Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

1966. szeptember 22, csütörtök 3. oldal Külföldön kedvelik — a hazai fogyasztók még nem ismerik — a szárított zöldségnek a Kecskeméti Konzervgyár Korábban 90—100 vagon zöld- ségszárítmányt gyártott éven­te a Kecskeméti Konzervgyár. A szárított zöldség 85—90 szá­zaléka exportra került, többek között az Egyesült Államokba Kanadába, Hollandiába és Svájcba. A hazai piacon el­adott — viszonylag csekély mennyiségű — árut általában a közétkeztető vállalatok vásárol­ták meg. A kereskedelem csak esetenként igényelt szárítmányo- kat, a téli hónapokban. A szárító üzem rekonstrukció­jának az eredményeképpen, az évi termelés megközelíti majd a 200 vagont. Kérdés, hogy si­kerül-e piacot találni ennek az árumennyiségnek is? A nyugati cégek körében vég­zett piackutatás azt mutatja hogy a jó minőségű kecskeméti szárítmányokból az eddiginél jóval többet is értékesíteni le­het a határon túl. A külföldi partnerek azonban csak a tel­jesen hibátlan árut veszik meg, a töredezett szárítmányok — bár tartalmukat tekintve telje­sen azonosak az elsőosztályú­val — nem alkalmasak export­ra. Ezért kellett mindenekelőtt az ilyen, csomagolásra alkal­matlan árunak az értékesítését megoldani. Mezőgazdas ági könyvespolc r llj szakkönyvek a gazdáknak AZ ŐSZ a mezőgazdaságban is a tanulás, az elméleti továbbkép­zés évadja. Az egyre rövidülő nap­palok több lehetőséget nyújtanak arra, hogy az otthoni, pihenésre szánt órákat egy-egy termelési ág legújabb tudnivalóit felölelő szak­könyv áttanulmányozásával hasz­nosítsák a gazdák. És, hogy az ez irányú érdeklődés nem marad ki­elégítetlen, ezt bizonyítják a Me­zőgazdasági Kiadó nemrég meg­jelent szakkönyvei. DK. JESZENSZKY ÁRPÁDNAK az immár harmadik kiadásban megjelenő „A gyümölcsfák, met­szése képekben” című műve a ter­mesztők legszélesebb rétegeihez szól. A számos kép segítségével szinte játszva tanítja meg az olva­sót a gyümölcsös ápolásának, ne­velésének sok hozzáértést kívánó tudnivalóira. Legrészletesebben az al­mafa metszését ismerteti, de csak­nem valamennyi, nálunk honos gyümölcsfajta is helyet kap a könyvben, amely nemcsak a ker­tészek, de minden érdeklődő szá­mára hasznos útmutató. MERCZ-PREHODA „Korszerű borkezelés" című könyve a gya­korlati borászok nélkülözhetetlen segédeszköze. A borokkal szemben támasztott újabb igények, a bor­gazdaságok nagyüzemesitése és a palackozás egyaránt modern tech­nológiát kíván. A szerzők célja a nagyüzemi musterjesztéstől a pa­lackozás munkálatáig megismertet­ni a korszerű technológiái folya­matokat. * AZ ELŐBBI témához kapcsoló­dik dr. Ferenczi Sándor könyve: „A szőlő, a must és a bor kémiá­ja", amely feldolgozza és össze­foglalja a világ legfejlettebb bor­termelő országainak borászatában az utóbbi évtizedben elért ered­ményeket. Mindezt számos képlet, ábra és táblázat teszi szemléletes­sé, * A KÖZELMÚLTBAN hazánkban járt japán virágdíszítő művészek bemutatója felkeltette közönsé­günkben az érdeklődést a virág­rendezés tudnivalói iránt. Nagy Bé­la „Virágok, csokrok, koszorúk" című munkája a hivatásos virág­kötőket és a műkedvelőket egy­aránt megismerteti ennek a szin­te művészi tevékenységnek szabá­lyaival és sajátosságaival. Foglal­kozik a virágtálak, növénytálak, csokrok, virágkosarak és koszorúk készítésének gyakorlati tudnivalói­val, s az érdekes témát gazdag képanyag közlésével teszi még szí­nesebbé.; . Az utóbbi hónapokban a gyár szakemberei olyan leveskészít­mények gyártását dolgozták ki, amelyek a szárítmányok fel- használásával készülnek. A zöld­ség- és a zellerkrémlevés-koc- kák jó „bizonyítványt’' kaptak, a Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézetben is. A szükséges im­portgépek beszerzése után meg­kezdődhet az úi cikk gyártása. Előreláthatólag a külföldi pia­cokon is sikert arat majd a le­veskocka. Az export növelése mellett természetesen hazai fogyasztás­ra is több szárítmány kerül­het a jövőben mint eddig. Első­sorban a közétkeztető vállalatok körében népszerűsíti az üzem zöldségkészítményeit. Országo­san elismert szakácsmesterek se­gítségével dolgozzák ki a re- cep túrákat, majd tapasztalat- cserére is meghívják a közét­keztető vállalatok vezetőit. Külföldön szívesen vásárolják a háziasszonyok, a főzést meg­könnyítő félkész zöldségeket. Hazai vizsonylatban azonban még nem igen ismerik a szá­rítmányok előnyeit. A Kecske­méten nemrégiben megnyitott konzervmintaboltban mutatta be első ízben teljes szárítmány választékát az üzem. Vélemé­nyünk szerint helyes lenne, ha egy mutatós, színes prospektust is mellékelnének a tasakokhoz, amelyből a háziasszonyok meg­tanulhatnák a szárított zöldsé­gek adagolását és főzési mód­ját- B. D. Készül hazánk első polieiiléngyára A harmadik ötéves terv idő­szakában X milliárd 700 mil­lió forintos költséggel új nagy létesítménnyel, polietiléngyár­ral bővül a Tiszai Vegyikombi­nát. A kongresszusi verseny­ben az etiléngyár építése a vártnál jobb ütemben halad, s így a 200 méter hosszú, 20 méter széles és 16 méter ma­gas gázszétválasztó kompresz- szoresarnokban a negyedik ne­gyedévben hozzáfognak a be­rendezések szereléséhez. Érde­kessége lesz a gyáregységnek, hogy a fedett épületekben csak a fúró forgógépeket és a mű­szereket helyezik el, a többi készüléket a szabad ég alatt szerelik fel. Az új létesítmény polimeri- zációs üzemeinek építését jö­vőre kezdik meg és a gyártás­hoz szükséges angol gépek ér­kezését a tavaszra várják. Ha­zánk első polietiléngyára elő­reláthatólag 1969. szeptemberé­re készül el. Elhanyagolt utakon Ötletesen és gazdaságosan Sokoldalúan fejlesztik, éssze­rűsítik a mélykúti Alkotmány Tsz majorságát, állattenyészté­sét. Egyebek között a szövetke­zet építőbrigádja, egyedi terve­zés alapján, nyitott, elől csak oszlopokra támaszkodó sertés- fiaztatót készített, összesen 75 kutricával. Nyáron szellős, hű­vös az épület, télen pedig — az oszlopok közé felszerelt me- legágyi ablakok jóvoltából — kellemesen meleg, legalább öt fokkal magasabb a hőmérséklet a típusterv szerint készült fiaz- tató klímájánál. Ugyanakkor öt­szörié olcsóbb annál. Egy kut- ricára jutó építési költség ez esetben nem haladja meg a két­ezer forintot. Felső felvételünkön: Vas Mi­hály sertésgondozó a kutricáks takarítja. Rendkívül jövedelmező a b r mfitenyésztés — ez a vélemé -ye az alsó képünkön látható Dudás Istvánná baromfigondo­zónak is, aki örömmel mutatja a néhány nap múlva értékesí­tésre kerülő nyolchetes Lohman- csibék egyikét. A naposbaromfit a Bábolnai Állami Gazdaságtól szerzik be. Kilenc hét alatt érik el a kívánt súlyt, s egy kiló húsgyarapodáshoz 2.60—2,70 kiló tápot használnak fel. Ez az ered­mény megfelel a világszínvonal­nak. Egy-egy turnusban tízezer csibét nevelnek, elenyésző el­hullással. s kilónként 12 forint körüli a tiszta haszon. VÍZMOSTA mélyedésekkel szabdalt, szárazságban homok­kal befújt, esőben térdig latya­kos dűlőutakon kell a közös gazdaságoknak „megmozgatni­uk” — magtárakba, felvásárló- telepekre szállítaniuk — évente a több százezernyi tonna ter­ményt. S zömmel az őszi he­tekben. Nem egyszer szemta­núi voltunk, amikor félig ra­kott pótkocsit vonszolt nagy kínnal-keservvel két Szuper- Zetor. Közgazdászok, főkönyve­lők a megmondhatói, hogy nagyjából mibe is kerül a ten­gelyig érő sárban történő szál­lítás. Mindenesetre sokba kerül. Nem egy termelőszövetkezet­ben a szállítás évi költsége el­éri, sőt meghaladja az egymil­lió forintot. A szállítás, a meg­termelt javak és a termelés ér­dekében felhasználandó anyag mozgatása természetesen együtt jár a gazdálkodással. De ko­rántsem mindegy, hogy milyen mértékben terhelik a főköny­vek kiadási rovatát! Nem is szólva a gépek felére, harma­dára csökkent élettartamáról, s arról, hogy a betakarítással egyidejűleg vetni, szántani is kell. Ám, mindenképpen ez utóbbi munkák rovására megy, ha a traktoroknak közel a két­harmadát a szállítási teendők kötik le. A mostani ősz szinte min­den növényféléből átlagon fe­lüli termést ígér. Ráadásul a bőven hullott csapadék miatt hetekkel hosszabbodott a vege­tációs időtartam, tehát a szo­kásosnál később kerül le a földről a cukorrépa, a kukori­ca, s a szőlő is. Korántsem biztos, hogy az eltolódást az időjárás majd kellően méltá­nyolja, s ezt azok a tsz-vezetők is tudják, akik már most szo­rongva tanulmányozzák a bécsi naptár prognózisait. Mint mon­dani szokás, ilyenkor már min­den felhőtlen nap — ajándék a természettől. A RENDSZERES ajándékra azonban nem illik, a mezőgaz­daságban pedig nem is szokás igényt tartani. Ez az egyik do­log, ami a dűlőutak jelenlegi helyzetének a megváltoztatásá­ra sürget. A másik az, hogy kifogásként egyre kevésbé hasz­nálható az az érv, miszerint a járhatatlan puszták a feudális örökség terhére írandók. Ez utóbbi kétségtelen igazság, de az erre való folytonos hivat­kozás a tétlen belenyugvásnak ad menlevelet. Államunk be­ruházási programját a legke­vésbé illetheti ez a vád, hi­szen erejéhez mérten segíti a gazdaságokat a szilárd burko­latú utak építésével. Ez azon­ban évente nem több mint 12 —15 kilométer, másrészt a ki­lométerenkénti egymillió forin­tos költség sem akármilyen te­her a szövetkezetek vállán. Elsősorban a gazdaságok fel­adata lenne az olcsóbb és gyor­sabb rendezés. Sajnos, ennek a legcsekélyebb mértékben sem tesznek eleget, noha már eb­ben az évben módjuk lett vol­na rá. Legalább harminc lánc­talpas traktor van a gépjavító állomások birtokában, felsze­relve a megfelelő földmunkáló eszközökkel, amelyek az évn;v gyobb felében kihasználatlanul hevernek az udvaron. Az állo­mások megyei igazgatósága már a kora tavasszal olyan javas­lattal fordult a tanácsi illeté­kesekhez és a gazdaságokhoz, hogy kilométerenként öt-hat­ezer forintos költséggel rend- beteszi a dűlőutakat, a gépek­kel egyenletessé simítja a fe­lületet, kissé domborúra, hogy a két oldalt húzott mély ár­kokba folyjék le az esővíz. Ám az ajánlat nem talált meghall­gatásra, a módszer csupán két- három helyen került kipróbá­NEM ÁLLÍTJUK, hogy a javaslat mindegyik közös gaz­dasághoz eljutott — az ügy a javítóállomások részéről is megérdemelte volna a nagyobb hírverést —, közömbösséggel mégis a szövetkezeti vezetőket kell gyanúsítanunk. Teljes rend­betétel esetén is egy-egy gaz­daságra átlag 70—80 ezer fo­rint ráfordítás jutna —, s ez az utak kielégítő állapotát há­rom-négy évre biztosítaná. Az elhanyagoltságból származó többletköltség az említett ösz- szegnél évente jóval nagyobb. Az év hátralevő részében már nincs sok lehetőség az el­mulasztottak pótlására —, je­lenleg a lánctalpasok mind­egyikét a mélyszántásban fog­lalkoztatják. Ennek befejezése után azonban újból rendelke­zésre állnak a gépek az útja­vításhoz. Jövőre pedig a gép­javító állomások megyei igaz­gatósága olcsó, szilárd burkola­tú útépítést is vállal: burko­latként mésszel kevert homo­kot alkalmaznak, minimális mennyiségű cement hozzáadá­sával. Pár év előtt ezzel a módszerrel készült a Kerek­egyháza és Kunadacs közötti országút. SZERETNÉNK remélni, hogy az útjavítás iránt fokozódik majd a gazdaságok érdeklődé­se: bár nem kívánjuk, hogy ez a vártnál korábban érkező őszi esőknek legyen a követ­kezménye. Szüreti előkészületek (Tudósítónktól.) Az utóbbi napok kedvező idő­járása jelentősen iavította a sző­lők minőségét és gyorsította éré­süket. így Kiskunhalas körny< kén is rövidesen megkezdődd a borszőlők általános szüret amelynek előkészületei a heh borpincében már megtörténtei A szakemberek becslése szerir a jó közepesnek mondható tei mésből 25 ezer hektoliter mu: felvásárlására kerül sor, aza pontosabban nem is a must k< rül felvásárlásra, hanem min egy 90—95 százalékos arányba a szőlő, mert a feldolgozóba naponta 1300—1100 mázsábt tudnak mustot préselni. Felújítva, „üzemképes” állt pótban vannak már a borpinc mintegy 18 ezer hektoliter mus befogadására alkalmas tárol edényei. S hogy a felvásárlás i teljesen zökkenőmentesen tör ténhessék a nagyobb szállítókká olyan szerződést kötöttek mely ben a szállítási időpontokat i meghatározták. Az idei termés „betakarítása’ elhelyezése mellett a jövő évié is egyengetik. Ahhoz ugyanis hogy a következő évben termő re forduló, jelentős mennyiségi szőlőterületek termését is fo gadni tudják, a jövő év tavaszár egy 36 ezer hektoliteres tároló hely építését kezdik meg Kis-

Next

/
Thumbnails
Contents