Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-17 / 220. szám

W68. szeptember IT, szombat 3. oldal Anyagiasság - anyagi érdekeltség Országos vetélkedőre készül Szabó Józsefet, a Kecskeméti Szerszám és Gépelemgyár ifjú esztergályosát jó szakmunkás­ként tartják számon az üzem ve­zetői. Már mint harmadéves ipa­ri tanuló nem idő, hanem da­rabbérben dolgozott. A szak­munkásvizsga letétele után be­iratkozott a Gépipari Techni­kum esti tagozatára. Amikor a Magyar Televízió és a KISZ Köz­ponti Bizottsága országos esz­tergályos vetélkedőt hirdetett, az elsők között jelentkezett, hogy összemérje szaktudását a gyá­ron kívüli ifjú esztergályos szak­munkásokkal is. Képünkön Sza­bó József — aki már munká­ját az országos vetélkedőre va­ló készülődés jegyében végzi — MC 150-es tengelyeket készít pneumatikus köszörűgépekhez. Határidő előtt Gyors ütemben halad Kecs­keméten a Széchelyi téri lakás­építkezés. A kongresszusi mun­kaverseny keretében vállalták az építkezés dolgozói, hogy de­cember 31 helyett november 30-ra tető alá hozzák a hat­emeletes lakóházat. Három szektorra bontották az épüle­tet. Az A-l-es részen a napi ütemnek megfelelően haladnak, míg az A-2-es szektoron tíz, a B szektoron 15 napi előnyre tettek szert. Pótári Béla műve- vető elmondta, hogy az idei építési hitelkeret á millió fo­rint, ebből 6 milliót az első fél­évben beépítettek. Év végéig előreláthatóan az eredeti ter­vet túlteljesítve 10 millió fo­rint értékű munkát tudnak el­végezni az építkezésen. A fenti címmel jelent meg Hámori Antal tanulmánya a Táncsics Kiadónál. A mindösz- sze zsebkönyv terjedelmű mun­ka alapgondolatát a bevezető­ben így fogalmazza meg a szer­ző: „Nagyon sokáig „egy kalap­ban volt” az anyagiasság az anyagi ösztönzéssel. Pedig e két dolgot nem szabad össze­keverni. A helyes anyagi ösz­tönzésről való lemondás a szo­cializmus építésében ugyanazt a kárt okozná, mintha az em­berek öntudatát, lekesedését vennénk semmibe, azt tarta­nák feleslegesnek.” E néhány mondatból is ki­világlik, hogy Hámori Antal egy mindannyiunk által ismert, helytelen véleménnyel száll vi­tába. Nevezetesen azzal, hogy az anyagi ösztönzés idegen a szocialista elvektől, fokozottabb alkalmazása táptalajt ad az egyébként is meglehetősen el­burjánzott anyagiasságnak. Igen, sokszor hallunk ma­napság ilyen szavakat még ré­gi pártmunkások szájából is: — Volt idő, amikor nem kel­lett prémiumot, jutalmat ígér­ni cserébe azért, hogy a szoro­san vett napi feladatokon túl is nyújtsanak valamit az embe­rek a társadalomnak. De ha így haladunk, maholnap már csak „hocinesze” alapon vál­lalnak mindent. Az elveink tisztaságáért, a lelkesedésből fakadó áldozat- vállalásáért érzett aggodalom tiszteletet érdemel. De nincs igazuk azoknak, akik az anya­gi érdekeltségben ezzel ellen­tétes. visszaható erőt látnak. Tévedésük abból fakad, hogy — mint Hámori Antal mondja — még mindig „egy kalap alá” veszik az anyagi érdekeltséget és az anyagiasságot. De hogyan tudjuk megkü­lönböztetni az anyagias embert a jól kereső dolgozótól? Miért ítéljük el az anyagiasságot, pénzhajhászást és miért szor­galmazzuk a helyes anyagi ösz­tönzést? Amikor választ próbálunk adni ezekre az egyáltalán nem könnyű kérdésekre, abból kell kiindulnunk, hogy az emberek többsége nem nyugszik bele abba, hogy az igényeit nem tudja az általa kívánt mérték­ben kielégíteni. Ezért azonban nem marasztalhatunk el sen­kit, hiszen a mai igényeket ép­pen mi magunk, a szocialista társadalom oltotta a dolgozók­ba. Hogyan ítélhetnénk el pél­dául azt a termelőszövetkezeti gazdát, aki országot akar lát­ni, vagy éppen, külföldre kí­vánkozik, amikor a közös gaz­dálkodás. a parasztság meg­változott életformája szülte új­szerű igényeit. A tartalmasabb, köny- nyebb élet iránti igény tehát pozitív érzés. Feltétlenül kü­lönbséget kell tennünk viszont aszerint, hogyan igyekszik el­érni valaki kitűzött céljait: Jobban akar dolgozni, tanulni, vagyis többet kíván nyújtani a társadalomnak, vagy a közös­ség megkárosításával próbál anyagi előnyre' szert tenni? A Ganz« Villamossági Művek ba­jai gyárának egyik műszakija az utóbbi években beadott újí­tásai díjából vásárolt magának autót Ki ítélhetné el azért, hogy szüntelen tanulás és sok­sok gondolkodás árán átlagon felüli jövedelemre tett szert? A szocialista brigádok tagjai általában az üzemi kollektíva legjobban kereső dolgozói is, hiszen az anyagmegtakarítás, minőségjavítás érdekében vál­lalt plusz munkájukat tőle tel­hetőén honorálja az üzem. ösz- szegyeztethető ez a „szocialista módon élni..— jelszóval? De mennyire. Sajnos, a pénz bűvöletében élők sincsenek kevesen. La­punkban foglalkoztunk annak a kecskeméti tanácsi dolgozó­nak a viselt dolgaival, aki visz- szaélt beosztásával és anyagi ellenszolgáltatásért osztogatta a lakásokat. Beszámoltunk a sik­kasztó termelőszövetkezeti fő­könyvelő ügyéről és azok sem kerülhették el a nyilvánosságot, akik a vállalatuktól lopott anyaggal üzleteltek. Az anyagias ember nem min­dig kerül összeütközésbe a tör­vényekkel. Van úgy, hogy „csak” szabad idejét, családi életét, esetleg egészségét áldoz­za fel az autóért, hűtőszekré­nyért, bankbetétért. Az otthon fusizó, másodállást halmozó műszaki, vagy szakmunkás azonban nem lehet teljes ér­tékű ember a munkahelyén, mert mint mondani szokták: „Oda csak a fáradalmait kipi­henni jár.” Így, ha nem is pa­ragrafusba ütköző módon, de mindenképpen megkárosítja a társadalmat. Arról nem is be­szélve, hogy magában hordja és szüntelenül terjeszti az anyagiasság közerkölcsbontó kórokozóit Az ilyen szemlélet ellen következetesen harcolnunk kell. De jól gondoljuk meg ítéle­tünket. nehogy elmarasztaljuk azokat is, akik szorgalommal, becsülettel akarnak jobb körül­ményeket teremteni maguknak, az egész társadalomnak. Az anyagi ösztönzésben rejlő erőt egyre kevésbé nélkülözhetjük építő munkánkban, a dolgo­zók öntudatból fakadt áldozat- vállalásával együtt segít el­érni azt a minőségi változást, amelyet a gazdaságirányítási reformjával foglalkozó párt- határozat tűzött elénk. B. D. A küldött A BÄCSBOKOD1 pártalap­szervezeteknél lezajlottak már a vezetőségújjáválasztó taggyűlé­sek. M egváiasztották a küldöt­teket a községi pártértekezle­tekre is. Bagladi Mihály, az Űj Otthon Termelőszövetkezet állattenyésztő agronómusa, az alapszervezet által megválasz­tott kilenc küldött egyike. Vele beszélgettünk arról, hogy mi­képp készül a községi pártér­tekezletre. — Mint állattenyésztő szak­ember természetesen elsősor­ban a témakörben jelentkező eddigi eredményeinkről és a további fejlesztésről, elképzelé­sekről akarok szólni, majd a községi pártértekezleten. A ha­tározatban szerepelnek majd az állattenyésztés fejlesztésének tennivalói is. vagyis azok az irányelvek, amelyeket a köz­ségi pártbizottság kitűz a gaz­daságok elé. Bagladi elvtárs fiatal, lelkes szakember. Tagolt mozdulatok­kal magyaráz. — A kongresszusi előkészü­letek teljesen átszövik most az egész község közéletét. Nálunk is fellendült a kongresszusi munkaverseny. Tehenészeink a tervezettnél 18 ezer literrel több tej kifejését vállalták. Ezt természetesen csak jó gondo­zással, takarmányozással tud­ják elérni. Szeitz János 90, Szekulity Miklós 89 százalékát teljesítette már vállalásának. A JÖVŐBEN növelni akar­juk a tehenészetet. A tejhoza­mot tehenenként 3000 liter fö­lé kívánjuk emelni. Ezzel együtt egy liter tej önköltsége is jelentősen csökken. Az ön­költségcsökkentést egyébként is célul tűzte ki a termelőszövet­kezet pártszervezete minden ágazatban. Máris értünk el eredményeket. A sertéshízla- lásnál például 4,5 kilogrammra csökkent az egy kilogramm súly- gyarapodáshoz felhasznált ta­karmánymennyiség az előző 5—5,2 kilogrammal szemben. Sikerült egy liter tej öntkölt- ségét 2 forint körüli összegre mérsékelni. Bagladi elvtárs jelenleg is a községi pártbizottság tagja és az újjáválasztás óta a terme­lőszövetkezet alapszervezetének is vezetőségi tagja. Az egész község állattenyésztésének helyzetét jól látja, hiszen részt vett a községi pártérte­kezlet e témakörre vonatkozó beszámolójának elkészítésében. — Néhány számot ezzel kap­csolatban érdemes megemlíte­ni. 1962-höz viszonyítva 1965- bén 1512 darab hízott sertés­sel többet adtak a termelőszö­vetkezetek Egy kilogramm ser­téshús gyarapodásához felhasz­nált költség 11 forint körül mozog. Növekedett az egy ko­cára jutó szaporulat. Az egy tehénre jutó tej hozam 400 li­terrel emelkedett. szemével EZEKKEL az eredményekkel koránt sem lehetünk azonban megelégedve és a mi termelő- szövetkezetünk - pártalapszerve- zeti vezetőségújjáválasztó tag­gyűlése is határozatba foglalt, hogy csatlakozunk a termelő­— Elsősorban az állattenyész­tés fejlesztésének lehetőségéről szólok — mondja Bagladi Mi­hály. szövetkezetközi létesítmények megvalósításához. Építünk kö­zösen egy sertéskombinátot, egy egymillió köbméteres víz­tárolót, amelyet halastónak használunk, ez melléküzemág­ként szerepel majd a termelő- szövetkezeteknél. Létrehozunk azonkívül egy termelőszövetke­zetközi gépjavító műhelyt. A magam részéről a községi pártértekezleten ezt az elkép­zelést támogatom és javaslom, hogy az állattenyésztés fejlesz­tését célzó irányelvekben sze­repeljen. Bagladi elvtárs vezette a pártoktatást a télen, közben maga is tanult, az idén elvé­gezte a felsőfokú techniku­mot. Ezzel búcsúzik: — Azt akarjuk, hogy jól ki­használják a mezőgazdasági nagyüzemeink az állattenyész­tés fejlesztésének lehetőségeit. Ez egyrészt számottevő bevé­teli forrás a termelőszövetkeze­teknek, másrészt a talajerő­utánpótlás szempontjából sem közömbös. A LEHETŐSÉG megvan er­re és a község kommunistáin is múlik, hogy ezek a szép cé­lok megvalósuljanak. K S. 40 ezren — szakoktatásban Csaknem 40 000 felnőtt me­zőgazdasági dolgozó részesül az idei tanévben szervezetit szak­mai oktatásban. Legtöbben, csaknem 18 000-en betanított munkás-képzésre je­lentkeztek. Közülük nyolcezren traktorvezetői tanfolyamra. A 18 féle mezőgazdasági szakmát több mint 15 000-en tanulják: legtöbben az állattenyésztést és a kertészetet. A szakmunká­sok továbbképzésében az idén még csak néhány százan vesz­nek részt. Közülük többek kö­zött a hagyma-, a fűszerpapri­ka és a vetőburgonya-termesz­tés specialistái kerülnek majd

Next

/
Thumbnails
Contents