Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-20 / 248. szám
i *m. oiMfier Mi, esIfflrftS 6. oldal Ötéves munka eredménye: A filmszakkörök a gyakorlati élet szolgálatában B©mu*atják ° megyénk díjnyertes kisfilmjeit Szakmát tanul Ötödik éve működik megyénkben a keskenyfilmes mozgalom. A megyei tanács, hogy szervezetté tegye a filmezést, valamennyi járási és városi művelődési háznak juttatott annak idején felvevő, vágó és vetítőgépet és teljes laboratóriumi felszerelést, pe bár valamennyi művelődési ház egyformán részesült a felszerelésekben mégis az öt esztendő alatt egészen eltérő eredményeket értek el. Legtöbbre vitte a bajai művelődési ház filmszakköre. Nekik már nyolc felvevőgépük van, társadalmilag úgy szervezték meg a filmezést, hogy mind gépeikkel, mind laboratóriumukkal országosan is igencsak első helyen állnak a hasonló körök között. A Wilhelm József vezette filmszakkör munkásságára már országosan is felfigyeltek. „Céltalanul” című etűdjük a tavaszi megyei fesztiválon előkelő helyezést ért el. A bajai Tóth Kálmán Gimnázium ifjúsági filmszakköre ugyancsak előretört. Érdekes kezdeményezés: iskolai filmkróSzépen és tömören ÉPPEN IDEJE VOLT — így nyugtáztam magamban a hírt: az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen beszédművészeti tanfolyam indult. A fiatal mérnökök tíz előadás keretében ismerkednek meg a szabatos beszéd és a magyaros hangsúly szabályaival. Valószínűleg hasonló egyetértéssel fogadják a kezdeményezést mindazok, akik hivatásuknál fogva rendszeresen részt vesznek különféle szakmai megbeszéléseken. előadásokon. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a szakmáját kitűnően ismerő műszakiak tekintélyes hányada szánalmas beszédkészséggel rendelkezik. Pedig a legérdekesebb gondolatok is elsikkadnak egy rosszul szerkesztett, nyelvtani hibákkal tűzdelt előadásban. NEMRÉGIBEN alkalmam volt véleményt cserélni erről a kérdésről néhány fiatal mérnökkel, közgazdásszal. Többségük valahogy így vélekedett: nem szónoknak készültünk, a szép fogalmazás és beszéd a politikusok, színészek. írók, zsurnaliszták kenyere. Tapintatom visszatartott attól, hogy a legfölényesebben érvelőnek elmondjam: jó néhányszor hallottam már beszélni üzeme termelési tanácskozásán és bizony nagyon figyelnem kellett, hogy megértsem a szakkifejezésekkel zsúfolt körmondatainak a lényegét. Vajon hányán érthették meg az üzem fizikai dolgozói közül? NYILVÁNOSSÁG ELŐTT sokszor az is hibásan fogalmaz, aki szűkebb társaságban szabatos mondatokba tudja önteni gondolatait. Nem szégyen, és főképpen nem felesleges fáradság papírra vetni legalább a beszéd vázlatát mindazoknak akik egy nagyobb közösség előtt kívánnak szólni. Elsősorban azért, hogy gondolataikat hiánytalanul tovább tudják adni. de azért is. hogy ne idézzenek szánakozó mosolyt hallgatóik arcára egy-egy félresikerült mondattal. REMÉLJÜK, hogy a műszaki egyetem kezdeményezése széles körben követőkre talál és egyre kevesebb „mikor lesz már vége” — előadást kell hallanunk a jövőben. Különösen akkor reménykedhetünk ebben, ha nemcsak szépen, hanem röviden tömören is megtanítják majd beszélni a szakembereket. B. D. nikát készítenek, bekapcsolódva ezzel a helytörténeti mozgalomba. Nem tartozik ugyan a művelődési ház kötelékébe, mégis meg kell említeni a bajai Vízügyi Igazgatóság filmeseit. Ez a szakkör 16 mm-es felvevőgéppel is rendelkezik és alko- tástival már elérte azt, hogy a gyakorlati munka segítésére teljes értékű kisfilmeket gyárthat. Fel is sorolunk belőlük néhányat. A „Dunai hajóútkitűző szolgálat” című, megyei díjat nyert filmjükkel a hajózok munkáját segítik. Az „Üsző- markoló kotrógép bemutatója” című filmalkotásuk elsőrendű segítség a szakmai oktatásban. A „Hidromechanizációs töltés- építés” című film azt mutatja be, hogy lehet gépek nélkül, vízágyúval lapályos területeket feltölteni. Egyébként ez a szakkör a tavalyi nagy árvíz alkalmával a korszerű gátépítésről Is készített szakfilmet A keskeny filmesés ma már segíti a gyakorlati munkát. Kitűnő példa erre a már említett bajai művelődési ház szakkörének egyik filmje is, | amelyet egy iskolai gyakorlati foglalkozási óráról készítettek. Ezt a filmet a Tanítók Akadémiáján ez év nyarán levetítették és a film mondanivalója egész napos vita anyagát szolgáltatta. Számos hasonló kezdeményezésről lehetne még beszélni. Természetesen megyénk amatőrfilmező mozgalmának a hasznosság mellett egyik elsőrendű célja: a művészi nevelés. A már említett szakkörökön kívül különösen nagy gondot fordítanak erre a kiskunhalasi művelődési ház szakkörében, ahol Ternyák Jenő és Weber Mihály vezetésével dolgozó kollektíva már számos magas művészi igényű kisfilmet alkotott. Az országos feltűnést keltett „Riport a cigányvárosban” című filmjükön kívül nyilván híres lesz majd a Koncz József fazekas népművész életművéről készült „Az agyag művésze” című nemrégiben elkészült film. Irodalmi és néprajzi igénnyel készül a Kiskunság idős néprajztudósáról, Nagy Czirok Lászlóról is egy legújabb alkotásuk. Mint említettük: az öt évvel ezelőtt elindított keskenyfilmes mozgalom nem mindenütt fejlődött egyformán. Többhelyt helyiséghiány, másutt a közösségi szellem hiánya gátolta a fejlődést. Hasznos lenne, ha az elszórtan, egyénileg 1 dolgozó amatőr filmesek szakkört alakítanának. Hogy neveket is említsünk, Kiskunfélegyházán néhány rutinos filmező, mint Kanizsay Nagy Imre, dr. So- mogyváry Zoltán, Ivanits János, Némedy Varga Gyula és több, nagy eredményt elért amatőr közreműködése segít- } hetné a művelődési házban egyelőre szerényen, de egyre merészebben dolgozó filmszakkör működését. A tömörülésben nagy erő rejlik, mint ezt a bajai művelődési ház filmszakköre is mutatta. Sajnos, ami jót elmondhatunk | megyénk városainak és járásainak filmszakköreiről, nem mondhatjuk el a megyeszékhelyről. Bár Kecskeméten is számos keskenyfilmes dolgozik (említsük meg itt Bajtai Ferenc nevét), a művelődési ház eddig nem tudott egy filmszakkört létrehozni. Pedig' ha valahol a megyében, akkor itt is volna rá szükség és — mondjuk meg őiszintén — lehetőség is. A városok és járások életében jelentékeny tényezővé vált filmszakkörök legutóbbi seregszemléjén két 16 mm-es és négy 8 mm-es. filmalkotás nyert díjat. Ezeket, hogy a nagyközönség is megismerhesse, hamarosan nyilvánosan is bemutatja a megyei tanács népművelési tanácsadója. B. J. — Idén érettségizett? — Igen. A Katona József Gimnázumban. Közepesen. — Mikor határozta el, hogy ipari tanuló lesz? — Őszintén szólva, az utolsó évben ... Azelőtt gyógyszerész szerettem volna lenni, de az osztályfőnököm lebeszélt. AhMa imlu! Kecskeméten a Pedagógiai Szabadegyetem A Pedagógus Szakszervezet Városi Bizottsága, a városi művelődésügyi osztállyal és a pedagógus pártalapszervekkel egyetértésben az idén is megrendezi az előző években nagy sikert aratott Pedagógiai Szabadegyetemet. A nyolc előadásból álló sorozat tematikáia felöleli a lélektan, a gyermek- és ifjúságvédelem. valamint az iskolareform kérdéseit, foglalkozik az iskolarádió és televízió didaktikai problémáival és még számos érdekes tudományos pedagógiai témával. Az első előadás október 20- án, csütörtökön este fél 6-kor lesz a Kecskeméti Óvónőképző Intézet dísztermében. > fi vsm * * Kiskorom óta szenvedélyem a motor, hoz a pályához nyugtalan a ter- szetem, — mondta. Sok a „raktározó” jellegű, türelmet kívánó szellemi munka, — meg latint sem tanultunk ..: — Akkor, hogy is mondjam, — csalódott, hogy autószerelő tanuló lett? A nyurga, fekete szemű fiatalember őszintén elneveti magát. Tiltakozik. — Dehogy is!... Valójában nem is az én tervem volt, anyukám mondogatta, hogy az tisztább szakma. Apám már rég erre biztatott; már az általános iskola után. Olajos, festékes kezét találkozásunk kezdetén alaposan megtörölte egy tisztítóronggyal, de most önkéntelenül is odadörzsöli valamikor kék volt munkaruhájához. — Szülei? — Anyuka cipőgyári szakmunkás, apám szintén autószerelő, — Talán saját autó is van? — Nem. Csak egy motor. (Nem mondja, hogy tavaly nyári keresetéből vett egy öreg Csepelt. Ezt mástól tudjuk.) — Milyen itt, az iskolapad után? Most például mit csinál? — Nagyszerűen érzem magam. A munkásokkal, fiatalokkal. régebbiekkel összebarátkoztam már ... Mikor a próbaidő után még egy kicsit folytatódott a vakáció, úgy engedtek el: „Gyere minél hamarabb, mert sok a munka.:— Ez már mondott valamit arról, hogy befogadtak. A próbaidő alatt is beosztják az embert munkás mellé. Dolgozni. Kiderül pár hét alatt, feltalálja-e magát valaki, van-e érzéke, kedve a szakmához, vagy mindent mondani kell neki .. s — Most melyik műhelyben dolgozik? — A kettes számú, szemlés műhelyben. Szűcs István a műhelyfőnök, Börönte Pali bácsi szokta kiadni a munkát... Most egy gépkocsi hátsó differenciál-művét festem, roasdásodás ellen. Körülmutat. A jellegzetes üvegfalas ablakos műhelyek közt, garázsszerű színben, az udvar központját is jelentő nyitott, fedett csarnokban autók, meg autók. Szabályos „vonalalakzatban”, kis és nagy csoportokban várják, hogy sorra kerüljenek. — Nem kell félni, hogy itt nincs mit tanulni, továbbfejlődni... Mindig új típusok, korszerűbb változatok, tökéletesebb műszerek kerülnek forgalomba. Meg kell ismerni őket. — Osztálytársai, mit szólnak? Ha valamelyik megkérdezné, mi a szép ebben a szakmában, mit válaszolna? Kisfiús grimaszt vág, egy pillanatra felhúzza a vállát. Mit lehet erre mondani? Elmosolyo- diki — Mindenkit nem vesznek fel egyetemre... Mások is elmentek ipari tanulónak... — Ravaszkásan rámvillant. — Vannak felnőttek. szülők, akik úgy beszélnek a kétkezi szakmáról a gyereküknek, mintha „hősi áldozat” lenne, ha egyetem helyett azt választanák .;. Gyakorlati munkák nélkül nincs élet... Es nincs már olyan szakma, amely csak „izommunka”. — Hogy mi ebben a szép? ..; Szeretni kell valamit, és akkor kielégíti az embert. Kiskorom óta szenvedélyem a motor., j Érettségizett ipari tanuló. Neve: Kosa József. Üzeme a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ktsz. Té& /srw/vil 21. — Az még korai lenne. Meg — Nem — mondta Francis — kell gondolni a dolgot. hÍSÍi cJaéIemény\.Úg3: - Szóval magaddal vinnél, dontottél, ahogyan száz közül ha iehetne? kilencvennyolc lány tette volna ... A űú megint nem tudott miit Rosa most már támadt: felelni. Ügy érezte, a lány győ— Látod, neki nem jelentet- zött. ha nem is azonnal, ha nem tem többet, mint száz közül ki- is könnyen, de keresztülviszi lencvennyolc! Es neked? akaratát. Kérdés, meddig akar Francis nem tudta, mit vála- vele tartani. Hiszen annak ide- szoljon. jén bizonyára Nickkel is így be— Ne beszéljünk most erről. szélE Olyan rövid ez a két nap! — Azt mondtad, modem lány — A jövő héten is kijöhe- vagy — mondta Francis. — Egy tünk; És a városban is találkoz- darabig úgy is viselkedsz, aztán hatunk, hiszen ráérsz: mintha a saját nagyanyám len— Meddig? Két hétig! Aztán nél> amikor még a nagyapával megkapom, hogy hová megyek! randevúzott. persze szigorúan — Vigyél magaddal! _ ajánl- szülői ^ügyelet mellett... kozott a lány. — No jó! — mondta a lány és szájon csókolta a fiút. — £n szeretlek... VI. Rowers egyedül utazott első állomáshelyére, egy nyugatnémet városkába, de havonként egy-két levelet váltott Roseval. Francis ritkábban és szűkszavúan írt. a lány gyakrabban, hosszú ömlengésekkel bélelve, a légiposta borítékot. Ismételten szerelmet vallott, s e forró szerelmi vallomásokat Francis csak udvarias frázisokkal viszonozta. Nyilvánvalóvá vált számára: a lány szívesen venné, ha feleségül kérné, de neki egyelőre nem volt kedve megnősülni, jól érezte magát legényemberként. A városkát, ahol állomásoztak. Bad Waldnak hívták, s valóságos paradicsomot nyújtott olyan fiatal tiszteknek, mint amilyen Francis Rowers hadnagy. Bad Wald a városka melletti erdőben húzódó kis fürdőről kapta a nevét. A fürdőhöz hatalmas szálloda tartozott — valamikor kikapós férjek és asz- szonyok számára építették, akik vidéki üzleti út. vagy egészség- ügyi éghajlatváltozás címén megszabadulva otthonról eljöttek ide, hogy jól érezzék magukat. Ennek megfelelően a szállodát, amely csodálatosképpen manden berendezési tárgyával együtt teljesen épen maradt a háború folyamán, minden kényelemmel felszerelték. Innen gyalog félórányira, kocsin alig öt percnyire terült el a repülőtér, amely szintén a második világháború hagyatéka volt, s amely ugyancsak teljesen érintetlenül került a szövetségesek kezére. Annak idején is a szállodában székelt annak a Luftwaffe alakulatnak a parancsnoksága. amely a repülőtéren állomásozott. Az öreg bad- waldiek elmesélték az amerikai tiszteknek, hogy akkoriban a repülőtisztek milyen nagy mulatságokat csaptak a városka két szórakozóhelyén, egy-egy jól sikerült bevetés után. Francis tudta, hogy innen a Luftwaffe gépek előbb az angol városok bombázására szálltak fel, maid később, 1944 nyarán egy vadászromboló egység kapott helyet Bad Waldban, amely a nyugati fronton támadta a partra szállt amerikai és angol csapatokat. {Folytatjuk.}
