Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

Az egyszeri embernek, aki Félegyházára igyekezett, valaki ezt mondta:

— Onnan inkább jönni szoktak, mint oda menni.

S valóban, szomorú igazság volt ez nem is olyan régen. A félegyházi szegényembert meg lehetett találni az ország minden táján. Még húszegynéhány évvel ezelőtt is többezren járták az országutakat a város lakói közül távol családjuktól, munkát keresve. Ki kubikos talicskával, ki aratószerszámmal felszerelkezve kínálgatta munkaerejét ha már otthon nem kellett senkinek sem. És nemcsak földnélküliek voltak közöttük. Több mint ötezer öt holdon aluli birtok volt Kiskunfélegyháza határában. A sovány homok azonban nem volt képes annyit teremni, hogy egy családot az éhezéstől megmentsen. Aki mégis otthon maradt, hetekig álldogálhatott a városháza mellett a „köpködőn”, míg valamelyik jobb módú gazda megfogadta egy-két napos robotra.

Az első lépések

Ez a múlt sokszor felelevenedik még ma is az idősebb félegyháziak emlékezetében, s egyben azt is érzékelteti, milyen mélyről kellett elindulni a fel- szabadulás után. hogy a város valódi otthont nyújthasson lakóinak. A megye öt városa közül Kiskunfélegyháza volt a legelmaradottabb minden tekintetben; Nem a véletlen, hanem a gyötrő kény- szerűség volt az indítéka annak, hogy a kormány az első ötéves terv idején itt az Alföld kellős közepén építtette fel a Bányászati Berendezések Gyárát. Ebben az ipari tradíciók nélküli városban ez nem volt valami gazdaságos megoldás, de ezzel is enyhítették a munkanélküliséget. Ám csak enyhíthették vele, mert még ezután is sokan maradtak családok, akiket segélyezni kellett. Mondogatták is a tanácselnöknek:

— Nem pénz kell nekünk, mert az csak egyszerű alamizsna. Munkaalkalmat teremtsen nekünk .elnök elvtárs.

A város vezetői kilincselni kezdtek, sürgetni a segítséget a felsőbb szerveknél. A volt szíjgyártó üzem jelentős bővítésével létrehozták a gépgyárat. Megkezdődött a vágóhíd fejlesztése, közben a helyi lehetőségek kihasználásáról sem feledkeztek meg. Cipőüzemet, községgazdálkodási vállalatot létesítettek, öt kisipari termelőszövetkezet alakult, s létrejött a háziipari szövetkezet, amely közel ezer bedolgozónak ad munkát. 1960-ban az iparban foglalkoztatottak száma már meghaladta a 3200-at.

Ám mindez csak alapul szolgált az égető problémák megoldáséhoz. A város vezetői látták a legjobban, hogy még csak az első lépést tették meg, — a legnagyobb gond — a lakosság teljes foglalkoztatottságának megoldása útján. Ez az út pedig elég rögös volt, amit jól érzékeltet az is. hogy míg 1960-ban Félegyháza lakóinak a száma 33126 volt, 1963-ban ötszázzal kevesebb. S hogy a vezetők erőfeszítései közben sikerrel jártak, azt bizonyítja, hogy a városból való elvándorlás megszűnt és 1965-ben már ismét 33 170 lakost számláltak.

A városi pártbizottság és a tanács a második ötéves terv fő célkitűzésévé ismét az ipar extenzív fejlesztését tette. Nagyobb beruházások kivitelezésére azonban nem állottak rendelkezésre anyagi erőforrások. Ezért az igényeket és a lehetőségeket felmérve, kisebb tanácsi vállalatokat alapítottak oly módon, hogy azokat érdemes legyen idővel a minisztériumi iparnak átvenni és tovább fejleszteni. így jött létre 1962- ben a Műanyagfeldolgozó Vállalat és 1964-ben a Vegyesipari Vállalat.

A Műanyagfeldolgozó Vállalattal egyben új, nagy jövőjű iparág honosodott meg az Alföldön. Szinte példa nélkü’ áll gyorsütemű fejlődése. Az angóranyúl tenyésztelep helyén az első évben rozoga épületekben öreg — más üzemek által levetett — kézi hajtású gépekkel dolgoztak. Főleg gyermek j á tékákat készítettek. S most, alig négy évAz új bakelit présgépükéin a Villamosszigejelő és

vei az alapítás után, mint a KGM irányítása alá tartozó Viliamosszigetelő és Műanyaggyár II. számú gyáregysége működik az üzem. Űj műhelycsarnokokban korszerű automata, s félautomata fröccsöntő és bakelitprésgépekkel folyik a termelés. A nyúltenyésztelep helyén a valóban „tőidből kinőtt” gyárban az idén már 70 millió forint értékű terméket készítenek. Tíz iparigazgatóság ötven gyárával van termelési kapcsolatuk. A telefonkészülékháztól, a bonyolult elektromos kapcsolóberendezésszekrényekig 400—450 gyártmányféleséget állítanak elő. A félegyházi üzemmel nagy tervei vannak a minisztériumi iparnak, amit az is igazol, hogy 1972-ig 99 millió forintos beruházással bővítik.

EgyüU a lakossággal

Emlékezetes marad a város életében 1963. január 1-e is, amikor a Bányászati Berendezések Gyárát és a Gépgyárat egyesítették. Az új üzemben már nem egyszerű vas.szerkezeteket, hanem alapos szakmai felkészültséget igénylő konzervipari berendezéseket készítenek. Még ugyanabban az évben minisztériumi irányítás alá került a vágóhíd, s 1964. január 1-én tárcavállalat lett a cipőgyár is.

A város vezetőinek iparfejlesztésre vonatkozó célkitűzései eleinte igen merész vállalkozásnak tűntek és nem is volt teljesen zökkenőmentes végrehajtásuk. A lakosság azonban messzemenően egyetértett ezekkel a tervekkel, közös ügyüknek tekintették — s amikor kellett áldozatot is hoztak azért —, hogy az elgondolások valóra váljanak. A volt Bányászati Berendezések Gyárának és a Gépgyárnak a munkásai nem hátráltak meg, amikor az egyszerű vasszerkezeti munka helyett a bonyolultabb vegyipari berendezések gyártására kellett átállni. A helyükön maradtak akkor is, amikor átmenetileg csökkent a jövedelmük és bebizonyították, hogy képesek — ha kell — akár új szakma elsajátítására is.

Büszke lehet a város arra a több mint száz asszonyra és lányra, akik hónapokon át jártak fel a Villamosszigetelő és Műanyaggyár fővárosi üzemébe dolgozni, vállalták, hogy távol élve a családtól megtanulják az új termékek gyártását. A lakosság ilyen áldozatvállalása nélkül az ipar gyors fejlődése elképzelhetetlen lett volna.

Ezek után már érthetővé válik hogyan tudták a város üzemei évi termelési értéküket a második ötéves terv idején 386 millió forintról 710 millióra növelni. Am nem akármilyen módon, mert közben arra is volt erejük, hogy az általuk előállított termékek minőségileg jól megállják a helyüket. Ezt bizonyítja. hogy a város ipara 172.1 százalékkal volt képes növelni exporttermelését.

Az iparfejlesztés fő célkitűzése természetesen ebben az időszakban a lakosság foglalkoztatottságának megoldás sára irányult, s e téren ! jelentős sikerek születtek. 1960-tól az üzemi dolgozók száma 1823-mal növekedett. A tervidőszak elején különösen nagy gond volt a nők elhelyezése. Jelenleg az iparban foglalkoztatottak 45,4 százaléka asz. szony és leány.

1960—1965. között összesen 137 millió forintot fordítottak a város iparának fejlesztésére. Ezek a beruházások tették lehetővé, hogy az ipari termelés 83,9 százalékkal növekedjen, s azt, hogy egy családból átlagosan ne csak egy, hanem esetenként 4—5 személy is vállalhasson munkí*. Az iparban foglalkoztatottak életszínvonala jelentősen emelkedett, az országos átlagot mégsem érte el. Sokan az üzemi dolgozók közül számításon kívül hagyják azonban azt a 18 és fél millió forintot, amelyet borítékon kívül — jutalom, prémium étkezési hozzájárulás, nyereségrészesedést stb. címén — osztottak ki az elmúlt öt évben.

Az iménti megállapításból mégsem lehet olyan következtetési] levonni, hogy a város fiatal, s számban rohamosan növekvő munkásosztálya emiatt híján lenne a lelkesedésnek, különösen az MSZMP IX. Kongresszusa tiszteletre bontakozott ki széles körben a munkaverseny. Jelenleg 114 munkabrigád 1300 tagja küzd a szocialista cím elnyeréséért. A második ötéves terv idején 1820 újítást nyújtottak be a dolgozók, s a bevezetett 541 újítájsból 18 millió forint haszna származott a népgazdaságnak. A munkaverseny és az újító mozgalom nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tervidőszak alatt átlagosan 17,6 százalékkal nőtt a munka termelékenysége.

Ha termelési értékben nem is nagy, a város életében mégis jelentős szerepet tölt be az öt kisipari termelőszövetkezet és a háziipari szövetkezet. Az elmúlt öt év alatt 26 millió forinttal növelték a termelési értéket, több mint 200 százalékkal az exportjukat. Különösen a háziipari szövetkezet érdemel figyelmet, amely termékeinek 77 százalékát — dísztárgyakat, fűzfakosarakat, hímzéseket stb. — exportálja. A ktsz-ek közül igen nehéz helyzetben van a Vas- és Fémipari Szövetkezet] amelynek 18 helyen van a telepe. Ez nemcsak a termelés, hanem a szolgáltatásainak színvonalát is csökkenti.

215 mii Sió

A jövőre vonatkozóan a városi párt- bizottság álláspontja az, hogy az ipart továbbra is ejftenzív módon kell Kiskunfélegyházán fejleszteni. Erre azért van szükség, mert még mindig két és fél ezer ember jár el az ország különböző részeibe dolgozni. A város harmadik ötéves tervét ezért úgy állították össze, hogy 1970-ig 2600 új munkahe'yet teremtenek. Ezek szerint a tervidőszak végén 7600-an dolgoznak majd a város minisztériumi, tanácsi és szövetkezeti iparában, ami egyben azt jelenti, hogy mindenki helyben talál munka- alkalmat. Ennek biztosítéka többek között, hogy a minisztériumi ipar üzemeit 215 millió forintos beruházással bővítik. A Vegyipari Gépgyárban már el is kezdődött a munka. A Villamosszigeíe- lő- és Műanyaggyárban is megkezdik még az idén egy 1700 négyzetméter alapterületű új műhelycsarnok építését.

Természetesen a beruházások célja