Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-09 / 187. szám

1966. augusztus 9. kedd

5. öldal

Nem gond az utánpótlás

Egy osztályból öt orvos

Egy esztendővel ezelőtt jelent meg a SZOT határozata arról, hogy a különféle művelődési területek, szervezetek és intézmények összehangolására létre kell hozni az üzemi Oktatási és Ismeretterjesztő tanácsokat. A SZOT határozata szerint az OIT-ot az üzemek gazdasági vezetője, a párt- és szakszervezet kooperációjával kell létrehozni.

Hogyan valósult meg ez a Bajai Ganz-Villamossági Művek Készülékgyárában?

Az igazgatótól lefelé...

Ebben a gyárban elsők között alakították meg az OIT-ot

Ezer dolgozója van a gyárnak, akik meglehetősen összezsúfolt üzemben dolgoznak, a helyhiány egyáltalán nem kedvez az előadásoknak. A sok gátat szabó körümény ellenére mégis példaképnek lehet felhozni ezt az üzemet.

Legjobb, ha a számokat említjük elsőnek. Ez év áprilisában tizenhatan kaptak diplomát a felsőfokú villamosipari technikumon. Középfokú villamosipari technikumban 57-en tanulnak, tízen az idén végeztek. Három hallgatója van a felsőfokú technikumnak, 9 ösztöndíjas tanul egyetemen. 3 jár gimnáziumba és közgazdasági technikumban 7 dolgozó tanul. Tavaly még két általános iskolai kihelyezett osztály volt, ma már erre nincs szükség, mert csak hatan tanulnak a felnőtt dolgozók közül általános iskolában.

Két dolgozó most végezte el a felsőfokú raktárosképzőt, 17 a középfokú raktárosképző tanfolyamon tanul. Említsük meg még a gyár 121 ipari tanulóját, akik a gyár önálló tanműhelyében sajátítják el a szakmát.

Hogy ebben a gyárban ilyen nagy a tanulási kedv, annak többek között a vezetők példa- mutatása is oka. Szabó Lajos, a gyár igazgatója például a dolgozók „szemeláttára” végezte el a közép- és felsőfokú villamosipari techfíikumot.

Jövőre több lesz a hely

Az iskolai rendszerű oktatásnak különösebb akadálya nincsen, de a gyáron belüli szakmai tanfolyamok és ismeretterjesztő előadások elé akadályt gördít a helyhiány. Ám ezt is

ra, ma úgy látjuk, hogy a többség elismerésre méltóan állt helyt, megfelelt a várakozásnak. Hogy mégis jelentősebb változásra lehet számítani, az abból ered. hogy az utóbbi években nyolc olyan elvtárs költözött el a faluból, aki pártbizottsági tag volt. Előre nem lehet meghatározni: kiket választanak újra, kik töltik be a megüresedett helyeket, de két célkitűzésünknek szeretnénk eleget tenni. Az egyik: a párttagok közötti aránynak megfelelően növelni szeretnénk a nők létszámát a pártbizottságban. A másik: a követelmények nemcsak a gazdasági vezetőkkel, a választott testületekben dolgozó pártmunkásokkal szemben is növekednek. Ezért arra törekszünk, hogy a párt községi vezető testületé — a választások révén — szakmai, politikai fel- készültségben tovább erősödjön.

Az alapszervezeték fejlődéséből ítélve nem okoz majd gondot, hogy Solton, a választások alkalmával a minőségi követelményeknek is eleget tegyenek. Ez már a beszélgetésnek azokból a részleteiből derül ki, amelyek tényei bizonyára a taggyűlési beszámolókban is szerepelnek majd, jelezve a pártélet, a pártmunka fejlődését:

— Kilenc alapszervezetünknek jelenleg 181 tagja és 23 tagáthidalták eddig ésszerű szervezéssel.

Oktatásra a nagyobb irodákat vették igénybe. De már tető alatt az új művelődési terem, ahol a tömeges oktatást és az előadásokat kulturált körülmények között végezhetik.

Vas István főmérnök, aki egyben a szakszervezet kultúrfele- lőse is, elmondotta, hogy az érdeklődés felkeltése okából a munkásakadémia előadásait és ;a hangsúlyosabb ismeretterjesztő előadásokat mindig hozzákapcsolják egy-egy szabad pártnaphoz, vagy termelési tanácskozáshoz. Így nemcsak a nagyobb számú közönséget biztosítják, hanem a széleskörű érdeklődést is. Bár az üzem három műszakban dolgozik, ritka az efajta kombinált rendezvény, amelyen 100—120 résztvevő ne jelenne meg.

Az üzemi Oktatási és Ismeretterjesztési Tanács széleskörű munkálkodást fejt ki. Vas István főmérnök, Ságodi József főkonstruktőr, Bálint Attila minőségi ellenőr, Balogh Miklós műszaki könyvtáros, Dombi István személyzeti előadó és Eichardt Istvánná könyvtáros — a tanács tagjai — munkaterületükön mindent elkövetnek, hogy a nívó jövőre még magasabb legyen.

Vonzani a jövő

munkásait

Érdemes végül megállapítani: hogyan „fogják” jövendő szakmunkásaikat. A Türr István Közgazdasági Technikum 300 diákja itt tanulja a politechnikát Megismerkednek a gyár belső életével, megszeretik az itt folyó munkát, és ennek eredményeként számosán ide jönnek érettségi után dolgozni. A,z- tán a bajai általános iskolák nyolcadikosai gyakran látogatják tanári vezetés mellett az üzemet. Nem mondunk újat: ennek köszönhető, hogy itt nem gond az utánpótlás, többen jelentkeznek ipari tanulónak a szükségesnél.

Jártunk a 2200 kötetes műszaki könyvtárban, amelyre évente 25 ezer forintot áldoz a gyár vezetősége. Tizenhét külföldi és 20 belföldi folyóirat hozzáférhető itt. Nem önzők: a „civilek”, más vállalatok dolgozói is jöhetnek ebbe a páratlan műszaki könyvtárba. És jönnek is, közkincs ez Baján.

Balogh József

jelöltje van — jegyzi meg Szabó László. — Ez nem mond sokat, ha nem teszem hozzá, hogy az utóbbi négy évben hatvan taggal gyarapodott a párt- szervezetek létszáma. Annak ellenére, hogy egy 28 fős alapszervezetet „adtunk át” Hartá- nak egy tsz-összeházasítással... A pártépítés különösen a múlt évben volt erős oldala alapszervezeteinknek, amikor 24 tagot és 26 tagjelöltet vettek fel. De talán a számoknál is lényegesebb, hogy olyan emberek kerültek közel a párthoz, s egyúttal váltak érdemessé, a tagságra, mint a Szikra Tsz 50 év körüli tagja, Kiss István; a paraszti származású új értelmiségi, Nagy Margit technikus; Lőrincz Istvánné, Ánizs Mihály- né tsz-tagok...

— Mi vonzotta a pártba itt, Solton az embereket?

— Mindenek előtt pártunk politikája, s az alapszervezetek munkájának felélénkülése.

Mivel mérhető, bizonyítható mindez, és hol, miben érződik hatása? A pártoktatás csak egyetlen a felsorolt példák közül: Négy évvel korábban még bizony elég szűkkörű volt. Az idén viszont csaknem hatszázan jelentkeztek a pártoktatás különböző formáira. Egyedül a Szikra Termelőszövetkezetben 218-an gazdaságpolitikai tanfoNéhány éve még „orvosláz” dühöngött az érettségizők között. Pályáztak még a gyengébbek is, és bizony nagyon sokszor csak az anyagi siker haj- hászása, a fizikai munka lebecsülése diktálta a felvételi kérelmeket. Mindez egészségtelen versengéshez, kétségbeesett protekció-keresgéléshez vezetett. A körültekintőbb pályaválasztási tanácsadás, és talán a konkurenciától való félelem tavaly óta jelentékenyen csökkentette az orvosegyetemek ostromát. Éppen ezért meglepett, amikor hallottam, hogy a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium IV/b osztályából öt lányt vettek fel az idén a szegedi orvoskarraIllés Margit és Pintér Éva izsáki, Kuczka Mária dolgozik, Szűcs Judit nyaral valahol, hamarjában csak Frecske Irént tudtam elérni, hogy elbeszélgessünk erről a nem éppen mindennapi eseményről: egy osztály, öt orvos.

— Nem akármilyen osztály — kezdi határozott büszkeséggel. — Negyvennégyen érettségiztünk, tizennégyen kitűnőre, jó négyes volt az átlagunk. Már eddig tizenkettőnket felvettek egyetemre, főiskolára, pedig még nem zárták le mindenütt az eredményeket és nem is találkoztam mindenkivel.

— Nem különös, hogy egy osztályból öten is orvosnak pályáztak?

— Nyolcán pályáztunk, de miért lenne különös? Mégcsak nem is véletlen. A fizika és a biológia olyan rohamosan fejlődik, annyira mai tudomány, hogy szinte természetes a fokozott érdeklődés irántuk- Nagy része volt ebben szaktanárainknak, Hady Istvánnénak, Kálmán Lajosnénak, Molnár Sándornak.

— Na és az orvosi pálya anyagi előnyei?

ARCOK ÉS VALLOMÁSOK

Ígéretes kezdeményezés: a huszadik század magyar klasszikusainak, s ma élő íróink, költőink legjelentősebbjeinek arc poeticáját, emberi arcát megmutatni, egy-egy, a nagy közönségnek szóló kötetben. Sajátos sorozatot indított el tehát a Szépirodalmi Könyvkiadó, s első kötetét — Szabó József összeállítása Lengyel Józsefről — már kézbe is vehetjük, önvallomás, a művek egy-egy, személyi vonatkozású részletének kiemelése, a kortársi kritika véleménye, s a kötet összelyam mezőgazdasági tagozatára, a téli falusi tanfolyamra és a marxista—leninista esti középiskolába. Így a tavalyi négy propagandista helyett — ebben a szövetkezetben — tízről kell gondoskodni...

Bármilyen furcsa is: olykor a kötelességeknek meggyőzőbb, lelkesítőbb szerepük van az emberek tudatának formálásában, mint a jogok hangsúlyozásának. Solton az történt, hogy a pártszervezetek megerősödésének időszaka akkor következett be, amikor a kommunisták tömegei kaptak „névreszóló”, személyes pártmegbízatást. Á párttagság és tagjelöltség többletmunkával, többletkötelezettséggel jár. Az emberség, az elvhűség, a hivatástudat, a szakma- szeretet próbáját jelenti; azt, hogy nemcsak magukért, másokért. a közösség előrehaladásáért is dolgozhatnak... Erre lehetőséget teremteni olyan érdemük a solti pártszervezeteknek, amit egyszer részletesebben — nemcsak módszereiben, de hatásában is — célszerű lenne elemezni, s a tapasztalatokat másutt is hasznosítani.

Gondjaik? Természetesen most is vannak. Akadnak idős párttagok, akik több mint egy- évtizedes sérelmükkel magukba zárkóztak, s a pártonkívüliek között fiatal értelmiségiek, akiktől aktívabb közéleti tevékeny— Hiszi, vagy nem, eszembe sem jutott ilyesmi. Nálam igaz, érzelmi vonzódás előzte meg a döntést. Már a babáimat is folyton gyógyítottam, tapogattam az „ütőerüket”. Nem is gondoltam más foglalkozásra. Persze, azt hiszem, az orvosok jólétéről elterjedt hit nagy részben babona, legalább is abban a formában, ahogy a közvéleményben él- Mert gondolja csak meg alaposabban. Hét év a diplomaszerzésig. Utána évekig nagyon szerény' még a fiatal orvosok fizetése, és rengeteget kell tanulni elméletileg és gyakorlatilag is. A tanulást voltaképpen soha sem szabad befejezni. Éneikül anyagi siker sem képzelhető el- Mondja, nem megérdemelt ilyen előzmények után? Ügy gondolom, inkább a többi szellemi foglalkozásnak kell elérni a megbecsültség orvosi szintjét. Egy tanárnak sem kisebbek az érdemei, ha igazán érti a mesterségét. A betegséget súlyosabbnak tartjuk, mint a tudatlanságot? Nem, nem hiszem. Az lenne az ideális, ha nem kellene választani, melyiket orvosoljuk.

— Gondolkozott már azon, hogy mire szakosodik, és hol vállal állást?

— Gyermekorvos szeretnék lenni, vagy ideggyógyász. Mindig városban éltem, úgy érzem, nem tudnám megszokni a falut- De két-három évet szívesen eltöltenék akár tanyán is. Sőt, legalább kétéves falusi gyakorlatot kötelezővé tennék a fiatal orvosoknak.

— Milyen új gondokat jelent az egyetem?

— Most azon izgulok, hogy kollégiumba is felvegyenek. Aztán félek egy kicsit, hogy nehéz lesz megszoknom a magasszintű egyetemi követelményeket. Tartok az új környezettől is. Sohasem voltam még hoszszabban távol a szüleimtől- Épp ezért kétszeresen örülök, hogy osztálytársaimmal együtt lehetek „gólya”.

Búcsúzóban lelkesedést, kitartást és jó vizsgaszerencsét kívántam a Bányai Júlia Gimnázium jövendő medikáinak. És minden elsőévesnek ezt kívánom, aki képességei józan mérlegelése alapján, hivatásszeretettől ösztönözve választott pályát, és megérdemelten került az egyetemre, főiskolára.

Szabó János

A LÁ]

állítójának részekre tagolt, de egészében esszét adó tanulmánya ötvöződik nemes anyaggá a könyvben, kiegészülve jelentős képanyaggal, valamint az életrajzi adatokkal, s a művek jegyzékével.

„ Regényeimnek egyetlen kulcsa van: a kor” — adja életműve magyarázatát Lengyel József, s a kötet alaphangját is ez jelenti. Történelmi tegnapunk és jelenünk nagy kérdéseire keresi a választ az író, s megismerhetjük alkotói gondjait, módszereit, bepillantást kapunk művei sorsának alakulásában, s a könyvet végigolvasva nemcsak a művészt, hanem az embert, a szenvedélyes forradalmárt is személyes ismerősünknek érezzük: a könyv hűen teljesíti tehát vállalt feladatát.

séget várnak. Feloldásuk, megszüntetésük azonban nem lényegtelen feladat s ezt sem valami öncélú szemléletmód követeli. A pártmunka értelmét azok a változások jelentik, amely az emberek életét szebbé, boldogabbá teszik. Az elmúlt négy év legbecsesebb eredménye ebből a szempontból az, hogy a VIII. kongresszus idején még mérleghiánnyal küzdő termelő- szövetkezetek ma nyereségesek, biztonságos alapot nyújtanak tagjaiknak a megélhetéshez. Javultak a kereseti viszonyok, s ezzel párhuzamosan a munka- körülmények a ktsz-ben, a Gépjavítónál és a földművesszövetkezetnél is.

A közös gazdaságok megerősödésének hatása? A gondosan művelt földek mellett azon is mérhető, hogy egyedül az idén tizennégy fiatal tért vissza az iparból a Rákóczi Termelőszövetkezetbe. . .

Ki győzné itt felsorolni valamennyit. Hiszen e cikkben a párttitkárral folytatott beszélgetésnek is csak töredékét tudtam felvillantani. De azt hiszem, már ebből is lemérhető, hogy a solti pártszervezetek, kommunisták lelkesítő eredmények birtokában készülhetnek a számadásra, s a következő években reájuk váró feladatok meghatározására.

Eszik Éva

A külsőnyíri iskolában lehetetlen nem gondolni Gárdonyi Géza „A lámpás’’ című regényére.

Az iskola tanítójának, Félix Lajosnénak az élete és munlcája nem azonosítható a regény főhősével, hiszen más társadalmi viszonyok közt, s megbecsüléstől övezve, jobb anyagi ellátásban részesítve dolgozik.

Annyiban azonban helytálló a regényhőssel való párhuzamba állítása, amennyiben a fiatalasz- szonynak is nehezebb körülményekkel kell megküzdenie, mint a pedagógusok átlagának. Az iskola három és fél kilométerre van Hetényegyházától. itt, a szinte határtalan tanyavilágban nincs villany, következésképp a rádió, televízió is hiányzik; a tanítólakásban gáz sincs, tehát fával, vagy szénnel kell tüzelni a sparherdben, s a fürdőszoba kályhájában, Egyszóval, ami e kellékeket illeti: épp úgy zajlik az élet az iskolában és a családi otthonban, mint évtizedekkel ezelőtt.

Ismétlem, csak e kellékeket illetően. Mert különben nagyab- lakú világcs tanteremben folyhat az alsótagozatos nebulók ta- ! nítása, s ehhez éppen úgy rendelkezésére állnak a nevelés segédeszközei, mint bármelyik nagyközségi iskolában. S a szépen bebútorozott tágas lakásában könyvek tucatjainak a forgatásával művelheti magát a tanítónő. Szombat délutáni és vasárnapi szabadidejében pedig tszcs-elnök férjével együtt (persze ha ő is ráér) felülhet a motorkerékpárra, s felkeresheti a községben lakó, vagy a közelebbi és távolabbi ismerősöket.

Nincs is panasza Félívnének a körülményei miatt (bár latyakos ősszel és hófúvásos télen már nehezebb a közlekedés), ám ennek ellenére is úgy érzem: hatványozottabban lámpás ő e környéken — ahol az iskolából talán két tanyaház Vi látható —, mint a kedvezőbb viszonyok közt tevékenykedő kollégái.

— Dehogy vagyok én lámpás — szabódik szerényen. — Ám ha mindenáron bele akarja szőni írásába a „lámpást", megismertetem egy igazi lámpás kapcsán történt esetemmel.

És elmondja, hogy vagy két éve, amikor idekerült, az első esték egyikén a konyha ablakába helyezte a petróleumlámpást. Szüksége volt rá, hogy az udvarra világítson, mert ólba kellett tereljii a tyúkjait.

Néhány perc múlva idős parasztbácsika toppant be hozzá.

— Valami baj van, kedves? Vagy szülői értekezlet lesz?

A tanítónő nem tudta eltalálni, minek okán érdeklődik az öreg. S meghatódott, amikor megtudta.

Elődje, Széli Katalin megbeszélte a szülőkkel, hogy ha netán baja esnék, vagy összejövetelre hívja őket, a konyhaablakba mindig kiteszi a lámpást.

Azóta Félixné is így csinálja.

Három lámpás is világít hát a külsőnyíri tanyavilágban, Á tanítónő, az ottlakók szolgálat- készsége és az a régi instrumentum, amelybe időnként petróleumot kell önteni.

Tarján István