Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-20 / 248. szám

i *m. oiMfier Mi, esIfflrftS 6. oldal Ötéves munka eredménye: A filmszakkörök a gyakorlati élet szolgálatában B©mu*atják ° megyénk díjnyertes kisfilmjeit Szakmát tanul Ötödik éve működik me­gyénkben a keskenyfilmes moz­galom. A megyei tanács, hogy szervezetté tegye a filmezést, valamennyi járási és városi művelődési háznak juttatott annak idején felvevő, vágó és vetítőgépet és teljes laboratóri­umi felszerelést, pe bár vala­mennyi művelődési ház egyfor­mán részesült a felszerelések­ben mégis az öt esztendő alatt egészen eltérő eredményeket értek el. Legtöbbre vitte a bajai művelődési ház filmszakköre. Nekik már nyolc felvevőgépük van, társadalmilag úgy szervez­ték meg a filmezést, hogy mind gépeikkel, mind laboratóriu­mukkal országosan is igencsak első helyen állnak a hasonló körök között. A Wilhelm József vezette filmszakkör munkássá­gára már országosan is felfi­gyeltek. „Céltalanul” című etűd­jük a tavaszi megyei fesztivá­lon előkelő helyezést ért el. A bajai Tóth Kálmán Gim­názium ifjúsági filmszakköre ugyancsak előretört. Érdekes kezdeményezés: iskolai filmkró­Szépen és tömören ÉPPEN IDEJE VOLT — így nyugtáztam magamban a hírt: az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen beszédmű­vészeti tanfolyam indult. A fia­tal mérnökök tíz előadás kereté­ben ismerkednek meg a szaba­tos beszéd és a magyaros hang­súly szabályaival. Valószínűleg hasonló egyetér­téssel fogadják a kezdeménye­zést mindazok, akik hivatásuk­nál fogva rendszeresen részt vesznek különféle szakmai meg­beszéléseken. előadásokon. Ál­talános tapasztalat ugyanis, hogy a szakmáját kitűnően is­merő műszakiak tekintélyes há­nyada szánalmas beszédkészség­gel rendelkezik. Pedig a legér­dekesebb gondolatok is elsik­kadnak egy rosszul szerkesztett, nyelvtani hibákkal tűzdelt elő­adásban. NEMRÉGIBEN alkalmam volt véleményt cserélni erről a kér­désről néhány fiatal mérnökkel, közgazdásszal. Többségük vala­hogy így vélekedett: nem szó­noknak készültünk, a szép fo­galmazás és beszéd a politiku­sok, színészek. írók, zsurnalisz­ták kenyere. Tapintatom vissza­tartott attól, hogy a legfölénye­sebben érvelőnek elmondjam: jó néhányszor hallottam már be­szélni üzeme termelési tanács­kozásán és bizony nagyon fi­gyelnem kellett, hogy megért­sem a szakkifejezésekkel zsú­folt körmondatainak a lényegét. Vajon hányán érthették meg az üzem fizikai dolgozói közül? NYILVÁNOSSÁG ELŐTT sokszor az is hibásan fogalmaz, aki szűkebb társaságban szaba­tos mondatokba tudja önteni gondolatait. Nem szégyen, és főképpen nem felesleges fárad­ság papírra vetni legalább a beszéd vázlatát mindazoknak akik egy nagyobb közösség előtt kívánnak szólni. Elsősorban azért, hogy gondolataikat hiány­talanul tovább tudják adni. de azért is. hogy ne idézzenek szá­nakozó mosolyt hallgatóik ar­cára egy-egy félresikerült mon­dattal. REMÉLJÜK, hogy a műszaki egyetem kezdeményezése széles körben követőkre talál és egyre kevesebb „mikor lesz már vé­ge” — előadást kell hallanunk a jövőben. Különösen akkor re­ménykedhetünk ebben, ha nem­csak szépen, hanem röviden tömören is megtanítják majd beszélni a szakembereket. B. D. nikát készítenek, bekapcsolód­va ezzel a helytörténeti moz­galomba. Nem tartozik ugyan a műve­lődési ház kötelékébe, mégis meg kell említeni a bajai Víz­ügyi Igazgatóság filmeseit. Ez a szakkör 16 mm-es felvevő­géppel is rendelkezik és alko- tástival már elérte azt, hogy a gyakorlati munka segítésére teljes értékű kisfilmeket gyárt­hat. Fel is sorolunk belőlük né­hányat. A „Dunai hajóútkitűző szolgálat” című, megyei díjat nyert filmjükkel a hajózok munkáját segítik. Az „Üsző- markoló kotrógép bemutatója” című filmalkotásuk elsőrendű segítség a szakmai oktatásban. A „Hidromechanizációs töltés- építés” című film azt mutatja be, hogy lehet gépek nélkül, vízágyúval lapályos területeket feltölteni. Egyébként ez a szak­kör a tavalyi nagy árvíz al­kalmával a korszerű gátépítés­ről Is készített szakfilmet A keskeny filmesés ma már segíti a gyakorlati mun­kát. Kitűnő példa erre a már említett bajai művelődési ház szakkörének egyik filmje is, | amelyet egy iskolai gyakorlati foglalkozási óráról készítettek. Ezt a filmet a Tanítók Akadé­miáján ez év nyarán levetítet­ték és a film mondanivalója egész napos vita anyagát szol­gáltatta. Számos hasonló kez­deményezésről lehetne még be­szélni. Természetesen megyénk ama­tőrfilmező mozgalmának a hasz­nosság mellett egyik elsőrendű célja: a művészi nevelés. A már említett szakkörökön kívül kü­lönösen nagy gondot fordítanak erre a kiskunhalasi művelődési ház szakkörében, ahol Ternyák Jenő és Weber Mihály veze­tésével dolgozó kollektíva már számos magas művészi igényű kisfilmet alkotott. Az országos feltűnést keltett „Riport a ci­gányvárosban” című filmjükön kívül nyilván híres lesz majd a Koncz József fazekas népmű­vész életművéről készült „Az agyag művésze” című nemré­giben elkészült film. Irodalmi és néprajzi igénnyel készül a Kiskunság idős néprajztudósáról, Nagy Czirok Lászlóról is egy legújabb alkotásuk. Mint említettük: az öt évvel ezelőtt elindított keskenyfilmes mozgalom nem mindenütt fej­lődött egyformán. Többhelyt helyiséghiány, másutt a közös­ségi szellem hiánya gátolta a fejlődést. Hasznos lenne, ha az elszórtan, egyénileg 1 dolgozó amatőr filmesek szakkört ala­kítanának. Hogy neveket is említsünk, Kiskunfélegyházán néhány rutinos filmező, mint Kanizsay Nagy Imre, dr. So- mogyváry Zoltán, Ivanits Já­nos, Némedy Varga Gyula és több, nagy eredményt elért amatőr közreműködése segít- } hetné a művelődési házban egyelőre szerényen, de egyre merészebben dolgozó filmszak­kör működését. A tömörülés­ben nagy erő rejlik, mint ezt a bajai művelődési ház film­szakköre is mutatta. Sajnos, ami jót elmondhatunk | megyénk városainak és járásai­nak filmszakköreiről, nem mondhatjuk el a megyeszék­helyről. Bár Kecskeméten is számos keskenyfilmes dolgozik (említsük meg itt Bajtai Ferenc nevét), a művelődési ház eddig nem tudott egy filmszakkört létrehozni. Pedig' ha valahol a megyében, akkor itt is volna rá szükség és — mondjuk meg őiszintén — lehetőség is. A városok és járások életében jelentékeny tényezővé vált filmszakkörök legutóbbi se­regszemléjén két 16 mm-es és négy 8 mm-es. filmalkotás nyert díjat. Ezeket, hogy a nagykö­zönség is megismerhesse, hama­rosan nyilvánosan is bemutat­ja a megyei tanács népművelési tanácsadója. B. J. — Idén érettségizett? — Igen. A Katona József Gimnázumban. Közepesen. — Mikor határozta el, hogy ipari tanuló lesz? — Őszintén szólva, az utolsó évben ... Azelőtt gyógyszerész szerettem volna lenni, de az osztályfőnököm lebeszélt. Ah­Ma imlu! Kecskeméten a Pedagógiai Szabadegyetem A Pedagógus Szakszervezet Városi Bizottsága, a városi mű­velődésügyi osztállyal és a pe­dagógus pártalapszervekkel egyetértésben az idén is meg­rendezi az előző években nagy sikert aratott Pedagógiai Sza­badegyetemet. A nyolc előadásból álló soro­zat tematikáia felöleli a lélek­tan, a gyermek- és ifjúságvéde­lem. valamint az iskolareform kérdéseit, foglalkozik az isko­larádió és televízió didaktikai problémáival és még számos ér­dekes tudományos pedagógiai témával. Az első előadás október 20- án, csütörtökön este fél 6-kor lesz a Kecskeméti Óvónőképző Intézet dísztermében. > fi vsm * * Kiskorom óta szenvedélyem a motor, hoz a pályához nyugtalan a ter- szetem, — mondta. Sok a „rak­tározó” jellegű, türelmet kívánó szellemi munka, — meg latint sem tanultunk ..: — Akkor, hogy is mondjam, — csalódott, hogy autószerelő tanuló lett? A nyurga, fekete szemű fia­talember őszintén elneveti ma­gát. Tiltakozik. — Dehogy is!... Valójában nem is az én tervem volt, anyu­kám mondogatta, hogy az tisz­tább szakma. Apám már rég erre biztatott; már az általános iskola után. Olajos, festékes kezét talál­kozásunk kezdetén alaposan megtörölte egy tisztítóronggyal, de most önkéntelenül is odadör­zsöli valamikor kék volt mun­karuhájához. — Szülei? — Anyuka cipőgyári szak­munkás, apám szintén autósze­relő, — Talán saját autó is van? — Nem. Csak egy motor. (Nem mondja, hogy tavaly nyári keresetéből vett egy öreg Cse­pelt. Ezt mástól tudjuk.) — Milyen itt, az iskolapad után? Most például mit csinál? — Nagyszerűen érzem ma­gam. A munkásokkal, fiatalok­kal. régebbiekkel összebarátkoz­tam már ... Mikor a próbaidő után még egy kicsit folytatódott a vakáció, úgy engedtek el: „Gyere minél hamarabb, mert sok a munka.:— Ez már mondott valamit arról, hogy be­fogadtak. A próbaidő alatt is beosztják az embert munkás mellé. Dolgozni. Kiderül pár hét alatt, feltalálja-e magát va­laki, van-e érzéke, kedve a szakmához, vagy mindent mon­dani kell neki .. s — Most melyik műhelyben dolgozik? — A kettes számú, szemlés műhelyben. Szűcs István a mű­helyfőnök, Börönte Pali bácsi szokta kiadni a munkát... Most egy gépkocsi hátsó differen­ciál-művét festem, roasdásodás ellen. Körülmutat. A jellegzetes üvegfalas ablakos műhelyek közt, garázsszerű színben, az udvar központját is jelentő nyi­tott, fedett csarnokban autók, meg autók. Szabályos „vonal­alakzatban”, kis és nagy csopor­tokban várják, hogy sorra ke­rüljenek. — Nem kell félni, hogy itt nincs mit tanulni, továbbfejlőd­ni... Mindig új típusok, kor­szerűbb változatok, tökéletesebb műszerek kerülnek forgalomba. Meg kell ismerni őket. — Osztálytársai, mit szólnak? Ha valamelyik megkérdezné, mi a szép ebben a szakmában, mit válaszolna? Kisfiús grimaszt vág, egy pil­lanatra felhúzza a vállát. Mit lehet erre mondani? Elmosolyo- diki — Mindenkit nem vesznek fel egyetemre... Mások is elmen­tek ipari tanulónak... — Ra­vaszkásan rámvillant. — Vannak felnőttek. szülők, akik úgy beszélnek a kétkezi szakmáról a gyereküknek, mint­ha „hősi áldozat” lenne, ha egyetem helyett azt választa­nák .;. Gyakorlati munkák nél­kül nincs élet... Es nincs már olyan szakma, amely csak „izommunka”. — Hogy mi ebben a szép? ..; Szeretni kell valamit, és akkor kielégíti az embert. Kiskorom óta szenvedélyem a motor., j Érettségizett ipari tanuló. Ne­ve: Kosa József. Üzeme a Kecs­keméti Autó- és Gépjavító Ktsz. Té& /srw/vil 21. — Az még korai lenne. Meg — Nem — mondta Francis — kell gondolni a dolgot. hÍSÍi cJaéIemény\.Úg3: - Szóval magaddal vinnél, dontottél, ahogyan száz közül ha iehetne? kilencvennyolc lány tette vol­na ... A űú megint nem tudott miit Rosa most már támadt: felelni. Ügy érezte, a lány győ­— Látod, neki nem jelentet- zött. ha nem is azonnal, ha nem tem többet, mint száz közül ki- is könnyen, de keresztülviszi lencvennyolc! Es neked? akaratát. Kérdés, meddig akar Francis nem tudta, mit vála- vele tartani. Hiszen annak ide- szoljon. jén bizonyára Nickkel is így be­— Ne beszéljünk most erről. szélE Olyan rövid ez a két nap! — Azt mondtad, modem lány — A jövő héten is kijöhe- vagy — mondta Francis. — Egy tünk; És a városban is találkoz- darabig úgy is viselkedsz, aztán hatunk, hiszen ráérsz: mintha a saját nagyanyám len­— Meddig? Két hétig! Aztán nél> amikor még a nagyapával megkapom, hogy hová megyek! randevúzott. persze szigorúan — Vigyél magaddal! _ ajánl- szülői ^ügyelet mellett... kozott a lány. — No jó! — mondta a lány és szájon csókolta a fiút. — £n szeretlek... VI. Rowers egyedül utazott első állomáshelyére, egy nyugatné­met városkába, de havonként egy-két levelet váltott Roseval. Francis ritkábban és szűksza­vúan írt. a lány gyakrabban, hosszú ömlengésekkel bélelve, a légiposta borítékot. Ismételten szerelmet vallott, s e forró sze­relmi vallomásokat Francis csak udvarias frázisokkal viszonozta. Nyilvánvalóvá vált számára: a lány szívesen venné, ha felesé­gül kérné, de neki egyelőre nem volt kedve megnősülni, jól érezte magát legényemberként. A városkát, ahol állomásoz­tak. Bad Waldnak hívták, s va­lóságos paradicsomot nyújtott olyan fiatal tiszteknek, mint amilyen Francis Rowers had­nagy. Bad Wald a városka mel­letti erdőben húzódó kis fürdő­ről kapta a nevét. A fürdőhöz hatalmas szálloda tartozott — valamikor kikapós férjek és asz- szonyok számára építették, akik vidéki üzleti út. vagy egészség- ügyi éghajlatváltozás címén megszabadulva otthonról eljöt­tek ide, hogy jól érezzék magu­kat. Ennek megfelelően a szál­lodát, amely csodálatosképpen manden berendezési tárgyával együtt teljesen épen maradt a háború folyamán, minden ké­nyelemmel felszerelték. Innen gyalog félórányira, ko­csin alig öt percnyire terült el a repülőtér, amely szintén a második világháború hagyaté­ka volt, s amely ugyancsak tel­jesen érintetlenül került a szö­vetségesek kezére. Annak idején is a szállodában székelt annak a Luftwaffe alakulatnak a pa­rancsnoksága. amely a repülő­téren állomásozott. Az öreg bad- waldiek elmesélték az amerikai tiszteknek, hogy akkoriban a repülőtisztek milyen nagy mu­latságokat csaptak a városka két szórakozóhelyén, egy-egy jól sikerült bevetés után. Fran­cis tudta, hogy innen a Luft­waffe gépek előbb az angol vá­rosok bombázására szálltak fel, maid később, 1944 nyarán egy vadászromboló egység kapott helyet Bad Waldban, amely a nyugati fronton támadta a part­ra szállt amerikai és angol csa­patokat. {Folytatjuk.}

Next

/
Thumbnails
Contents