Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

1966. szeptember 24, szombat 9. oldal Már a lakásokban dolgoznak a szerelők Mit kifogásolnak a lakók ? Az éy vége előtt megérkezik a földgáz a kecskeméti Leninvárosba Egyre több leninvárosi la­kót kér arra írásban a Bács- Kiskun megyei Gázmű Válla­lat kecskeméti üzemegysége, hogy a megjelölt időben tar­tózkodjon otthon, mert a sze­relők megkezdték a földgáz be­vezetését előkészítő munkálato­kat. — Hogyan halad a lakótelep bekapcsolása, mikor főzhetnek földgázzal a leninvárosi háziasz- szonyok? Kérdésünkre Vass Béla, a kecskeméti üzemegység vezető­je adott választ. A megyeszék­hely a kardoskút—dunaújvárosi vezetékből nyeri az energiát, amely körülbelül 4 és fél kilo­méterre húzódik a Leninváros- tól. Jelenleg a bekötővezeték építésén dolgoznak a Tiszántúli Földgáz Szolgáltató Vállalat em­berei. Befejezéshez közeledik a lakótelepen levő fogadó állomás belső szerelése és rövidesen megkezdik az átemelő állo­más építését is a bekötő veze­ték dereka táján. Eszel párhuzamosan az üzemegység szerelői előkészí­tik a lakásokat a bekapcsolásra. Idén — körülbelül karácsony és új év között — azokban az épü­letekben vehetik használatba a földgázt a lakók, amelyeket már Gyár — tisztálkodási lehetőség nélkül Hétmillió téglát présel és hatmilliót éget esztendőnkint a katymári téglagyár 52 dolgozó­ja. Tekintélyes mennyiség. Te­gyük hozzá: ezt a munkát igen nehéz körülmények között vég­zik, amellyel nem áll arányban a náluk való szociális gondos­kodás. Az 52 dolgozónak egy repede­zett falú, vizes helyiség áll ren­delkezésre, ezt nevezik öltöző­nek és fürdőnek. De csupán csúfnév ez, hiszen a kis helyi­ségben mindössze két piszkos lavór díszeleg. Ebben kell a dolgozónak megtisztálkodni, ha enni készül, vagy munka vé­geztével hazamegy a gyárból. A gyár a Csongrád—Bács me­gyei Téplaipari Vállalat kezelé­sében működik. Mióta ez a vál­lalat irányítja az üzemet, úgy­szólván semmi szociális beru­házást nem végeztek a gyárban. Ennél fontosabb beruházásokra kell a keret, — mondják. Sok a megyében a hasonló állapotban levő üzem. Ezekre kell a pénz. Hát... ha valóban ennél rosz- szabb viszonyok között levő üzemekre költik a pénzt, az he­lyén való. De aligha hihető, hogy ennél hátrányosabb hely­zetben levő gyár még egyálta­lán akad a megyében. A téglagyártás nem tartozik a tiszta foglalkozások közé. A gépből ömlő agyag belepi a munkás testét, ruháját. Ráfér­ne a tisztálkodás. Del hol? Mivel? • (Balogh—Kovács) az építés során elláttak a belső vezetékekkel. Így a Halasi út mentén levő 4 emeletes —, va­lamint toronyházakban és az Árpád körúti szövetkezeti és HM épületekben. Körülbelül 640 lakás csak a jövő évben kap földgázt, tekintve, hogy ezekben még a belső vezetékek építése is hátra van. A lakások mellett természetesen a lakó­telep szociális létesítményeit — iskola, óvoda stb. — is előké­szítik a földgáz fogadására. A lakásokban folyó szerelési munka eddig nem volt teljesen zavartalan. A lakók egy része figyelmen kívül hagyta az érte­sítést és nem tartózkodott ott­hon, pedig a gázszerelők mind­össze másfél-két órát töltenek a lakásban és igyekeznek ponto­san betartani a felhíváson kö­zölt kezdési időt. Gondot okos továbbá, hogy a lakások egy részében nem az előírásoknak megfele­lően helyezték el a gázórához csatlakozó csöveket az építők annak idején. Ilyen helyen kénytelenek falat is fúrni a földgázszerelők. A fúrás — kö­rülbelül tenyérnyi — helyét be­gipszelik, de a helyiség újra­festését nem vállalhatják. Bár szigorú utasítást kaptak arra, hogy a falat a lehető legjobban óvják, néhány helyen mégis el­színeződést okozott a hegesztés. Kívánatos, hogy a jövőben fo­kozottabban ügyeljenek. Számos lakó kifogásolta azt is, hogy a fehérre festett csö­veket nem mázolják újra a he­gesztés után. Az üzemegységve­zető hangsúlyozta, hogy ez nem hanyagság, a csöveket csak a gázóra elhelyezése, illetve a nyomáspróba után szabad le­festeni. A gázórákat egyébként csak közvetlenül a bekapcsolás előtt illesztik fel a most előkészített mérőhelyekre és akkor kötik rá a tűzhelyeket is a vezetékre. Ez a munka azonban már rövid ideig tart — Ígérik a szerelők. Jövőre folytatódik a megye- székhely földgázprogramjának a megvalósítása. Egy újabb ge­rincvezetéket építenek az Ipoly utca—Dózsa György út vonalon, egészen a Kossuth térig és e ve­zeték mentén is bekapcsolják a hálózatba az épületeket. B. D. A KISZ után az alapszervezet élén Mentegetődzéssel kezdi és egy sportos hasonlattal: — Valamikor nagyon szeret­tem futballozni, sajnos, mosta­nában már nincs rá időm. s ha azt kérdezték tőlem, mondjam el: miért szeretem a focit és tehetségesnek tartom-e maga­mat, mint futballista, zavarba jöttem. Valahogy magamon ke­veset gondolkoztam ezidáig, pe­dig 26 éves múltam. Amit rám­bíztak, mindig igyekeztem min­denki megelégedésére elvégezni, közé tartozott. Amikor erről próbálom faggatni, másra terelj a szót: — Valóban, nagyon sokat kö­szönhetek az iskolának, taná­raimnak, de mégsem ez adja nekem az erőt a munkához. In* kább az olyan „apróságnak’’ tűnő epizódok, mint mikor meg­választásom után odajött hoz­zám egy idős elvtárs, aki a nagyapám lehetne, egyébként ő a vállalat egyik legöregebb kom­munistája, és így szólt: „Örü­lök, hogy a fiatalok folytatják azt, amit mi elkezdtünk, hogy lehet építeni az, utánpótlásra.” Azért örültem az idős elvtárs szavainak, mert ezek nem ne­kem, hanem az én generációm­nak szóltak elsősorban ... Tengeri Pál fiatal ember, ért­hető hát, hogy szereti a fiata­lokat. — Lehet, hogy egyesek egy­oldalúsággal vádolnak — ma­gyarázza —, de nekem sokkal jobb véleményem van róluk, mint azoknak, akik szidják őket. Tudnak dolgozni, lelkesedni! Csak látta volna milyen hévvel serénykedtek a két iskolabusz elkészítésekor, hogy augusztus 19-én átadhassuk a két jármű­vet a gyerekeknek. Pedig akadt köztük trapéznadrágos, hosszú­hajú fiatalember is... , , ... , , , Sok mindenről szó esett még de legfőképpen úgy, hogy nyu- a beszélgetés során, felszínre godtan tudjak aludni..; került megannyi terv, elképze­— Tehát elégedett a™ 1. amit lés- Ezeket azonban szavakba eddig elért? formálni kissé korai lenne. Tengeri Pál, a 9. sz. AKÖV 1* számú pártalapszervezetének új­donsült titkára eltűnődik egy pillanatra a kérdésen. — Ez nem is olyan egyszerű. Mit tagadjam, jól esik, hogy szeretnek, becsülnek munkatár­saim, feletteseim, s azt hiszem, bíznak is bennem. De valahogy „előlegnek” érzem ezt a bizal­mat, és azt hiszem, ennek a jö­vőben nehezebb lesz megfelelni, mint amikor a vállalat KISZ- titkára voltam. Tengeri Pál — munkatársai véleménye szerint — megfon­tolt, komoly, körültekintő ember, akinek személye, véleménye, munkája eddig is felkeltette a figyelmet a párttaggyűléseken, a termelési tanácskozásokon, a dolgozók körében. Az sem volt véletlen, hogy őt küldték el Pécsre, egyéves pártiskolára, ahol — ezt már másoktól tudtam meg —, a leg­jobb eredményt elért hallgatók — Egyelőre magam is ismer­kedők a területtel, az emberek­kel, a feladatokkal, sokat be­szélgetünk, vitázunk a különféle módszerekről. A lényeget ille­tően azonban egy véleményt képvisel a pártvezetőség és a vállalat gazdasági, műsfcaki ve­zetősége. Ez pedig a következő; A politikai és a gazdasági, tevé­kenység elválaszthatatlan egy­mástól, szükségszerűen kiegészí­ti egymást, s a vállait további munkájának eredményessége is azon múlik, merényire sikerül következetesen betartani ezt az alapelvet pár talapszer vezetün k munkájában. Bubor Gyula Az utolsó szállítmány Munka szerinti elosztás — teljesítmény szerinti elosztás Időszerű közgazdasági témák 7. „EGYENLŐ munkáért egyen­lő bért!” — de mi az, hogy „egyenlő’’? Az erőkifejtés, a figyelem, a szakképzettség, a gyakorlat teszi vajon egyenlő­vé vagy különbözővé a mun­kát? S egyáltalán: meg lehet állapítani, hogy két munka egyenlő-e, ha nem, akkor ho­gyan dönthető el, hogy az egyik mennyivel ér többet a másiknál? Az új gazdaságirányítási rendszerben nagy szerepet kap a piac. A Piac közgazdasági értelemben a kereslet és a kí­nálat — a szükséglet és a ter­melés — találkozóhelye, ahol a termékeket és szolgáltatáso­kat megítélik aszerint, hogy a bennük rejlő munka társadal­milag mennyire szükséges. Amelyik munkát a társadalom magasra értékel, annak termé­kéért jó árat fizet. Tehát vég­eredményben a piaci mechaniz­musban a munka értékelését az adja, hogy általa mekkora vállalati árbevétel, illetve nye­reség jön létre. Ily módon a nyereség nemcsak a termék jó, vagy rossz „bizonyítványa”, ha­nem a terméket előállító mun­káé is- A nyeresége növelésé­re törekvő vállalat azt a mun­kaerőt fogja többre értékelni, amelyiknek a munkája több vállalati nyereséget produkál. EZ EGYEBEK között azt is jelenti, hogy csak azokat a munkákat lehet egyenlőnek te­kinteni, amelyeknek egyenlő az eredménye. Ebben az eset­ben indokolt, hogy a kifizetett bérek (jövedelmek) is egyenlő- ek legyenek- Ha azonban csak a munka mennyisége és szín­vonala azonos, de az eredmény eltérő, akkor a kifizetett bér­nek is eltérőnek kell lennie. A társadalomnak nem önmagá­ban a munkára, hanem annak eredményére van szüksége, te­hát csak azt méltányolhatja. Az egyenlőséget nem értel­mezhetjük úgy, hogy a külön­böző hatékonyságú munka bér­bem ellenértéke azonos vagy egymáshoz közelálló legyen. Az egyenlőség nem egyenlősdit je­lent, hanem a kereseti lehető­ségék egyenlőségét, azt, hogy lényegesen több eredményt hozó munkával lényegesen töb­bet lehessen keresni. Aki töb­bel járul hozzá a nemzeti jö­vedelemhez, annak magának is nagyobb legyen a jövedelme. Igen ám, de az egyes ember munkájának végső eredménye áltálában nem választható el a vállalat összeredményétől. En­nek következtében várható, hogy a keresetek az eddiginél nagyobb mértékben igazodnak a vállalati kollektív munka hatékonyságához- Vagyis a bér­arányok bizonyára nemcsak az egyes dolgozók munkateljesít­ménye szerint változnak, ha­nem a vállalati nyereségtől függően is. így érvényesül majd a piac visszahatása — végeredményben a társadalom értékítélete — a vállalati gaz­dálkodásra és bérszínvonalra is. JELENLEG a lakosság fo­gyasztására szolgáló nemzeti jövedelem egy részét a dolgo­zók nem kapják meg közvetle­nül a fizetési borítékban. Igen sok terméknek és szolgáltatás­nak az ára az átlagosnál ke­vesebb nyereséget tartalfflas» vagy még az előállítási költsé­geket sem fedezi. Itt az állam biztosítja a különbözetet. Ezek a termékek és szolgáltatások tehát nemcsak az azokat igény­bevevőknek kerülnek pénzbe, hanem mindazoknak, akik a nemzeti jövedelem termelésé­ben részt vesznek. Pedig az emberek munkájuk ellenérté­két szeretik borítékban meg­kapni. Nem is tartják mindig igazságosnak a munka szerinti elosztás elvével összhangban állónak azt, hogy az állam ilyen kedvezményekkel él- Ezért az új gazdasági mechanizmus­ban a fogyasztással kapcsolat­ban nyújtott állami kedvezmé­nyeket a jelenleginél szűkebb térre indokolt szorítani. Itt természetesen nem az elsőren­dűen fontos társadalmi jutta­tások (egészségvédelem, szociális ellátás, családvédelem stb.) szűkítéséről van szó. A NEMZETI jövedelem fo­gyasztásra szánt részének ed­diginél nagyobb hányadát cél­szerű bérek, fizetések, szemé­lyi jövedelmek formájában a munka tényleges eredménye alapján elosztani. S arra kell törekedni, hogy a teljesítmé­nyek különbségeit a jövedel­mek is minél jobban tükröz­zék. m- a o Befejeződött az idény a Du- navecsei Körzeti Földművesszö­vetkezet keltetőállomásán. Az állomás ez évben 1 millió 135 ezer naposbaromfit adott a gaz­daságoknak. Ezzel 110 százalék­ra teljesítette tervét. Többek kö­zött 33 ezer darab pulykát is keltettek. Most a karbantartás folyik. Képünkön Tóth Istvánná bri­gádvezető,, az utolsó napos ba- „pakolja”.

Next

/
Thumbnails
Contents