Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

Ml JÓ ÉS MI NEM? Élelmiszerek — műanyagban NAPJAINKBAN nők milliói viselnek világszerte nyakbava- lót, melltűt, karperecét, fülbe­valót, övre aggatott zsuzsut. Azt, hogy ki, mikor visel bo­gyókból, fából, bőrből, üvegből, csontból, kőből, fémből, gyantá­ból készült divatékszert, manap­ság már az egyéni ízlés, az ál­talános divat és kinek-kinek a pénztárcája szabja meg. Egy bi­zonyos: akármilyen csecsebecsét hordjanak is, azért teszik, hogy jobban tessenek, s nem azért, mert ezeknek a tárgyaknak föl­döntúli erőt tulajdonítanak. Tudni kell ugyanis, hogy né­hány évezreddel ezelőtt a cse­csebecsék kultusza abból a tév­hitből sarjadt ki, miszerint a különféle éktárgyaknak varázs­latos védőerejük van, aszerint, hogy miből készültek, milyen az alakjuk és a díszítésük. A bi­zsu tehát ősi vallások szárma­zéka. A régészeti ásatásokkor igen sok olyan férfiak és nők viselte ékszer került napvilág­ra, melyek arról tanúskodnak, hogy a tárgyat istenségek jel­képeként tisztelték, s a legősibb függők, (arabul: hamalettek, amelyből később az amulett­szó származott) maguk az isten­ségek képmásai voltak. Az ókor­ban az orvos-papok feladata volt a bajt, betegségeket elhá­rító tárgyak készítése. A ma­gasabb kultúrák kialakulásával a delejes erejűnek hitt függők, fűzérek, láncok előállításával a kézművesek foglalkoztak, de az már a különböző vallások pap­Ez már az ősz Az üzletekben ma még a nyári vásár keretében kínált cikkek állnak a vásárlók ér­deklődésének középpontjában — ám a kereskedelem már az őszre készül. Az ipar új ter­mékeivel sorra töltődnek fel a raktárak, s az újdonságok kö­zül rövidesen a kirakatokban is találkozunk jó néhánnyal. Reméljük a képünkön bemuta­tott két csinos, kényelmesnek látszó női cipővel is. ságának joga és kötelessége ma­radt, hogy az élettelen anyagot különleges képességekkel ruház­zák fel, illetve a hívők efajta hitét táplálják. A természeti, a több istenhí­vő vallások amulett, illetve ta­lizmán — a függő perzsa nyel­ven — kultusza az Európában uralkodóvá lett keresztény hit­be is átszármazott, s ahhoz ido­mult. A nyakláncon csüngő ezüst és arany feszület, a Jézus vagy Mária arcképes ékszer- medailonok, az egyház által ki­bocsátott csodás-érmek, szentelt kegy- és ereklyetárgyak annak a tudatlanságból származó tév­hitnek késői hordozói, hogy a tárgyak varázsos erővel rendel­kezhetnek. A DRÁGAKÖVEKNEK küi lönleges gyógyítóerőt tulajdoní­tott a középkori egyházi felfo­gás. Ezért a pápák, püspökök meghatározott ékkövekkel díszí­tett ruhákat és gyűrűket visel­tek. A XII. században élt szent Hildegard, a smaragdról azt ál­lította, hogy jó szer az emlé­kezőtehetség gyengesége ellen és a szerelmi bájitalok hatását is közömbösíti. Az ametisztről (amethystos-részegségtől óvó) egyrészt azt feltételezték, hogy valóban megóv a részegségtől, másrészt a földi szenvedések, a szomorúság és egyúttal az igaz szerelem jelképének tekintették. A középkori egyházi tanítás sze­rint, ha bűnös kézzel érintik a drágaköves, vagy arany amulet­teket, elvesztik hatóerejüket és csak akkor nyerik vissza, ha vi­selőjük bűnbocsánatot tart és újból megszentelteti a tárgya­kat. A varázsos csecsebecsék kul­tuszában a legújabb korig sajá­tosan keveredik a vakbuzgóság a „pogány" nyershitekkel. Ezt példázza az újszülöttek nyakára* csuklójára szánt korall-fűzér, vagy aranyláncocska. A piros tengeri virágállat megkövesedett maradványait már az ókori egyiptomiak is azért aggatták magukra, mert úgy hitték, hogy véd a szemmelverés, az átok és a betegség ellen. Az aranyról pedig a középkor eleje óta úgy tartják, hogy véd — és gyógy- ereje van. Az írek nemzeti védőszentjük, szent Patrick tiszteletére viselik a zölddel zománcozott arany négylevelű lóherét, sőt a nevére alapított angol érdemrendnek is lóherés a jelvénye. A sorsá­ról szóló legendákban ugyanis e szerény füvecskének is szere­pet adtak. Ám a lóhere, a sze­rencsehozó pályafutását, Patric- kot ezer évvel megelőzve a gö­rög papság jóvoltából kezdte meg, akik azt állították, hogy a négyes ikerlevél a földben levő • kincsek jelzője. A bizsú, mint divatőkszer, már nem képviseli a tévhiteket és ezek maradványait, de ez nem jelenti azt, hogy olyan em­berek sem léteznek már, akiket ilyen eszközökkel nem lehet megtéveszteni. Alig öt éve, hogy az NSZK-beli Heidelbergben 80 ezer darab „delejes” karkötőt és talizmánt adott el egy Hugo Bauer nevű szélhámos. Porté­káját, amely három összesodort j drótszálból állt és darabomként j 24 márka 80 pfenningért árult, így hirdette: „Vásároljon Zala- ment karkötőt és talizmánt! A betegségek leküzdésének egyete­mes eszköze, a bajt elhárítja!” CSAK ÉPPEN őt nem tudta negóvni az igazságszolgáltatás­tól. Csomagolás, amely megőrzi a vitamint Potsdami Táplálkozástudomá- A csecsemők táplálkozási anyagainak dúsítását az Orszá- nyi Intézetben tartották aát a problémáival foglalkozó kutatá- gos Élelmezés- és Táplálkozás­nemzetközi konferenciát, mely si témát egyébként a magyar tudományi Intézetben több éven az élelmiszerek műanyagcsoma- Élelmezési- és Táplálkozástudo- át folytatott kutatások eredmé- golásával, illetve ennek egész- mányi Intézet fejezte be, teljes nyekóppen már el lehet érni. ségügyi kérdéseivel foglalko- sikerrel. Közismert, hogy a nők _ Bebizonyosodott, hogy az anya normál C-vitamin ellátását kétszeresére növelve, a női tej C-vitamin tartalma sokszor két és félszeres mennyiségű C-vi- tamint tartalmaz. Ha az anya étrendjébe sertésmájat iktatunk be, egyszerre két vitaminnak is növeljük a mennyiségét az anyatejben­Vitaminvizsgálat az Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben. zott. Ez a nagy jelentőségű ta­nácskozás —, mely a népélelme­zés fokozottabb védelmét is szolgálta — folytatása volt a magyar Élelmezés- és Táplálko­zástudományi Intézetben meg­kezdett nemzetközi tanácskozás- sorozatnak. A népi demokrati­kus államok szakemberein kívül a konferencián részt vettek a többi között nyugatnémet, hol- lond, olasz és más nyugati or­szágok kutatói is. Magyarorszá­got dr. Lindner Károly, az Or­szágos Élelmezés- és Táplálko­zástudományi Intézet igazgató- helyettese képvisele. Érdeklődé­sünkre a következőket mondot­ta: — Az elhangzott előadások a műanyag csomagolóeszközök két legfontosabb egészségügyi problémája köré csoportosultak. Az egyik témakör azokat a le­hetőségeket vetette fel, amelyek segítségével az élelmiszerek ér­tékét és táplálkozás-élettanilag fontos anyagait — mint pél­dául a vitaminokat — meg le­het őrizni, és védeni a pusztu­lástól. Például a fényt át nem eresztő műanyaga-iomagolás meg­védi a tejet és tejtermé­keket a faggyús, állott íz kialakulásától, és megaka­dályozza egyúttal néhány vitanim (az A-vitamin és a B,-vitamin) nagyobb mér­tékű elboirdását. Ugyancsak lényeges a fo­gyasztó közönség számára a má­sik témakör: a kutatók a sok­féle és egyéb célokra is felhasz­nált műanyagok közül kiválaszt­ják azokat, amelyekből idegen ízt, szagot adó, vagy esetleg a szervezetre károsan ható anya­gok egyáltalán nem oldódnak ki, illetve az élelmiszer értékes anyagai a műanyagba nem ha­tolnak be. A kutatások eredmé­nyeképpen megállapították pél­dául, hogy a tej szállítására nem al­kalmas — a sajnos, még ma és pi-opagált — polieti­lén edény. Ennek az az oka, hogy többszö­ri használat után az edény falá­ba beszívódott tejzsír megavaso dik és még jól kimosva is, az edényből áporodott sajtszag árad. Sőt, az érzékenyebb szer­vezetre (csecsemők és öregek) károsan hat az ilyen műanyag­edényben tárolt tej fogyasztása. többségének munkába állása az egész világon megnehezítette a csecsemők anyatejjel való ellá­tását. Az anyatej mennyiségé­nek növelése meglehetősen ne­héz feladat; de a kisebb meny- nyiségű tej élettanilag fontos Napi tíz-tíz dkg sertésmáj fo­gyasztásával a női tej A-vita- min tartalmát —, mely a gyer­meket a betegségekkel szemben ellenállóbbá teszi — akár négy­szeresére, B2-vitamin tartalmát pedig ötszörösére is lehet növel­ni. Bebizonyosodott, hogy ha az anya, napi összes zsírfogyasztá­sát tekintve, egyharmad részben étolajat (napraforgóolajat) fo­gyaszt, akkor a csecsemő az anyatejből rendkívül hasznos zsír-alkotórészekhez, ún. esszen­ciális zsírsavakhoz jut. Ezekre a csecsemőnek főként az egészsé­ges bőrfelület és a normális súlygyarapodás szempontjából van nagy szüksége. H. D. HÉTFŐ: Almaleves, rántott kelká­poszta-szelet, sárgadinnye. KEDD: Lebbencsleves, rakott bur­gonya, uborkasaláta, őszibarack. SZERDA: Zöldbableves, sajtos ma­karóni, görögdinnye. CSÜTÖRTÖK: Paradicsomleves, cslkóstokány burgonyával, savanyú­ság, körte. PEntex: Halászlé, túrós csusza te­pertővel. SZOMBAT: Töltöttkáposzta, rizs- kők. VASAENAP: Zöldséglevcs, töltött sertésdagadó, szalmaburgonya, ková­szosuborka, gyümölcs torta. rántott kelkáposzta szív A kelkáposztát, miután a tor­zsáját eltávolít»ttuk, kockáira vóg- Juk, Jól megmossuk és köményma­gos sós vízben puhára főzzük. Le­szűrjük, kinyomkodjuk belőle a vi­zet. 4 deka vajból, 6 deka lisztből világos rántást készítünk. Hozzáke­verünk egy deci tejet, a kelkáposz­tát és két tojást, majd megborsoz­zuk. így együtt péppé keverjük a tűzhelyen. Kihűtjük és lisztezett deszkán ujjnyi vastag lapos, ovális szeletekre formáljuk a masszát. Lisztben, tojásban és zsemlemor­zsában megforgatva, bőséges forró olajban kirántjuk. CSlKOSTOKANY. (Hozzávalók: 60 —99 deka sertéslapocka, 13—20 deka vöröshagyma, pirospaprika, kevés fokhagyma, só, 4—5 zöldpaprika, 6 deka zsír, 2 ded tejföl, 3 deka liszt, 4 deka füstölt szalonna.) A vöröshagymát zsíron megpirít­juk, elkeverjük benne a piros — paprikát és beletesszük a klsujjnyi hosszúságúra, ceruza vastagra vágott húsmetéltet a metéltre vágott sza­lonnával, s kissé lepörköljük. Ez­után megsózzuk, 2 deci vízzel fel­eresztjük és fedő alatt puhára pá- I roljuk. Hoezábesszük a gerezd fok­hagymát is szétr^yomkodva. Ha a hús puhulni kezd. belekeverjük a karikára vágott zöldpaprikát, 3 de­ka ltezttel elkevert tejfölt. Ezzel az­után' felforraljuk és puhára párol­juk. Burgonyával tálaljuk. GYÜMÖLCSTORTA. Hozzávalók: 4 tojás, 6 deka vaj, 15 deka porcukor, reszelt citromhéja, kevés sütőpo 13 deka liszt. Egy tálba habosra keverünk 6 d ka vajat 8 deka cukorral és 4 ti jástsárgájavai. Azután 4 tojásfehé: jenek kemény habjába elkeverün 7 deka porcukrot, egy kis részi i citromhéjat és hozzákeverjük a s. • gájával kikevert anyagot, utána 13 deka szitált liszttel elkevert : tőport. Az egészet jól összekeverj és • gyengén vajazott formába ör. jük. Tetszés szerint Idmagozo ,, vagy kockáira összevág ott gyümölcsrj, csel töltjük meg a tésztát, illetve a tetejére gyümölcsöt teszünk. Ezután közepes meleg sütőben lassú tűznél sütjük. Ha megsült, a tésztát az ol­dalain körülvágjuk, hogy a sütő- pléhtől elváljon és óvatosan ki­emeljük a formából. Vanílláscukor- ral meghintve tálaljuk. BIZSUK és tévhitek Ny. A.

Next

/
Thumbnails
Contents