Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
ft oKM » „Legyen a zene mindenkié'7 A Tanácsköztársaság időszakában alapjaiban akarták megreformálni a magyar életet. Az elgondolások kivitelére azonban már nem jutott elegendő idő. Az irányítás valóban a legjobbak kezében volt. Végre-valahára háttérbe szorították az átkos-langyos középszert, a hivalkodó hozzánemér- tést A zenei direktóriumnak három tagja volt: Kodály, Bartók és Dohnányi. A Zeneművészeti Főiskola igazgatójának Dohnámyit, aligazgatójának Kodályt választották. Mivel a kitűnő zongoraművész korábbi kötelezettségeinek megfelelően külföldön turnézott, a gyakorlati irányítás Reinitz Béla mellett Kecskemét nagy szülöttére hárult. Munkatársaival haladéktalanul nekilátott a „Begyen a zene mindenkié” célkitűzés feltételeinek megteremtéséhez. A megyei könyvtár tanácsköztársasági gyűjteményében található dr. Molnár Gézának, Kodály Zoltán munkatársának „A zene a szocialista társadalomban” című könyve. A Köz- oktatásügyi Népbiztosság adta ki. Igen alapos, meggyőző, ki- mondva-kimondhatatlanul ma is ható tévhiteket oszlató munka. Helyszűke miatt most csak legfontosabb megállapításait, következtetéseit idézhetjük, így kezdi: „A zene a munkával együtt született. Tehát a munkásé. A jövő programja eszerint nem lehet kétséges: a zenét vissza kell adni a munkásnak, aki évezredekkel ezelőtt is ott volt a bölcsőjénél... A népzene és a műzene közötti szakítás mindig csak ideiglenes volt.” A könyv talán legértékesebb fejezete „A népzene mint örök forrás” című ... „Nálunk talán azért nincs apálya népdalnak, mert legnagyobb feladatát még nem végezte el. A műzenét még nem hatja át... Fokozott tisztelettel gondolunk újabb gyűjtőinkre és zeneköltőinkre, akik zenénket be akarják kapcsolni a néplélek- be ...” A könyv nemcsak kívánságokat sorol fel. Kitér a zenei közműveltséget gyorsító eszközökre, módszerekre is. „Az új társadalomban alapelvnek pont védelmének áthatolhatat- lanságáról, akik ott voltak, nagyon jól tudták, milyen gyenge lesz ez a védelem. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy ilyen jelek birtokában csak fokozták a biztonsági intézkedéseket, és megszegésükért a legsúlyosabb büntetéseket szabták ki. Mégis, az angol tisztek — akiknek különösen tisztában kellett volna lenniük a helyzettel — sorra-rendre követték el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tisztiklubban. A tiszti klub állandóan tele volt angol és itt „vendégeskedő” amerikai tengerésztisztekkel. Egy október végi napon egy fiatal amerikai tengerész tiszt, bizonyos Anderson kapitány, éppen erről vitatkozott angol kollégájával, Ross őrnaggyal. Miután megbeszélték a világ- politikai helyzetet, Anderson elmondta, hogy rövidesen Pearl Harbourba indul. Fenn is akadt a szeme az angol tisztnek fecsegő amerikai kollégája szavain. Meg is korholta ezért, aztán a beszélgetés átcsapott arra, hogy mennyi hír szivárog ki az angol és az amerikai haderőtől— Fecsegnek, nagyon fecsegnek az emberek — szögezte le Ross őrnagy. — S az imént ön is vétett, mert tudomásomra hozta, hogv hová készülődik csatahajójával... Ha én most hírszerző lennék, könnyen megállapíthatnám, hogy innen, Singapore-ból, nem kell lenni, hogy a művészet nem luxuscikk. Tegyük lehetővé, hogy az emberek esztétikailag szemlélni tudják az életet ...” „Minden gyereknek joga van a zenéhez”. Hangsúlyozza, hogy az énektanulásnak meg kell előzni a hangszeres képzést ... „Ezután szinte automatikusan alakulnak majd a zenekarok és a magasabb szintű énekkarok (melyek nem tévesztendők össze a dalárdákkal), valamint a kamarazene társaságok.” Alaposam megindokolja, hogy miért kell egy iskolában gondoskodni az általános és a zenei képzésről, művelésről... „Módot kell adni arra, hogy a növendék magában a zeneiskolában szerezhessen különböző ismereteket.” A továbbhaladó idő sem homályosította: fényesítette, a tapasztalat igazolta a Tanácsköztársaság alatti elgondolások helyességét. 1919 szomorú augusztusában a kezdeményezőt, Kodály Zoltánt is a fegyelmi bizottság elé idézték és leváltották tisztségéből. De a zenei haladás gondolatait többé nem lehetett eltiporni. És a felszabadulás után tanítványai államunk segítségével és támogatásával megtalálták a módját annak, hogy teljesítsék a Tanácsköztársaság üzenetét: „A zenéhez minden gyereknek joga van”. Büszkék vagyunk arra, hogy éppen Kecskemét tette a kezdeményező lépéseket. Mi késő utódok csak csodálhatjuk a Tanácsköztársaság kuturális vezetőinek bölcsességét. Azokban a hajszás napokban ilyen világosan látták a fejlődés útját. Az uralkodó osztály korábban gúnyolta Bartók és Kodály korszakos vállalkozását, ám a proletárhatalom hivatalosan ás kinyilvánította egyetértését. Állami üggyé emelte programjukat. Az elgondolások megvalósítása akkor lehetetlenné vált. E körülmény csak növeli felelősségünket. Vállalnunk kell. Kulturális forradalmunk még nagyobb eredményekkel büszkélkedhetne, ha következetesebben tanulmányoznánk és hasznosítanánk a proletárdiktatúra időszakának művelődés- politikai tapasztalatait. Holtai Nándor véletlenül rendelik át az önök egységét Pearl Harboúrba, ami nem kis távolság... Az amerikai tiszt meghökkent az őrnagy szavain, de elismerőleg tudomásul vette, hibázott. — Tényleg nem szabad fecsegni . •. — mondta ő is. — Különösen itt.., — folytatta Ross őrnagy. — Ha én lennék a japán kémfőnök, egyszerűen beépítenék egy jó kémet ebbe a klubba. Biztosra veszem, hogy minden katonai vagy tengerészeti eseményről értesülnek... Olyanokról is, amelyek nemcsak itt, a gyarmaton történnek, hanem távolabb is •.. Például az önökéről. Anderson kapitány már jó néhány hete Singapore-ban állomásozott, s nem volt nap, hogy be ne tért volna az angol tiszti klubba. Így aztán elég jól kiismerte magát, s megismert nemcsak sok tisztet, na- nem jó néhányat az itteni alkalmazottak közül is. Most, hogy az őrnagy felhívta valamire a figyelmét, körülnézett. Csendes és ügyes szolgák suhantak az asztalok között. Valamennyien malájok, kínaiak, illetve japánok voltak... Anderson egyetértőén bólintott: — Igaza van. Ez egy jó terep lehet a japánok számára •.. Tudja, kit gyanúsítanék elsősorban? A főnöküket, Shawant. Túlságosan szolgálatkész... — Ó, ez spéciéi teljesen ki van zárva! — mondta Ross. — Ezzel az eggyel nem értek „Előtted a így ősz előtt, mikor már a levegőnek kicsit kesernyés az illata, izgalom ejti meg a fiatalok szívét. Igen, hisz küszöbön az iskola. A nagy nyújtózkodás után ismét kötelező a rend és fegyelem. Napról napra harcolni a tudományért. Munka az, nem is akármilyen! De van másfajta izgalom is a fiatalok előtt. Sok ezren új életformát kezdenek szeptember elején. A választott mesterség útján az első lépésekre készülődnek. Két vagy három év szorgalmas munkája és tanulása után megkapják a szakmunkásbizonyítványt, aztán beállnak azok sorába, akik már szakmai tudással felvértezetten építik az országot. Kereskedő pultok mellett, gépek olajos padjainál, vagy éppen a betűszekrények között. A most induló ipari tanulókról van szó. nn Az orgoványi vas- és műszaki boltot nyugodtan be lehetne tenni bármelyik nagyváros központjába. A drága rádiók, televíziók, motorkerékpárok és az egyéb szemet gyönyörködtető cikkek között félénken húzódik „A pult mögött másképpen érzi magát az ember, mint ha vásárolni jön he a boltba!” — ez Maszlik Pista véleménye. egyet... Van nekem is egy olyan érzésem, hogy valaki dolgozik itt a japánoknak, de szerintem semmiképpen sem Shawan... Már évek óta itt van ... Szerintem, ha nem lenne itt, a klub talán már nem is működne. Nagyobb angolbarát, mint én magam — nevetett az őrnagy — és rendkívül használható. ö fogadja fel mindig a szolgákat igaz? — válaszolt közbe Anderson kapitály. — Igen ... Ö itt a főnök ... Rendkívül vigyáz, hogy senkit se csapjanak be a számlával, és szinte becsületbeli kötelességének tekinti, hogy mindig legyen elég skót whisky a raktárban. _ ’ Másról kezdtek beszéSgetni, de Ross őrnagynak mitha bogarat tettek volna a fülébe. Az őrnagy hirtelen visszatért az eredeti témára: — Tegyünk egy próbát. Rendezek egy vacsorát néhány barátomnak. Jól meg fogom válogatni őket és előre megmondom nekik, hogy vacsora közben beszéljenek olyasmiről, amiről egy lelkiismeretes tiszt nem beszél. Persze, csak lég- bőlkapott dalgokról. Aztán majd figyelni fogjuk a pincéreket, meglátjuk, lesz-e olyan közöttük, aki gyanúsan viselkedik. Játsszuk el, jó? — Nekem mondja, őrnagy? — kérdezte Anderson — Ezt csak ön játszhatja el, hiszer ön ismer itt mindenkit. (Folytatása következik) meg egy kisfiú, lötyög rajta a köpeny, hiszen nem az ő testére szabták. — Maszlik Pista vagyok, az új tanuló. Pista világéletében kereskedő szeretett volna lenni. Kisgyerekként homokból, sárból készített „tortát” és azt kínálta eladásra. Vágya sikerült: beszegődött a nagy boltba — tanulónak. A vevők egymásnak adják a kilincset, nagy pénzeket hagynak itt a vásárlók. Maszlik Pista most még riadtan nézelődik, óh, az messze van, hogy ő a vevőket kiszolgálja. Addig.., Hát igen, addig huszonhat hónapot kell neki itt eltölteni a boltban gyakorlati munkával, majd tíz hónapot a tokaji szö- vezetkezeti boltosképző iskolán. Aztán már „kész boltos” lesz, önállóan ajánlja majd a tv-ket, rádiókat, motorokat. Szabó János boltvezető igen elégedett a szerény, félénk kis tanulóval, ö is, meg a két felnőtt eladó is azon van, hogy a fiú szorongása mielőbb feloldódjék. Hiszen inkább megillető- döttség az most. Kosa Kláriék meleg kis otthonában, a kecskeméti Klapka utca 25. szám alatt szelíden cikázik a napfény. Anyuka most fejezte be a takarítást, apu szolgálatban van az erdőgazdaságnál. Klárika pedig most öltöztette új ruhájába Klári babát. Mert a baba részére az ünnepre új ruhát, mégpedig kosztümöt varrt. Már van neki ehhez némi tudománya, hiszen letöltötte előzetes próbaidejét a Kecskeméti Ruhaipari Ktsz-nél. Kláriból szabó-varrónő lesz. Mindig erre a pályára készült, valameny- nyi babáját ő ruházta, öltöztette. — Ilonka néni és Zsuzsi néni nagyon kedvesek voltak a próbaidő alatt. Nagyon szeretem ezt a szakmát... Klárikáról osztályfőnöke. Szél Jánosné azt írta jellemzésül: „Nagyon jó a közösséggel való kapcsolata.” Amíg a babák divatos ruháit nézegetem, bejön bátyja, Jóska, az idén érettségizett nagydiák. Mikor megtudja, mi járatban „Ha kitanultam a szakmát, még szebb ruhát varrók Klári babának!” — vélekedik Kosa Klári. vagyok, büszkén közli: ő is ipari tanuló. Mégpedig az Autószerelő Ktsz-nél. A motor szerelmese. Tavalyi nyári keresetén vett egy öreg Csepel motort és korengedéllyel kapott rá jogosítványt is. — Nagyon meglepődtem, de nagyon jól esett az a szívélyes fogadtatás, amelyben a kecskeméti nyomdában részem volt, ahogy tanulónak jelentkeztem — mondja Kiskunfélegyházán Szemerédi László, aki a Petőfi Gimnáziumban érettségizett az idén. — Eddig is nagy kedvem volt a nyomdászathoz, de ez a kedvesség még fokozta azt. — Miért gondoltál a nyomdászatra? — Nagyon tetszik nekem a nyomdászat valamennyi ága. Az irodalmat szeretem, érdekel hát, hogy készül a könyv, az újság. Részt akarok venni ebben a munkában. Különösen a mai A könyvet nemcsak olvasni érdekes, hanem — csinálni is. Erre vállalkozik Szemerédi Laci. írók a kedvenceim, érdekelnek a mai élet kérdései. Érdekes fiú Szemerédi Laci. Négy év óta minden nyáron dolgozott és keresetén mindig vett egy-egy öltöny ruhát. — Jó érzés tudni, hogy én dolgoztam meg érte; — Továbbtanulás? — Arra gondolok, hogy szakmai téren, esetleg nyomdamérnöki szakon tanulok tovább. De ez csak távlat. Előbb a szakmát szeretném megtanulni. Mert ahogy a próbaidő alatt láttam, van mit megtanulni.'.. Kapás Jancsit nem találtam otthon a kecskeméti Béke téri lakásán. Sokáig vártam rá, addig elnézegettem a lakásban a vitrint. Tíz érem benne, sportban nyert trófeák. Jancsi szertornában, kézilabdában és futballban jeleskedett. Most végezte a nyolcadikat. Háziasszonya, a kedves Csá- nyi néni mondta el róla: Jancsi mintagyerek, akit mindenki szeret. Hogy miért nem tanul tovább? Édesanyja egyedül dolgozik három gyerekre: Évike harmadik gimnazista. Jancsi most tizennégy éves, Erika pedig idén lesz hatodikos. Hogy édesanyjának könnyebb legyen, Jancsi, a kitűnő tanuló elszegődött vasesztergályos ipari tanulónak. Aztán? — Jancsikám azt mondja, majd ha a szakma a kezében lesz, akkor tanul tovább —. így a szomorúszemű édesanya. És ez a hős gyerek — családi viszonyai ismeretében nyugodtan nevezhetem így! — be is váltja tervét. * Útnak indított fiatal sorsok, növekvő életek. Ahány, annyiféle temperamentum, testi-lelki alkat. Ök lesznek a jövő szakmunkásai. Sok ezren. „Előtted a küzdés, előtted a pálya!” — mondja a költő. Küzdés? Igen, az is. Nem könnyű a „pályán” egyenesbe jönni. De a társadalom szívesen segít nekik. Balogh József i
