Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-17 / 220. szám
^8®». szeptember pj, szotnltaC Hobby? Több annál A csigagyűjtő Andor barátom, a csigagyűjtő — így mutatta be bajai ismerősöm a kisfiús mosolyú, vékony fiatalembert. Az első pillanatban azt hittem, hogy a MAVAD egyik helyi szállítójával hozott össze a sors. Már a számon volt a kérdés: hogy megy az éticsiga export? De ismerősöm megelőzött: nem eladásra gyűjti, ez a hobbyja. Az utóbbi években megismerkedhettem számos olyan emberrel, aki nem hétköznapi szenvedélyt vallhatott magáénak. Volt aki málladozó agyagedényekért kutatta át a padlásokat, mások régi fegyvereket, ismét mások lepkét, bogarat gyűjtöttek. De a csigák iránti vonzalom még ezek után is a meglepetés erejével hatott rám. Örömmel fogadtam tehát a szíves meghívást: — ha érdekli, megmutatom a gyűjteményemet. Mindezt azért mondhattam el így utólag, mert tudom, hogy dr Richnovszky Andor, a bajai Hermann Ottó fiúkollégium igazgatója, a gimnázium és a technikum biológia tanára és elismert tudományos kutató, nem haragszik meg sem azért, hogy az első látásra legfeljebb negyedik gimnazistának véli az ember — erre egyébként volt már példa éppen elég —, sem azért, mert a laikus különös hobbynak véli jelentős kutató tevékenységét. Beszélgetésünk az ilyenkor szokásos kérdéssel indult: — Mióta foglalkozik a gyűjtéssel? — A szegedi egyetemen dr. Horváth Andor tanítványa voltam, aki országosan elismert biológus és a puhatestű állatok nagy szakértője, ö keltette fel az érdeklődésemet a csigák iránt — válaszolt vendéglátóm. A fiatal tanár Nyíregyházán kezdte a pályafutását és — „Üj söprű jól söpör” — rábízták a biológiai szertár rendbehozását. Máig is hálás ezért, mert az egyik sarokban egy egész ládára való csigaházat talált. Ez alapozta rneg a ma már országosan is számottevő gyűjteményét, azóta foglalkozik rendszeresen az állomány gyarapításával, rendszerezésével. Kezdetben inkább csak a saját örömére gyűjtögette a hazai fajtákat, de 195? óta — ekkor került Bajára — a Magyar Dunakutató Társaság munkájába is bekapcsolódott. A Duna „Vallatja” a tudós az Ausztráliából származó kagylót. és az ártér puhatesű élőlényeit gyűjti, rendszerezi. Munkája igen jelentős a folyó faunájának a feltárásában Amikor idáig jutunk a beszélgetésben a kutató megjegyzi: — Sajnos nem teszünk eleget azért, hogy a folyó még mindig gazdag élővilága megmaradjon. Közismert, hogy a víz vegyi anyagokkal való szeny- nyezése milyen károkat okoz a halállományban. De hasonló kárt szenved a puhatestűek családja is a hozzá nem értés, nemtörődömség miatt. A kagylóknak például igen fontos szerepük van a víz tisztításában, mégis válogatás nélkül, tömegesen pusztítják az állományt a gombkészítő termelőszövetkezetek. A csigákat is hozzá nem értők gyűjtik a MAVAD részére és nagyon sok állatot az ivarérettség előtt elpusztítanak. Ha továbbra is így megy ez, néhány évtized múlva egyes fajtáknak még a hírmondója sem marad. Nem a szenvedélyes állatbarát elfogult szavai ezek. A szaklapokban számos neves tudósunk felemelte már a szavát a hazai élővilág megóvása érdekében. A természetben az apró kis puhatestűeknek is fontos szerepük van. Pusztulásuk kibillenti egyensúlyából a rendszert, tucatnyi más állatfaj ki- veszését eredményezheti. A csigaház gyűjtemény lassan egy jókora szobát tölt meg. Minden fiók a mészházak több száz változatát rejti. Mint egy drága ékszert olyan féltő gonddal emel ki néhány gyönyörű példányt vendéglátónk azok közül, amelyeket az ausztrál tengerpartról küldött egy gyűjtőkollegája. Évek óta építgeti a kapcsolatait a bajai kutató a világ minden táján. Ennek köszönhető, hogy ma már a gyűjtemény külföldi anyaga is számottevő. Minden óceán puhatestű képviselőjéből akad itt néhány. A feleség is biológus, a gyűjtemény neki ugyanolyan kedves, mint a férjének. Évő- désképpen azonban néha — felém hunyorítva — felemel egy- egy szép példányt: — Ebből gombot csináltatok a köSztü- mömre. — Abból ugyan soha — csattan a tudós hangja —, hiszen amit a kezdben tartasz nem adnám oda az arany másolatáért sem. Ez már nem tréfa. Aki ismeri a csigák bajai tudósát, az elhiszi róla, hogy komolyan gondolja. És ezekután azon sem lehet csodálkozni, hogy tanítványai szinte kivétel nélkül szeretik a biológiát, sőt az elmúlt években sokan közülük kedves tanáruk élethivatását választották maguknak. Békés Dezső „Ismét nőttünk tekintélyünkben “ Kodály Zoltán amerikai útjának visszhangja Harmadszor tartózkodik Amerikában Kodály Zoltán. A távirati irodák és a hozzánk eljutó újságközlemények alapján megállapíthatjuk, hogy demokratikus magatartása, humanista nézetei tovább növelték a személye iránt érzett tiszteletet, s hazánk jó hírét. Tekintélyének jellemzésül csak arra hivatkozunk, hogy őt választották az ISME, a Zenepedagógusok Nemzetközi Szövetségének díszelnökévé. Legyünk őszinték, nem mindenki fogadta örömmel jeles hazánkfia megnyilatkozásait. Egyesek fanyalogva szemlélték, hogy milyen szeretettel vették őt körül, mert nyilatkozataiban népi államunk eredményeit méltatta, s megbélyegezte a háborús uszítókat. Kodály Zoltánt megkérdezték a kanadai televízióban, hogy milyen körülmények között végzi itthon munkáját. Így válaszolt: „Nagy segítséget nyújtanak a zenei oktatáshoz, a kísérleti iskolák fejlesztéséhez, amit azelőtt nem kaptak meg a gyerekek. Ezt ilyen mértékben azelőtt egyetlen kormány sem tette meg.” Tudakolták; hogyan vélekedik azokról, akik megtámadták Szentgyörgyi Albertot a vietnami háború ellen tiltakozó ív aláírása miatt. Kodály válasza félreérthetetlen: „Azok már nem emberek.” Egyes percemberkék falragaszokon, röpcédulákon sértegették, gúnyolták a Magyar Állami Népi Együttest. Súlyos ítélete szerint: „Ezek már nem magyarok.” A demokratikus szellemű Kanadai Magyar Munkás július 14-i cikkében megállapítja, hogy Kodály Zoltán torontói látogatásának eredményeként: „Ismét nőttünk tekintélyünkben, egy kicsit a büszkeség érzésével emelhetjük magasabbra fejünket, mert szülőhazánk nagy fiának idelátogatása, előtte a Magyar Állami Népi Együttes szereplése, az árubemutató pavilon sikere olyan események, amelyek a kanadai közvélemény előtt is a nemzetek sorában az elsők közé vezénylik a mai Magyarországot kulturális gazdaságával. tekintélyesen növekvő gazdasági eredményeivel.” H. N. Hasznos kapcsolat MEGYÉNK könyvtárai a második ötéves terv idején pontosan 3 200 000 forintot kaptak a tanácsoktól . könyvbeszerzésre. Ez a hatalmas összeg legnagyobbrészt a községfejlesztési alapból került kiutalásra. Sokan a község fejlesztésén kizárólag a külső építkezést, utakat, járdákat, kommunális létesítményeket értik. Holott mennyi minden odatartozik még, többek között a könyvtár, amely a község fejlődésében igen fontos tényező. A technika szédületes fejlődésének idején a legegyszerűbb munkát végző dolgozóknak is tisztában kell lennie számtalan közhasznú ismerettel. Fokozott mértékben áll ez egyes, korábban elmaradott termelési ágakra, mint például a mezőgazdaság. A hatalmas iramban fejlődő mezőgazdasági termelésben dolgozók állandóan új és új módszerekkel ismerkednek meg, mind -több tudományággal kerülnek kapcsolatba. Egyre fon- tosr.bb segédeszköz munkájukban a szakirodalom. Hol lelhető ez fel? A könyvtárban. A KÖNYVTÁR ma már egyik legfontosabb kultúrgócpontja a község életének, nem szorítkozhat csupán a szórakoztatást jelentő irodalom kölcsönzésére. Szerepe más. mint régen volt: Hava lettek? A fiatal házaspár minden szombatvasárnap délben a reprezentatív étteremben ebédelt. A férj jól szabott, sötétszürke-változatokból készült öltönyt viselt, vakító fehér inget és nyakkendőt. Se nem magas, se nem alacsony, vékony ember volt. Komoly és sápad- tas arcú, akin azért meglátszott, hogy szívós, kisportolt alkat. Felesége szalmaszőke, bántóan szabályos szépség. Sötétbarna szeméből nem nyílt több értelem a világba, mint egy kirakati modellé- ből. Mindig kihívó eleganciával vonult az asztalhoz. Felsőtestét mereven tartotta, unottan kaparászta az ételt az eszcájgokkal, és legtöbbször elnézett a semmibe. Ha a férfi szólt hozzá, kis gépies mosoly jelent meg a száján, de egész lényén látszott, hogy abszolút nem figyel oda. Egyszó- tagos válasszal reagált. A férjet ez nem izgatta különösebben. Mintha ő is csak azért beszélt volna, hogy egymás jelenlétére ébredjenek. A nő csak egy mozzanatra éledt fel közönyéből. Ha jóvágású férfi lépett az étterembe. Nem számított, fiatalember, vagy őszes ha- lántékú az illető, de ha szemrevaló volt, az asz- szony rendkívül „objektiven” felmérte. Egyetlen felpillantásával. Csak míg ellenőrizte, hol ül le. Mondom egyszer a barátomnak. Szép, kifogástalan házaspár, de csak úgy süt körülöttük a hidegség. Biztosan az az „új típusú”, magának élő értelmiségi pár, amely kibernetikus gép pontosságával vigyáz arra, hogy többet egy vonással se csináljon annál, mint amiért fizetnek. Felőlük felfordulhat a világ, szomszédjuk fek- het a küszöbükre segítségért rimánkodva — őket minden más hidegen hagyja, ami nem esik belül saját nyugalmuk, kényelmük határán. Ismerősöm evés közben bólintott. — Van benne valami... Mind a kettő nagyon szereti önmagát. A férfi vezető műszaki. Feleségét, két gyerekét hagyta el ezért a nőért. Pedig mondják, 6 csak az egyik az asszony sok zsákmánya közül. De tudod, hogy van az, amikor egy férfi „bezsong”. A ztán sok-sok téli, tavaszi, nyári hétvégeken elnéztük a házaspárt. Amikor a na- rancssárga-kék csíkos gombák is kikerültek az étterem elé., s a vásznon átszűrt napsugár a leghihetetlenebb színekkel világította meg a nőt, haja már sötétvörös volt. Könnyű ruháin csábító rések, bevágások vonzották a férfiszemeket. A férj ugyanolyan szűkszavú volt, mint régebben, csak mozdulatai váltak idegesebbekké. Barátom odavetette. — A koma kezd már bepörögni. Iszik. A vállalatnál összevigyorognak a háta mögött... Az asszonyt „váltott lovakkal” látják hol presz- szóban, hol a restiben, hol a szomszéd város lokáljában — mialatt férje több napos külszolgálaton van. Ez a bolond pedig szinte alázattal ragaszkodik hozzá. De ami a legfurcsább. Ugyanakkor könyörgött volt feleségének is: engedje meg, hogy hazajárjon hozzájuk, játsszon a gyerekekkel, fát vágjon, szenet hordjon, törődjön velük. Az asszony többször kiutasította, de végül térdenállva kérte, s arra beleegyezett... L egutóbb különös érzéssel ültem a szombati ebéd mellett. Nem tudtam megmagyarázni, miért olyan élettelen most szemben, a zenekar mögötti sgra- fittó, amely táncosokat, anddlgó szerelmespárokat, zenélő fiatalokat ábrázol. A kristálypoharas, damaszt terítős asztalokon olyan sivár színe 'volt a máskor élénk üdítőitaloknak. Ürességet láttam magam körül. A kedves, ismerős felszolgálók zajtalan osonása is olyan bántó volt. Mig egyszer ráébredtem. — Hol van a házaspár? — kérdeztem barátomat. — Nyaralni mentek? Olyan más most nélkülük az asztalsor... — A férfi öngyilkos lett — válaszolt hosz- szabb hallgatás után ismerősöm. Tóth István a szellemi élet irányításában való tudatos részvétel és közvetve a termelés szolgálata. Ha az ember a könyvkiadók terveit lapozgatja, öröm tölti el, mennyi hasznos olvasnivalót kapunk a közeljövőben. Nincs társadalom- és természettudományos kérdés, nincs az ismeretterjesztésnek olyan részterülete, ahol ne követné napról napra a könyvkiadás a tudományok fejlődését és. az olvasók igényeit. A második ötéves terv időszakában megyénk könyvtárai mintegy 11 millió forintért vásároltak könyvet. Ennek az ösz- szegnek több mint negyedrészét a tanácsok adták. Érdemes figyelemmel kísérni a járások által nyújtott támogatás számszerű alakulását. A kalocsai járásban például öt év alatt 327 ezer forint jutott könyv tár-támogatásra, a sokkal nagyobb halasi járásban 850 ezer. A kalocsai könyvár jó munkája, szerteágazó ismeret- terjesztő tevékenysége közismert, ami ugyancsak elmondható a halasi járási és városi könyvtárakról is. Egyáltalán: ahol a tanács törődik a könyvtárral. ott jól megy a munka. A TANÄCSOK és a könyvtárak jó kapcsolata azt bizonyítja, hogy a vezetők megértik, milyen sokoldalú szerepe van a könyvtáraknak életünk változásában, a jövő építésében. Hogy csak egyetlen példát említsünk még: Kiskunfélegyházán 1962-ben egy lakosra csak 0,5 könyv jutott a könyvtárakból. 1965 végére ez a szám 1,22-re emelkedett. Miért? Mintaszerű volt — és ma is az — a tanács és a könyvtár kapcsolata. Balogh József Országos diákkonferencia Pénteken az Eötvös Lóránd Tudományegyetem aulájában megkezdte kétnapos munkáját az egyetemi és főiskolai hallgatók I, országos konferenciája. .Er. Nagy Károly az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektorának üdvözlő szavai után Vajó Péter, a KISZ KB titkára bocsátotta vitára a KISZ Központi Bizottságának állásfoglalástervezetét a felsőoktatási intézmények hallgatóinak és KISZ-szervezeteinek helyzetéről, feladatairól. A konferencia második vitaindító előadását dr. Gombár József, a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztályának vezetője tartotta az egyetemi és főiskolai KISZ szervezetek legfontosabb feladatairól, (MTI)
