Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-30 / 231. szám

tSftö. szeptember 30, péntek S. old a! Diákok az üzemben Építeni a kollektívára A kiskuntelegy háziak is büszkék lehetnek Szeptemberben az általános iskolák felsőtagozatosai és a középiskolások országszerte ér­tékes segítséget adtak a beta­karításban. Dolgoztak a terme­lőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, azonkívül a konzervgyárakban is, ahol ilyenkor különösen sok gondot okoz a munkaerőhiány. Képünkön a Kecskeméti Zrí­nyi Ilona Általános Iskola ta­nulói zöldbabot tisztítanak a konzervgyárban. A múlt héten kétszáz VII. és VIII. osztályos dolgozott a gyárban. Többnyire üveget címkéztek és az export­árut csomagolták. A tanulók munkájával az üzemben igen elégedettek voltak, de a gyere­kek sem bánták meg ezt a he­tet, nem kerestek rosszul. A leg­szorgalmasabbak az elszámolás­kor több mint 130 forintot kap­tak. A beszámoló első válto­zata alapos átdolgozásra szo­rult. Megfeledkeztek benne a pártvezetés és ellenőrzés érté­keléséről, az új mechanizmus kérdéseiről, a kétlakiság elleni harc problémáiról, pedig az utóbbi például különösen fon­tos és sok gondot okoz a „Vegyszer” tiszakécskei gyár­egységében. A hibát azonban még ide­jében észrevették, s a pártve- zetőség kollektív munkával át­dolgozta a vezetőségválasztó taggyűlés beszámolóját. Érde­mes idézni ebből a sok ered­ményt felmutató összefoglalás­ból. A pártszervezetben 59 tag és 3 tagjelölt van. A beszámolási időszakban 12 új taggal erő­södött az alapszervezet, s az újonnan felvettek fele nő. Va­Qtemesak az äreqelz tuipjún... (Tudósítónktól.) Mint ahogy van bányásznap, fegyveres erők napja, ugyanígy évenként egyszer egy napot az öregeknek szentelünk, amikor a munkában fáradt, s becsület­ben, a rólunk való gondoskodás­ban megöregedett szülőket, hoz­zátartozókat ünnepeljük. Erről Kiskunhalason 6em feledkeznek meg soha. Az öt évvel korábbi népszám­lálási adatok szerint Kiskunha­lasnak több mint négyezer 60. életévét betöltött lakosa volt, s azóta az idősebb nemzedék tá­bora tovább gyarapodott. Tény ez is, hogy nagyrészük családi környezetben, megbecsüléstől övezve, gond nélkül tölti nap­jait, de vannak egyedülélők, s olyanok is, akiknek életét nem­csak a magány, de szűkös anya­gi viszonyaik is nehezítenék, ha támasz nélkül hagyná őket a társadalom. Ezért igyekszik év­ről évre mind többet segíteni rajtuk a nagy család: a város és államunk. E segítség kereté­ben az év első felében csaknem kétszáz, arra rászoruló, idős em­ber gondjait enyhítette a tanács a részükre juttatott mintegy 200 ezer forinttal. S a kis család helyett támaszuk a város beteg­ség és egyéb gondok esetén is. Az utóbbi félévben például 596 ingyenes közgyógyászati ellá­tásra jogosító igazolványt adott ki a tanács. Nemcsak az öregek napján gondolunk tehát rájuk. S hisz- szük, hogy ez ünnepüket is de­rűsebbé varázsolja. ennek a nagy leszámolásnak az ideje. Ebben az időben Francis rá­kapott az olvasásra. Kizárólag egyfajta könyveket olvasott. Olyanokat, amelyek az atom­bombáról, az atomháborúról szóltak. Jó néhány ilyen köny­vet kölcsönzött Mrs. Ingramot kis magánkölcsön-könyvtárából, amelyet a Rowers-család min­den tagja rendszeresen látoga­tott. Mrs. Ingramot özvegy asz- szony volt, férje a háború előtt ugyanabban az iskolában taní­tott, ahová Francis járt. A ta­nár 1942-ben vonult be katoná­nak. a haditengerészethez. 1943- ban szűkszavú hivatalos értesí­tés érkezett, hogy elesett a há­borúban. Az özveggyel együtt siratta meg az egész környék. Őszintén szólva, amíg élt, nem nagyon szerették a férfit, mert meglehetősen nyers modorú, ba­rátságtalan ember volt. Hősi ha­lála azonban feledtette ezeket a kellemetlen emlékeket. Akkori­ban szinte egész Amerika a Hitler elleni háború szent lázá­ban égett. Ügy érezték, hogy nemcsak Amerika, hanem az egész világ szabadságáért har­colnak. Mr. Ingramot ezért az ügyért áldozta az életét, s ezért a városka lakói tisztelték, be­csülték emlékét. A tiszteletből azonban nem le­het megélni. Az özvegy kevés­ke járadékából sehogyan sem boldogult és végül is elhatároz­ta, hogy kölcsönkönyvtárat nyit. A vállalkozás nem sikerült túl­ságosan, különösen az első idő­ben látogatták kevesen Mrs. Ingramot kis boltját. A kölcsön- könyvtár alapját ugyanis azok a könyvek képezték, amelyeket az özvegy férjétől örökölt. A tanár angol irodalmat tanított, s szenvedélyes könyvbúvár volt. Könyvespolcán Shakespeare, Mark. Twain. Bums, Balzac, a világirodalom nagyjainak mű­vel sorakoztak. Ilyen olvasni­valót pedig vajmi kevesen ke­restek a városka lakói közül. Mrs. Ingramot azután — ba­ráti tanácsára — kölcsönt vett fel, s ..modern” könyvekkel, bet­lamennyi párttagot meghatáro­zott feladattal bízta meg a ve­zetőség és gondot fordított a beszámoltatásukra is. Ennek nagy szerepe van abban, hogy mindössze egy párttagot kel­lett fegyelmi büntetésben ré­szesíteni az elmúlt két év so­rán. Örömmel adott számot a pártvezetőség a sikeres oktatá­si munkáról, amelyért dicséret illeti Fazekas Bélánét, Vára- di Imrét, Bakó Lászlót, Alföl­di Jánost, Dudás Árpádot és Rózsa Andrást. Két ér alatt háromszá­zan vettek részt politikai kép­zésben, s a most induló párt­ós tömegszervezeti oktatás megszervezésével is idejében elkészültek. Az idén hét tan­folyam indul a „Vegyszer” ti­szakécskei gyáregységében, csaknem 160 hallgatóval, öt- venen tanulnak az állami ok­tatásban, közülük sokan közép- iskólában, sőt főiskolán, A jó politikai munkára vall, hogy 360 példány újság és fo­lyóirat jár az üzem dolgozói­nak, s Csikós László propagan­dista több mint kétezer forint értékű pártkiadványt adott el. Elismerés illeti a KISZ-, a szakszervezet és az MHS kere­tében dolgozó kommunistákat. Ezek a tömegszervezetek átla­gon felüli sikereket érnek el az üzemben, közvetítik a munká­sok véleményét a párthoz és mozgósítják őket a célkitűzé­sek megvalósítására. A KISZ- tagok közül negyvenhármán neveztek be az országos kiváló mozgalomba, 150 ezer forintot ér az általuk megtakarított anyag. Több mint ezer óra tár­sadalmi munkát végeztek, Külön kell szólni a bri­gádok felajánlásáról. Vala­mennyi brigád felajánlást tett a kongresszus tiszteletére, eb­ben az üzem dolgozóinak 98 százaléka, kereken 400 dolgo­zó részt vesz. Húsz brigád ver­senyez a szocialista címért. Köztük a József Attila és a Tyereskova tagjai 500 ezer fo­rint értékű pótalkatrész gyár­tását vállalták terven felül. A Hatvani-csoportnak négymil­liós terve van, december vége helyett már november 7-re el­készítenek másfélezer darab permetezőgépet, sőt a jövő évi előirányzatból is gyártanak 500 darabot. A Lovas—IIóda csoport bri­gádjai 55 napos határidő rövidí­tést vállalták, s 600 ezer forint értékű pótalkatrész csaknem egy évvel korábbi elkészítését. A Zvekán-brigád 20 ezer forint értékű anyagot, —- többnyire import cikket — takarít meg. A párt-, tömegszervezeti és gazdasági vezetés közös érde­me. hogy a túlórák száma egy- harmadra, a kötbér ötödére, és az immobil-készletek a korábbi­nak a felére csökkentek. Mind­ennek nagy szerepe van abban, hogy tavaly mintegy 600 ezer forint nyereségrészesedést fizet­hettek a gyáregység dolgozói­nak. A taggyűlés a részletes és kö­rültekintő beszámoló nyomán válóban jól sikerült. Számosán szóltak hozzá. Beszéltek a csak­nem hetvenmilliós termelési terv teljesítésének feltételeiről, lehetőségeiről, a munka jobb módszereiről. Az üzem százmil­liós beruházás előtt áll, a meg­valósításban nagy szerepe lesz a kommunisták vezette mun­káskollektívának. A hozzászó­lásokon érezni lehetett, hogy a párttagok tudatában vannak ennek a felelősségnek. » H. I. Keddi számunkban örömmel adtuk hírül, hogy a kecskemé­ti szövetkezeti bizottság iro­dalmi színpada első lett Sze­geden a KISZÖV-fesztivál elő­döntőjén. Utólag értesültünk csak ró­la, hogy a megyénket képvise­lő másik együttes, a kiskunfél­egyházi irodalmi színpad is szépen szerepelt, harmadik he­lyezést ért el. Annál inkább dicséretes ez, mivel a részt vevő megyék kö­zül egyedül Bács-Kiskun me­gye küldött két együttest is a találkozóra. És még valamiért: Ügy hal­lottuk, hogy a kiskunfélegyhá­zi irodalmi színpad bomlófél­ben van. Talán a siker össze­tartja őket továbbra is. Új évad küszöbén Gazdag műsor, kitűnő előadók a kecskeméti hangversenysorozatban AZ ORSZÁGOS Filharmónia bérleti hangversenyeinek száma ez idén eggyel növekszik: a szo­kásos nyolc nagyzenekari és há­rom-három kamarazenei hang­verseny mellé tizenötödikként a tavaly bemutatkozott kecskemé- | ti szimfonikus zenekar estje tár­sul (szeretném mindjárt elosz­latni a félreértést, amit a pros­pektus nem egészen egyértelmű megfogalmazása okozott: a he­lyi együttes egy alkalommal lép pódiumra, összevonva a két kamarazenei sorozat bérlői előtt, a színházban). S ha már a helyi produkcióknál tartunk, elmond- j juk azt is, hogy a kecskeméti zenetanárok hangversenyei — szakítva az eddigi „tömegfelvo­nulásokkal” — mindkét alka­lommal három-három szólista, illetve kamarazenepár önálló estjei lesznek. A prospektust itt is helyre kell igazítanunk, mi­vel a két zeneoktatási intéz­mény: az állami zeneiskola és az ének-zenei általános iskola tanárai egyenlő arányban lesz­nek a hangversenyeken képvi­selve, mégpedig az egyiken Széli Zsuzsa, Homokiné Szikora Etel­ka és Kelemenné Takáts Mária, a másikon Ladies Tamás, Ka- veczky Ferenc és Körberné Nagy Mária lép fel gazdag, választé­kos műsorral. VENDÉGEINK sorát kezdjük talán a külföldiekkel: négy, ná­lunk eddig ismeretlen nevet ta­lálunk a műsorban, közülük a görög Antiochos Evanghelatos (akiről a Zenei Lexikonból meg­tudtunk annyit, hogy mint kar­mester, Felix Weingartner ta­nítványa volt) zeneszerzőként is bemutatkozik. sellerekkel, detektívregényekkel. s nem utolsósorban háborús em­lékiratokkal bővítette az olvas­nivalók tárát. Az elgondolás be­vált, ettől kezdve sokkal töb­ben keresték fel a kölcsön­könyvtárat, s ami Mrs. Ingra­mot számára fontosabb volt, többen fizették be a havi kél dolláros kölcsönzési díjat. Mrs. Ingramotnál Francis egész sor olyan könyvet talált, amelyek a Hirosimára és Na- gaszakira ledobott atombombák­kal foglalkoztak. A fiú sokszor hajnalig, lélegzetvisszafojtva ol­vasta ezeket a könyveket, ame­lyek a japánokat, mint valami­féle „sárga állatokat” ábrázol­ták, s amelyek hosszú oldalakon keresztül írták le az atombom­ba busztító hatását. A szerzők legtöbbje természetesen nem fe­ledkezett el arról sem. hogy bi­zonyítsa: „Az atombomba az amerikai technika, a civilizáció és tudás diadala s Amerika számára kizárólagos eszközt ad, hogy a világon biztosítsa a sza­badságot’! Persze ezek a fejezetek már alaposan elavultak, amikor az ifjú Rowers olvasta őket. Hi­szen akkor már az iskolában is az atompróbariadók korszakát élték. Ha semmi másból, de ezekből a gyakorlatokból Fran­cis is megtudhatta, hogy a vilá­gon már nemcsak az Egyesült Államoknak van atombombája. Dehát Francis nem volt politi­kus, nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon miért dob­ják le két japán városra az atombombát, minden figyelmez­tetés nélkül, néhány nappal a küszöbönálló japán kapituláció előtt? Az sem érdekelte, hogy miért tulajdonítottak a szerzők könyveikben olyan nagy fontos­ságot annak, hogy kizárólag az Egyesült Államoknak van ilyen fegyvere? Francis nem is érdek­lődött túlságosan 9 politika iránt. Fiatalember, még inkább gyerek volt. akiben ott buzgóit a kalandvágy és aki valami bá­tor tettre vágyott. (Folytatása következik.) . Örömmel üdvözöljük a mű­sorban az ezekben a napokban folyó nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny eddig még isme­retlen díjnyertesét. Azt hiszem, az ilyen „zsákbamacskát” meg­bocsátja közönségünk a Filhar­mónia dramaturgiájának s azt sem fogja bánni, ha az illető — magyar lesz. A tavaly újdonságként szere­pelt orgonaest ebben az évben is sorra kerül, reméljük, a ta­valyihoz hasonló sikerrel. Ezen az estén Kovács Endre orgona­művésszel együtt Sziklay Erika is fellép, aki fiatal kora ellené­re máris jelentős rangot szer­zett magának a dalirodalom, azon belül is a XX. századi kompozíciók interpretátoraként. A HAGYOMÁNYOS évadzáró oratórium-előadások sorában májusban Händel Saul-ját hall­juk, a Budapesti Kórus előadá­sában, a műfaj egyik legkivá­lóbb hazai művésze: Forrai Mik­lós vezényletével. Ismét Kecs­kemétre látogat élvonalbeli együttesünk, az Állami Hang­versenyzenekar is. Nagy érdek- lődésré tarthat számot a Buda­pesti Madrigálkórus színvonalas műsora. Régebbi ismerőseink fellépése mellett kíváncsian vár­juk Boda Eszter Bartók-tolmá- csolását. Érdekessége a sorozat­nak az a XX. századi népszerű zenekari művekből összeállított hangverseny, melyen többek kö­zött az amerikai műzene egyik legeredetibb tehetségének, a 'könnyűzenéből is közismert, fia­talon elhunyt George Gershwin­nek műveivel találkozunk. így a Porgy and Bess c. opera rész­leteivel, melyben első ízben kap szerepet az amerikai néger nép­zene az operaszfnpadon, magas­rendű megfogalmazásban,, és mégis közérthetően. Ennek a koncertnek zongoraszólistája a televízió műsoraiból jól ismert Antal Imre lesz. Századunk zenéjét ezeken kí­vül a napokban 60. életévét be­töltött Dimitrij Sosztákovics megragadóan szép gordonkaver­senye képviseli (szólistája: Mező László), a kortárs magyar zene­művészet alkotói közül Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Kadosa Pál, Farkas Ferenc, Szabó Fe­renc nevével találkozunk a prog­ramban. AZ IFJÚSÁGI hangverseny- sorozatban többek között Jan- csó Adrienne, Szabó Csilla, Ko­csis Albert, Bartha Alfonz, Ga­bos Gábor és Béres Ferenc elő­adóművészetével ismerkednek meg ifjú zenehallgatóink. A kecskeméti tanárok magyar szer­zők műveiből összeállított mű­sora mellett ebben a sorozatban is fellép a városi zenekar. A hangversenyeket szavalatok, ba­lett részletek és zenés fejtörő színesíti. Körber Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents