenki ta­mások a szavak és mások a tét- ~ en huseges feleseged vagyok. ]en’ aho1. ea- mindenki sük őket. Nem szabad megelé­tek. Rowerssal együtt aggódott Dehát mégsem nézhetem, hogy nagyszerű fickónak tartotta... ge<jnünk puszta szólamokkal, a felesége is Rosa, aki papírral n,e menj előre. Te ügyes vagy. Rowers kijelentette: alaposan tisztába kell jönnünk és ceruzával bizonyította be: tehetséges... Én képesnek tar- — Sokáig nálunk is. Talán velük. Részletesen... Legalább évi tízezer dollárt kell talak téged évi 25 000 dollárra, azért is lettem repülő, mert ez Sam csak egy dologról be­keresniük, hogy továbbra is va- Nálad kevésbé rátermettebb az-nlak olyan sokat mesélt ne- szélt gyakran és szívesen. Arról, lakiknek számítsanak. Rosa kis fickók is kapnak ilyen állást, künk, a diákjainak a repülés- hogv milyen nehéz ezekben az családi házra vágyott, alig va- Éppen neked ne jutna? ről. De mégis vörös. A rokon- időkben egy pilótának elhelyez­lamivel kisebbre, mint szülei Ebben az időben ismerkedett szenves arc. az egész viselke- kednie. _ A légierőknél nem otthona. Az asszony az együtt meg Rowers SammaL Sam szin- dése nem volt egyéb mint hosszabbítják meg a szerződé- töltött unalmas estéken apróra tén a légierők egyenruháját vi- maszk. Közel akart férkőzni seket, a polgári légitársaságok eltervezte. miként rendezik sélte, beosztása szerint térké- hozzánk, hogy aztán megmér- pedig dugig vannak emberek- majd be ezt a házat, ha megve- pész tiszt volt. s három hónap- gézzé a lelkünket és bennünket kel. Bírálta is a légierők pa­szik. Most, hogy a munkanélkü- pal azelőtt, hogy lejárt volna is megfertőzzön! ' rancsnbkságát: ■ lréjfr réjry ott. UWett fflranri* ppjvis ftaerződése tűnt fel Rad Sa® llitetieűkűd^Ö j£olyMá^A »11 iJbJÍ

Next

/
Thumbnails
Contents