Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
S. »Hi! tiWB. Mcptwnfeer 4, vasárnap Amiből Izsákon beszélnek: Mi lesz a vasiizem sorsa ? Szeretnénk, ha végre tiszta. Látogatásunk alkalmával az vizet öntenének a pohárba a egyik hegesztő nyíltan azt han- vezetőink és megmondanák, mi goztatta, hogy az izsáki telepre lesz üzemünk sorsa. Jó munkát tulajdonképpen nincs is szük- végezni csak nyugodt légkörben sége a Vastömegcikkipari Vállalehet és mi kommunisták nem latnak. Sőt a jelek szerint a tudjuk elejét venni a szóbeszéd- községi vezetők sem sokat tőnek, suttogásnak, mert magunk rődnek a sorsával. Mások így sem tudjuk mi igaz abból, hogy vélekedtek: — Vajon baszélhe- megszüntetik a telepet és gyű- tünk-e üzemi demokráciáról, mölcsszárítót létesítenek a he- amikor arra sem méltatják a lyén. És főleg: hogyan gondos- kollektívát, hogy tájékoztassák kodnak majd a szakmunkások ilyen fontos változásról elhelyezéséről? Mert az nyilván- Izsáki látogatásunk után elővaló, hogy a szárítóban a vaször a vállalat központjában tudnunk, hogy a megyei tanács ipari osztálya valóban foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a községben gyümölcsszárítót létesít. De hogy ennek a tervnek a valóra váltása milyen változásokat eredményez majd a meglevő telep életében, arra úgymond — nem szolgálhat sasok közül mindössze néhány érdeklődtünk. A főmérnöktől szamara nyílik majd munkaal- mindössze annyit sikerült meg- kalom.” Nem volt hatásos ellenérv Filus Pál, a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat izsáki telepének a pártmunkása így fogalmazta meg azokat az ag- _ _ g odalmakat, amelyek hetek óta hTw£ nyug aiamtjak a kollektívát t akarunk tudni, érdeklődValaszt kertek mar magatol jünk a megyel vezetőknél. a vallalat vezetőjétől is a nemrégiben lezajlott termelési ta- Annyit mindenesetre hozzá- nácskozáson, de a tőle kapott fűzött a főmérnök a „nesze sem— a dolgozók szavaival élve: „se mi fogd meg jól” nyilatkozathideg, se meleg” — nyilatkozat hoz, hogy az izsáki dolgozók nem volt alkalmas arra, hogy aggodalma mindenképpen indo- elfojtsa az ilyen féle hangokat: kolatlan, mivel „egy szocializ- „Meglátjátok, hogy egyszer csak must építő társadalomban el- az utcára kerülünk.” képzelhetetlen hogy az utcára Mikus Pál telepvezető, csak tegyenek embereket”. Erre mi úgy, mint a párttagok, kezdet- kénytelenek voltunk megjegyez- töl fogva azt vallották, hogy ni, hogy a dolgozók megbecsü- így semmiképpen sem alakulhat lésének nem csupán az utóla- a helyzet. De hatásos ellenérvet gos gondoskodásban, hanem ab— bár többször kértek! — a ban is kifejezésre kell jutnia, község tanácsi és pártvezetőitől hogy a vezetőség nyíltan táié- sem kaptak. koztatja őket a tervezett változásokról. Üzemi demokrácia és bizalom Mi az igazság ? Kétségkívül táplálta a rossz hangulatot az is, hogy az első félévben körülbelül 10 ezer munkaóra esett ki a termelésből, mivel nem volt folyamatos az anyagellátás. A kényszerpihenők felére a dolgozók megkapták a fizetésük 80 százalékát, a többit igazolt távollétként tudta be a vezetőség. Egyesek úgy vélték, hogy az első félévi problémák és a telep megszüntetéséről elterjedt hírek között összefüggés van. Tohai Lászlót, a megyei tanács ipari osztályának a vezetőjét szemmel láthatóan meglepte, hogy ilyen nagy az aggodalom az izsáki dolgozók körében. Mi viszont azon csodálkoztunk, hogy-hogy nem jutottak el idáig azok a kérdések, amelyek már a termelési tanácskozáson és párttaggyűlésen is elhangzottak. Vajon a Vastömegcikkipari Vállalat vezetői sem tudtak arról, hogy a bizonytalanság lassan bomlasztani kezdi a telepen a fegyelmet és aláássa a dolgozók munkakedvét? Az osztályvezető jóvoltából végre megismerhettük a teljes igazságot: A zöldségfeldolgozó létesítéséről elterjedt hír megalapozott. Jelenleg az Országos Tervhivatal előtt van jóváhagyás végett a javaslat és ha sikerül devizát biztosítani a külföldi gépek beszerzéséhez, 1967. tavaszán hozzálátnak az üzem- telepítéshez. Egyelőre a vasas üzem épületeinek egyrészét használjuk majd fel erre a célra, a lakatosok, hegesztők két műszakban tovább dolgozhatnak. A gyümölcsszárító létrehozása — mint megtudtuk — régi kívánsága a községi vezetőknek, hiszen már kezdetben lßO—150 nőnek teremtene munkalehetőséget. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a szárított gyümölcs és zöldség a külföldi piacon is kelendő. Ha az áru iránti kereslet indokolja, a következő években tovább bővítik az új üzemet. Ez esetben meg kell majd szüntetni a vasüzemet. Utcára azonban nem kerül senki. A segédmunkások a szárítóban minden további nélkül elhelyezkedhetnek. A szakmunkások nagy részére a TMK-részlegnek szüksége lesz, hiszen a terv szerint itt. rendezik be a tanácsi felügyelet alatt dolgozó szeszfőzdék központi javító műhelyét is. Az osztályvezető szerint mindössze néhány munkásnak kell új munkahelyről gondoskodnia, de ez nem lesz nehéz, hiszen a helybeli állami gazdaság, illetve a közös gazdaságok is örömmel fogadják az iparosokat. Segítséget nyújt az elhelyezkedéshez az izsáki tanács, illetve az ipari osztály is. Valóban nincs okúk tehát a telep dolgozóinak arra, hogy a megélhetésükért aggódjanak. Nyugodtan dolgozhatnak az idei tervfeladat teljesítéséért. Az azonban kétségtelen, hogy sok felesleges aggodalomnak, szóbeszédnek elejét vehették volna az illetékesek, ha terveikről már hetekkel korábban tájékoztatják a kollektívát. Békés Dezső Két megjegyzés Nagyobb fegyelmet Megyeszerte megkezdődtek a pártalapszervezetekben a veze- tőség-újjáválasztó taggyűlések. E nagy jelentőségű eseménysorozat előkészületeiről már több újságcikkben is beszámoltunk, s hírt adunk a taggyűlések lefolyásáról is. Ezúttal azonban —mindjárt az első tapasztalatok birtokában — szeretnénk a figyelmet ráirányítani egy látszólag nem nagy jelentőségű dologra, a taggyűlések időpontjának kérdésére. Nemcsak arra a szempontra, hogy ezeket lehetőleg munkaidő után kell megtartani, de arra is, hogy az előzetes megállapodás alapján elhatározott időpontot az alapszervezetek igyekezzenek betartani. Hiába készült el ugyanis a városokban, járásokban sőt megyei szinten is a „menetrend”, ha ezt nem veszik figyelembe némely helyen. Meglepődve tapasztalhatta például szeptember 1-én délután a városi kiküldött a kecskeméti Rizling Tsz-be kilátogatva, hogy már az előző nap lezajlott a taggyűlés. Az Ültet vény tervező Vállalatnál viszont egy nappal későbbre halasztották ezt. A KISZÖV-nél a megállapodás szerinti délután 17 óra helyett reggel 8-kor kezdték a taggyűlést. S ez csak az első nap tapasztalata — egy városban. Nehezíti a nem kis erőfeszítést igénylő szervező és irányító munkát, ha az alapszervezetek alapos indok és bejelentés nélkül eltérnek az általuk megadott időpontoktól. Nagyobb fegyelmet kérnek a felsőbb pártszervek az alapszervezeti vezetőségektől. A kongresszust előkészítő vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések sikere nem kis mértékben ilyen „apróságokon” is múlik. T. P. Csak formai hiba? Benn a tanácsházán két férfi topog a tanácskozó terem kétszárnyas ajtaja előtt. Hallották: tanácsülés van ma. — Még soha nem voltam ilyen ülésen — szól egyikük. — Nézzünk be, szomszéd. Tanácstagunk többször említette már, hogy a tanácsülés nyilvános, bárki végighallgathatja. — Menjünk... — így a másik férfi. Ám a tanácsterem elé érve megtorpannak. Az ajtóra kifüggesztett tábla ugyanis tud- tukra adja: „Értekezlet van, belépés csak meghívóval.” — Tehát nincs itt keresnivalónk. Ezek szerint a tanácstag elvtárs rosszul mondta. No, mindegy!... — döntenek csalódottan és távoznak. A tanácsi demokrácia Védelmében hadd jegyezzük meg: az említett tanácstag jól mondta, helyesen tájékoztatta választóit. mert a törvény értelmében a tanácsok ülései általában nyilvánosak, azokon bárki megjelenhet. Igaz, „... rendkívüli esetben a tanács zárt ülést is tarthat. Erre általában akkor kerül sor, ha a napirenden szereplő téma állami, vagy hivatali titkot tartalmaz.” (Idézet dr. Dal- los Ferenc: A tanácsok a szocialista demokrácia szervei című könyvéből.) Mint kiderült, a kérdéses tanácsülésen a költségvetéssel és a községfejlesztési alappal való gazdálkodás első félévi tapasztalatairól tárgyaltak a testület tagjai. Olyan témáról tehát, amelyben nagyon is érdekeltek a helység lakosai. Az ilyen tanácsülésre célszerű külön is meghívni például a legjobb társadalmi munkásokat, és csak haszonnal járhat, ha a vitát más érdeklődők is végighallgatják. A figyelmeztető táblával a tanácskozás zavartalanságát igyekeztünk biztosítani, legfeljebb formai hibát vétettünk — mondhatják a tanács vb illetékesei. A szándék érthető, mégis félremagyarázásra ad okot. Mert a formainak látszó hiba mögött jogainak csorbítását, a szocialista demokrácia megsértését is érezheti az állampolgár. P. I. Csak hát az a légkör! Mondom ismerősömnek a harmincon alig túl járó nevelőnek. — Nahát, egészen megszépültél. Barna vagy, derűs, kisimult az arcod, pedig ahogy elnézlek, nem híztál. Mégis, mintha kicseréltek volna. Jó volt az a pár hét kikapcsolódás, mi? — Ez az, látod. Ez ért legtöbbet — kezdte ő a választ. — Mert igazán nem tétlenkedtem, sőt, keményen átdolgoztam azt a pár hetet. Teljesen új kerítést csináltam. Minden egyes lécet magam fűrészeltem, gyalultam egyformára hulladékdeszkából. Áll Ugattam a súlyos betonoszlopokat, fúrtam amerikánerral, szabtam alátéteket a csavarokhoz, a legutolsó kis kengyelig mindent egyedül barkácsoltam. Megjavítottam a csatornát, a tetőt... És egy cseppet sem vagyok fáradt Mintha újjászülettem volna ... Ekkor szünetet tartott a fiatal férfi. Tudtam, ezután a de következik. Mire kigondoltam, már mondta is. — De hidd el, ha csak rágondolok, hogy egy-két nap múlva megint kezdődik..; Ajjaj, már most remeg a gyomrom. Figyeld meg, egy hét múlva újból szódabikarbónával élek, megint elővesz a gyomoridegesség ... Pedig nagyon szeretem a hivatásomat..; Csak hát az a légkör! Ügy megyek majd munkába, mintha lökdösné- nek... Sajnos, eléggé ismerős helyzetkép. Kelleténél többször találkozunk hasonló kifakadással. Nemcsak vakáció, szabadság végén, hanem például hétfő reggeli munkakezdéskor is. Mikor az emberek szóbanforgó hányadának alkalma van egy kis pihenésre, utána mindig hatványozottan kiütközik a távolság az otthoni nyugalom és egyes munkahelyek ideges légköre között. Talán még a „pihenés” szó sem mindig helyénvaló, mert nem egyszer jóval jobban ráhúznak az emberek odahaza, mint kenyérkereső helyükön. Mégsem fáradnak el, nem készülnek ki, sőt felfrissülnek. Azt szokták mondani: kikapcsolódnak. Kikapcsolódnak a munkahelyi légkörből. Nem a munkából, hanem abból a feszült, emésztő, idegromboló állapotból, ami egyes kollektívákban és körül kialakul. Mert legyünk őszinték. Nem a munkát nem bírja az emberek tisztességes nagy többsége. Hiszen nem tettetésből fűzik hozzá sietve, amikor a közösségükben uralkodó mérgezett viszonyok miatt panaszkodnak, hogy — „pedig a munkámat igazán szeretem”. S az emberek nagytöbbségére jellemző, hogy szeret és akar jól dolgozni, a legtöbbet kívánja adni, ami pontosat, szépet, hasznosat csak képes a feladataiban realizálni. Ezek után talán nem is kellene bonyolítani a kérdést, vagy ha úgy teiszik — a feleletet. Mi az oka annak, ha valahol rossz a légkör? Mindjárt tegyük hozzá: nem egy ok van, s azok egymásra is hatnak. Mivel azonban munkahelyről beszélünk, ahol munkánkat végezzük; tehát boldogságigényünk legértékesebb kvantumát szeretnénk megszerezni, — nyilvánvaló, hogy nem érezzük jól magunkat, ha ebben gátolnak bennünket. Akkor mondjuk, hogy rossz a légkör. Vannak persze objektív okok: — anyaghiány, elmaradott munkakörülmények, kivénhedt gépek, rossz szerszámok stb. —, de ezek végül is, mégiscsak embereken múlnak, lent vagy fentebb. Rossz vezetés, korszerűtlen szervezés, az emberekkel való törődés hiánya — szoktuk megadni a szimpla magyarázatot. Ilyen okok is vannak. De túl sok mégiscsak kisebb-nagyobb emberi gyarlóságokból fakad. A cikk elején idézett nevelő mindjárt „szállított” ilyeneket. Hogy például a főnök szaktudása, méginkább vezetési módszerei fölött eljár az idő. Csak utasít, soha meg nem hallgatja azok véleményét ,akik közel a munkapadhoz jobban ismerik a változó és alkalmazkodást, gyors reagálást kívánó körülményeket. Beléjük fojtja a szót, mert fél is. Attól, hogy alulmarad, hiszen hárman-négyen már képzettebbek, szélesebb látókörűek a szakmában. Minél jobban tart tőlük, annál vaskalaposabb. ingerültebb; parancso- lóbb. Ezt kihasználják olyan fickók, akik fiatal létükre restek együtt haladni a szaktudásbeli új követelményekkel. ök a készséges ajtónyitoga- tók, jó-színben-van-főnök-elvtársamo- zók, homlokráncoló, fejcsóválók, ha közülük valónak is van véleménye a főnökön kívül, és a vezetővel együtt villámlik a szemük, ha annak hangot is mernek adni. Másik típus azokból kerül ki, akik jóval nagyobb energiát fordítanak a furkálódásra, mások magánéletében való vájkálásra, mint a munkára. Ez a tulajdonságuk olyan külön képességekkel társul, hogy mindig tudnak „jópofákat” mondani unalmas, szürke, szorgalmas alakokról, akik csak dolgozni szeretnek munkaidőben. De kifejlődnek az állandó „káderesek”, akik következetesek abban, hogy szüntelenül másokkal foglalkoznak. Így magukat hozzák előtérbe, ők lesznek a színes, érdekes, mindenki felett ítélkező emberek. Még arról is elterelik a figyelmet, hogy dolgozni nem szeretnek. De szavuk van. Haverok, egy-két megjegyzésükkel is hozzájárulhatnak igazságtalan személyi elbírálásokhoz. Ahhoz, hogy valaki vagy többek körül érthetetlen, indokolatlan gyanú támadjon. Vannak jó képességű, s amellett szorgalmas emberek, akiknek bőven kijut elismerés, megbecsülés. Nem bírják azonban elviselni, hogy más hasonló rendes ember is érvényesüljön a közelükben. Vagy azért, mert sápadt irigyek, vagy mert mások sikere miatt saját előhaladásuk tempóját tartják lassúnak. Türelmetlenségükben ravaszul, okosan ők is beállnak a rágcsálók, fűrészelők alattomos csapatába. örülnek, ha sűrűsödik a célba vett rivális körül a levegő, a munkatársak a mendemondák hatására tartózkodóak lesznek vele szemben, kerülik. Ilyen légkörben aztán idegölő mesterség csak a munkának, hivatásnak élni. Idegölő, mert a védekezésre, manőverezésre, bizonytalanság elviselésére jóval több energia pocsékolódik el, mint a munkára, ahol hasznos lenne. Ennélfogva kedvetlenül, vagy még a pénzükért sem dolgoznak meg az emberek. A rossz munkahelyi légkör mögöttes okai között legtöbbször az áll, hogy túl sokan szeretnek érdemi teljesítmény nélkül, mások fúrásával, el- áztatásával élvonalba kerülni. Ahol ilyenek veszik át a hangot, mérgezett, rossz a légkör. Az új mechanizmus pedig nyugodt, kiegyensúlyozott munkahelyi viszonyokat kíván. Olyan 'légkört, amely azért a munkahelyek nagy többségére jellemző. Ahol elvtársi, segítő, jóindulatú kapcsolatok kötik össze a dolgozókat — egyet akaró, derűs lélekkel dolgozó emberi közösségekké. Hogy mindenütt ilyen legyen a munkahelyi légkör, ebben fontos szerep hárul a kommunistákra. Tóth István
