Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-13 / 216. szám

r f9dS szépfemtier Í3, IcSä SL oldal Hatvanötezren a pártoktatásban A fanyavilág „mindenese” Gondos felkészülés előzte meg a tanévet Az előző oktatási évad be­fejezésével egyidejűleg már a nyár elején megkezdődött az alapszervezetekben az 1966—67- es évad megszervezése. Szep­temberre mindenütt elkészül­tek a tervek, s bár a IX. kong­resszus előkészületei sok mun­kát adnak a pártszervezetek vezetőségének, fennakadás nél­kül indulhatnak az előre meg­határozott időben a tanfolya­mok és előadássorozatok a pártoktatásban. Az idén mintegy százezren vesznek részt megyében a po­litikai oktatásban. Harmincöt- negyvenezerre tehető a szak- szervezeti, a KISZ és a külön­féle tömegszervezeti politikai oktatás résztvevőinek száma, a pártoktatásban pedig 65 ezer hallgató kezdi meg a tanulást a következő hetekben. Ez a szám mintegy kilencezerrel magasabb a tavalyinál. Az Esti Egyetemen már megkezdődött a tanév. A Mar­xizmus—Leninizmus Esti Kö­zépiskoláján szeptember máso­dik felében indulnak az elő­adások. A hallgatók száma meghaladja az ezret. Jellemző ennek az oktatási formának népszerűségére, hogy három év­vel ezelőtt nem sokkal több, mint fele volt a létszám a mos­taninak. Ma már propagandá­ra sincs szükség a beiskolázási Az „oldottabb” programú rendez­vények tv-közvetítés ében még nem szereztünk elég gyakorlatot. Lát­tunk gyengén közvetített „Badacso­nyi napok”-at? sablonos május else­jei összeállítást. A vasárnapi „Szü­ret az Aranyhomokon” bemutatása is lehetett volna jobb. , Tény, hogy a tavalyinál már kerekebbre sike­rült. Voltak markánsan kiugró ese­ménysorok — mint a hivatásos és úttörő lovasok produkciói — melyek nemcsak újszerűségükkel kötötték le figyelmünket. Megmutattak olyan mozzanatokat, melyek „speciálisan” pusztai, aranyhomoki csemegék, azaz a kunsági vidékekre jellem­zőek. Az ezer népi táncos színpompás kavalkádjának lepergetése már vál­tozó ritmusú volt. A tömeg tánc for­gatagából időnként sikerült csak ér­dekes, premier plános, cselekményes részleteket elkapni. Többször azon­ban vontatott mozgást, komótosan lépegető csoportok pihenő menetét ragadta meg a kamera kitartóan. A látottak kommentálása nem egy­szer álmos, közömbös időtöltő szö­vegekből állt. „Most ugye táncosok vonulnak előttünk?” — „Igen, most táncosokat látunk, népviseletben.” — Ha nem is szószerint, de körül­belül ilyen „konkrét” ismertetése­ket hallhattunk időnként. Az volt az érzésünk, hogy egy icipicit olyan kapás-közvetítéssé vált . helyenként a tavalyinál már sokkal jobban meg­rendezett „Szüret az Aranyhomo- kon” felvétele. A riporter — hasonló rendezvé­nyek közvetítésekor — nem bízhat­ja azért magát jó részben a helyi kalauz támogatására. A mikrofonláz is nehezen leküzdhető, hát még a kameradrukk. Megtörténik, hogy a néprajzi hagyományok, népművé­szet, tánckultúra, helyi szokások gazdag ismeretével rendelkező helyi kisegítő a legegyszerűbb mondatok rögtönzésére is csalt nagy erőfeszí­téssel képes. Pedig sokat tud mind­arról, ami előtte, s a néző szeme előtt lezajlik. Ha a tv-riporter is bizonytalan — ő a speciális látni­való hozzáértő megmagyarázásában — a kétoldali ingadozás következ­ménye néha mentegetőzés, áthárítás lesz. Nincs mit mondani, tehát fogjuk rá a vontatottságot a táncosokra, a nem elég pontosan időzített műsor- számok zökkenőire. Egyik felől: „A különböző községek tánccsoportjai nem olyan rutinos táncosokból te­vődnek össze, mint akik a Népsta­dion gyepén mutatják be művésze­tervek