Petőfi Népe, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

I960, szeptember 14. szerda

8. oldal

Ne csak a munkaegységet!

Látogatás egy tanyai filmklubban

Móka, tánc, művészet, akrobatika

4 Román Néphadsereg Művészegyüttese Kecskeméten

A BETON véget ér, áthatolhatatlan, nehéz porfelhőt kavar a gépkocsi a kecskeméti Vörös Csillag Tsz központja felé tartó bekötőúton. Hosszú istállók. sertés- és baromfiólak. Embert alig látni. Vasárnap délutáni csönd. De a kultúrterem körül lassacskán gyülekeznek, nemsokára kezdődik a filmklub előadása.

Klub. Kényelmes szobára, játékasztalokra, kárpitozott Székekre, kávéillatra gondol az ember.

A kultúrterem épülete ránézésre nemigen különbözik az istállóktól. Belül is: kopott falak. átázott mennyezet, néhány kép, egy tv. Ám azért érkeznek mindenfelől, biciklivel, gyalog. Ki vasárnapiasan fehér ingben, blúzban, ki meg csak úgy porosán, mezítláb, ahogy a munkát abbahagyta: a gyerekek egy szál nadrágocskában. Mire a hetvenötödik néző is megváltja belépőjegyét, kezdődhetne a film. Kezdődhetne, ha lenne hova ülni. Néhány töröttlábú szék billeg a nézőtéren. A szomszédos lakásokba szaladnak székekért, de jó néhányuknak csak a színpad szélén jut hely, a gyerekek meg éppenséggel a cementre telepszenek.

<Legközelebb ugyan már lesz ülőhely. A városi művelődési háztól kaptak elég széket, már rég elmehettek volna érte. De miért kell egy jól gazdálkodó tsz-nek ajándékba kapni ilyen elemi és viszonylag olcsó berendezési tárgyat?

AMILYEN jóleső, derűs érzés volt a frissen meszelt ólakban hancúrozó malacsereg látványa. annyira lehangoló a kultúrterem. Hát senkinek nem jut eszébe, hogy a rengeteg mészből oda is juthatna egykét vödörrel? Hogy az állatok gondozói is megérdemelnének annyi becsülést, hogy tiszta környezetben ülhessenek le munkavégeztével beszélgetni, tv-t nézni, kártyázni? Csak az a fontos, ami „nyomja fölfelé a munkaegységet”? — De kérdés, hogy meddig nyomja.

Egyetemi vitaestek jutnak eszembe. A nagyüzemi mező- gazdaság kétségtelen előnyeiről a legjobb szakkönyvekből meggyőződött ifjú szociológus jelöltek statisztikákat sorjáztak növekvő munkaegységekről, emelkedő terméshozamokról, heesen verték az asztalt:

— Hát mi baja a parasztoknak a tsz-ben? Miért menekülnek a fiatalok?

Ezért. Ezért is. Elég egy pillantást vetni a Vörös Csillag udvarára, hogy meggyőződjünk, nem is lehet olyan könnyű ittmaradni.

Tíz perce még a város központján suhant a kocsi. Az Aranyhomok gitárait az esti tánchoz hangolták. Színek kavarogtak a korzón, hűvösen csobogott a szökőkút, poharak gyöngyöztek a presszók teraszán.

MINDENÜTT, de különösen ilyen közel a városhoz, erre is figyelni kellene a termelőszövetkezeti vezetőségnek. Hogy elég szétnézni hetipiacról jövet a kocsiról, elég egy rádióriport, egy újságcikk, minden arra figyelmezteti embereiket, hogy megbecsülésük mélyen alatta marad a városiakénak. És ha ezt a megbecsülést hiába keresik saját portájukon, nem fogják-e az első adandó alkalommal másutt keresni? Akkor pedig mi lesz a munkaegységgel?

Szerencsére figyelnek a népművelési szervek is, sokféle módon igyekeznek a tsz-ek segítségére lenni. Az egyik ilyen jól bevált népművelési forma már évek óta a tanyai filmklub. Először csak egy tsz-ben alakult meg a kecskeméti határban, de olyan fokozott érdeklődés nyilvánult meg iránta, hogy ma már nyolc helyen tart rendszeresen előadással bevezetett filmvetítést a TIT és a városi tanács művelődési osztálya. Huszonegyezerötszáz nézője volt a játékfilmeknek az 1965—66-os népművelési idényben, a természettudományos előadásokat három-négyezren tekintették meg. Tekintélyes szám különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a tanyai összlakosság Kecskeméten mintegy húszezer fő.

AZ EMBEREK izgatottan várnak minden második vasárnapra, amikor sorra kerülnek. A nyáron négyhetes szünetet tartott a filmklub. A városi népművelési felügyelőt megállították a piacon a borbásiak:

— Mozis bácsi, többet már nem kapunk filmet?

— Tudja, más az mint a televízió — suttogja az előadás alatt egy asszony. — Jólesik, hogy direkt hozzánk jönnek, nekünk beszélnek, megkérdezhetjük, amit nem értünk. Látja az ember, hogy törődnek a városiak is vele. És ez nagyon kell... Ha leesik az eső, a hó, sokszor hetekig se mozdulhatunk ki innen.

A FILM — a Folytassa Kleó! — áttételes, angolosan száraz humorát, érezni a gyér nevetésből. elég nehezen tudják követni. Mégis mindenki feszülten tapad tekintetével a vászonra. Az a tény, hogy saját „mozijuk” van. elégedetté teszi őket, hiszen annyira szomjaznak bármiféle szórakozásra. És fogékonyak a hatásra, különösen a fiatalok. A szünetben né- hányan Fábryról, Herskóról vitatkoznak.

Természetesen sokan a látványos, áttekinthető filmeket kedvelik. A műsorterv rájuk is gondol. Játszani fogják a Fan- tomast. a Párizsi Notre Dame- ot, Az aranycsempészt.

De mindenki megérti a Szállnak a darvakat, a Húsz órát is. És ha már megértették, nyoma marad a gondolkodásukon. érzelemvilágukon is. A Húsz óra folyton küzdő, kemény, határozott, tevékeny tsz- elnökéről, talán az is eszükbe jut, hogy egyszer társadalmi munkában rendbehozzák a kultúrtermet. És ha rendbehoznák, biztosan restellnének piszkos ruhával, sáros cipővel ártani kezük munkájának. Akit pedig magával ragadott a Húsz óra, az talán legközelebb vállat von Az aranycsempészre.

Egy vetítőgép, egy kölcsön- film, egy gépész, egy előadó. Mindössze ennyi kell hozzá, és már nem is olyan sivár a hét vége, a nyolc tanyavidéken. És talán gondolat ébred egy-két emberben, akik aztán magukkal ragadják a többit.

Ez csak a film. A tsz-ek vezetősége és a népművelési szervek összefogásával sokféle hasznos, szórakoztató formáját lehetne állandósítani a kultúra terjesztésének a tanyavilágban. Zenekarok, táncegyüttesek, színjátszókörök vendégszereplése, vetélkedők, játékestek... Néhány könnyen megvalósítható ötlet csupán.

BARMIT tesz a tanyákon a népművelés, hasznosat tesz, és nem tehet eleget.

Olyan kevés elég, hogy az emberek jól érezzék itt magukat, és olyan sok keil még hozzá.

Szabó János

Zsúfolásig megtöltötte a

közönség a Kecskeméti Katona József Színházat hétfőn este abból az alkalomból, hogy a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek művészegyüttese — sajnos, csupán egy estére — színpadra lépett a megyeszékhelyen. A 180 taggal tíz nap óta hazánkban turnézó együttes a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese romániai vendégszereplésének viszonzásaképpen tartózkodik jelenleg hazánkban.

A Román Néphadsereg Művészegyüttese 1917-ben alakult és azóta töretlenül szolgálja a román nép művészetének fejlesztését és a néphadsereg tagjainak hazafias és internacionalista nevelését. A 60 tagú férfikórus, a 35 tagból álló férfi-női tánccsoport, a szimfonikus és népi zenekar, valamint a zene- és énekszólisfák repertoárjában 500 — különféle műfajhoz tartozó — zeneszám, főként folklórból fakadó katonadalok, klasz- szikus és modern szerzők munkái szerepelnek. A tánckar 160 koreográfiái összeállításból válogathat, megtalálhatók ebben a repertoárban az ország különféle vidékeinek folklórját tükröző népi, továbbá katonai témájú táncok és más — baráti, szomszédos — népek táncai is.

Az együttes megalakulása óta mintegy 3 ezer előadáson lépett fel, több mint négymillió néző tapsolt művészetüknek. Munkájuk elismeréseként megkapták a Román Munkaérdemrend I. fokozatát.

Mit mondjunk a hétfő esti, nagy igénnyel várt bemutatóról? Az előzetes hírverés jelezte, hogy kitűnő az együttes. A várakozást a bemutató felül is múlta. Csak a legkiemelkedőbb számokról — röviden.

Bevezetőként hallhattuk Stelian Dinu ezredes karnagy, az együttes parancsnokának szerzeményét: Hazám és Pártom címmel a férfi kórus és a szimfonikus zenekar együttes előadásában. A vokális és instrumentális zene tökéletes egybeolvadása, összhangja volt ez a ragyogó énekhanganyaggal előadott hazafias katonaének.

„Készülődés a versenyre’* — ez volt a címe annak a táncjelenetnek, amelyet kiskatonák pantomim jellegű előadásban mutattak be. Tánc volt ez a javából, tömény vidámsággal és akrobatikus művészettel fűszerezve. A zenekart Sergia Ere- mia őrnagy vezényelte.

Ezután ismét Stelian Dinu ezredes dirigálta az ének- és zenekart. Menetelnek a katonák — ezt fejezték ki a román dalok, majd egyszer csak felcsendült zengő magyarsággal a „Só- lyommadár...” katonanóta. Ezt a kedves meglepetést hosszasan ünnepelte a közönség.

Geraze Dendrino: Engedjetek énekelni! című operájából adott elő ezután a kórus részletet. Ajda Abadze gyönyörű szopránját külön is meg kell itt említeni. Verdi: Emani-jából is következett egy részlet ugyancsak a férfikar tolmácsolásában.

Mi volt még hátra? A férfi és női tánckar ezerszínű népi tánc bemutatói, a népi zenekar pattogó népdalai. Alessandru Ciprus hegedűjének varászlatos magyar és román dallamai, azután íosif Berecki tánca az emberi boldogságról, a moldvai népdalok, és legkivált Danicu: Pacsirta című közismert műve, amelyet a népi zenekar kísért nagy művészettel.

Az Olténiai táncösszeállítás zárta a csaknem háromórás műsort. Ez a tánckompozíció szerkezeti felépítésével és poézisé- nek nagyszerű hullámzásával egy szimfonikus költemény hatásával felért.

Összegezve : szép, nagy élmény volt a Román Néphadsereg Művészegyüttesének bemutatója.

Balogh József

Több szemléltetőeszköz

Az általános iskolák szemléltetőeszköz-ellátásának ötéves tervéről tájékoztatták az MTI munkatársát a Művelődésügyi Minisztériumban. Elmondották, hogy az előirányzatok szerint egyebek között 3000 újtípusú, távvezérléssel működő diavetítőt — úgynevezett diavoxot, valamint további 2000 magnót kaphatnak a tanintézetek. Már megkezdték színes diasorozat gyártását, a fogalmazás oktatásának segítségére, megjelenik az „Ünnepeink” című sorozat is. Ugyancsak színes diasorozat szolgálja a nyolcadikos földrajztanítás szemléltetését, a rajz- és műalkotás-elemzés oktatását. Az orosz nyelv tanításához készített színes diafilmsorozattal szinkronban használhatnak magnószalagot is. Még az idén forgalomba hozzák az ének, zene oktatásánál rendszeresített hanglemezsorozat utolsó lemezeit. Jövőre kerül forgalomba az a kombinációs szemléltetőeszköz is, amely az elektromosságtan oktatásánál valamennyi kísérlet bemutatására felhasználható.

Új jelleggel nyílnak a továbbképző Iskolák

Szeptember közepén új jelleggel nyílnak meg a továbbképző iskolák azoknak a 14— 16 éves fiataloknak a részére, akik az általános iskola elvégzése után nem tanulnak tovább és dolgozni sem kezdenek. Az iskoláknak mintegy 90 százaléka mezőgazdasági Jellegű, esek- ben az Iskolákban a tanév idejét az eddigi ötről kilenc hónapra növelték. Az elméleti oktatás ideje heti hat óra. Ezenkívül a hallgatók évente 2—4 hetes termelési gyakorlaton vesznek részt egy közeli mezőgazdasági nagyüzemben. A beiratkozások még nem zárultak le, de az előzetes számítások szerint a mezőgadasági jellegű továbbképző iskolákba mintegy 20 000—22 000 hallgatót várnak.

wtostcwagm

62ABO LÁSZLÓ KiSRGciéNytS:

22.

1943. április 17-én az egyik Csendes-óceáni amerikai repülő és haditengerészeti bázison megkezdődött az akció végrehajtásának pontos kidolgozása. A titkosszolgálat először is megfelelő katonai vezetőket választott ki az akció lebonyolítására. A kiválasztott két tiszt, John W. Mitchell és Thomas J. La- phier őrnagyok részletesen megbeszélték az akciómenetet a titkosszolgálat tisztjeivel. Két tervet készítettek. Az első terv szerint a Kahilli-i kikötőben hajtják végre a támadást, mivel feltételezték, hogy Yamamoto admirális tengeralattjáró vadászon fog utazni. A két repülőtiszt javaslatára ezt a tervet elvetették, mivel a levegőből nehéz kivá-.

lasztani a kívánt hajót a kikötőben horgonyzó sok hajó közül. A második tervet fogadták el, amely szerint Yamamotót repülőútja alatt teszik ártalmatlanná. A titkosszolgálat adatai szerint Yamamoto admirális pontosságáról volt híres, ezért a megfejtett utasítás alapján másodpercnyi pontossággal ismerték indulási és érkezési helyeit, útvonalát. Tudták azt is, hogy Kahillibe két Mitsubisi bombázóval és hat kísérő vadászgéppel érkezik. Törzse ugyancsak vele repül. A támadás helyéül a Kahillitől 35 mérföldnyire eső területet választották, amely 11 perc repülésnyi időre esett attól a repülőtértől, ahol — a terv szerint — Yamamoto gépe le- szállni kíván.

A feladat végrehajtására két

vadászrepülő-századot jelöltek ki. Az egyik század csalétekként szolgált azzal a céllal, hogy magára vonja a Yamamotót kísérő vadászokat, a másik század pedig az admirálist szállító gép megsemmisítésére volt betervezve.

Ezt követően kiválasztották az akcióban részt vevő legénységet és gépeket, majd április 18-án elindultak a harci feladat végrehajtására. A két vadászszázad megtartotta egész idő alatt a szigorú rádiózási tilalmat, annak érdekében, hogy a japánok fel ne fedhessék köteléküket. s nagy kerülővel repült a megadott cél felé;

Az előre meghatározott időpontok szerint kerültek össze Yamamoto és a kíséretét szállító repülőgépekkel.

Az amerikaiak első vadász- százada magasan repülve magára vonta a japán vadászok figyelmét. A japán vadászok védelem nélkül hagyták a bombázókat és az amerikai vadászgépek megtámadására indultak. Ezt kihasználva a második amerikai vadászszázad megtámadta a Yamamotót és törzskarát szállító két bombázót, és mind a

kettőt megsemmisítette; ezzel az első jelentősebb visszavágás megszületett a Pearl Harbour-i orvtámadásért.

A japán titkosszolgálat alapos vizsgálatot tartott a történtek után, azonban a szigorú amerikai hírzárlat miatt nem talált megfelelő magyarázatot. Nem ismerték és nem is tételezték fel, hogy rejtjelkulcsukat az amerikai titkosszolgálat megfejtette, vagy megfejthette. Vé- gülis a vizsgálatot azzal a következtetéssel zárták le, hogy Yamamoto admirális halála véletlen volt. az amerikaiak kis vadra vadásztak és nagyot találtak. E magyarázat volt oka annak is, hogy később sem vezettek be előzetes ellenőrző intézkedéseket.

Yamamoto admirális likvidálásának tényét a második világháború befejezése után hivatalosan is bejelentették. Első ízben Chester W. Nimitz, az USA Csendes-óceáni flottájának volt főparancsnoka és Hanson W. Baldwin, a „New York Times” volt katonai szakértője nyilatkozott erről egy sajtókonferencián.

y égé