Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

196C. augusztus 38. vasárnap S. oldal Számvetés — gondokkal terhes hónapok után Még szinte élni látszanak a frissen hasított húsok, amint a darupályán himbálózva, meg­csillannak a napon. Nyílik a hűtő ajtaja és egy pillanatra kitárul előttem az ezernyi disz­nótor gazdagságát is felülmúló hatalmas „speiz”. Sokszor megfordultam már a Kiskunfélegyházi Húsipari Vál­lalatnál, de — mint első alka­lommal — most is órákig el tudnék gyönyörködni a barná­ra pácolt kolbászok végtelen füzérében, a több száz liter zsírt rotyogtató üstökben. Idő kell, amíg a nagy egé­szen belül fel tudom fedezni a részleteket is. Valahogy tisz­tábbnak, rendezettebbnek tű­nik minden, mint legutóbb. Igen, ezek az épületek itt újak Az ésszerűség rehabilitációja Az egyik megyei üzem — a vezetők kívánságára hallgatom el a nevét — jelentős mennyi­séget exportál egy bizonyos áruféleségből Hollandiába. Az északeurópai üzletfél nemrégi­ben meglátogatta a vállalatot és valószínűleg ez alkalommal figyelt fel egy másik — egyelő­re kizárólag belföldre gyártott — cikkre. Néhány héttel visszautazása után, telefonon keresztül arra kérte a gyárat, hogy a legköze­lebbi exportvagonba tegyenek be néhány darabot abból a bi­zonyos „másik” áruféleségből is mutatóba, mert azt reméli, hogy vevőt tud szerezni erre is. Amikor megérkezett az üze­net, már indulásra készen állt a rakomány. Semmiség lett volna hozzácsapni a kért min­tát — aminek az értéke egyéb­ként szinte csak fillérekben mérhető —, csakhogy ehhez tucatnyi szervtől kellett volna pecsétes engedélyt kérni előző­leg. Amíg a kérelem, majd a hozzájárulás megjárja kacska- ringós útját, hetek is eltelhet­nek. Az exportvagont pedig néhány óra múlva mindenkép­pen indítani kellett. — Haragítsuk magunkra ré­gi, jó üzletfelünket és veszít­sük el az export növelésére kí­nálkozó váratlan lehetőséget, vagy rúgjuk fel a szabályokat? — így emésztették magukat a vállalat vezetői látogatásom idején. — Szerintem inkább a sza­bályok szenvedjenek csorbát, kockáztattam meg. „Könnyű Katit táncba vin­ni, ha maga is akarja”, a ja­vaslatot minden további nélkül elfogadták a vezetők. A holland úr tehát meg­kapja a mintát. De nincs ki­zárva, hogy minket fejvesztés­re ítélnek majd a paragrafu­sok szent nevében. Annyi baj legyen. Az új mechanizmus majd rehabilitálja az ésszerű­séget, B. D. és a gépház falai is „kitágul­tak” időközben- Vajon az emberek fejében rendeződtek-e a dolgok? Vagy most is megjelenik az a kese­rű ránc a párttitkár szája szög­letében, ha a munkafegyelem­ről, a közhangulatról érdeklő­döm? Bodor József, az alapszerve­zet titkára a szeptember 1-i taggyűlésre készül. . — Ez még csak a piszkozat — húzza szét mint egy legye­zőt a javításokkal tarkított, sűrűn teleírt lapokat. Elég né­hány mondatot elolvasnom és máris látom, hogy a pártszer­vezet számvetése elsősorban ar­ra a kérdésre igyekszik választ adni majd, amit az imént az udvaron megfogalmaztam ma­gamnak. — Igen, az elmúlt időszak­ban az üzemi rend helyreállí­tása, a vezetés megszilárdítása volt a legfőbb gondunk — erő­síti meg észrevételemet a tit­kár. — Sajnos, emellett kissé elhanyagoltunk sok más teen­dőt, például nem fordítottunk kellő gondot a dolgozók ideo­lógiai nevelésére. — Szerintem egy kollektíva munkafegyelmének a helyreál­lítása, tulajdonképpen konkrét politikai munka — mond el­lent Gombos Aladár, az üzem vezetője. És neki van igaza. 2. A félegyházi vállalatnak — nem is olyan régen — igen rossz híre volt megyeszérte- Igen, az egész vállalatnak, mert emberi gyengeség, hogy így sommásan fogalmazzuk meg ítéletünket, pedig a húsipari üzem dolgozói között is mind­végig több volt a becsületes, mint a rendbontó. Nehéz lenne utólag pontosan meghatározni, hogy a gyenge, liberális vezetés mellett, milyen okok játszottak közre abban, hogy meglazult a vállalatnál a munkafegyelem: elképesztően magasra ugrott az igazolatlan hiányzások száma és már a rendőrségnek is gondot okoz­tak a lopások. Nehéz lenne ki­kutatni, hogyan történhetett, hogy néhány hangoskodó maga mellé tudta állítani a kollek­tíva jelentős hányadát és olyan közhangulatot teremtett, amely­ben spiclinek bélyegezhették azt, aki változtatni akart a helyzeten. — Sokféle vélemény csapott össze azon a taggyűlésen, ame­lyen elhatároztuk, hogy vég­képpen leszámolunk a rend­bontókkal. Egyesek — türel­müket vesztve — adminisztra­tív intézkedéseket sürgettek. Mások viszont túlzott óvatos­sággal láttak volna hozzá a dologhoz. Végül sikerült ráta­lálnunk a helyes útra — em­lékezik a párttitkár. Ahol szük­séges volt, a legszigorúbb fe- gy elmezó eszközt vette elő az Felső képünkön: Vita a beszámoló fölött. (Jobbról balra) Gombos Aladár igazgató, Bodor József párt­titkár és Nemcsok Károly, a KlSZ-fiatalok vezetője. üzem vezetősége, nem riadt vissza az elbocsátástól sem- A rendcsinálást azonban nem ez a módszer jellemezte. — Legelső dolgunk a szak- szervezeti vezetőség újjászer­vezése volt. Korábban ugyanis a szakszervezeti bizottság tag­jai közül néhányan úgy pró­báltak olcsó népszerűségre szert tenni, hogy mindig iga­zat adtak a hangoskodóknak. Űj vezető került *a KIS2- szervezet élére is és azt kértük a fiataloktól, hogy elsősorban becsületes munkára, fegyelem­re mozgósítsanak és csak az­Papp József, a zsírolvasztóból. után a táncestekre — sorolja tovább az elmúlt hónapok ese­ményeit Bodor József­Az új szakszervezeti bizott­ság felébresztette „halóporai­ból” a munkaversenyt. Hét brigád küzd a szocialista cí­mért és az eddigi értékelések azt mutatják, hogy felelősséget éreznek vállalásukért. A fia­talok — néhány hónap alatt majdnem megduplázódott a KISZ-szervezet létszáma —■_ őr­járatot szerveztek a vízzel és gőzei való takarékosság érde­kében. _____ m — Ha nem állt volna mel­lettem a pártszervezet, nem lett volna erőm végigvinni mindezt, hiszen új ember vol­tam magam is a vállalatnál — veszi át a szót Gombos Aladár igazgató. — A régi vezetők közül so­kan lejáratták a tekintélyüket a túlzott engedékenységükkel, mások képzettségben maradtak el a kívánalmaktól. Kevés em­bert hoztunk a kapun kívül­ről, az új irányító gárda nagy része azok közül a fiatalok közül került ki, akiket mi ösz­tönöztünk a tanulásra. Miért vesető AZ EMBEREK sok mindent beszélnek, többek között ilyene­ket is: X Y-t a bíróság elítélte, mert lopott sikkasztott és mi történt vele? Továbbra is jó beosztásba került, s folytatja ott, ahol abbahagyta!” A szóbe­szédre általában legyintünk egyet, s talán el sem hisszük, hogy hasonló manapság tény­leg előfordulhat. Nos, bármennyire furcsán is hangzik valóban akad né­hány ilyen eset a megyében is. Szóbeszédet idéztünk, de most fel is sorakoztatunk néhányat, bizonyítva ezzel, hogy — ha elvétve is — büntetett előéletű emberek kapnak olyan megbí­zatást, ahol pénzt, anyagot ke­zelhetne]},, s ismételten megká­rosíthatják anyagilag és erköl­csileg a közös tulajdont. A' LAJOSM12SEI Kinizsi Tszcs vezetősége 1965. június 14-én főkönyvelői munkakör el­látására szerződtette Bende Im­rét kétezer forint havi illetmé­nyért. Bende Imre 1966. május 4-én a főkönyvelői beosztásról lemondott, de a tszcs-nél ma­radt könyvelőnek 1300 forintos fizetéssel. A könyvelő 1966. augusztus 18-án szóbelileg le­mondott (?) erről az állásáról is. Miért soroltuk fel mindezt? Nem ok nélkül. Bende Imrét ugyanis a megyei bíróság 1966. március 18-án jogerősen egy évi szabadságvesztésbe ítélte, társa­dalmi tulajdont károsító csalás és hűtlen kezelés, sikkasztás és jogtalan eltulajdonítás, valamint bűnpártolás miatt. Az ítéletet nem hajtották végre, mert a szabadságvesztés büntetés köz­kegyelem alá esett. A főköny­velő ettől még nem mondott volna le, de 1966. március 24-én a bank — jogosan — nem fo­gadta el az aláírását. A kérdés most már csak. az, miért bontot­ta fel a könyvelői beosztásról szóló szerződését is? Annak is oka van, ugyanis a budapesti kerületi bíróság 1966. júniusá­ban Bende Imrét nem jogerő­sen másfél évi szabadságvesz­tésre ítélte üzletszerűen, bűn- szövetségben elkövetett, szövet­kezet működésével leplezett üzérkedés miatt. Talán ez sem lett volna meggyőző indok — legalábbis a tszcs vezetői részé­re —. ám a kölönböző jelzések arra figyelmeztették Bende Im­rét. jobb ha saját maga hagyja ott munkahelyét... DE NEM KELL túlságosan messzire menni a következő példáért. Bende Imrével együtt ítélte el a megyei bíróság tár­sadalmi tulajdont károsító csa­lás, hűtlen kezelés, sikkasztás és jogtalan eltulajdonítás miatt — Ilyenkor tudja meg az ember, milyen nagy szükség van arra, hogy minden kis kol­lektívában ott legyen a párt embere, a bizalmi — vet föl egy új gondolatot a párttitkár. .— Olyan elvtársak segítettek megértetni a dolgozókkal cél­jainkat, mint például Papp Ist­ván, a zsírolvasztó régi, meg­becsült szakmunkása- A „Papp Istvánoknak” köszönhetjük, hogy sikerült megcáfolnunk azokat, akik szüntelenül hari- goztatták: túlságosan magas a norma, azért hajt bennünket az új igazgató, mert „jó fiú” akar lenni a felsőbb szervek előtt. Naponta vitába kellett száll-1 nunk velük, naponta meg kel­lett vívni a harcot azért, hogy jobb legyen az áru, kevesebb anyag menjen veszendőbe, hogy csökkenjen az igazolatlan hiányzások száma. GHi Mindez helyet kap majd a pártszervezet vezetőségének a beszámolójában. Mert az el­múlt hónapokban végzett mun­kára méltán büszkék lehetnek az üzem kommunistái. Büszkék lehetnek rá, 'hogy a munkafe­gyelemmel együtt megjavult a termékek minősége is: hosszú beosztásban ? Nagy Károlyt. Az ítélet végre­hajtását — éppen úgy mint Bende esetében — a közkegye­lem miatt felfüggesztették. Mi történt Nagy Károllyal? Hol van, mit csinál? Hihetetlenül hangzik, de mindmáig a lajos- mizsei Vörös Csillag termelő- szövetkezet elnöke! (Nem érdek­telen Nagy Károly- esetében megjegyezni, hogy a tsz elnöki beosztáshoz a rendeletek értel­mében erkölcsi bizonyítvány szükséges.) A tsz elnökétől er­kölcsi bizonyítványt nyilván senki sem kért, mert abból azonnal kiderült volna, hogy Nagy Károlyt jogerősen egy évi szabadságvesztésre ítélték. MENJÜNK TOVÁBB. A kis- szállási vasútállomás vezetője Fogarasi János MÁV-főintéző és felesége éveken keresztül fosztogatta a vasúti kocsikat, a társadalmi tulajdont több mint 40 ezer forinttal megkárosítva. Elbocsájtották. felfüggesztették? Nem ma is a kisszállási vasút­állomás főnökeként tevékenyke­dik mintha mi sem történt vol­na. Sőt ez a sokszoros tolvaj a napokban nem átallott feljelen­tést tenni egyik vasúti munkás ellen, mert két darab — nem tévedés — paradicsomot úgy­mond ellopott az egyik vagon­ból... EZEK A KIRÍVÓ esetek ön­magukért beszélnek, mégsem le­het kommentár nélkül elmenni mellettük. Az említett tények amellett, hogy felháborítóak, azt is bizonyítják, hogy egyes szer­vek figyelmen kívül hagyják a szocialista erkölcs követelménye­it, és — legalábbis néhány eset­ben — feladták a vezetőkkel szemben alátámasztott alapvető követelményeket! Ezzel súlyos bűncselekmények elkövetőinek lehetőséget adtak, hogy olyan beosztásba kerüljenek — vagy eredeti helyükön maradjanak — ahol továbbra is alkalmuk van megkárosítani a társadalmi tu­lajdont. (Az ügy annál inkább el tűnő, mert az elmúlt év de­cemberében terjedelmes cikk­ben tettük szóvá Bende és Nagy üzelmeit.) A társadalom jogos önvédel­me, hogy elítélje azokat, akik haszonszerzésből, vagy bármi más okból hozzányúlnak a tár­sadalom tulajdonához. Ugyanak­kor lehetőséget biztosít szá­mukra: bizonyítsák, hogy meg­tévedtek. A munkához való jo­got senki sem vonja meg tőlük: dolgozzanak, s hosszas becsüle­tes munka után talán még ve­zető beosztásba is kerülhetnek. Ám a bizonyításnak más útja- módja van! Gémes Gábor idő óta nem érkezik panasz a kereskedelemtől. Természetesen — mint Bo­dor József hangsúlyozta — elé­gedettségre még nincs okuk. Több következetességre lesz szükség a jövőben, amikor re­szortfelelősöktől számonkérik a végzett munkát, mielőbb meg kell szervezni a pártcso­portokat és jó lenne, ha ezután nemcsak elindulnának, hanem eredményesen, be is fejeződné­nek a vállalatnál a politikai tanfolyamok. De ne is soroljuk tovább, hiszen címszavakban is nehéz lenne megemlíteni mindazt, amit a beszámoló a feladatként megjelölt­i * Cikkünkben csak vázlatos áttekintést adhattunk a Kis­kunfélegyházi Húsipari Válla­latnál beállt változásokról, a pártszervezet erőfeszítéseiről. Nem érzékeltethettük milyen változáson ment keresztül né­hány olyan dolgozó gondolko­zása, aki korábban egy követ fújt a rendbontókkal, hogyan tette az ügy bátor harcosaivá a feladatok nagysága azokat a párttagokat is, akik azelőtt alig hallatták hangjukat. Mind­erről egy cikksorozatban szá­molunk be a következő hetek­ben. Békés Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents