Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

1966. szeptember 20. kedd

S. oldal

A nagyobb szaktudásért

CZEGLÉDI István 1963-ban Végezte el a Kecskeméti Felső- toké Mezőgazdasági Technikumot, most a Kiskőrösi Állami Gazdaság keceli üzemegységében a szSlőtelep vezető kertésze. Szorgalmasan és szenvedéllyel végzi munkáját, ám csupán ezzel — nem elégszik meg. Helyet és alkalmat keres, ahol szélesebb nyilvánosság előtt terjesztheti a szőlő- és gyümölcstermelés korszerű tudományát.

— Az erdőtelki iskolában, Kiskőrösön tartottam tavaly egy tan folyamot a TIT keretében a homoki szőlő- és gyümölcskultúráról — mondja. — Az előadások iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy gondolkozni kezdtem: hogyan lehetne állandó alkalmat adni ennek az érdeklődésnek a kielégítésére. Így született meg a gondolat: szakkört alakítunk.

ENNEK a szervezése folyik most a kiskőrösi járási művelődési házban. A két fáradhatatlan szervező: Czeglédi István és Lakos József, a művelődési ház igazgatója.

Hogy áll most ez a munka?

— Ügy tervezzük, hogy októberben indulunk. A tagság elsősorban a négy kiskőrösi szak- szövetkezet. továbbá az állami gazdaság szakembereiből kerül ki. De nagy az érdeklődés az iskolák mezőgazdasági szaiktaná- rad, a mezőgazdasági gyakorlati foglalkozások vezetői, továbbá a szakmunkások és az egyéni termelők részéről is. Mindenki beléphet, akit a program érdekel.

— A program?

— Igen. mi alapos elméleti és gyakorlati programot dolgoztunk ki — mondja Lakos József művelődési ház igazgató. — Tessék csalt nézni.

OKTÓBERBEN almakiáttítás- 6al nyitják az évet. Később trá- gyázási bemutatót tekintenek meg az ÁG-ban és a szakszövetkezetekben. Járási borversenyt rendeznek, gyümölcsfa- metszést mutatnak be, majd a szőlő és gyümölcs fontosabb betegségeit ismertetik kiállításon. Más alkalommal az új növényvédőszereket mutatják be. Két tanulmányi kirándulás is szerepel a programban, mégpedig egyik a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba, másik pedig a Kiskőrösi Állami Gazdaságba. Ez alkalommal a nagyüzemi permetezést tanulmányozzák. Általában: a tapasztalatcserének igen nagy jelentőséget tulajdonítanak és élni is szeretnének vele.

Ezekkel a gyakorlati bemutatókkal, kiállításokkal és tapasztalatcserékkel kapcsolatosak előadásaik is. Kiváló szakemberek tartanak majd előadást a szakkör tagjainaak. Csak néhány témát említünk: Kertészeti és szőlészeti kultúránk fejlődése a II. világháború után. Üj művelési módok a gyümölcstermesztésben. A modem borászat követelményei és a szőlőtermesztés új irányvonalai. Korszerű kísérletek a szőlőtermesztésben. Kórokozók és kártevők a gyümölcstermesztésben. Szerves- és műtrágyázás. Nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesztés. És így tovább.

EX A VIDÉK a szőlő és gyümölcs hazája. A termelési módszerek állandó tökéletesedése mellett nem állhat helyt az, aki nem halad a korszerű tudományokkal. És erre való ez az új szakkör, amelynek életrevalóságát az idézett program élénken bizonyítja.

A járási tanács mezőgazdasági osztálya is támogatja a gondolatot. Egyelőre évi négyezer forint formájában jut e2 kifejezésre. De megígérték ianyagi támogatásukat a szakszövetkezetek és az állami gazdaság is. Januártól rendszeres tagdíjat szednek. Kell a pénz, mert legelsősorban is szakkönyvtárat szeretnének alapítani, azonkívül valamennyi szakfolyóiratot megrendelik.

AZ ÜJ SZAKKÖR a Tölgy- széki-házban kap helyet, ahol kényelmes helyiségben jöhetnek össze a tagok nemcsak művelődni. hanem szórakozni is.

Balogh József

Nemzetiségi nap Miskén

és Dunaegyházán

Felső képünkön: Misken, vasárnap délután 3 órakor kezdődött találkozót Baracskai János. a községi tanács vb-elnö- ke nyitotta meg. Mellette (középen) Kiélik György és Farkas József (a képen jobb oldalt).

Az alsó képen: Jelenet a Központi Nemzetiségi Együttes Dunaegyházán nagy sikert araA Hazafias Népfront megyei bizottságának és a Magyarországi Szlovák Dologozók Demokratikus Szövetségének közös tott tréfás táncszámából, szervezésében nemzetiségi napot (Tóth Sándor felvételei.) rendeztek vasárnap a megye két községében: Miskén és Dunaegyházán. Az eseményen részi, vett Bielik György, a Szlovák Dolgozók Szövetségének főtitkára és Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. Bielik elvtúrs mindkét községben magyar és szlovák nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, majd Farkas József öszönte meg a lakosság közreműködését a találkozó sikeres megszervezésében. A hazánkban élő szlovák lakosság kultúrájának ápolása jegyében igen színvonalas, színes műsorral fellépett Központi Nemzetiségi Együttes tette a találkozót még emlékezetesebbé.

Oda mindig hazamehetek...

Akik megszokták már a — Ha azzal jöttem vissza: könyvtárban hajlott, szikár sajnos, nincs bent a könyv, nem alakját, újabban hiába keresik, tudom kiadni.

— Pista bácsi? — kérdezem.

— Elment.

— Elment? Hogyan, hogy elment?

— Nyugdíjba.

Ugyan! Hogy Pista bácsi itthagyja a könyvtárat? Ki hitte volna? Hirtelen tizenöt év elevenedik meg előttem. Azóta ismerem. Azóta keresgélte nekem a titokzatos raktár mélyén a hallgató köteteket.

Fenyvesiné, az igazgató mondja:

— A legrégibb bútordarabtól megválni a legnehezebb. Mindnyájan szerettük Pista bácsit. Bizony, egy ideig pótolhatatlan lesz.

Keresem otthonában. Kíváncsi vagyok hogyan telnek a nyugdíjas napjai. Alig találok oda a Széchenyiváros 11-be. Zegzugos, kitaposott, kanyargó utak a város legszélén. És feltárul egy csendes fészek, tiszta, szép lakás. Kert, nagy udvar, virágok, óriási epsrfa. Odabenn gáz, villany, rádió, szép szőnyegek. Magános ember Pista bácsi, özvegyasszony nővére él a ház másik felében.

Barátságosan, kedvesen fogad.

Nem akarok rátörni. Beszélgetünk erről-arról. ö kezdi el mégis, hamar.

— Hát, eljöttem.

— Jobb így?

— Most még nagyon rossz.

Harminc év óta lakik itt, távol a város zajától. Azóta áll

a város szolgálatában. Meséli az életét. Tízen voltak testvérek, ő a legkisebb. Édesanyja, az ó születése után nem sokkal meghalt. Nehéz, keserves ifjúság; Kitanulta a kádárságot, de a gazdasági válság idején otthagyMeg kell szokni. De mit te- ta, nem tudott keresni. Azután gyünk, eltelt az idő. Pihenni is végleg eljegyezte magát a kell már. könyvtárral. Először raktárke— Hiányoznak a könyvek, zelő, majd raktári főmunkaerő,

ugye? azután segédkönyvtáros, végül

— És az olvasók. könyvtáros lett. Nagy-nagy szor— Mi volt a legszebb a mun- galmának köszönhette az előmekájában? netett. Az egvik tanárnő „élő

— Ha kihozhattam a kért katalógusának nevezte, annyira könyvet és örült az olvasó. tudott mindent a közel százezer

És a legrosszabb?

könyvről.

Ismét a munkatársait említi:

— Ügy éltünk, mint egy nagy család...

Kis idő múlva ezt mondja:

— A kocsma, kártya, sosem érdekelt. Akad munka itthon is a kertben, meg a ház körül.

A búcsúzásnál újra a könyvtárat emlegeti:

— Majd be-bejárok ezután is... Ott mindig otthon érez- hetem magam. Oda mindig hazamehetek.

Fazekas István könyvtáros 1966. augusztus elseje óta nyugdíjas, 32 évi állami szolgálat után tette le a munkát. Másfél évtizedet ebből a Kecskeméti Katona József Könyvtárban töltött el.

V arga M ihály

Zomdnctá b I a a fehér ajtón

Ma kivételesen néptelenek a folyosók a bajai járásbíróságon. Időnként egy-egy ember ha végigkopog a köveken, aztán csend. Csak a szobákból hallatszik ki az írógépek kattogása. Az egyik ajtón, a pici zománctáblán megakad a tekintetem: Éginé dr. Kollár Mária. Elhatározom, hogy kihasználom ezt az ,,ügyfé!mcntes'’ néhány órát, s beszélgetek a bírónővel. Mert bármennyire is megszokott ma már. az ember mégis hajlamos ■ érdekességet látni abban, hogy egy asszony a bírói hivatást választotta. *

— Nem készültem mindig a bírói pályára — mondja, amikor a szokásos bemutatkozáson túljutottunk és az akták fölött megindul a beszélgetés. — Egy időben gyermekorvos, vagy pedagógus akartam lenni. Éppen ezért, amikor a közgazdasági technikumban a negyedik évben a továbbtanulásról volt szó, és ,á jelentkezési lapra elsőnek a testnevelési főiskolát írtam, s csak másodiknak a jogot. Ez utóbbira vettek fel Szegedre. J Persze mindez nem jelenti, hogy életútja síma volt. Kollárt Mária az egyetem is a középiskola között egy évet otthon, földműves szüleinél dolgozott. És hosszú

Tervpályázat panelházak alapozására

Az Építésügyi Minisztérium országos tervpályázatot hirdet a paneles szerkezetű középmaga; épületek alapozására. Az érdeklődők már átvehetik a pályá zati kiírást az Építésügyi Minisztériumban. Bp., V., Beloian nisz utca 2—4., s ugyanide kell eljuttatni á kész terveket — kizárólag postán — december 7-ig,

A legjobb pályamunkák díjazására százezer forintot irányoztak elő. A tervpályázat eredményét legkésőbb december 30-ig Ivott az útja — már az^államvizsgák után, nyilvánosságra hozzák. (MTI) l diplomával a kezében — a bírói székig is.

— Egy hónappal az államvizsgák után férjhez mentem diákköri ismerősömhöz, Égi Jenőhöz. Először a Bácsalmási Járási Tanácshoz kerültem (1955-ben még járási székhely volt Bácsalmás) jogügyi előadónak, de mire odautaztam, a státusz „eltűnt”. így kihelyeztek Bácsszőlősre a községi tanácshoz. Nehéz és fárasztó volt az utazgatás Baja és a munkahelyem között. Szerettem volna bekerülni a városba, hiszen szüleim, férjem is itt laktak. Ez is sikerült. A járási rendőrkapitányságon alkalmaztak, ott dolgoztam 1958. márciusig, majd a mostani munkahelyemen, a bajai járásbíróságon lettem fogalmazó. Két év múlva letettem a bírói vizsgát, újabb két évig bírósági titkár voltam, 1962. január 21-óta pedig mint polgári bíró dolgozom.

A bíró munkája sokrétű, érdekes. Emberekkel foglalkozik, s ahány ügyfél, any- nyi világ, annyi külön probléma. És ez benne a szép. Éginé dr. Kollár Mária ma már semennyiért nem válna meg hivatásától, mert amint mondja, itt pedagógus Is az ember, csak nem gyerekekkel, hanem felnőttekkel foglalkozik.

— Hónapokra erőt és önbizalmat ad a további munkához az, ha például a válni akaró házasfelek kibékülnek, ha sikerül meggyőznöm őket arról, hogy szükségük van egymásra, a gyereknek családi otthon, kell. Nemrégiben például egy fiatal házaspár kérte házasságuk felbontását. Hol az egyik, hol a másik szülőnél laktak, azok mindenbe beleszóltak, s emiatt megromlott közöttük a viszony. Én azt tanácsoltam, hogy költözzenek külön, akár más városba, s minden rendbe fog jönni. így is történt. Ma Dunaújvárosban élnek a legnagyobb egyetértésben.

Természetesen a bírónak állandóan képeznie kell magát, hogy ismerje a legújabb rendeleteket, különböző jogszabályokat, s azokat alkalmazni tudja munkája során. Dr. Kollár Máriát hivatása gyakorlásában segíti életismerete, hiszen a kétkezi munkásokkal, a mindennapok embereinek sorsával együtt nőtt fel. De minden tárgyaláson bővül a tapasztalata, s nemcsak szakmai „továbbképzést” jelent egy-egy bonyolultabb per, hanem gyarapodik emberismerete is. Kiegyensúlyozott, harmonikus életű és gondolkodású asszony, s ehhez igen sok köze van családi életének is.

— Férjem önálló kőműves. Jó szakember és én büszke vagyok rá, hiszen az ország különböző részéből keresik fel, hogy vele dolgoztassanak. A mi házunkat is ő építette, bár még teljesen nincs kész. Kisfiam most ment negyedik általánosba, örülök, hogy szeret tanulni, s eddig mindig ötöse volt. Férjem édesanyja — aki nálunk lakik — különösen sokat foglalkozik vele, s ez nagy hasznára van a gyereknek.

— S mit szól a férj a feleség hivatásához?

— Tudom, hogy ő is büszke rám. Ez a kölcsönös megértés és tisztelet nagyon jól esik. Másképp nem is tudna az ember teljes értékű munkát végezni.

Gál baud or