Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-14 / 243. szám

Élmény és ízlés Hovatovább már tradícióvá de leg­alább is rendszeres­sé válik Kecskemé­ten, hogy az Állami Áruház kiállításo­kat rendez a város népes' közönsége részére. Ezeket átla­gosan napi 5—6 ezer látogató nézi meg. Ez adta a ke­zembe a tollat. A népművelési szervek állandó gondja ugyanis a lakosság művészi látásának, korszerű ízlésének fejlesztése. Nos. az Állami Áruház kiállításai a kereskedelmi célki­tűzéseken túl első­sorban ehhez jelen­tenék segítséget. A művészien, színesen, ötletesen megrende­zett kiállítás gyö­nyörködteti a néző­ket. Fejleszti, ala­kítja szín- és for­maérzéküket. Az anyagnak és a díszí­tő elemeknek (fény, drapéria, virág, tér­hatás. mozgás stb.) együttes hatása él­ményt ad a látoga­tóknak. Ami ez esetben a legfontosabb: azok, akik ma még nem mennek el a képző- és iparművészeti ki­állításokra. amit mondjuk a mú­zeum rendez, ide benéznek, és eszté­tikai élményben van részük... Lát­tam tanyaiakat, diá­kot, fiatal mun­kást megállni a ki­állítási tárgyak előtt hosszan. gyönyör­ködve. Az ösztönös gyö­nyörködésen át ve­zet az út a tudatos műélvezetig. S ezt a folyamatot alapo­san meggyorsítja, segíti az ízléssel, gondosan összeállí­tott árubemutató is. Varga Mihály Büntetett előéletű üzem á gr esető Több mint negyvenezer forinttal károsította meg a tsz-eket Többrendbeli csalás és vesz­tegetés bűntettét követte el 1963- ban Szalay Aladár budapesti la­kos, amiért egy év szabadság- vesztés és 57 ezer forint vagyo­ni előny megfizetésére ítélte a bíróság. A büntetés letöltése, az összeg kifizetése azonban nem törte meg Szalay Aladárt, mert sikerült elhelyezkednie elő­ször a Kalocsai Fémtömegcikk­ipari Vállalatnál anyagbeszer­zőként, később — 1965-ben — pedig a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövet­kezet alkalmazta segédüzemág- vezetőnek. (?) Munkaköréből eredően nemcsak a termelést irányította, hanem megrendelé­seket gyűjtött, anyagot szer­zett be, és áruátadásokat bo­nyolított le, tehát lehetősége volt visszaélések elkövetésére. A termelőszövetkezet vezetői an­nak ellenére, hogy Szalay bün­tetett előéletű volt, megbíztak benne, ezt az üzemágvezető ki is használta, s jelentős kárt okozott nemcsak az említett, de más termelőszövetkezetnek is. Kétezer forintos előleg A kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Tsz segédüzemének vezetője jól ismerte a környék­beli termelőszövetkezetek veze­tőit. Nem csoda, hogy amikor múlt év őszén öszetalálkozott a lajosmizsei Vörös Csillag Tsz el­nökével az rögtön elpanaszol­ta: a tsz-ben megszüntetett se­gédüzem késztermékeiből na­gyobb mennyiségű falszeg és járdabak-vas van birtokukban, amelyet nem tudnak értékesíte­ni. Meg is kérte Szalayt, adja el ezeket az árucikkeket, s meg­kapja a hivatalos 7 százalékos jutalékot. Szalay vállalkozott er­re, de néhány hét múlva két­ezer forint előleget kért a juta­léka terhére. A lajosmizsei Vö­rös Csillag Tsz elnöke, átvételi elismervény nélkül, kétezer fo­rintot adott át Szalaynak. Meg is lett az eredménye, ugyanis néhány nap múlva a tsz teher­gépkocsija felszállíthatott Buda­pestre kétezer darab falszeget — közbevetően megjegyezzük: az anyagot a tsz nem helyezte kiadásba, sőt szállítójegyet sem adott ki —, amelyet Szalay azonnal átadott a Budapesti Építő- és Elemgyártó Ktsz-nek. Igaz némi változással. A falsze­geket nem a lajosmizsei Vörös Csillag, hanem a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz nevére számiáztatta. Könnyen tehette ezt, hiszen a tsz vezetői­nek jóvoltából birtokában volt a tsz szállítótömbje és bélyeg­zője. Hogyan számolt el azonban Szalay a lajosmizsei Vörös Csil­lag Tsz vezetőinek? Egyszerűen. Novemberben elutazott Kele- biára és ott a vasüzlet vezető­jének felajánlotta a lajosmizsei Vörös Csillag elfekvő készleteit, de aszal, hogy az üzttetaek osa&j a haszonvas árát kell megtérí­tenie, s ugyanakkor hét és fél százalékos részesedést kapnak. A vasüzlet vezetőjével egy több példányos jegyzőkönyvet íratott alá, amelyben az vállalta, hogy 3500 darab falszeget és 330 jár- dabak-vasat értékesít 78160 fo­rint értékben. Az Írást bemutat­ta a Vörös Csillag Tsz vezetői­nek, akik csak ekkor jöttek rá, hogy Szalay félrevezette őket. A közös gazdaságnak Szalay „fog­lalkoztatása” a kétezer forintos előleggel együtt összesen 30 400 forintba került. Tánc a falszeg körül Amikor Szalay Aladár a kecs­keméti Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz nevében leadta a Bu­dapesti Építő- és Elemgyártó Ktsz-nek a Vörös Csillag Tsz által gyártott 2000 darab falsze­get, a szállítójegyet elküldte sa­ját termelőszövetkezetének az­zal, hogy azokat Szolcsán Lajos, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz szegkovácsa gyártotta le, köl­csön anyagból, amelyet a kis­kunhalasi vasipari vállalattól kapott, s azt rövidesen vissza kell adni. A tsz főkönyvelője látva a pecsétes szállítólevelet, elhitte ezt az állítást. A szállí­tójegyet leszámlázta, s a terme­lőszövetkezet 23 200 forintot in­kasszálhatott a ktsz-től. Hátra volt még a „kölcsön­kért” vasanyag visszaadása. Sza­lay levelére a tsz főkönyvelője 1965. december 14-én tíz mázsa vasanyagot kiadott, amelyet a Magyar—Szovjet Barátság Tsz- től a kiskunhalasi Vastömeg- cikkipari Vállalat tehergépko­csija szállított le a kelebiai vas­üzlet vezetője apósának kiskun- halasi lakására. Miért oda? Azért, mert Szalay 1965. őszén a vasüzlet vezetőjétől valóban kért kölcsön vasanyagot azzal, hogy a tsz fizetésképtelen, s majd idővel megadja. Hogy a korábban kölcsönzött vasanyag­gal mi lett, nem tudni, de bi­zonyára Szalay értékesítette. Az üzemágvezető „áldásos” közre­működése a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-nek 14 553 forint anyagi kárt okozott. A munkáért bér jár! A falszegmanipuláció még nem ért véget. Szalay Aladár, aki a lajosmizsei Vörös Csillag Tsz-tői átvett 2000 darab fal­szeget a Budapesti Építő- és Elemgyártó Ktsz-nek átadta, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz- nek úgy jelentette, mintha azt Szolcsán Lajos készítette volna. A közös gazdaság nem kívánta saját munkásától azt, hogy in­gyen dolgozzon, ezért Szolcsán részére több mint 5500 forint munkadíjat juttatott el. Monda­ni sem kell, hogy Szolcsán a pénzt Szalaynak átadta. A rend­őrségi nyomozás adatai szerint Szalay mahinációi a két terme­lőszövetkezetnek összesen 44 953 forint anyagi kárt okoztak, ame­lyeket különböző fondorlatos csalásokkal és okirathamisítá­sokkal követett el. A bűncselekmény-sorozat el­követéséhez azonban más ténye­zők is hozzájárultak. A Magyar —Szovjet Barátság Tsz vezetői vezető beosztásban alkalmazták a büntetett előéletű Szalayt, s rábíztak olyan okmányokat, bé­lyegzőt, amely lehetőséget biz­tosított a visszaélésekre. Ha­sonlóképpen elősegítette a bűn- cselekmények végrehajtását a lajosmizsei Vörös Csillag Tsz vezetőinek túlzott bizalma, akik — bár ismerték Szalayt —, megbízták az elfekvő készletek értékesítésével. A legnagyobb hiba ezeken kívül az volt, hogy a közös gazdaságok illetékesei elmulasztották az ellenőrzést és az üzemágvezető magyarázatait minden fenntartás nélkül elfo­gadták. A csalót utolérte a vég­zete, ám ismételten leszögezzük e bűncselekmény kapcsán: ha a gazdasági vezetők elmulaszt­ják az ellenőrzést, túlzottan megbíznak büntetett előéletű emberekben, alkalmat adnak a bűncselekmények elkövetésére. Gémes Gábor A Kecskeméti Járási Rendőrkapi­tányság Szalay Aladár ellen vissza­esőként elkövetett társadalmi tulaj­dont károsító csalás miatt indított büntető eljárást. Sxerhesstöi üzenetek F. T.-né Kecskemét: Javasoljuk, hogy a problémával tanácstagjuk útján; vagy személyesen fordulja­nak a vízmű vállalathoz. Futó Pétemé, Gara: Panaszát az illetékesek kivizsgálták és jogosnak találták. A Bajai Városi Tanács V. B. mindent elkövet, hogy ha­sonló eset a jövőben ne fordulhas­son elő. Kérjük azt a nénit, akiről a szep­tember le—1, vasárnapi számunkban „Egy néni sírt a pádon” című Írásunk — az általa beküldött le­vél nyomán megjelent — közölje pontos nevét és lakhelyét szer­kesztőségünkkel. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kisdia a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelőt kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét; Városi Tanácshá2. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőiméi. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét Telefon: 11-43. ------------ Index: M 065 M INDJÁRT elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a cím — szerény és szűkszavú. Abban a tisztán négy napban, amelyet — négyszázan a megyéből — szeptemberben a festői Türin- giában töltöttünk, nem csupán Erfurttal, a „virágvárossal” volt alkalmunk annyira-ameny- nyire megismerkednünk. Helyet kapott a bizony meglehetősen rohanvást lebonyolított program­ban két, szédítően ellentétes véglet is: Weimar, a klasszikus német irodalom fellegvára, „a humanizmus csúcsa”, s tőle alig néhány kilométernyire Buchenwald, az ember fenevad­dá válásának szimbóluma, több mint félszázezer áldozat rop­pant méretű temetője... Hétfőn, az első németországi napunkon a várossal, Erfurttal ismerkedtünk. A német Velence. Egyik ra­jongója nevezte el így a csak­nem kétszázezer lakosú, festői fekvésű megyeszékhelyet. A Ge­töltött négy napunkból jófor­mán kettő ennek a monumentá­lis mezőgazdasági seregszemlé­nek a szemrevételezésével telt el. De még így is csupán kis töredékét járhattuk végig a város nagyságú rendezvénynek. A száz hektárnyi területet felölelő kiállítás szinte világ­szerte páratlan a maga nemé­ben. A főbejárattól balra eső rész a virágkiállítást foglalja magában, míg jobbra a zöld­ségtermesztési bemutatóval, s a gépek, műanyagok alkalmazási lehetőségeivel ismerkedhet a lá­togató. A virágkiállítás — egyetlen hatalmas parl^, pavilonokkal, kiállítási épületekkel tarkítva. Ottjártunkkor a virágágyakban a dáliák és a rózsák ezernyi válfaja bomlott ki teljes pom­pájában. A kertészeti múzeum a középkortól kezdve a rene­szánsz és barokk koron át egé­szen napjainkig a kertművé­szet kialakulásának keresztmet­szetét adja. A másik szektor­A Nemzetközi Kertészeti Kiállítás főbejárata. ra folyócska hol itt, hol ott bukkan elő, lépten-nyomon ta­lálkozunk vele várost járó kőr­útunkon. Nem egy régi ház épüli a folyót átszelő kőhidakra, mint például a hatszáz esztendősnél is idősebb Kramerbrückére. Mintha csak a középkorban jár­nánk, amíg a számtalan stílus­jegyet magukon viselő emele­tes épületek közt bolyongunk. A város történeti emlékei 1200 évnél is messzebbre nyúl­nak a múltba. A jelen pedig: a szocializmust lelkesen építő, a hitleri éveket nemcsak mély­ségesen szégyenlő és elítélő, de a fasizmus szelleme ellen har­cosan tevékenyen küzdő NDK népének rohanó, mozgalmas hétköznapjai. Szédítő a forgalom: gépkocsik, robogók a várost átszelő öt vil­lamosvonal surranó járművei. Az áruk bőségét a magyar tu­risták által leggyakrabban fel­keresett állami áruház, a Cent­rum szolgáltatta, amelynek négy emelete között páternoszter, mozgólépcső bonyolítja a for­galmat, s amelynek osztályain jóformán minden árucikk meg­található. * Erfurt büszkesége, amellyel kapcsolatban jogos dicsérettel emlegetik világszerte, a Nem­zetközi Kertészeti Kiállítás (né­metül — csak így, kisbetűsen — rövidítve: igái. Az ND.&-ban ban tizenöt óriási csarnok nyújt lehetőséget a kertészet „csúcs­termékeinek” a megtekintésére. Sajnos a hazai termelvónyek bemutatásában éppen szünet volt: hazaérkezésünk napján vette kezdetét a virágkötési be­mutató, amelyről résztvevő hon­fitársaink számos érmet hoztak el. A gépbemutató főhelyén mintegy 10 méter magas beton­talapzaton a hémet ipar egyik büszkesége, a; jól ismert, ná­lunk is közkedvelt Maulwurf­traktor piroslik messzire. A ha­zai lakosság ezrein kívül, ren­geteg külföldi is járja a kiállí­tás széles útjait, miközben gyö­nyörködve tanul, szemlélődés közben sajátít 'el számos, haza­térte után otthon is hasznosít­ható érdekességet. Mint említettem, a két nap néhány órája csupán kóstolót jelentett az öt év óta ismételten megrendezésre kerülő, állandó jellegű kiállításból. Ezer színét, s a mindent betöltő virágillatot azonban nem lehet feledni. S valamennyiünket méltán büsz­keséggel töltött el a közvetlen közelből való meggyőződés a szocialista tábor mezőgazdasá­gának, kertészeti kultúrájának és iparának nagyarányú fejlett­ségéről és szakadatlan fejlődé­séről. Jóba Tibor (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents