Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-09 / 213. szám
Élelmes emberek, vagy rossz áruterítés? Nagyarányú üzérkedést lepleztek le Falvainkban egyre másra épülnek az új házak, de az újak 2 Munkaszervezés — alapfok on Járdaépítéshez készülődnek valahol Kecskeméten. Az alapozáshoz használt követ egy lovaskocsi hordja már napok óta és a rakodók impozáns gúlát emelnek az út kezdetén. • Néhány nappal később megkezdődik a munka. Az építők jól haladnak és rövidesen kiderül, hogy a kő nem jó helyen van ott, ahol van. Szét kell rakni az épülő út mellett végig, kisebb kupacokba. Ismét megjelenik tehát a lovaskocsi, nem különben a rakodók, komótosan felrakják, majd a tetthelyen lerakják a követ * Még később. Ä járda már sok azaz méter hosszan elkészült de a beton mellett végig ott csúnyálkodik a kőkupacok tekintélyes maradéka. Többet raktak le, mint amennyit egy- egy szakaszon felhasználtak az építők. De annyi baj legyen. Előkerül a lovaskocsi, jönnek a rakodók, a követ szép komótosan összeszedik továbbviszik, stb. stb. • Kíváncsian figyelem a derék dolgozókat. Vajon nem bosszankodnak a felesleges munka miatt? Nem. Ügy látszik el sem tudják képzelni másképpen a kőhordást. Én el tudnám. Például így: az építést vezető szakember kiszámítja, hogy hozzávetőlegesen mennyi követ használnak fel egy-egy útszakaszon, és az anyagot eleve így osztják szét a nyomvonal mentén. • Érdemes szót vesztegetni egy ilyen apróságra? — kérdezhetik most egyesek. Érdemes, mert sok kicsi, sokra megy. Az említett járdaépítésnél talán csak néhány száz forinttal duzzadt meg a felesleges rakodás miatt. De vajon hány járda épül még mindig hasonló módszerrel a megyében és az egész országban évről-évre? • Ha a munkaszervezésről esik szó, többnyire nagy dolgokra gondolunk: közgazdasági elemzésre, a vállalat egészét érintő változásokra, stb. Pedig mint mindennek, a munkaszervezésnek is van alapfoka. És ehhez nem kell hivatásos közgazdász, csak józan ész és előrelátás. Jó lenne, ha nem kézzel kellene rakni még mindig a követ, hiszen a fáraók kora óta jócskán előrehaladt a technika, alig- alig van olyan mukafolyamat, amit ne lehetne gépesíteni. Kérdés azonban, hogy ilyen ésszerűtlen munkával, amiről az előbb szó esett, meg lehet-e keresni a gépek árát. B. D. mellett a régi házak nádfedeleit is tartósabbra cserélik ki gazdáik. A tetőfedő szalagcserép aránylag olcsó, mindössze 1,43 forint, s a kúpcserép is — ebből kevesebb kell — hat forint darabonként. Nagyon jól ismerték a cserép árakat Bócsán, Soltvadkerten és Bugaoon az emberek, de annyian építettek új házat, hogy a tetőfedő anyag kevésnek bizonyult Hiába jártak a TÜZÉP-kirendeltségekre, a cserép ott is hiánycikknek számított. Ám 1964. őszén megérkezett a házépítők „messiása”, Csontos Gáspár bócsai lakos személyében, aki korlátlan mennyiségben szerzett cserepet — igaz valamivel drágábban a hivatalos árnál, de ki törődött ezzeL Jó üzlet a hiánycikk Csontos Gáspár Bócsán lakott, de jóidéig Budapesten dolgozott, s jól tudta: a budapesti TU ZÉP-telepeken mindig lehet cserepet vásárolni. Amikor tudomást szerzett arról, hogy a környező községekben a házépítők cserép hiányában nem tudják befedni házaikat, felcsillant előtte a jó üzlet reménye. Néhány közeli ismerősétől előleget vett fel, majd Budapestre utazott, s a FAÉRT 109-es számú fiókjánál nagyobb mennyiségű tetőfedő anyagot vásárolt. A FAÉRT-telepén a cserép felrakására talán napokat kellett volna várni, ezért Csontos megegyezett Ludas Dezsővel és Princz Józseffel, a telep dömpervezetőivel: munkaidő után 350—400 forintért a bérelt teherautóra szakszerűen felrakják a cserepet. A dömpervezetők természetesen vállalták a munkát, s nem is jártak rosszul. Csontos Gáspár ugyanis 1964. november 6-tól 1965. szeptember 7-ig összesen 22 alkalommal vette igénybe Ludas és Princz szolgálatait. Ezalatt Csontos ösz- szesen 114 710 darab szalagcserepet és 2130 kúpcserepet vásárolt 173 846 forintért, amelyet 256 227 forintért adott tovább. A bruttó jövedelemből 68 381 forintból kifizette a fuvar- és a rakodási díjat, de a tiszta haszon így is 29177 forintot tett ki. Férj helyett a feleség Az átlagosan kéthetenként lebonyolított cserépfuvarok gör- dülékenységét semmi sem akadályozta, ám egy szép napon Csontos Gáspárnak katonai behívót kézbesített a posta, tartalékos továbbképzésre hívták be. Félbeszakadt a jól jövedelmező üzlet? Nem! Az élelmes férj méltó helyettesének bizonyult a feleség. Csontosné a férje példájából tanulva, a megrendelőktől összeszedte a pénzt, majd Budapestre utazott és felkereste a rakodókat. Most már ő vásárolt, majd Princz és Ludas segítségével felrakatta a cserepet és a tetthelyre szállíttatta. Néhány alkalommal Ludas és Princz is leutazott a cserepet váró falvakba, s még a lerakodásnál is segítettek. Az asszony túltett a férjén a harácsolásban, hiszen egy hónap alatt tíz alkalommal fordultak a cserépszállító teherautók, s összesen 103 070 darab szalagcserepet és 3254 kúpcserepet szállítottak a községekbe. A tiszta jövedelem sem volt megvetendő, ugyanis 25 949 forintot tett ki, de ez nem teljes egészében Csontosnét illette. A két segítőtárs ugyanis kikötötte, hogy a haszon ötven százaléka őket illeti. Csontosné egymaga közel 13 ezer forintot keresett. amíg férje távol volt, s a két dömpervezető ugyanekkora ősz- szegen osztozkodott Jól képesített tanítványok Csontos Gáspár leszerelése után még két alkalommal próbálkozott kisebb tételű cserépszállítással, de az utolsó alkalommal kijelentette a rakodóknak: nem csinálja tovább! Ludas Dezső és Princz József amikor megtudták, hogy Csontos nem akar velük együttműködni, a zsíros üzlet reményében önállósították magukat. A szállítmányokhoz azonban felhajtóra volt szükségük. Akadt az is. Egy alkalommal megállaz podtak Nyúl Ferenc soltvad- kerti lakossal, hogy szedje ösz- sze a megrendelőktől a cserép árát, s levélben értesítse Ludast, hogy mennyi cserepet vásároljanak. Ezért a „munkáért” esetenként 300 forintot ígértek Nyúlnak, aki megkezdte a szervezést. Már-már virágozni kezdett az üzlet, hiszen Ludas és Princz Nyúl Ferenc közreműködésével öt alkalommal szállítottak Soltvadkertre 27 500 darab szalagcserepet, amelyből a két dömpervezető 6549 forintnyi nyereséget vágott zsebre. Folytatódott volna tovább a nyerészkedés, azonban a rendőrség közbelépett E furcsa, de nem egyedülálló bűnügy kapcsán nem árt egyetlen tanulságot, leszögezni! Anélkül, hogy védenénk az üzérkedőket — azok megkapják méltó büntetésüket —, szeretnénk kijelenteni: Csontos Gáspár és társai nem tudták volna megkárosítani az építtetőkdt, nem zsebelhettek volna be több mint hatvanezer forintot, ha a TÜZÉP azokba a községekbe, ahol sokan építkeznek, juttatott volna kellő mennyiségű cserepet. A TÜZÉP-nek és az építkezőknek is csak haszna származott volna belőle, ha kikapcsolják Csontost és társait Gémes Gábor A megyei rendör-fökapitányság Csontos Gáspár, Csontos Gáspámé, Ludas De2ső, Princz József és Nyúl Ferenc ellen bűnszövetségben elkövetett üzérkedés miatt indított eljárást. Crzékszem M ég az előkészületek idején elhatároztam, hogy tervszerűen élvezem ki a kecskeméti szüreti napokat. Ennek az elvnek a jegyében írtam első beszámolómat. Szerdára azt irányoztam elő, hogy borkóstolást, vagy hogy. szakszerűek legyünk, érzékszervi borbírálatot tartok. Bevezetőként maszek alapon. Kíváncsi voltam, borszakértőnek szület- tem-e. Mert nem kell azt Bács megyeieknek mondani, hogy ez tudomány is, művészet is. No- hát. Mint a technológia előírja, először felmérést végeztem, merre vannak a borkóstoló pavilonok. Mert egyebár, logikus sorrendben kell élni a borokkal: fehér, vörös, csemege és fűszeres borok következzenek egymás után. Némi kis zavart okozott, hogy ezt a skálát igencsak mindenütt megtaláltam, így nem tudtam hol elkezdeni. Helyes gyakorlat az, hogy nehéz szellemi döntések előtt feloldódást keres az ember. Ezért az erdészet vadkiállítását szemléltem meg. R endkívül impozáns látványt nyújtott az a hatalmas vadkan, amely vigyázatlanul dugta át fejét egy falapon, így beszorult a nyaka. A farkas nemkülönben tetszett. Mióta ezt elnéztem, méginkább tudom becsülni Toldi Miklóst, az egykori súlydobó Európa-baj- nokot, aki ekkora toportyánt a kezébe mert venni, hogy azzal verje agyon a többieket. Rendkívül imponált a róka is, amely fütyült a zajos idegenforgalomra. Angyali nyugalommal kun- korodott karikába, s hegyes orrát oda dugta, ahová a kacsa, midőn álomra tér. Az üregi nyúlnak sok jó tulajdonságáról TETŐ ALÄ KERÜLT A KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM ÜJ SZÉKHAZA Budapesten építi az ÉM. 23. számú Állami Építőipari Vállalat a Külkereskedelmi Minisztérium új székhazát. A kőművesek' december 31-ére befejezik a munkát. Az épület mészkő lapos burkolatot kap. A tervek szerint 1967. október közepére készül el. Tervezte az IPARTERV, Arnold Lajos és Nagy József kollektívája. (MTI foto — Mező Sándor felv.) '’JfcV - -- ' % y- > s y_• < < ..- , ;+ ± -K* hallottam már. Ezúttal azonban a bemutató elmaradt. Valószínűleg azért, mert üreget elfelejtettek kiállítani. Majd a gyufagyártás stációit tanulmányoztam a nyírlevelek árnyékában. Becsültem a gyufa- gyáriak türelmét, akik a ménkű nagy rönkökből azokat a parányi gyufaszálakat kifaragják. A gondolatára is kimerültem. Ekkor indultam az érzékszervi borbírálat első stációjára, valahol a kiskőrösiek táján. Nézem a listát. — Egy deciméter cirfandlit kérek — vetettem oda nagyvonalúan, mint komoly szakértő. És míg az italt kimérték, fel- mondtam magamban a leckét, ahogy már a rómaiak is tudták. Color (szín), odór (illat), sapor (zamat). Eszerint ejtem meg ítéletemet. P ersze, azért még eltévesztettem, a sorrendet, mert a szám,ról vettem vissza a bort, hogy a színt spektáljam. Helyes: borszínű — állapítottam meg, és vigyázva vittem ajkamhoz a poharat. El ne szalajtsam a cirfandli legszebb tulajdonságát, az odor-ját, illatát. Tehát: leheletszerű szippantás. Hű, de nagyra sikerült! Messze, messze a lehelettől. No, nem baj, igazi eifr... cirfandli illata van így utólag is. Bár nem tudom, hogy nem. keveredik-e ebbe a szomszédomról hömpölygő kecskeméti barack illata is. Elölről kell kezdeni. Még egy decimétert kértem, de ez is leszaladt a szemtelen, pedig elő van prva, hogy egy kortynyit szabad felhörpinteni a zamat ^megítéléséhez, azt jól meg kell „rágni", aztán kiköpni. — Két deci cifra... cirfal.., cirfandlit — ez az, még ki tudom mondani! — kértem udvariasan. Hörpintettem. Viszont bolond voltam kiköpni. Hogyne, ilyen fáin bort! Azért azonban szigorúan magamra parancsoltam. Most már elég! El innen! Majd megkönyörültem magamon, s engedtem a negyvennyolcból. Egyelőre él innen! — helyesbítettem. Elővettem a brossúrát, mert lassan kifelejtettem egyetmást az érzékszervi borbírálat paragrafusaiból. Olvasom aztán a Birka-csárda oldalában, hogy két bor kóstolása közben tiszta vizet kell inni, savanykás almát kell enni, esetleg kenyeret, hogy zavaró íz ne maradjon. Sárba vágtam a brossúrát. Ez azért embertelenség. Ez a tudomány elidegenedése. Savanyú almát két bor között! Meg vizet! Azt már nem. Mi vagyok én?! Vissza a cirfánihoz, vagy micsodához! Hogy is kell kimondani, úristen! Nem tudtam kitalálni. Ha már elméletben rájöttem a nevére, kimondani nem voltam képes. Ekkor léptem a logikai sorrend következő lépcsőjére, és kértem abból az egyszerű nevű r a d a r k á-ból. Amelyik olyan, hogyismond- jam... izisten kitűnő érzés volt, amikor éjféltájban hazafelé ballagtam, s kezem a macskakövek domborulatait tapogatta. Megtudtam, milyen érzés kocsinak lenni, négy keréken járni ... Még egy icipici hektoliter cirfandlit kérek! Azannyát, ki tudom mondani. Vissza! Egyszer van szüret a Nagytemplom mögött. Tóth István B* PETŐFI NEPB A Magyar Szoda'ista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr weither Dániel Kiadja a Bács megyei La okiadé Vállalat “'elelös kiadó: Mezei István Igazgat- Szerkesztőség: Kecskemét Városi Tanáesház Szerkesztőség) telefonközpont- 26-19. 25-16 Kiadóhivatalé Kecskemét Szabadság tét 17a Telefon: 17-99 Terjeszt) a Magyar Posfa ^fizetési dli t hónapra IS forint Bács-Kiskun megye) Nyomda V. Kecskémé* - Telefont 11-83 indes: £06S
