Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

1966. szentembe# 8, csütörtök 3. oldal Tovább a megkezdett úton Idapvf&vtclß/K: cc A helyes tájékoztatás Is politikai kérdés Ezekben a napokban szerte az országban, s így a mi megyénkben is tanácskoznak, vezető- ség-újjáválasztó taggyűléseket tartanak a párt- alapszervezetek. Itt kerül sor azoknak a kül­dötteknek a megválasztására is, akik majd az alapszervezet tagságát képviselik a felsőbb vá­rosi és járási pártértekezleteken. Az elmúlt két esztendő munkájáról, esik szó alapvetően a taggyűléseken, de a visszatekintés és előrepil­lantás mégis hosszabb időre szól. A kommu­nisták tevékenysége az elmúlt ötéves terv so­rán és tennivalóik, feladataik sokasága az el­következő tervidőszakban — ez forog napirenden. Az alábbiakban — és ezt követően még több alkalommal — ezekről a fontos tanácskozások­ról adunk képet, ha nem is átfogóan, de a tag­gyűlések egy-egy színfoltját, hangulatát felvil­lantva. Kts kollektíva a Kecs- párttagság számának emelését, kémét! Szerszám- és Gépelem- s az üzem fejlesztését tette, gyár pártszervezete. Helyiséget Nem lehet azt mondám, hogy is úgy kértek kölcsön a Felső- mindent maradéktalanul végre- fokú Gépipari Technikumban, hajtottunk a határozatokból — hogy a vezetőségválasztó tag- állapította meg önkritikusan a Vörös rózsák az asztalon. Az arcokon derűs nyugalom és ün­nepélyesség. Ötvenegy párttag, egy kórházban levő kivételével az alapszervezet valamennyi tagja eljött a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz vezetőségválasztó taggyűlésére, városi székházukba. Sokan érkeztek a tanyáról, nyolc-tíz kilométerről, sőt még mesz- szebbről, kerékpáron, vagy — főleg az idősebbje — csak gyalogo­san. A hangulat otthonos és mégis fegyelmezett. Bajtársak, har­costársak közt érezheti csak így magát az ember. A taggyűlési beszámolón is érződik ez. Példamutatóan őszinte, nyíltan és sze­mélyre szólóan bírál, s nem kíméli a pártvezetőséget, a gazdasági vezetőket sem. Előbb azonban áttekintést ad a nemzetközi hely­zetről, pártunk közelgő IX. kongresszusa előtti feladatokról. A szövetkezet életéről, fejlődéséről szólva felvillantja a múltat is, mintegy emlékeztetőül. A hangsúly azonban a kis kollektíva, a pártszervezet munkáján vpn, hiszen erről tartozik két esztendőre visszapillantva számot adni a vezetőség nevében Papp János párt­titkár. De ehhez kapcsolódtak a felszólalások is á szokás szerint kissé nehezen induló, de aztán nekilendülő vitában. megerősíteni. Napi életünk prob­lémája, a technika fejlődése veti fel, hogy gazdaságpolitikai tevékenységet nem lehet csak alapos politikai és szakmai fel- készültséggel folytatni. Ugyanakkor dicsérte azokat az öregeket — köztük nem egy nyugdíjas elvtársat —, akik fia­talokat megszégyenítő erőkifej­téssel veszik ki részüket a kö­zös munkából. A fiatalok zö­mére szintén lehet számítani, s közülük kell, hogy kikerüljön majd a párt utánpótlása is. Török János tsz-tag szavaival élve meg kell fogni a fiatalok kezét és rávezetni őket a helyes útra. — Ügy mondom ezt, mint aki­nek két lánya és két fia dolgo­zik itt a szövetkezetben, s akik néha tíz kilométert is megtesz­nek kerékpáron, hogy bejöjje­nek egy-egy KlSZ-gyülésre. Nem tartom vissza, sőt küldöm őket. De aztán ne érje csalódás őket, mint előfordult, hogy az a gyű­lés elmarad! A pártszervezet vezetősége is jobban ügyeljen A legjobbak között Jogos büszkeséggel említették azokat az eredményeket, melye­ket szövetkezetük az utóbbi évek során ért el. Azt a tényt, hogy jellegzetes homoki gazda­ságuk hosszú idő óta ott van az élvonalban, a megyei elsők közt, s bátran felveszi a ver­senyt más, kedvezőbb adottságú termelőszövetkezetekkel. Talán leginkább kifejezi a gazdálkodás helyzetét, biztonságát, hogy a szövetkezet rátért a készpénz­fizetéses bérezési rendszerre, s tavaly az egy tagra eső részese­dés meghaladta a 19 ezer forin­tot. Amint Pesír József, az egyik felszólaló megjegyezte: — Most már ott tartunk, hogy sokan szívesen jönnének hoz­zánk dolgozni, pedig pár éve még féltek a szövetkezettől. De látják, hogy itt meg lehet élni, keresni, boldogulni. Lantos István ehhez méghoz­záfűzte: — Ha visszatekintünk a meg­tett útra, nem szűkölködünk eredményekben. Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, sokat kellett harcolni, küzdeni. És ebben mindig a párt volt az élen, az eredményekben ott van a kom­munisták munkája, erőfeszítése, áldozatvállalása is. A legjobbak közt.:. Sokszor visszatért ez a mondát a taggyű­lésen. Hol úgy, hogy az új gazda­sági mechanizmust emlegették, amikor a verseny is nagyobb lesz a termelő üzemek között, s ezt a versenyt nekik is állni kell, hol úgy esett róla szó, hogy a párttagság magatartását, példamutatását, vagy az „után­pótlás” helyzetét tették mérleg­re. S ez a magas mérce, a leg­jobbakhoz való igazodás igénye egyúttal felelősségébresztés is volt részükről. Fiatalok és öregek Hiszen nagy erő az, amikor minden 10—12 tsz-tagból egy már tagja a pártnak, s az sem kis dolog, ha öt év alatt 21 fő­vel növekszik a szövetkezetben a párttagok létszáma. De az éves grafikon arról is árulkodik, hogy a tag- és tagjelöltfelvétel nem egyenletesen alakult a külön­böző időszakokban. Az utóbbi időben pedig csökkenést is mu­tat. Ugyanakkor az is kiderült a beszámolóból, hogy a párttag­ság átlagos életkora bizony már elérte a 45 esztendőt, s a fiata­lok aránya igen csekély. Ezért is hangsúlyozta hát a beszá­moló: — Alapszervezetünket élet­erős, tanult fiatalokkal kell erre. A pártszervezet tekintélye Több oldalról is felmerült — a beszámolóban és a vitában egyaránt — a párt irányító sze­repének, s tekintélyének kér­dése. Szóltak a téves szemlélet­ről, amely szeretné csak „poli­tikai . síkra” terelni a pártszer­vezet munkáját, mondván: „A párt ne avatkozzon szakmai dol­gokba!” Másrészt azokról, akik akarva, akaratlan a kommunis­ták tekintélyét járatják le, ami­kor hallgatnak egy-egy gazda­sági és a közösség érdekében álló, de némelyek által mégis vitatott intézkedés során. Nem mindig állnak ki a munkaer­kölcs, a fegyelem megszilárdí­tása érdekében a gazdasági ve­zetők mellett. Pedig a feladatok növeksze­nek. Még eredményesebb gazdál­kodással el akarják érni, hogy 1970-re az egy tagra jutó része­sedés legalább 24 ezer forint legyen, a tagság még jobban éljen, s ez a népgazdaság szá­mára is hasznot jelentsen. Mind­ez a pártszervezetre, a kommu­nistákra is növekvő felelősséget hárít. „Tanulnunk kell! Még többet, mint eddig...” — hang­zott egyöntetűen. — Ne küldjünk senkit szak­mai, politikai oktatásra, hanem hívjunk, de küldjük mégis elő­ször önmagunkat! — fogalmazta meg találóan Hideg János, a pártszervezet idős kommunis­tája. B. Szabó Lajos pedig hoz­zátette: „A párttagság egy kicsit lásson mindent magasabb szin­ten és színvonalon.” Ehhez viszont az is kell. hogy tájékoztassák őket minden fon­tosabb kérdésben a gazdaság dolgairól épp úgy, mint a nem­zetközi helyzet változásairól — hangzott a jogos kívánság. S abban a reményben adták szavazataikat az újjáválasztott vezetőségre, hogy az jó gazdája lesz a kitűzött céloknak, a ha­tározati javaslatban összegezett feladatoknak. Amint az egyik felszólaló szinte költőien megfo­galmazta: „Lobogtatni fogja előttünk a zászlót, hogy együtt és megerősödve haladhassunk a megkezdett úton.” F. Tóth Pál A taggyűlés résztvevői a beszámolót hallgatják. gyűléseket megfelelő külsőségek között tarthassák, összesen ki­lencen ültek az asztal körül — egy párttag sem hiányzott. Ám, egy_ kis kollektíva is képvisel­het nagy erőt. ez derült ki a minden hivalkodás nélkül el­mondott taggyűlési beszámoló­ból. — Telepünk munkája, fejlő­dése sok tekintetben elüt más üzemek tevékenységétől, s hely­zetétől — mondatta többek kö­zött Ackerl Lajos, párttifckár. — Ez érvényes a pártmunkára is. Ránk vonatkozó intézkedések egész sora születik még ma is megkérdezésünk nélkül. Vállala­tunk központja kezdetben a vi­déki ipartelepítés előnyeit csak a maga szempontjából nézte. Igaz, nálunk is voltak hibák. 1943-ban például 363 ezer fo­rintnyi selejtet gyártottunk, s igen rossz volt a munkafegye­lem. A követhess években va­lamelyest javult a helyzet, gyö­keres változásra azonban csak a pártszervezet és a tömegszer­vezetek összefogásával, aktív te­vékenységével nyílt lehetőség. A két évvel ezelőtti vezetőségvá­lasztáson ezért a pártszervezet főbb politikai célkitűzésévé a munkafegyelem megjavítását, a törzsgárda kialakítását, a mun­ka termelékenységének növelé­sét, a selejt csökkentését, a beszámoló. — A TMK, a lak»: tos csoport, az edző műhely kommunistái jó munkát végez­tek. A forgácsoló műhelyben azonban már nem alakult ki ilyen jól a helyzet. Sikereink kö­zé soroljuk, hogy egyharmadára csökkent a selejt. Ez nem csu­pán gazdasági, hanem politikai eredmény is, hiszen igen sokat beszélgettünk munkásokkal, ve­zetőkkel egyaránt, s a kommu­nisták saját munkájukkal bizo­nyították, hogy lehet jó minő­ségű term,éket előállítani. Az alapszervezet új tagokkal való erősítéséről szólva a re­ferátum már kevésbé tartotta sikeresnek az elmúlt két év pártmunkáját. .A beszámoló feletti vita igen kritikus légkörben zajlott, s jól egészítette ki a párttitkár által elmondottakat. Somodi Pál esztergályos szenvedélyes hangon beszélt arról, hogy a Megküzdenek a nehézségekkel Kis létszámú de annál lelke­sebb alapszervezet vitatta meg néhány napja az ültetvény ter­vező vállalat kecskeméti terü­leti irodáján a párt- és gazda­sági feladatok elvégzésének ed­digi eredményeit, felmérve egy­úttal a korántsem jelentéktelen tennivalókat. A vezetőség-űjjáválasztó és küldöttjelölő taggyűlés pártve­zetőségi beszámolója a hiányos­ságokra is rámutatott. Ezek nagyrészt a vállalat különleges helyzetével magyarázhatók. Hi­szen a működési terület két nagy megyére terjed ki, épp ezért a munkatársakkal szoros és gyakori kapcsolatot aligha lehet kiépíteni; Szóba került a beszámolót kö­vető tanácskozáson, hogy á kétségtelen nehézségek és a „speciális profil” ellenére is az ültetvénytervezők sikeresen végrehajtották az elmúlt terv­időszak feladatait. Ennek során 42 és fél ezer holdat meghaladó területen csaknem 800 millió forint bruttó értékben létesítet­Várszegi Alajos, a területi iroda vezetője az alapszervezet kom­munistáinak feladatairól szólott. tek új ültetvényeket Bács és Csongrád megyében. Az előt­tük álló célkitűzések; az .új tervidőszakban vállaltak végre­hajtásán kívül a reform irány­elveinek, szempontjainak tuda­tosítása és gyakorlati alkalma­zása. A szakmai tennivaló a je­lenlegi tervidőszakban kevesebb a megelőzőnél, épp ezért foko­zottabban előtérbe kerülhetnek a minőség javítására irányuló törekvések. Ez a hozzászólás bírálatot, önkritikát is tartalmazott. Javí­tani kell a pártszervezet mun­káján, jóval nagyobb aktivitás­ra törekedni a tagjelöltfelvételt illetően. Vannak erre érdemes, tevékeny munkatársak, akik a kommunisták sorainak erősíté­sére mindenképp méltók. A tisztségviselők újjáválasz- tása és a pártértekezlet küldöt­tének kijelölése ebben az alap­szervezetben párosult azzal az elhatározással, hogy a kongresz- szus küszöbén felszámolják a hibákat, s mindannak eleget tesznek, ami tőlük, kommunis­táktól mind mozgalmi, mind szakmai vonatkozásban joggal elvárható. A St * Somodi Pál felszólalásra készül. műszaki vezetők még rriindig nem veszik eléggé tekintetbe a fizikai dolgozók hasznos javas­latait és nem adják meg a kel­lő támogatást a szocialista bri­gádoknak. A szakemberképzés javítása érdekében is javasla­tot tett. Politikai kérdés a dolgozók megfelelő tájékoztatása is — hangsúlyozták a felszólalók. A vállalat felsőbb vezetőitől azt kérik a kommunisták, hogy a jövőben hozzák ideiében tudo­másukra az üzemmel kapcso­latos közeli és távolabbi terve­ket, mert csak így végezhetnek hatásos politikai tevékenységet a pártonkívüli dolgozók köré­ben. A taggyűlés végül meg­elégedését fejezte ki Ackerl La- jós kétéves tevékenysége felett, s ismét őt választották meg a pártszervezet titkárává. ' , i Emi Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents