Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

1966, szeptember 15. csütörtök 3. oldal 1 A pártszervezetek ország- és megyeszerte a közvélemény érdeklődésétől kísérve nagy buzgalommal készülődnek a kongresszusra. Ahol már lezajlott a vezetőséget újjáválasztó taggyűlés, a további munkaprogramot formál­ják, ahol pedig ezután kerül rá sor: csiszol­ják a beszámolót, az elmondandó hozzászó­láshoz papírra vetnek néhány gondolatot, s a jelölő bizottságok az összegyűjtött vélemények birtokában latolgatják, kiket javasoljanak a pártvezetőségbe. , Azt mondhatjuk, hogy ez a nagy előkészü­leteket igénylő munka félidejéhez érkezett. Több száz taggyűlés keresztmetszete már meg­bízható jelzéseket ad. Melyek a legfőbbek? A kommunisták úgyszólván hiánytalanul megjelennek. Helyenként egy szálig ott van­nak a pártélet eme kiemelkedő eseményén. A betegek családtagjukat küldik be, elnézést kérvén a távolmaradásért. És nagyon sok a felszólaló. Van miről, hiszen a beszámolók a gazdasági, társadalmi és pártélet szinte min­den vonatkozását érintik; és ami a felszóla­lásokra a legjobb indíték: a helyi eredmé­I nyékről és gondokról szólnak a párt általános politikájának tükrében. Van, ahol a résztve­vők egytizede, másutt egyharmada hallatja hangját. Déltől estébe, délutántól az éjszaká­ba hajlanak ezek — az emberek kisebb-na- gyobb csoportjának jövendő sorsát meghatá­rozó — tanácskozások. A hangvétel nagyon egészséges: nagy felelősséggel ostorozzák a hi­bákat, bírálják a fonákságokat és önkritiká­val illetik saját tévedéseiket. A .felszólalások­ból jól kivehető a párt eddigi politikájának helyeslése és annak a szándéknak nyilvánítá­sa, hogy az eddigi úton kell tovább menni. Vannak azonban a vitára nem-sok okot adó, elemzést nem tartalmazó beszánwlók is amelyek éppen ezért nem is tudnak megfelelő követ­keztetésre jutni, és a feladatokat is kevéssé, vagy egyáltalán nem határozzák meg. A jelölő bizottságok hasznos munkát vé­geztek és a tapasztalatok szerint a legalkal­masabbakra tettek javaslatot. Jó munkájukat bizonyítja, hogy javaslatukat eddig csaknem száz százalékosan elfogadták­A hátralevő két hét az említett tapasztala­tokat Ígéri bizonyságául annak, hogy a me­gye kommunistái, az őket tömörítő pártszer­vezetek megnövekedett erővel készülnek a párt IX. kongresszusára. Felszabadult őszinteséggel... A Kecskeméti Közúti Igazga­tóságon a leköszönő pártveze­tőség beszámolója — bár lehe­tett volna elemzőbb, s készül­hetett volna több önvizsgáló­dással — főbb vonásaiban még­is tömörítetté az elmúlt két év­ben végzett munkát. Nem ró­ható fel hibául, hogy nem tért ki minden részletkérdésre, nem törekedett teljességre a szám­adás. Hiszen a vezetőséget új­jáválasztó taggyűlés rendsze­rint mérföldkő, ahonnan a kom­munisták visszatekintenek a megtett útra. mérleget készíte­nek alapszervezetük, önmaguk tevékenységéről. Kiváló alka­lom tehát a vezetőség beszá­molójának kiegészítésére. Mi az oka mégis, hogy a beszámoló elhangzása után per­ceken át nyomasztó csend ural­kodik a teremben? A taggyűlést levezető elnök többszöri szorgalmazására vég­re magasba lendül egy kar. — Kényelmetlen ez a hely­zet, de megpróbálom magya­rázatát adni — kezdi a felszó­laló. — Mindannyiunk vélemé­nyét tolmácsolom, amikor ezt mondom: a legutóbbi taggyű­lésen őszintén felvetettünk né­hány problémát, de a pártbi­zottság jelenlevő aktivistája visszautasította ezeket a véle­ményeket. Bizony, elvette a kedvünket... tárgyalni hivatott taggyűlésen ti bizottság, s az ott dolgozó ugyanis hibás politikai érzék- kommunisták tevékenységét... kel reagált a nem szorosan Én nem látom olyan kedvező­tárgyhoz tartozó, s főleg az ősz- nek a pártoktatás helyzetét, Munkában a .jelölű bizottság. Szavaz a tagság. Hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy a taggyűlésen most is részt vevő aktivista — jó szándéka mellett — csakugyan hibázott. A .párt belső életéről szefüggések ismeretének hiá­nyában élesen bíráló észrevé­telekre. Egyszóval: a kritika elfojtására való törekvést érez­ték ki a szavaiból az alapszer­vezet tagjai. Most a nehezen megtört csend után sorra-rendre hal­latták szavukat a kommunis­ták. Szóba hozták többek kö­zött, hogy például az állami lakáselosztásban nem érvénye­sül maradéktalanul az igazsá­gosság. hogy a városfejlesztés­ben baj van olykor a sorren­diség megállapításával, a ke­vésbé nélkülözött létesítmény hamarabb elkészül, mint a már nagyon hiányzó, s hogy vajon helyénvaló-e, hogy a 3,60 forintos fehér kenyér mellett bevezettek újfajta, ugyancsak fehéret, de 4,80 forintért. Közismert témák, meglevő, az embereket naponta foglal­koztató problémák. Őszintén beszélni róluk, s főleg konkré­tan felvetni ezeket a taggyűlés plénuma előtt — a segítség egyik módja. Vizsgálódni, s a szükség szerint intézkedni le­het a nyomukban. És ez jó. De hallgassuk csak, mit mond a következő, immár a negyedik vagy ötödik felszó­laló. — Kár, hogy nem volt kriti­kusabb a beszámoló. .. Szólha­tott volna róla, milyennek íté­li a vezetőség a szakszerveze­mint a titkár elvtárs. mert sajnos, nagy volt a lemorzso­lódás ... A beszámolón kívül tulajdon­képpen ez az egy felszólalás ér­zékeltette ismét, hogy vezető­séget újjáválasztó, két év mun­kájáról számot adó taggyűlés zajlik. Mert a vita gyakran el­tért a tárgytól. S a saját mun­kahelyük saját pártalapszerve- zetük lényegbe vágó gondjait — amelyek itt-ott inkább csak uta­lások formájában elhangzottak — mintha csak kívülről szem­lélték volna a igazgatóság kom­munistái. Csorbította e fontos és sok tekintetben őszinte, harcos tag­gyűlés értékét, hogy önmaguk­nak maradtak adósak a párt- szervezet tagjai. Mégpedig az önvizsgálattal, annak tárgyila­gos és bátor felmérésével, ami­ben nem sikerült előbbre lép­ni, amiben hiányzott az egy­séges és következetes kommu­nista kiállásuk, s amivel egy­úttal — a mulasztást pótlandó — a soronkövetkező feladatai­kat tűzték volna ki. Hiszen ez lett volna a lényeg. E nyomós tanulságot bizo­nyára leszűrik a taggyűlés után, s a valóban demokratikusan vá­lasztott új vezetőség támogatá­sával egységesen fáradoznak az adósság pótlásáért., munkahe­lyük gondjainak felszámolásáért. Ferny Irén „0 tudatban is kell végezni“ Elhangzott a pártvezetőség beszámolója. Recskó József, a községi pártvezetőség titkára, aki egyben Csávoly egyetlen termelőszövetkezete, az Egye­sülés pártalapszervezetének tit­kára, csendesen visszaült a he­lyére. A taggyűlést levezető el­nök pedig kérte a jelenlevőket, hogy minél többen vegyenek részt a vitában. A vita során érthetően leg­több szó a termelőszövetkezet­ről esett, hiszen ennek a 700 taggal gazdálkodó, mintegy 5000 katasztrális hold területű üzem­nek eredményei az egész la­kosságot közvetlenül, vagy köz­vetve érintik. A beszámoló meg­állapította, hogy javult a szö­vetkezeti demokrácia, a mun­kafegyelem, a vezetés színvona­la. Az előbbiek kihatnak a gazdasági eredményekre. A ter­A tagyűlés elfogadta a jelölő bizottság javaslatait. melőszövetkezet tiszta vagyona 1963-tól 1965-ig mintegy két­szeresére emelkedett. Míg 1963- ban a 15 ezer forint feletti ke­resettel bírók száma csak 92 .volt, addig 1965-ben ez a szám 224-re emelkedett. Jelentős üzemviteli tartalékkal rendel­kezik a közös gazdaság. A termelőszövetkezet, a párt- szervezet határozatának megfe­lelően, a kenyérgabona termés­hozamát a járási átlag fölé nö­mélyszántást Recskó József, ismertette a pártvezetőség, beszámolóját. kát. Számos kérdésre nem kap­nak időben választ a tagok. Kétségtelen az is, hogy javult a termelőszövetkezeti demokrá­cia, mégis a vezetőség és a tagr ság között még mindig szaka­dék van. A vezetőségnek job­ban kellene tájékoztatni a ter­melőszövetkezet gazdálkodásá­val kapcsolatos kérdésekről a tagságot. Többen bírálták az el­nököt azért, hogy a vezetőségi üléseket nem rendszeresen, ha­nem sok esetben ötletszerűen hívja össze. Szigetvári Győző, a termelő- szövetkezet főkönyvelője el­mondta, hogy az eredmények­kel nem lehetnek megeléged­ve. Például nagyon alacsony a száz holdra jutó számosállat lét­szám. Sokkal fejlettebb állatte­nyésztésre van lehetőség. A sertéshizlalda építése évek óta húzódik. Szóvá tették azt is, hogy gazdag kukoricatermés várható és máris jelentkezik a tárolás gondja. Ennek érdeké­ben sürgősen intézkedni kelle­ne a vezetőségnek. Nagyon helyesen állapították meg néhány an. hogy a taggyű­lés ne a termelés apró, köznapi részletkérdéseivel foglalkozó ta­nácskozás legyen. A pártszerve­zet feladata elsősorban az el­vi irányítás legyen. Azt is helyesen állapították meg többen, hogy a politikai Úttörők köszöntötték a taggyűlés résztvevőit. velte. Míg az elmúlt évben 16,2 mázsa volt az átlagtermés bú­zából, az idén már 19,2 mázsát értek el 1100 katasztrális hol­don. Másik főnövényük a kuko­rica. Közismert, hogy innen in­dult el az úgynevezett, csávo- lyi kezdeményezés, vagyis a sortrágyás kukorica vetés, amely­hez az első gépeket itt szerkesz­tették. A pártszervezet határo­zatának megfelelően az idén már az összes kukoricát így ve­tették és kiváló termésered­ményre számítanak. A hozzászólások során szá­mos érdekes észrevétel hang­zott el. Többen elmondták, hogy javítani keii a politikai mun­(Pásztor Zoltán felvételei.) munka javulásához szükséges a pártoktatás fejlesztése. — A tudatban is mélyszántást kell végezni — állapította meg Mándics Mihály országgyűlési képviselő, iskolaigazgató hozzá­szólásában. — A gazdasági re­form különösen megkívánja a differenciált, magasabb színvo­nalú vezetést az új pártvezetö- ségtöl. A taggyűlés ism^t Recskó elv­társat választotta párttitkárnak. Az eddigi eredmények alapján bízhatunk abban, hogy az új pártvezetés a nagyobb' követel­ményeknek is eleget tud majd tenni; K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents