Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-10 / 188. szám
1966. augusztus 19, szerda X oldal A% első fél esztendő után A termelők és felvásárlók közötti jó kapcsolat segíti a tervek teljesítését GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK ISOSZ ERI 11 Él R[ IES El 1966. az első esztendő, amikor a mezőgazdasági termékeket a termelők és vállalatok a korábbinál kötetlenebb szerződéses formák között értékesítik, illetve vásárolják el. Beszámoltunk már többször arról, hogy az első fél évben kielégítően alakult a felvásárlás. A nagyobb feladatot viszont a második félév jelenti. Mintegy négyszer annyi áru vár átvételre, mint az előző félévben. A szerződéses, fedezetek biztatóak az éves előirányzatok teljesítésére, sőt, kedvező esetben túlteljesítésére- Ez alapvetően függ a termelők és termeltetők együttműködésétől. Egy év alatt 2,2—2,3 milliárd forint értékű felvásárlást számolva, a második félévben mintegy 18 milliárd értékű áru felvásárlása van hátra. Ezt olyan szervezettséggel és valamennyi érdekelt együttműködésével szükséges lebonyolítani, hogy a mezőgazdaságban jelentkező őszi* betakarítási feladatokat zavartalanul végre lehessen hajtani. A kenyérgabona felvásárlásban a kilátások az esős időjárás ellenére örvendetesek. Valószínű, az elmúlt évinél magasabb lesz a búzatermés átlaga. A felvásárló vállalat az úgynevezett kombájn-tiszta, másszóval natúr-gabona átvételével jelentős segítséget adott a termelőszövetkezeteknekA nemrég megrendezett növényvédelmi napokon megállapították a szakemberek, hogy a peronoszpóra elleni védekezést mindenütt nagy lelkiismeretességgel végezték a mezőgazda- sági nagyüzemekben. A közepes terméskilátások már most arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a felvásárlásra jól fel kell készülni. A pincegazdaság előkészületei már folynak. A régi és az új pincékkel együtt közel 700 ezer hektoliter az állami pincetér. Remélhetőleg tehát, tárolótérhiány nem lesz. Az 1965-ben építeni kezdett 254 ezer hektoliter befogadására alkalmas pincék átadása folyamatban van és előreláthatólag e hó végéig megtörténik. A felvásárlási árak iránt sokan érdeklődtek már. Az árak az előző évihez hasonlóak lesznek. A szerződők felárat kapnak. A kedvező kilátások különösen indokolttá teszik, hogy a pincészetek és a nagyobb árutermelő szőlős gazdaságok jól együttműködjenek az áruátadás zavartalansága érdekében. A lakosság általános megelégedésével találkozott, hogy az idén jóval nagyobb mennyiNyolcezer yagon Teljesítette gabonaértékesítési tervét a dunavecsei, a bajai és a kiskunhalasi járás. Ezzel összesen 8000 vagon kenyérnek- való érkezett a hét végéig a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat központi raktáraiba. A bácskai termelőszövetkezetek már terven felül értékesítik a kenyérnekvalót. Fekete csirkék Különleges, hazánkban ismeretlen csirkék keltek ki a napokban Kecskeméten Németh Zoltán állattenyésztő udvarában. A tojások Németországból származnak. amelyekből fogoly nagyságú fekete csibék keltek, ezt a pihét is majd fekete tollazat váltja fel. A kis testű dísztyúkok kevés takarmányt fogyasztanak, ugyanakkor jérce- nagyságú tojást tojnak; ségű friss zöldségféle került a piacra. Ennek egyik fő oka, a korai kitavaszodás, másrészt, hogy sokat fejlődött a kertészeti növények termesztése mezőgazdasági nagyüzemeinkben és szervezettebbé vált az áruelosztás is- Ebben a félévben még mintegy hétezer vagon zöldségfélét, négyezer vagon gyümölcsöt és mintegy kétezer vagon burgonyát kell felvásárolni a belső ellátás, valamint az exportkötelezettség teljesítése érdekében. Jó termés mutatkozik paradicsomból, zöldpaprikából. Helyes az a kezdeményezés, hogy a MÉK és a konzervgyár között megállapodás jött létre, mely szerint az előbbi vállalat a saját felvásárlásából származó paprika egy részét csumázva és szeletelve, vagyis félkészen adja át az iparnak. Az év második felében, főként a negyedik negyedben, 90 ezer hízott sertést, 15 ezer vágómarhát, és majdnem 500 vagon baromfit, valamint mintegy 300 ezer hektoliter tejet kell az átvevő szerveknek felvásárolni. Nagyon lényeges feladat, hogy a felvásárló vállalatok tanulva Vízbefulladt Térdig vízben állnak az almafák. Szürke csillogás vibrál az őszibarackos és a szőlő sorai között is. Fák és tőkék már megszűntek lélegzeni az alpári Búzakalász Tsz új ültetvényeinek huszonöt és fél holdján. Itt sem szőlő, sem gyümölcs nem terem már. Pedig itt is művelték a 3—1 éves telepítéseket. Sőt, előkés szítették a talajt, szaporítóanyagot vásároltak, munkát fektettek bele. De ezek itt nem kamatoznak. Kürtösi András sző- lészagronómus szerint csaknem félmillió forint a kár. S tekintetbe kell vennünk azt az elmaradt hasznot is. amit a terület szántóföldi művelésével produkálhattak volna. Szappanos Árpád főagromó- mussal a permetlékeverő torony korlátjánál állunk. Tavasszal került a közös gazdaságba. Alattunk, húsz méternyire az épülettől, egy kisebb térségen vízinövények — sás és káka — burjánzónak. Rajtuk túl beláthatatlan nagyságú, s jórészt igen szépen fejlődő gyümölcsösök. Hanem a pusztítás mégis lehangoló. A vízinövények nyilván megvoltak 3—4 évvel ezelőtt is, hiszen látni: azt a területet nem forgatták meg. Még csak fel sem merült a gyanakvás? És idejövet, közel a községhez, ösz- szefüggő nagy tarlókat láttunk. Tenyérnyi víz sem volt rajtuk. Miért nem oda telepítettek? Sajnos, a kérdések hiábava- lóak, hiszen azóta kétszer változott a vezetés. A tsz akkori felelőseit már nem áll módunkban felkutatni. Balogh Károly elnökhelyettestől is csak any- nyit sikerül megtudnunk, hogy á telepítés előtt nem végeztek talajegyengetést. Pedig ha a mélyedéseket feltöltötték volna, most kisebb lenne a kár. A vizet tavasz óta szivattyúzzák. Nem sok sikerrel. Újból feltöltődnek a lapályok. Igaza van Seres Imre elnöknek: általános csatornázás nélkül a víz elvezetése tartósan nem oldhat" meg. Azt tervezik, a permetlé- torony közelében nagy tároló' készítenek, hogy a csatornákon át oda gyűljék a csapadék. A nyers fizikai erő helyett az elmúlt évi tapasztalatokból, jól együttműködjenek a termelőkkel, hogy minden árut minőségének megfelelően az év folyamán átvegyenek. Az átvételi zökkenők ugyanis csökkentik a bizalmat a felvásárló vállalatokban, ez pedig visszahat a későbbi szerződéskötésekre- Már a bevezetőben szó volt arról, hogy az új szerződéses formák új helyzetet teremtettek, ami része a gazdasági reform előkészítésének. Más a kapcsolat a termelő üzemek és a vállalatok között, mint eddig, és ezt különösen szem előtt kell tartani minden vezetőnek. A harmadik ötéves terv első félesztendeje után vagyunk, a második félév sok feladatot ró a felvásárlásra/ A termelő és a felvásárló vállalatok jó kapcsolata alpot nyújt a tervek teljesítésére és egyúttal a harmadik ötéves terv további feladatainak megvalósítására. A felvásárlásra egyre nagyobb tennivalók hárulnak, hiszen a lakosság igényei mindinkább növekednek és mind a belső ellátást, mind az exportigényeket ennek mértékében szükséges kielégíteni. MAGONY IMRE, a megyei tanács vb felvásárlási osztály vezetője Nem egyedül az alpári tsz ültetvényén pusztított a víz. A megye közös gazdaságainak mintegy 1400 hold új telepítése esett áldozatául az átlagon felüli nedvességnek. A biztosító, a felmérések alapján — 50 százalékos — hárommillió 352 ezer forint — kárt térített meg. Az okok és tanulságok felől Pfenning Gyula megyei főkertésztől érdeklődtünk. — Általában 20—25 évenként következik be egy-egy „vizes periódus” — mondotta. — Sajnos, a negyvenes évek elejének efféle emlékei a kelleténél hamarabb feledésbe mentek. Ez vonatkozik az akkor készült árkok, csatornák helyzetére is. Ezek a létesítmények betömőd- tek, senki nem gondolt velük, mivel a telepítések idején nem is volt rájuk szükség. S mivel a talajvíz sehol nem volt 2—3 méter fölött, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet sorra hozzájárult a telepítésekhez. így a talajegyengetést is csak a terep egyenetlenségeitől tettük függővé. Mindez vonatkozik az alpári telepítésre is. Jóvátenni az eddigi kárt nem lehet, de a továbbiakat el lehet hárítani. Csatornázással, átgondolt vízrendezéssel. Az ültetvények védelméhez ez is hozzátartozik. H. D. Képünkön: Fák " vízben. A KÖZELMÚLTBAN a televízió is bemutatta Mrozek lengyel szatíra-író szellemes és elgondolkoztató művét, amely arra a meghökkentő ötletre épült: mennyi huzal és távíróoszlop takarítható meg, ha helyette sorbaállított emberek szájról- szájra adva továbbítják a táviratokat. A szatíra műfajából adódó végletes túlzás mögött olyan gondolati mag rejlik, amelyből fontos és aktuális gazdasági következtetések adódnak. Nevezetesen: mi az előnyösebb az országnak, az-e, ha sok ember fizikai munkával emeli, továbbítja az üzemekben a terheket, vagy ugyanezt helyettük korszerű gépek végzik, más szóval: „megtakarítás”-e, ha ezeket a gépeket nem, vagy csak kis számban állítjuk üzembe? KEZDJÜK A SORT egyetlen, de meghökkentő adattal: összesen több mint egymillió ember (tehát az ország keresőinek csaknem a negyede!) végez népgazdaságunkban anyagmozgatói, szállítói, raktározási munkát. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy felmérése szerint az iparban a termelésre fordított munkaidőnek mintegy negyedét az anyagmozgatás tölti ki! Átlagosan ez emészti fel a terme-, lesi költségek 25—30 százalékát. Élesedik a kép, ha a Központi Statisztikai Hivatal egyik vizsgálatára hivatkozunk, amely a minisztériumi iparban dolgozó munkások tevékenységét elemezte. A vizsgálat alapján kitűnik, hogy a munkásoknak csupán 56 százaléka dolgozott a felmérés időpontjában úgynevezett alaptevékenységi — tehát az új értéket közvetlenül előállító — munkakörökben. A teljes munkásállománynak csaknem a fele —-44 százaléka — különböző kisegítő munkát végzett, s ezen belül e létszámnak jóval több mint a harmadát anyag- mozgatással, szállítással foglalkoztatták. Egészében a teljes minisztériumi ipar munkáslétszámának 17,5 százaléka — néhány ágazatban onnét is jóval több — ilyen munkát végzett. KÜLÖNÖS FIGYELMET érdemel a KSH vizsgálatának az a részlete, amely közelebbről elemezte az anyagmozgatás gé- pesítettségi színvonalát. Kiderült, hogy az e munkakört betöltők mindössze 15 százaléka végezte munkáját gépek segítségével. Néhány iparágban — például a fémtömegcikk, a textil- és a textilruházati iparban — ez az arány még rosszabb, a három százalékot sem éri el. Kiegészíthetjük mindezt azzal, hogy különösen a gépiparban okoz nagy gondot a gyártáshoz szükséges anyagok szállítása, mozgatása. Jellemző, hogy nemzetközi méretekben is, a gépipar úgynevezett anyagmozgatási többszöröse igen magas — átlagosan 50 —, ami azt jelenti, hogy ennyiszer kell az anyagot a gyártási eljárás során megmozgatni. Ugyanez a másik oldalról nézve: a kohó és gépipari üzemeinkben átlag 1 tonna készáruhoz 60—80 tonnányi, olykor ennél is több anyag szállítására van szükség. Természetes kérdés ezek után: mit tettünk a tartalékok feltárására, az anyagmozgatás gépesítése érdekében? Különösen az utóbbi hónapokban nem is keveset! A múlt évben jelent meg a tervhivatal elnökének, a pénzügyminiszternek és az OMFB elnökének közös utasítása, amely — a kormány Gazdasági Bizottságának határozata alapján — lehetővé tette, hogy a vállalatok külön, előnyös feltételekkel finanszírozott hitelt kapjanak az anyagmozgatás gépesítésére illetve az evvel összefüggő szervezési munkákra. Ez az utóbbi lehetőség különöseh fontos és eltér a beruházási hitelek általános szabályaitól, mert nemcsak gépbeszerzést engedélyez, hanem olyan intézkedést — tehát a korszerű szervezés költségeit is — amely emeli az anyagmozgatás színvonalát. A hitelt öt év alatt kell visszafizetni, de ha a felvett kölcsön valóban eredményesnek bizonyul, s megtakarítást hoz, az iletékes bank a hitel 20 százalékát elengedheti. Jelentős előny az is, hogy öt évig a vásárolt berendezés eszközlekötési járuléka is beleszámít a törlesztésbe. Az új hitelkonstrukció természetesen rendkívül fontos lépés, de emellett még megoldásra vár a korszerű anyagmozgatás egész sor feladata. Kézenfekvő és elsőszámú gond: hiába áll rendelkezésre hitel, ha kevés a beszerezhető anyagmozgató gép, berendezés. A hazai gyártás ma még korántsem elégíti ki az igényeket — jellemző, hogy sok üzemben költséges házi „barkácsolással” kénytelenek ilyen gépeket előállítani. A gondok sorában említendő az is, hogy a jelenleg érvényes átlagbérellenőrzési módszer aligha ösztönöz a rendszerint alacsonyabb bérű anyagmozgatók, segédmunkások munkahelyének felszabadítására, hiszen ez — természetesen — „nem javítja” az üzemek bérátlagát. LÁTHATÓ TEHÁT, hogy van még feladat, nem is kevés, az üzemen belüli szállítás színvonalának emelésében. Ezek megoldása azonban rendkívül fontos, országos érdek, hiszen nyilvánvaló, hogy a gazdaság fejlődését és ezzel együtt az életszínvonal emelését végsősoron az határozza meg: mennyi új értéket állít elő átlag egy-egy munkahely dolgozójaj T, A.
