Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
1966. szeptember 8, csütörtök 5. oldal Dús program — fiataloknak Könyvtár — nehéz helyzetben Az akasztói szép művelődési Otthonban sokat törődnek a fiatalokkal. Második otthonukat találják meg itt. — Szívesen jönnek hozzánk — büszkélkedik Maros Zoltán igazgató. — A következő évadra is igyekeztünk olyan programot összeállítani az Ifjúsági Klub részére, hogy mindenki megtalálja a magáét. Valóban: a program eleven, rokonszenves. Bőven van benne Kár, hogy a klisé nem élesebb, nem mélyülhetnek el olvasóink kellően a képen látható csodálatos falvédők részleteiben. Hát még ha színesen nyomnánk a lapot! Láthatnának paprikás szalonnavörösen vérző alkonyt, eper- íagylaltgombócként vigyorgó hajnali napot, zománckék eget, dagadó pehelydunna-felhők- kel. A bal felső sarokban egy kissé szélhűdött jellegű ifjonc csókdossa gyöngéden szende kisasszonya kezét, miközben a méregzöld bikkfák mögött ab- roncsszoknyás nimfák enyeleg- nek. Egyenesen a XVIII. századi francia kastélyokból mentette át a művész a falusi tűzhelyek fölé. De kijut ám a félelemből is! A középső falvédőn borzadályos sziklák meredez- nek, olyan élesen szögletes valamennyi, mint az ötödikes mértankönyvben az egyenlőszárú háromszög ábrái. (Ha Csont- váry erre a megoldásra rájön, nem piszmogott volna annyit a Tarpatak szikláival.) És a technika, kérem! A fűszálakat egyenként meg lehet számlálni. (Az embernek kedve lenne szálanként kitépni őket.) Komlós Aladár írja A líra műhelyében című könyvébeh, hogy a giccs szó egyik értelmezése szerint a német „verkit- schen”-ből származik, jelentése: olcsón eladni. Kétségkívül olcsón kínálják olcsó eszközökkel derítő-borító rémségeiket a mindenütt fel- felbukkanó ^művészek”. Gyakran még lakásunk ajtaját is megkocogtatják óvatosan előhúzva aktatáskáik mélységeiből a halovány holdat, a gombolyaggal dribliző cicákat, a kérdőjel-nyakú hattyúkat és a műfaj más klasszikusait. Üzleti fogásaik kifogyhatatlanok. Hol a szórakozás, meg művelődés is. Lapozgassunk csak kicsit a címek között. Havonta négyszer lesz rendezvény a fiatalok számára. Minden esetben konkrét céllal, megalapozott témával. Ismertetik a folyóiratokat, az ifjúsági, a magyar és szovjet képeslapokat. Szamos alkalommal könyvismertetés, irodalmi est lesz írók, költők személyes részvételével. Az év eleji első rendezvények meg nem értett művész sorsát festik éjszín ecsettel, hol mézédes mosollyal a páciens kifinomult ízlését és kifinomult alkotásaikat próbálják közös nevezőre hozni. Valójában nagyonis drágán fizetünk jutányos áruikért. Felmérhetetlen az az ízlésrombo- liás. amit a giccs végez még napjainkban is. Képzőművészeti kiállításainkról már eltűnt lassacskán (mert giccs volt a birkózóizmú, vörös vándorzászlós vidoran verítékező vasöntő is!), maradt a vásárponyva és a porcelánboltok kirakata. Mikor fagyasztja már meg díszítőiparunk minőségi ellenőrzése a giccsek melegágyának tenyészdús levegőjét? Meddig tart még a hattyúk szűnni nem akaró hattyúdala? Sz. J. élménybeszámolókkal kezdődnek: ki hol járt a nyáron, mit látott, mit tapasztalt. A beszámolókhoz földrajzi előadások kapcsolódnak Ki mit tud a földtanból? címmel vetélkedő, majd ezzel egybekötve talajtani előadás következik. Gyakran lesz „ülik — nem illik” szellemes illemtan óra. Szóvá teszik ez alkalommal az idősebbek tiszteletét, az öltözködést, az étkezést és a társaságban való viselkedést. Társasjáték-tanulás, szórakoztató játékok megismerése. Táncórákon megtanulják a csárdást, ke- ringőt, tangót és az év divatos új táncát. Nemegyszer tartanak hanglemez bemutatót is a legújabb táncdalokból; Novemberben vitaest: „A fiatalok helye és szerepe a mező- gazdaságban” címmel. Januárban a televízió műsoráról vitatkoznak, februárban a háztartás kémiájáról, márciusban pedig arra igyekeznek feleletet adni, mit tenne ki-ki, ha tanácselnök volna. Márciusban magnósok részére szakelőadás és bemutató, júniusban zeneesztétika és zenetörténet népszerű nyelven, júliusban pedig nyári kozmetikai tanácsok. És még sok más, érdekes és vonzó téma. Azt mondják, a múlt évadban is sokan látogatták az Ifjúsági Klub rendezvényeit. Bizonyos, hogy az idén sem lesznek nép- telenek ezek az esték. Nehéz helyzetben van a kunszentmiklósi községi könyvtár. Nem könnyen szereztünk erről tudomást, mert Bognár Lászlóné könyvtáros a nehézségekről nehezen beszél, Inkább a sikereket mondja el. Nem dicsekvésből, hanem örömében. Régebben, a közigazgatási átrendezés előtt járási könyvtár volt itt, amelyhez hozzá tartozott a szomszédos szoba- konyhás lakás is. Azóta azt leválasztották, egy magános férfi lakik benne. A könyvtárnak mindössze egy helyisége van. — Tessék körülnézni — mondja a könyvtáros asszony. Körülnézünk, Festett asztalok, székek — közönséges konyhaszékek. Rozoga bútorok. Ám az asztalokon tiszta terítő és kerámiaváza. Látszik a jó ízlés. A polcok is olajfestékkel festve, de „házilagosan”. Könyv könyv hátán, szűk a helyiség. Kilencezer kötet szorong a polcokon. Megnézem a statisztikát: „szezonban” , vagyis ősszel és télen 100—120 látogatója van a kis helyiségnek naponta. Elképzelhetni, milyen szűkös helyzet alakul így ki. ősztől kezdve legalább 400 iskolással gyarapodik az olvasó létszám — mondja Bognár Lászlóné. — A gyerekek szívesen maradnak a könyvtárban, nézelődnek, olvasgatnak. Végeredményben ez a helyes: otthonossá tenni a könyvtárat, hogy az emberek fölös idejüket szívesen töltsék ott. Tizenkét éve szolgál Bognárné itt és úgyszólván minden percét a könyvtárnak szánja. Sajátmaga fényképez aktuális dolgokat, könyvtári újdonságokat, maga hívja elő a filmet és a képet kiteszi a könyvtár kirakatába. Saját diavetítője van, amit szívesen behozna, hiszen ősztől kezdve ezen vetítené a gyerekeknek a kötelező olvasmányokat. Mennyire hasznos volna ez! De hol vetítsen? A községi tanács igazán gondját viseli a könyvtárnak, szépen áldoz rá, évi 8000 forintot ad a KÖFÁ-bóí. Egy ponton azonban csak ígéret marad a tanács segítsége. Három év óta ígérik, hogy az előbb említett szoba-konyhát visszaadják a könyvtárnak, de az ígéret csak ígéret marad. Számításba véve a közhasznú célt, annak a családtalan, magános embernek kiutalhatna a tanács lakást és akkor megoldódna a könyvtár nagy gondja, A gondosan rendben tartott kartonokon 760 olvasó neve szorong, de ide tartozik még négy fiók is: Tasskertes, Bösz- tör, Kunbábony és Bodakút. A fiókok területén 300 olvasó. Nem porosodnak a könyvek. Az ottani könyvtárosok, valamennyien pedagógusok, lelkes* szép munkát végeznek. Találomra kiemelnek egy kartont a tömegből. Kamasz János a névadója, éjjeliőr a Növényvédő Állomáson. Utolsó bejegyzés: ma. Két könyvet vitt ki, mégpedig Zola: Igazság, és Hughes Richard: Szélvihar Janjaikában című köteteket. Ebben az évben 34 könyvet vett ki a könyvtárból Kamasz bácsi. Beszélgetésünk során Bog- nárné ismét visszatér kedvenc tervére: úgy gondolja, hogy egész osztályok számára lehetővé kellene tenni a kötelező olvasmányok diavetítését. Milyen szép is lenne itt a sok gyerek, a sok nyüzsgő fiatal olvasó... Csakhát... A tanács eddigi kifogástalan gondoskodására apellálunk. Ez a könyvtár nemhogy a község egyik leghasznosabb kultúrcentruma, hanem a környéken is mindenfelé dicsérik eredményeit, munkáját. Megérdemli, hogy a három év óta csak ígéretként hangoztatott segítség valóság legyen minél hamarabb. Adja vissza a tanács azt a szobakonyhát a könyvtárnak, hogy a helyiséggyarapodás után a fiatalság második otthona lehessen. Balogh József B. J. Hosszúra nyúlt hattyúdal 17. S valóban, északkelet felől három repülőkötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pontocskák a felhőtlen, napsugaras csendes-óeiáni égen, majd percről percre nőttek... Már a motorzúgásukat is jól lehetett hallani. ■'! A lány precíziós messzelátó- jával követte a repülőgépeket. Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szárazföldi repülőtér felé tart, Wheelenbe; a másik a két, egymás mellett horgonyzó nagy repülőgépanyahajó fölé; míg a harmadik kötelék a soksok csatahajó irányába repül. Eltekintve a repülőgépek zúgásától. Pearl Harbour csendes volt. . A hajókon, a barakkokban^ a házakban éppen reggeliztek a tisztek és a legénység, vagy szolgálat-átvételre indultak. Ruth Kühne figyelte a mozgást, de csak elvétve látott itt-ott néhány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány, anélkül, hogy hátrafordult volna — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vinnünk magunkkal — kérdezte az asszony, kissé idegesen. — Mondtam már. hogy semmit, csak a pénzt! — válaszolta a lány. — Menj vissza Hans- hoz, kezdődik!... Még be sem fejeződött a mondat, amikor a Ids ház ablakai megzörrentek és a falak megremegtek. S néhány másodperccel később már hallották a légi- torjjedók első, sorozatának haragját. a bombák robbanásának mennydörgését, a zuhanó-bombázók baljóslatú süvítését... A japán császári légierők 105. repülőgépe rávetette magát az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri és szárazföldi haderejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott hangon beszélt apjához, aki egészen tisztán, érthetően megismételte, amit a lánya mondott, s közben a szavakat fényjelekké alakította át. A jeleket az ablakon keresztül továbbította. — Telitalálat egy csatahajón..; Egy romboló ég... — villantotta Ottó Kühn jelzőlámpájával. És a város másik végében egy japán, ak; ide utazott a Hawai- szigetekre, rádión továbbította a japán flotta parancsnokságának a fényjelek megfejtését.,. Hogy ki volt a japán? Yamamoto, alias Kódúba, Mellette állt Otoiro Okudo japán konzul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikaiakon. De látszólag csak egy pillanatra. mert annak ellenére, hogy sem a légvédelmi riasztó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tartott fenn egyetlen felderítő-, vagy partmenti járőrt sem, a hajókon, néhány másodperc múlva működésbe léptek a légvédelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán repülőgépek szünet nélkül bombáztak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi légvédelmi ütegek és a partvéd ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehetnek, hiszen egyetlen lövésre való lőszerük sem volt... Mindössze néhány repülőgép és 18 tengerészeti zuhanóbombázó támogatta a flotta légvédelmi ütegeit, azok a gépek, amelyek a támadás megkezdésekor még fel tudta kszállni az Enterprise repülőgépanyahaj óról. Ám ezek a készületlen repülőgépek sem tudtak sokat segíteni. Mindössze egy tizenötperces szünet következett, aztán a japánok ismét folyamatosan támadtak. egészen kilenc óra negyvenöt percig. Amikor végül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy összesen negyven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban. Viszont a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt, hogy nem csak ütőképtelenné tette az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját, hanem ezzel a kilencvenöt perces támadással Ja- Báai tengeri és légi fölénye biz-, tosítva volt a Távol-Keleten, lehetetlenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit... A kilencvenöt perces támadásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett apjának, aki fényjelekkel továbbította ezeket Okoiro Okúdénak és Yamamotonak, akik rádión továbbították a parancsnokságnak. És a parancsnokság az értesülések alapján adta ki további parancsait. De mielőtt még befejeződött volna a támadás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszoba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj ki! — és tovább figyelte a hatalmas füstgomolya- got. amely a kikötő fölött lebegett. A lány csak akkor fordult hátra, hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallotta: I,Istenem!.,.” Aztán egy idegen férfi hangja csattant élesen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kémelhárító tiszttel találta magát szemközt. (folytatása következik^