teljesítéséhez, mégis két- szerannyian jelentkeztek, mint amennyit felvehettek a járási és városi pártbizottságok. Igen megnövekedett az ér­deklődés az Időszerű kérdések tanolyama és a Gazdaságpoli­tikai tanolyam ipari, illetőleg mezőgazdasági tagozatai iránt. Itt összesen háromezerrel nőtt a létszám tavaly óta. A folytonosan növekvő érdeklődés magyarázata egy­részt az, hogy nemcsak a párt- bizottságok, hanem az alap­szervezetek is fontos felada­tuknak tartják ma már a párt­oktatás megszervezését, mert látják közvetlen eredményeit a helyi gazdasági és politikai fel­adatok megoldásában. Másrészt az MSZMP IX. Kongresszusá­nak, az ideológiai irányelvek­nek, a harmadik ötéves terv programjának és a gazdaság- irányítás reformjának együtte­sen tudható be az érdeklődés ilyen széles körű növekedése a pártoktatás iránt. Ezek a tan­folyamok csupa olyan kérdést tárgyalnak, amelyek mindenkit a legközvetlenebbül érintenek. Ugyanezt mondhatjuk a de­cemberben, januárban lezajló Falusi téli tanfolyamokról is, melyeken mintegy háromezer­rel nő az idén a hallgatók lét­száma, s csaknem eléri a 19 ezret. töket ............Másfelől: „Igen, túl ke­v és idő volt a csoportoknak a fel­készülésre. ..” Az előbbit mindenki tudja, tehát erről nem szükséges külön közvetí­teni. Az utóbbit — ilyen kurtán fo­galmazva — nehéz elhinni, hiszen egyik szüreti ünnepségtől a másikig egy esztendő telik, a táncosak fel­készülésével aligha van baj. Leg­feljebb a szervezésre, egy-egy tö­rne gtánc-jelenetsor összekomponálá- sára, begyakorlására nem fordítot­tak elég kJ őt. Talán így lehetne összefoglalni: felkészültebben, ügyesebben is lehe­tett volna közvetíteni a kecskeméti szüreti ünnepséget. 21. A Pearl Harbour-i japán orv­támadás után az újjászervezett amerikai hírszerzés különböző kombinációkat dolgozott ki a japánok ellen, s főleg a vissza­vágásra. Nem önmagukra, ha­nem a japánokra voltak dühö­sek Washingtonban.., Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenéremi­ért nem történtek hathatós in­tézkedések a japán hírszerzés ellen, és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbour megtá­madása előtt az amerikai tit­kosszolgálat Japánban nem ren­delkezett ügynöki hálózattal és bizalmas információi sem vol­tak, Megállapították, hogy tör­téntek ugyan különböző pró­bálkozások, de sikertelenül. Pél­dául a két világháború között egy ezredesi rendfokozatban levő hírszerzőt turistaként a japán szigetekre küldtek, akit azonban már tevékenysége kez­detén „halálos baleset ért”. Alázatosan hajlongó japánok adták át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek az­zal, hogy az amerikai „turis­Tizenhatezer íeszazössz- létszám az előadásos propagan­da sorozatokon, ahol a helyi pártértekezletek határozatait is megtárgyalják a IX. kongresz- szus anyagával együtt. Elmondhatjuk, hogy eltűntek az úgynevezett fehér foltok az idén a pártoktatásból. A kecs­keméti alapszervezetek közül például egyetlen egy sincs, ahol ne szervezték volna meg az idén az oktatást. Nincsenek ma már sehol a megyében túl­zottan nagy minőségbeli ellen­tétek, valamennyi városi és já­rási pártbizottság a lakosság 15—18 százalékát vonta be a pártoktatásba. A községek kö­zött már nagyobbak a különb­ségek. Némelyik kisebb falu­ban a felnőttek 35—40 százalé­ka tanul, egyik-másik nagyköz­ségben viszont a lakosság alig tizedrészét vonták be az okta­tásba. Ezeken a helyeken gon­dosabb szervezéssel, az oktatá­si módszerek fejlesztésével, s a propagandisták körültekintőbb kiválasztásával igyekeznek a jövőben jobb eredményeket el­érni. Az oktatás színvonalá­nak javításában nagy segítsé­get ad az idén már a Televízió. Az Időszerű kérdések tanfo­lyamának több mint fele a te­levízió politikai adásaira épül. Az így tanulók száma hozzá­vetőlegesen tízezer lesz az idén. Ebben az oktatási évben csaknem kétezer propagandis­ta tanít a pártoktatás különfé­le formáin. A propagandista­hálózat nagyon sokat fejlődött az utóbbi években. Egyre több közöttük a gazdasági vezető, akik éppen az említett közpon­ti témákban kamatoztathatják nemcsak politikai képzettségü­ket, hanem szakmai tudásukat és tapasztalataikat is. Az 1966—67 évi pártokta­tás minden eddiginél jobb meg­szervezése a pártmunka fejlő­dését mutatja, egyszersmind annak a bizonyítéka, hogy to­vább nőtt az emberek érdeklő­dése a közügyek iránt. A párt­bizottságok és pártszervezetek pedig eredményesen hajtották végre a megyei pártbizottság határozatát az idei oktatási évadról. ta” útközben meghalt, és holt­testét a ..Shingto” szertartások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgálat csak az okkutatás során jött rá arra, hogy a japán titkos- szolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai és tengerészeti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben je­lentette, hogy Tokió utcáin nagyszámú haditengerészt lá­tott. Ebből arra következtettek, hogy a japán hadiflotta még mindig a Tokió közelében levő Yokosuka-i flottabázison tar­tózkodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű táma­dás a japánok részéről. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a japán hadiflotta a ten­geren, háborús rendeltetési he­lyén tartózkodott; és az utcán sétáló japán haditengerészek tengerészruhába öltöztetett gya­logosok voltak, akiket azzal a céllal küldtek Tokió utcáira, hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizonyítják, a félre­vezetés sikerült. Felszínre kerültek olyan ko­Akik a tv-ben látták... Tóth István UÜUíaiKIWl g>2AB><5 LÄSZLÓ * K i S R S czjérNyg: Amíg erdőkön, gyümölcsösö­kön, no meg sivár legelőkön át eljut az ember Ballun Tibor iskolájáig az ágasegyházi határ­ban, okvetlen felötlik benne a kérdés: hogy lehet itt a téli hó­ban, vagy az őszi sárban közle­kedni? Hát bizony nehezen. Ez a tanyavilág. Pedig itt már elő­nyösen megváltozott az élet. Ép­pen a tanító munkája nyomán. Ezért tűzték a mellére Alkot­mányunk ünnepének előestéjén a Szocialista Kultúráért kitün­tetést Nem szívesen beszél a mun­kájáról. — Kötelességem -*■ mondja. Igen, kötelessége valóban. De aki a kötelességét ilyen példá­san teljesíti, annak köszönet jár mindnyájunk nevében! Nézzük csak sorjában. Amióta — 1958. óta — ebben az iskolában tanít, a tanyai em­bereknek nem hiányzik a mozi. Helybe hozta nekik. Igaz, elő­ször csak diavetítés formájában; rábbi vélemények is, amelyek szerint Japánban lehetetlen a megfelelő ügynökhálózat kiépí­tése, a kapcsolattartás és az irányítás. Ezért az amerikai hírszerzés — mint az később kiderült — nem is aktivizálta magát a japán tervek felderí­tésére. Az okkutatás során megállapították, hogy a szét­forgácsolt, minden koordiná­ciót nélkülöző amerikai titkos­szolgálat nem is volt megfele­lő a japán hírszerzés elleni harcra. A Pearl Harbour-i támadás után újjászervezett amerikai hírszerzés elsőrendű feladatá­nak tartotta, hogy a korábbi mulasztásokat, hibákat gyorsan megszüntesse és hathatós in­tézkedésekeket tegyen a japá­nok ellen. Eredményeket min­denekelőtt a technikai eszkö­zök szélesebb körű felhasználá­sával igyekeztek elérni. Ennek tulajdonítható, hogy e tevé­kenységük 1943-ra már siker­rel járt. Megfejtették a japán rejtjelkulcsot, ennek segítségé­vel a japán rádióadások le­hallgatásával előre értesültek a japánok hadműveleti akciói­ról. Többek között ez a körül­mény segítette hozzá az ame­rikai titkosszolgálatot ahhoz, hogy megtorló intézkedést hajt­son végre a régi ellenség — a Pearl Harbour-i orvtámadás szervezője — Yamamoto admi­rális ellen. (Nem azonos Ya­mamoto ezredessel, a japán hírszerzőtiszttel akiről a ko­rábbiakban szó volt. Yamamo­to admirális viszont valóban Olyan könyvek tartalmát veti* tette nekik és a gyerekeknek* amiket elolvasni hosszú időbe telt volna. Aztán sorra vette az ifjúsági regényeket, meg a kö* telező olvasmányokat. Igen, de az igények nőttek. A diafilm már kevésnek bizo­nyult, gondolt hát egy meré­szet. Villany nincs, ám van ag- regátor. Azazhogy lesz. Kért a tanácstól és kapott is. Az agre- gátornak házat kellett építeni. Aztán kapott vetítőgépet, de annak is vetítőhézra van szük­sége. Beszélt az emberekkel. Megindult az adakozás, fillérek­ből jött össze a pénz a vetítő- fülke és az agregátorház költ­ségeire. Szívesen adtak az em­berek. Bőven volt jelentkező társadalmi munkára, mindent ők maguk — Ballun Tibor ve* zetése alatt — csináltak meg. Hat év óta a legkorszerűbb Terta keskenyfilmes vetítőgép pergeti itt a filmet. Amelyik filmet a városban vetítik, ugyan* azt hozzák ide is. Legutóbbi mű* sorukban szerepelt a Vörös és fekete, valamint a Volt egyszer egy öregember című szovjet (film. Nemcsak mozijuk van. Az ag- regátor lehetővé tette a televí­zió bekapcsolását is. A községi tanács ajándékozott egy Szigma tv-készüléket. Azóta gyakori a sokadalom esténként az iskolá­ban. Egy-egy színházi előadás tartós élményt nyújt a tanyai­aknak. No és a futball VB! Köz­vetítés idején majd széthasadt a terem. ö a 150 kötetes könyvtár ke* zelője, ügyintézője a népfront* nak, vezetője a polgári véde­lemnek, a TIT-csoportnak. Ta­nácstag is azonkívül. Mióta itt tanít, a tanyai emberek nem ér* zik annyira az elzártságot, kö­zelebb kerültek a világhoz, a kultúrához. Feleségével együtt oktatják az ide járó 96 gyereket. És nevelik az Iskola három kilométeréé körzetébe tartozó 390 felnőttet. Ezért kapta Ballun Tibor a kitüntetést, Balogh József fő szervezője volt a Pearl Har­bour-i támadásoknak.) 1943 áprilisában az USA tengerészeti hírszerző központja lehallgatott egy szigorúan bi­zalmas japán rádióadást, ame­lyet a japán tengerészeti fő­parancsnokság küldött a Csen­des-óceán déli térségében állo­másozó katonai erőkhöz. A le­hallgatott anyag megfejtése után megállapították, hogy Ya­mamoto admirális repülőgép­pel ellenőrző körútra indult. A rádióadás utasította a japán flotta különböző egységeit, hogy készüljenek fel Yamamoto ad­mirális fogadtatására. A rádió­adás Yamamoto útvonalának pontos menetrendjét is magá­ba foglalta. A megfejtett anyagot, vala­mint az arra épülő akcióter­vet az USA haditengerészeti államtitkára kapta meg, aki az USA elnökével hagyhatta jó­vá Yamamoto admirális likvi­dálását. A végrehajtást a Csendes­óceán déli térségében állomá­sozó amerikai haditengerészeti egységekre bízták. A szigorúan titkos parancs utasította az il­letékeseket, hogy Yamamoto gépét — veszteségre való te­kintet nélkül — szét kell rom­bolni, az akció befejezése után a harcot be kell fejezni és vissza kell térni a kiindulási bázisra, kerülve minden más konfliktust. A parancs egyben a legteljesebb titoktartást köve­telte mind az akció előtt, mind az akció után. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents