Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

1966, augusztus 12, péntek 5. oldal Szegedi Szabadtéri Játékok 1966 Faust a Tisza-parton Uj tankönyv — használt tankönyv? A JDóm-téri előadások történe­tében először került színpadira Gounod operája. Pedig éxfJs. óta, ha felvetődött: milyen mű vol­na alkalmas a Szegődi Szabad­téri Játékokon való bemutatásra — a megkérdezettek többsége a Faustra szavazott. Kézenfekvő­nek tűnt, hc>gy a cselekményé­ben templomot szerepeltető mű­vet templom előtt játszassák. A lehetőségek varázslatában sokan futhat megfelelő segítőtársak, kiemelkedő képességű művészek nélkül. Itt azonban olyan társai akadtak a rendezőnek mint Fü- löp Zoltán díszlettervező, aki egész kis középkori várost va­rázsolt a Dóm elé, és a temp­lom bejáratát — amely főszere­pet kap az előadásban — is gó­tikussá tudta álcázni. Vagy mint Márk Tivadar, aki rendkívül látványos, de nem harsogó jel­G or doni telt, kissé sötét színeze­tű szopránjával muzikalitásáról, egyenletes kultúrált éneklési módjáról tett bizonyságot. Kár, hogy játékában bizonyos teatra­litás! csökkenti a megformált alak hitelét. Illik, hogy a külföldi éneke­sekkel előbb foglalkozzunk. Ezért kell most megemlíteni, hogy Gyimesi Kálmán hátrább sorolása, nem értékrendi ítélet. megfeledkeztek arról, hogy a Faustnak jó néhány olyan je­lenete van i— az előjáték szo­bájában játszódó kettős, a duók­ra, szólókra és kvartettekre épí­tett második felvonás, valamint a börtönjelenet — amely el­veszik ilyen nagy színpadon, amely intimebb környezetet kí­ván. Talán maga a rendező is itt a Dóm előtt döbbent rá: mi­re vállalkozott, hogy a XIX. századi lírikus francia opera­stílusában íródott mű csak na­gyon vékonyka drámai szállal rendelkezik, s hogy erre a szál­ra nagy, hatásos tablók, vala­mint szült zsánerképek egyaránt fel vútinak fűzve. Miért mon­dóra el ezt? Azért, mert aki a „nagy, látványos Faustra,, vára­kozva ült be a nézőtérre, az el­ső felvonás alatt igencsak meg­lepődött. Az előjáték — egy baloldali dobogóra helyezve — majdnem elveszett az üres szín­pad mellett, s nem látszott al­kalmasnak arra, hogy jól ex­ponálja az előadást. S ha nem lettek volna a második felvo­nás szereplői között kitűnő ké­pességű énekesek, ezek a mére­tek között ez a kép is unalomba fulladhatott volna. De nem ez mezeket tervezett az előadás számára. E felsorolás végére hagytam a siker két legfőbb ré­szesét Vaszy Viktor karmestert és Szalai Miklós karigazgatót. Ezúttal ugyanis nem mindenna­pi feladatot kellett megoldaniok: nemcsak a sokfelől verbuváló­dott zenekar és énekkar egysé­ges stílusát kellett kialakítani- ok de össze kellett hangolniok a zenekar a templomban láthatatlanul megszólaló or­gona és kórus valamint a szín­padi szólisták hangját. Mindezt úgy, hogy egy taktus elcsúszás ne legyen, hogy a zenében, a kórusban érződjék Gounod muzsikájának francia szellemes­sége is. Kétségtelenül a legrutinosabb, a legmeggyőzőbb alakítást Car­lo Cavatól láttuk, aki meglepő biztonsággal mély és magas fekvésben egyaránt erőteljesen énekelte a franciás iróniával formált Mefisztót. Juan Oncina nem okozott csalódást. Tenorja a lírai hajlékonyság mellett bi­zonyos hősies színekkel is öt­vözött, s nehéz szólamainak pa­rádés magasságaiban is fénye­sen, tisztán cseng. Virginia ö az előadás egyik legnagyobb meglepetése. Baritonjának ma­gas színeivel olyan meglepően, szépen énekelte Valentin szere­pét, hogy szinte előtérbe hozta ezt a végeredményben csak epi­zódszerepet. Hasonlókat mond­hatnánk a könnyed, hajlékony szopránjával feltűnő Berdál Va­lériáról is. Sinkó György és Komlóssy Erzsi a siker részese volt A Valpurgis éji balett-jelenet­ben magát múlta felül az erre az alkalomra toborzott tánckar. A Faust alakját továbbvivő Ró­na Viktor férfias alakjával, har­monikus szép mozgásával, nagy tánckultúrájával aratott nagy si­kert. A megosztott Mefisztó-ala- kot életre keltő Lakatos Gab­riella és Dózsa Imre látható jókedvvel irányította Faust meg­kísérlését, s a kisértők: Szum- rák Vera és Kékesi Mária is em­lékezeteset nyújtottak. Kár, hogy az utolsó felvonásra kon­centráló táncosok az első felvo­násbeli keringőt hevenyészetten, kevesebb lendülettel és pon­tossággal táncolták. Varga Ákos MÁR JAVÁBAN folyik a tankönyvek kiszállítása a köny­vesboltokba, majd onnan az is­kolákba. A diákok kézbe veszik a tetszetős kiállítású, kifogásta­lan minőségben előállított tan­könyveket és aztán nekigyűr- kőznek a tanulásnak. Általános iskoláinkban a most következő tanévtől kezdve már mindenütt reformtankönyvből tanulnak. Ez azt jelenti, hogy a tankönyvek hosszú időre szól­nak, a tanuló nincs kitéve an­nak, hogy minden esztendőben új könyvet kell vásárolnia. A tankönyvek előállítása is ennek megfelelő, ma már jó minőség­ben, több esztendei használatra készülnek. A Tankönyvkiadó Vállalat gondoskodott arról, hogy a maximális mennyiségben álljon rendelkezésre új tankönyv, de nem annyi, hogy minden tanuló­nak jusson belőle. A tankönyv­előállításban is keretgazdálko­dás van. az állam hatalmas ösz- szegekkel támogatja a tán- könyvkiadást. Az ésszerű taka­rékoskodás indokolt, a diákok egy részének tehát be kell ér­nie használt tankönyvekkel is. ÁM SOK SZÜLŐ és diák til­takozik a használt tankönyvek átvétele ellen. A mai tankönyv­árakat ugyanis könnyen megfi­zetik, így aztán mindenki újat követel. S elég nehez igazságo­san eldönteni, ki tanuljon új, és ki használt tankönyvekből. Évtizedekkel ezelőtt a legtöbb szülő használt tankönyvre vadá­szott. Sokan az újat meg se tud­ták venni. Élelmes könyvkeres­kedők összevásárolták a hasz­nált könyveket, bekötötték, ki­javították és a tanév elején ki­árusították. Az idősebb generá­ció rá a tanú, hányán tanultunk használt tankönyvből. És belénk idegződött a tankönyvek kímé­lése, mert tudtuk, hogy utánunk másoknak is szükségük lesz rá­juk. Többféle elgondolás kínálko­zik a tankönyvbeszerzési gon­dok enyhítésére, azonfelül, hogy a könyvek kímélésére nevel­jük a tanulókat. Ezek közül leg­életrevalóbb az, hogy az isko­láknak maguknak kellene meg­oldaniok a használt tankönyvek begyűjtését, felújítását és kiosz­tását. (Néhány iskolában már rendeztek is év végi használt­könyvvásárt!) POLITECHNIKAI órákon,­vagy szakkörökben tanít jók* gyakoroltatják a könyvkötést. Nem lehetne-e a szülői munka- közösségek bekapcsolásával több és több könyvkötő szakkört szervezni, ahol a használt tan­könyvek bekötését elvégeznék? Az önköltség nem emelné lé­nyegesen a könyvek árát. Az iskolákon, pedagógusokon, tanulókon a sor, hogy megold­ják ezt az előbb-utóbb jelent­kező gondot. A lelményességnek tág tere van, csak élni kell vele. Balogh József Äug&ssfus 20-án zárnak az iffásági építőtáborok Az idei utolsó csoport dolgozik a KISZ 32 központi és egye­temi ifjúsági építőtáborában. Az augusztus 20-i kapuzárás előtti gyorsmérleg arról tanúskodik, hogy a fiatalok ezúttal dereka­san helytálltak. Június 26-a óta összesen csak­nem 30 000) egyetemista és kö­zépiskolás mondott le két-két hétre vakációjáról, pihenéséről, kamatoztatta segítőkószségét az állami gazdaságokban, valamint a különböző építkezéseken. Azokat az iskolákat, amelyek, nek fiataljai a legjobb ered­ményt érték el a táborokban, a KISZ Központi Bizottságának emlékzászlajával, illetve okleve­lével tüntették ki, a kiváló bri­gádok tagjai pedig pénzjutal­mat is kaptak.A „veteránok” akik negyedik, illetve ötödik éve töltöttek két-két hetet a táborban, elnyerték a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét, illetve aranykoszorús KISZ-jelvényét. (MTI) történt A színpad és a közön­ség egyre inkább találkozott A hangból, színből, mozgásból szőtt varázslat egyre inkább ha­talmába kerített mindenkit és yastapsos nagy siker született A siker titka elsősorban azzal magyarázható, hogy Színe tár Miklós rendező idejekorán rá­jött: ezen a téren csak az hat, ami vagy a szereplő művészek magasfokú teljesítményével fog­ja meg a közönséget, vagy az ami találkozik a tér adta spe~ ciális lehetőségekkel. Így azután a gyengébben sikerült első fel­vonástól kezdve jobban épített a Dómra és a harmadik felvo­nás hatalmas üres színpadával, a templom nyitott ajtaján ki­áradó orgonaszóval és kórussal, a tornyok magasságába emelt Mefisztó-alakkal olyan félelme­tesen keltette életre a magára- hagyott Margit vízióját, ahogy azt eddig még nem láttuk. Uj volt az is, hogy a zárt börtön helyett az utolsó aktusra váró Margitot a templom elé állított vérpadra helyezte. De legmeré­szebb változtatása a Barkóczy Sándor koreográfussal közösen tervezett Valpurgis-éji balett volt, amelyben ezúttal az opera cselekménye folytatódott: Faust megkísértése fokozódott fel a tánc formanyelvének vizuális hatásával. Természetesen a legjobb ren­dezői elképzelés is zátonyra A amíko Kauakami pontosan olyan törékeny, kedves mo­solyt! és halk szavú, ahogy a köztudatiban a japán nők élnek. To­kióból jött, ebből a ro­hamléptekkel fejlődő világvárosiból ahol sa­játosan ötvöződnek a múlt egzotikus ma­radványai a modern kor számtalan techni­kai vívmányával. A Japán Eszperantó Szö­vetség megbízottjaként most két hetet tölt Magyarországon és a világkongresszus ven­dégeivel látogatott el Kecskemétre. Még nincs huszonkét éves, szinte gyermek­nek tűnik, s csak a lehiggadt mozdulatok árulják el a felnőttet. Beszélgetés közben ál­landóan mosoly játszik az arcán, de soha nem robban ki derűs kaca­gásban, gondolatai megdöbbentően komo­lyak. Némi keserűség­gel beszél hazájáról, a japán emberek életé­ről, a valóságról, amelyről soha nem esik szó a prospektu­sokban, amit a külfol­Uzenet Tokióból d? táristák kezébe nyomnak. — Japánban a ..szent hegyet”, aztán a gésá­kat, jobbik esetben a tranzisztoros rádiót és a televíziót szokás ke­resni. Pedig a gésák és a teaházak a múlt, a tranzisztoros készülé­kek a jelen egy részét, de csalás egy törtré­szét jelentik. ttzirjte senki nem veszi észre például, — mondja, hogy az ipari színvonal azért magas nálunk, mert a mun­kásokat kényszerítik a precíz, minőségi mun­kára. Egy állásért töb­ben versengenek, s ha valaki nem termel a legmagasabb követel­ményeknek megfele­lően, máyis elbocsájt- jáik. Állandó létbizony­talanságot jelent a munkaerőfölösleg, le­hetővé teszi a bérek leszorítását, amik gyakran a legelemibb életszükségleteket is alig fedezik. Az egyetemek és fő­iskolák szinte elérhe­tetlenek a fiatalság számára. Állami egye­tem alig van, a ma­gánkézben levő intéz­mények tandíja pedig az átlagemberek szá­mára megfizethetetlen. Keresik a külföldiek a gésákat és sűrűn csattogtatják fényképe­zőgépeiket a teaházak­ban. De egyetlen fel­vétel sem örökíti meg a japán nők mai éle­tét. Nem tudják, hogy nekünk még ma is el kell hagyni a szobát, ha ott férfiak tárgyal­nak. Itt Kecskeméten városnézés közben le­ejtettem a táskám. Egy fiatalember odaugrott és felvette. Talán so­ha nem tudja meg, milyen jól esett ez az egyetlen mozdulat. Ná­lunk bizony, a nőkkel szemben még mindig nem szabály az udva­riasság. ét éve eszperan- tista vagyok. JTizenkét országba le­velezek és az egész vi­lág kitárult előttem. Azóta ezt a nyelvet tartom a világ nyolca­dik csodájának. Szeret­nék mindenkihez ba­rátként szólni és min­dent elmondani ha­zámról, népemről, mert az igazságot kell tud­nunk egymásról. Kö­szönöm ezt a vendég­szeretetet amivel itt fogadtak és örülök, hogy egy olyan orszá­got ismertem meg, ahol derűs, békés em­berek nyújtottak bará­ti kezet felém. Jó volt látni a vietnami vé­rengzés ellen tiltakozó falragaszokat. Mi japá­nok sajnos, jól tudjuk mit jelent, ha megje­lennek az égen az amerikai bombázók. Bárhol is járjak mint eszperantista, csak egyet szeretnék elérni: Nagyon sok barátot szerezni és elmondani mit jelentett nekünk a háború és kérni tőlük, tegyenek meg mindent, hogy ilyen szörnyű ka­tasztrófa soha ne is­métlődhessen meg! Vass I. Zoltán AUGUSZTUS 13 Kb.: 19.46: Közvetítés a Szegedi Szabadtéri Játékokról. Gounod: Faust. Négyí elvonások opera. Szö­vegét Goethe nyomán Barbier és Garré irba. A díszleteket Fülöp Zol­tán', a jeflmezeket Márk Tivadar tervezte. Koreográfus: Barkóczy Sándor. Rendezőasszisztens: Félix László, Marton László, Szitányi András. Kariga,zgató: Szalay Miklós* Rendező: Szinetár Miklós. Vezényel: Vaiszy Viktor Margit — Virginia Gordon!, Faust — Juan Oncina, Me- fisito — Carlo Cava, Márta — Kom- lossy Erzsébet, Siebel — Berdál Va­léria, Valentin — Gyimesi Kálmán; Brander — Sinkó György. Szólót táncol: Lakatos Gabriella, Róna Vik­tor, Szumrák Vera, Dózsa Imre; Kékesi Mária és Budiaváry Rudolf, AUGUSZTUS 14 liO.OO: Nyári Uttörőolimpia. Hely­színi közvetítés. A hónapok óta fo­lyó versenysorozat — melyben mint­egy 30 ezer pajtád vett részt — el­érkezett a döntőkig. Ma először az ünnepélyes megnyitót, majd a kis­pályás labdarúgó-, a kézilabda és kosárlabda-küzdelmek első forduló­ját láthatjuk az Üttörőstaidonból; közben pedig kilátó gátunk az új­pesti öbölbe, ahol a legjobb kaja­kosok és kenusok mérik össze ere­jüket. 15.00: Nagyvázsonyi lovasjátékok. Helyszíni közvetítés. Riporter: Ko- valik Károly. 16.00: Országos Sport­napok. Közvetítés a Népstadionból. Riporter: Szőnyi János, Regős Sán­dor, Vitray Tamás*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents