Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-22 / 250. szám

1966. október 22, szombat S. oldal fi művelődési itthonok felkészültek a télre Menetkészen A munkásőr-szolgálat ke­mény helytállást, állandó ké­szenlétet kíván. A párt ön­kéntes fegyveres alakulatának tagjai napi munkájuk után készülnek fel megtisztelő fel­adatukra. Képünkön: gyakorlat előtt a híradósok is megkapják az eligazítást. Ahogy a mezőgazdaságban egyre kevesebb a munka, meg­élénkülnek a falusi művelődési otthonok. Megkezdődnek a mű­soros esték, egyre gyakoribbak a táncos rendezvények, az isme­retterjesztő előadások. A klu­bokban pedig rendszeresen fo­lyik az élet, naponta — főként az esti órákban — találkoznak egymással az ismerősök. Hogyan készültek fel műve­lődési otthonaink a téli szezon­ra? Tavaly ilyenkor még több helyen panaszolták, hogy a fű­tőberendezések rosszak, nem le­het a termeket kellő hőmérsék­letűre felfűteni. Különösen az ún. nagytermes művelődési ott­honokban állandósultak ezek a panaszok, ahol a pincébe „Hea­ling” kályhát építettek bs annak idején, Ilyen: a lászlóíaivi, ke­rekegyházi, fülöpházi és lakite­leki művelődési otthon. Az ilyen fajta kellően át nem gon­dolt épületterv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, töb­bet nem is építenek belőle. A már meglevők hátrányát azon­ban vállalni kellett és ahol le­het, igyekezték is a hibákat ki­javítani. Mint értesültünk róla, a ke­rekegyházi művelődési otthon „Heating” kályháját átépítették, így az idén már nem kell a lá­togatóknak dideregniök. A lász- lófalvi épületben cserépkályhák beépítésével igyekeznek a fűtési nehézségeket megoldani. Ezt a példát másutt is követik. Külö­nösen ott kell sürgősen intéz­kedni, ahol a mozi rendszeresen tart a művelődési házban elő­adást. Gondot kell erre fordíta­ni színházi előadások idején is. Korszerűen, gazdaságosan Kukoricagépsor Mátételkén A LEGTÖBB gondot okozó őszi munka a Bácsalmási Álla­mi Gazdaságban kétségkívül a kukorica betakarítása. Félelme­tesen nagy terület a kétezer hold tengeri, s érdekes módon 250 holddal több is a tervezett­nél, a szemesterménynek meg­hagyott silókukorica jóvoltából. E mezőgazdasági nagyüzem­ben nem új keletű a géppel való betakarítás. Korábban — kísér­letképpen — használtak csőtörő- fosztó gépet, s adapterrel felsze­relt kombájnt is. Pár száz hol­dat tudtak betakarítani, a má- tételki üzemegység központjá­ban levőt Farmer szárítógép — ez a végeredményben kis telje­sítményű, tűzveszélyes, manap­ság már korszerűtlen — beren­dezés nem adott többre lehe­tőséget. Újszerű megoldás után kel­lett nézniük tehát, anélkül, hogy nagyobb beruházást esz­közölnének. A szakemberek, élükön Ferenczi Gyula főmér­nök, az ország több állami gaz­daságába ellátogattak, s tanul­mányozták a módszereket. Itt is, ott is találtak egy-egy al­kalmas ötletet. Hazaérve pedig összeraktak a tapasztalatokat, s 250 ezer forintnál nem na­gyobb költséggel megszületett a „szintézis”. Ez pedig áll a következőkből: NYÚJTOTT műszakban négy adapteres kombájn aratja-mor- zsolja a kukoricát, egyenkénti teljesítményük naponta megkö­zelíti a 200 mázsát. A szemet pótkocsikkal hordják a máté- telki központba, ott percek alatt „átfut” a tisztítógépen, majd pedig a fúvócsövön át az olaj­tüzelésre átalakított Farmer-ba kerül, amelynek kapacitása az átalakítással szinte megtöbbszö­röződött. A 'szárított terményt ugyancsak gépi berendezés jut­tatja el a tárolóhelyre. A mű­velet igen szellemes része még az automatikus kapcsoló szer­kezet, amely a szárítás meg­felelő fokára beállítva önmaga szabályozza a tűzerőt, illetve az égőtér ki- és bekapcsolását. MILYEN emberi munkaerőt igényel ez a módszer? Van négy kombéjnos és négy segédvezetö, egy ellenőr kint a területen, aki elvégzi a pótkocsik le- és felkapcsolását is. Bent pedig egy szerelő ügyel fel a gépek­re, s foglalkoztatnak még két kisegítőt, akik lesöprik a pót­kocsikat. A szállításit négy trak­toros végzi. A GÉPEKKEL eddig 700 hold­ról takarították be a termést. Hagyományos módszerrel a ter­més góréba rakásáig 140 ember munkáját igényelte volna ez a terület. Úgy számítják, hogy még további 300 holdról — vég- GŐsorom az összterület feléről — takarítják be így a tengerit. A megtakarítás nemcsak ab­ban jelentkezik, hogy emberek helyett gépek végzik a munkát. De például a kombájniosok bé­rezésében is, akik tavaly egy mázsa szemes termény betaka­rításáért 1,25 forintot kaptak. Most 60 fillért kapnak egy má­zsa után, továbbá száz mázsán­ként 25 kiló termést. Mégis, az idei keresetük jóval nagyobb a tavalyinál, hiszen a telj esi t- 1 menyük is több. Az is megta­karításnak számít, hogy a kom­bájnok az árpa aratásának kez­dete óta folyamatosan működ­nek, tehát jócskán ki vannak használva. Simon Gyula igazgató abban reménykedik, hogy az újabb szárítógép beszerzésével jövőre már teljességgel megszűnik a kézi kukoricatörés. Hozzászá­mítva ehhez a vegyszerezést, a kukorica egyáltalán nem igé­nyel nagyobb emberi, munkát, mint a gabonatermesztés. KÜLÖN számítást érdemelne, milyen haszonnal járna hasonló módszer a takarmányozásban, figyelembe véve azt is, hogy a Bácsalmási Állami Gazdaság­ban a májusi morasoltban szá­mított átlagtermés meghaladja a 30 mázsát. H. D. 23. — Valami bánatod van, fiam? Légy bizalommal hozzám, isten szolgája közelít feléd! A katona valamit morgott. Ha Martin atya egyáltalán haj­landó lett volna meghallani ek­kora szentségtörést, kivehette volna, hová küldi őt a legény. Martin egy darabig újra fei- alá sétált a katona előtt, erőt gyűjtött, hogy szembeszálljon ekkora istentelenséggel, s az­után újra megszólította őt. — Fiam, valami elszomorít? — Hagyjon békén! — mor­dult rá a katona, ezúttal tehát már nagyobb szelídségről téve tanúbizonyságot. Martin atya újra nekibátorodott. — Fiam, te katolikus vagy? — Annak keresztellek. — Könnyíts a lelkeden, fiam. Kihez indulnál, ha nem az anyaszentegyházhoz, ha nem a papokhoz. Mondd meg, mi bánt? Talán segíthetek rajtad. Esetleg tanácsot adhatok ne­ked. Tehetek valamit érted? Mondd meg, mint jó keresz­tény, hogy mi nyomja a lel­kedet! .... A katona szíve végre meg­nyílt: — Ha annyira kíváncsi rá, megmondom. Két-. feleségem van. Az egyik itt Nyugat-Né- metországban, a másik Chica­góban! A parancsnokok már szagot kaptak, ez az én bajom. Vegye át az egyik nőt, mint jó keresztény, s meg van oldva minden... t Rowersnek eszébe sem jutott elvenni Lőttét, igaz, hogy a lány sem gondolt rá, hogy egy amerikai tiszt felesége lehet. Lotte kedves volt, szőke, sza­kasztott úgy nézett ki, ahogy a háború alatt az amerikai vicc­lapok ábrázolták a germán honleányokat, akik — meghall­gatva a Führer óhaját — „sem­mit sem tagadtak meg” a Wehrmacht és az SS tagjaitól. Lotte kedveskedett Rowersnek, 6 a pilóta rendszeresen vitt ne­Előtérben- az ifjúsági klubok Fmsz-segitségre is lehet számítani a berendezéshez A művelődési otthonok be­rendezésére ebben az évben is nagy gondot fordított a megyei tanács, bár az idén a tavalyi­hoz képest kevesebbet áldoztak erre a célra: az akkori 500 000 forinttal szemben most 300 000 forint jut a kultúrházak beren­dezésére. Amennyiben az idén is, mint tavaly, más költségve­tési tételekből sikerül megte­lj könyvesbolt Jánoshalmán Október 1-én nyílt meg a földművesszövetkezet új köny­vesboltja Jánoshalmán. Az üz­let 130 ezer forintos raktárkész­lettel kezdett, amelyből 23 bi­zományost is ellát. A készlet azonban máris igen gyorsan nő, amint mindig üjabb rendeléssel jönnek a bizományosok, s amint nő a részletfizetéssel vásárlók száma az üzletben is. Ez új le­hetőség a könyvvásárlásra Já­noshalmán. de gyorsan megked­velték, naponta akad újabb jelentkező. A korszerű üzlet hanglemez­árusítással is foglalkozik. A ve­vők ott. a helyszínen meghall­gathatják a kiválasztott leme­zeket. mieőtt becsomagoltatják. Ez azonban nemcsak arra jó, hogy semmiképpen se kapjon az ember hibás lemezt, hanem ki­tűnő propaganda is. — Tessék csak ezt még meg­hallgatni! — mondja az eladó, s ha tetszett a muzsika, ki tud ellenállni a kísértésnek, hogy megvegye a lemezt. karítást elérni, a művelődési otthonok berendezésére fordí­tott összeg még emelkedni fog. Elsősorban az új objektumok jöhetnek az idén számításba: a tabdi, csengődi és kunadacsi kultúrotthonok kaptak belső berendezést. Idén főként az if­júsági klubokat igyekezett el­látni a megyei tanács. Az ÍFÉRT-nél 150 ezer forint érté­kű széket, asztalt, szekrényt, magnót és televíziót rendeltek meg az izsáki, kiskőrösi, laki­teleki, soltvadkerti, kecskemé­ti, félegyházi, miskei, herceg- szántói, lajosmizsei, solti, mély­kúti, katymári és szakmári if­júsági klubok részére. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya a MESZÖV-vei | egyetértésben arra törekszik, hogy a helybeli földművesszö­vetkezeteket erőteljesebben be­vonja a művelődési házakban működő klubok berendezésébe és üzemeltetésébe. Jó lenne érért, ha a művelődési házak nem várnák meg a megyei ta­nács segítségét az együttműkö­dés elindításához, hanem ma­guk is kezdeményeznének ilyen tárgyalásokat. Szabadszálláson például már hamarosan megindul a föld­művesszövetkezet által beren­dezett klub a művelődési ott­honban. De tudunk több köz­ségről, ahol az ilyen irányú tár­gyalás előrehaladott állapotban van. A jelek azt mutatják, hogy a 'klubmozgalom terén ez lesz a jövő útja. B. J. :»xoy ki ajándékot! Olyasmit, amit olcsón vásárolhatott az ameri­kai katonák részére fenntar­tott kantinban, de a németek csak drágán juthattak volna hozzá az áruházakban, üzle­tekben. Rowersnek úgy gondolta, Lotte olcsóságának az a nyit­ja, hogy más amerikai katoná­kat is részesít kegyeiben. A lány azonban nagyon ügyesen tevékenykedett, hogy Francis soha nekapja rajta, s különben is a fiú nem volt féltékeny ter­mészetű. Két éve az egyik támaszponton, egy év a követ­kezőn, három a harmadikon — ilyen a légierők legtöbb tiszt­jének élete. Amíg meg nem nő­sülnek, mindenütt akad egy­két „menyasszonyuk”. Dehát éppen ilyen élettel kecsegtették őt is. Megismerni a világot, ra­gyogó nők, könnyű szolgálat, magas fizetés — Rowers élvez­te az élet örömeit. Ideje engedte, s hamarosan miután már jobban kiismerte magát Nyugat-Európában, ap­róbb üzleteket bonyolított le. Amit a kantinban vámmente­sen lehetett kapni — italt, ci­garettát — némi haszonnal ad­ta tovább. A vásárló még min­dig olcsóbban jutott hozzá, mintha a nyilvános árakon vá­sárolta volna meg. Rowers örült minden így megkeresett dollárnak, de társai lehűtötték lelkesedését. — Ez semmi öregem — me« sélte Collings százados, aki 1945. óta Nyugat-Németország- ban állomásozott. — Ez semmi. Négy-öt éve, közvetlenül hábo­rú után, azok voltak a szép idők. Az ember vett tíz cso­mag Chesterfieldet a kantinban, 7 dollárért, és ezer márkáért eladta! Ezt aztán hivatalos ár­folyamon beváltotta száz dol­lárra, és a pénzén megint ciga­rettát vásárolt. Pár nap alatt megtízszerezhette, vagy meg- húszszorozhatta a pénzét. És néhány száz márkáért nagysze­rű dolgokat lehetett vásárolni. Ennivalóért pedig eladták vol­na mindenüket és magukat is az itteniek. A régen Németországban ál­lomásozó katonák elbeszélése­in kívül már semmi nem em­lékeztetett erre a korszakra. A Német Sző etségi Köztársaság a „gazdasági csoda” első hónap­jait élte, s Rowersnek eszébe sem jutott, hogy a „csoda” ku­lisszái mögé nézzen. A németek gyors talpraállá- sát annak tulajdonította, hogy az amerikaiak, az egykori el­lenség iránti nagylelkűségből segítettek talpraállásukban, s civilizációjuk áldásaiban része­sítették őket. Első évi szabadságát Rowers egy európai körúttal töltötte. Járt Rómában és Nápolyban, Párizsban és Marseille-ben. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents