Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-27 / 202. szám
S. oldal 1M*. ansrns/tus irt, szombat öt nap múlva tanévnyitó A gimnázium kapujában A kecskeméti új gimnázium kapujában találkoztam Szösai- vel. Állt-állt, fején aranyszőke fonottkalács, kincset érő hajkoszorú és nézte az új iskolát. Szö&zi — azaz Révész Erzsébet — szeptembertől ide jár. Hallottam, hogy az utóbbi időben gyakran leméri az utcát otthonról idáig és vissza. Ismerkedik a gimnáziummal. — Tetszik az iskola, Erzsiké? — Nagyon. Bár a másik iskolám is szép volt. A Béke téri. Ott végeztem a nyolc általánost. Annyira megszerettem azt is, hogy bizony sírtam, amikor utoljára mentünk fel a tanterembe. Igen, ez így szokott lenni. Ügy mondja, hogy az embernek nincs kétsége: biztos a dolgában. Aztán ahogy megyünk az utcán, egyszer csak megáll. — Holnap elmegyünk Miskához apuval. Ez annyit jelent, hogy: kiska- tona bátyját holnap meglátogatják Szolnokon. Miska ugyanis most tölti az újoncidőt. — Viszek neki süteményt, azt nagyon szereti. Aztán elkomorodik tiszta szép arca. — Csak apu jobban lenne már... Igen, apu ... A Bamevál gép— Szép ez az iskola. Csak hát mikor tudjuk meg, milyen belülről is? Csak jönne már az a szeptember 1! Abból az iskolából ebbe átjönni rangot jelent, szellembeli korosodást. Erzsiké azóta fonja koszorúba haját nagylá- nyosan, mióta onnan elbúcsúzott. Nézzük egy darabig a szép új iskolát, amely hamarosan kitárja kapuit Szöszi és társai előtt. Ide költözik a Bányai Júlia Gimnázium. — Nem félsz a gimnáziumtól? Határozottan válaszol: — Nem, miért félnék? Ha az ember megteszi a kötelességét, baj nem lehet. Az általánosban is jó tanuló voltam, 4,1 volt a végeredményem, ,de tudom, hogy itt is leszek olyan vagy még jobb is. kocsivezetője apu, de nagyon nehéz neki. Évekkel ezelőtt megfázott, súlyos asztmát kapott és még mindig szenved. Gyakran találkozom Erzsikével. Kérdem: — Hová? — Hát a patikába. Apunak viszem a gyógyszert... Aztán ha apu jobban van, ha nem fullad annyira, Erzsiké arca ismét ragyog, úgy mint aranyhaja. Nemrégiben tudtam meg: családi vita folyt arról, hogy Szöszi tanuljon-e tovább, vagy munkába menjen. Anyu az utóbbit ajánlotta, Apu és Miska azonban a gimnáziumot. Mert Szöszi óvónéni szeretne lenni. Szépen szaval — az előadó szakkörben tavaly komoly sikerei voltak — szépen énekel és nagyon szereti a gyerelállal is végződhet ez a kaland. Már a hajón történt jelenet visszaadta a bizalmát, s kezdett hinni benne, hogy az ONI mindenben segít neki. Leszaladt vacsorázni, aztán vissza a szobájába. Elérkezett Campbell látogatásának az ideje. Kopogtattak, majd kivágódott az ajtó és nagy zajjal berontott a tengerészkapitány. Körülbelül olyan külsővel, amilyennek Blake elképzelte magában, a sajátmaga által kitalált régi cimborát. — Helló, öreg Al!.. Hű, de megöregedtél! • • • Menj csak néhány lépést, hadd nézzem a járásodról, meg tudnál-e még maradni a fedélzeten? Blake, mint egy jó színész, rögtönzött. Jól hátba vágta az ál-Campbellt, aztán megropogtatta a csontjait, a kapitány felszisszent az egykori „robotember” szorításától. — Hát, Jimmie, mégis látlak? — mondta jó hangosan, majd Campbellt a mikrofon közelébe vezette, s szótlanul rámutatott. Aztán kissé eltávolodtak onnan és Blake lehalkított hangon, mint amikor valami igen titkos dolgot beszélnek meg, ajánlatot tett Campbellnek: — Tudod, miért jöttem, öreg cimbora? — Ha megmondod .., — Hogy állsz pénz dolgában? — Hát tudod, hogy abból mindig kevés még a sok is... De azért van egy kis pénzem... Kölcsönt akarsz? — Á. most nem... Most jól állók... Én akarok neked pénzt szerezni... Ugye, régóta ismerjük egymást, jó cimbora vagy? — Az vagyok, Al tudod..; Mit akarsz ezzel? — ígérd meg, hogy amit most mondok, azt akkor sem fogod elárulni, ha nemet mondasz? — Attól függ, miről van szó. — Add a kezed, hogy akkor sem árulsz el... így ni; Nézd, Jimmie, én egy jó kis vállalkozást tudnék alapítani, egész életemben gondtalanul élhetnék, ha most te segítenél nekem... Ha a kislány gimnazista lesz, a labdához azért nem kell hűtlennek lennie. Lehet, hogy kevesebbszer pattog majd a pety- tyes játékszer, de néha csak előkerül akkor is... keket. így aztán — bár nagy anyagi áldozat — a családi tanács megszavazta a gimnáziumot. Nyáron dolgozott Szöszi, takarosán keresett a munkával. Most már izgatott, türelmetlen: mikor nyitják ki ennek az új, szép iskolának a kapuit a diákok előtt? Balogh József A képernyőn láttuk Hétköznapi történet INKÁBB ünnepi történetnek mondanám, mert az én nemze- déikem sohasem fogyhat ki az afölött érzett örömből, hogy nagy vállalkozásunk, amiben mindig hittünk ugyan, de amit annyi sok okunk volt félteni — nagy vállalkozásunk, a szocialista rend megteremtése ím sikerült. Sikerült mostmár végérvényesen megnyugodva mondhatjuk, még akkor is, ha a felépítésének még nem jutottunk a végére. A győzelem visszavonhatatlan. elvitathatatlan, megmásíthatatlan. Számunkra ez a legfontosabb, ez a nagy élmény, életünk értelme, nemzedékünk elévülhetetlen tette. Hogy befejeaettebbnek hittük akkor, mikor nekifogtunk, hogy annyi sokat kell még ezután tenni, és hogy lesz elég dolguk még az utódoknak is? Hát igen. Nem esett jól lassan ráébredni, tudomásul venni és beletörődni. Nem tehettünk mást, minthogy újból és újból neki- gyűrköztünk. VIGASZTALÓDNI a még hiányzókért és erőt meríteni a további nekigyűrkózésekhez — erre valók az olyan művek, amelybe a múltat .segítenek ösz- szevetni a mával. Hajlamosak vagyunk rá, hogy elfelejtsük a múltat, hogy csak azt lássuk, amit akarunk, s többet követeljünk, mint amit lehet. A fiataBeváltandó ígéretek A társadalmi ösz- szefogás szép példájáról értesültünk nemrégiben: Tisza- kécskén hozzákezdtek egy 45 személyes általános iskolai hétközi diákotthon megvalósításához. Nem kell magyarázni, milyen fontos intézmény ez. A tanyai iskolákból befelé igyekeznek a felsőtagozatos tanulók a községbe, ahol eredményesebb, és megalapozottabb a tanítás. Sajnos, egyelőre csak a külterületiek egy töredékét tudja befogadni a most szervezés alatt álló intézmény. A régi művelődési ház épületét szemelték ki, az egész átalakítás mintegy 80 ezer forintba kerül. A község négy termelőszövetkezete — tudván, hogy a saját dolgozóik gyermekeiről van szó — önként felajánlotta a segítséget. A Tiszagyön- gye, a Szabadság és az Űj Elet 20—20 ezer forint készpénzt ígért meg. a Béke Tsz pedig ugyancsak 20 ezer forint értékű társadalmi munkát, fuvart és építőanyagot. Így az átépítés költsége fedezve volna. Ha ... Igen, ha az ígéretből mihamar valóság is lett volna. A községi tanács házilagos kőműves brigádjával rögtön el is kezdette az átépítést. A Permetezőgépgyár egyik szocialista brigádja vállalta a vízvezeték és villanyszerelő munkákat. De a munka most, egy héttel a tanévkezdés előtt megállt. Pénz nélkül ugyanis nem lehet építkezni ... A tsz-ek segítő jószándéka felől senkinek nincs kétsége, ezt már számos alkalommal tapasztalták a községben. De; kétszer ad, aki gyorsan ad. Tudjuk jól, hogy a termelőszövetkezetek vezetőinek ezer más gondja van. De ez a látszólag nem nagy dolog sem utolsórendű. Ha most — késedelem nélkül — rendelkezésre bocsátják a felajánlott pénzbeli segítséget, remény van rá, hogy szeptember 10-re át tudják adni a kollégiumot. Addig a gyerekek a tanyai iskolákban tanulhatnak. B. J. labbak még inkább hajlamosak erre. hiszen ők maguk nem látták azt a régit, csak tőlünk tudnak róla. de nem ismerik. Nekik mesélni róla könyvben, filmen, művészi alkotásban nem lehet eleget, és — hitelesen meggyőzően mesélni nagyon nehéz. Ezért néztem és néztük nagyon sokan vegyes érzésekkel a Televízió új vállalkozását, a Hétköznapi történet című háromrészes tv-filmet. örültünk neki, mint újabb alkalomnak a visszapillantásra, a megtett út felidézésére, szívesen fogadtuk a művészi szándékot — iß őszintén sajnáltuk, hogy nem lett jobb az eredmény. ILLUSZTRÁCIÓT kaptunk a történelemkönyv fejezeteihez, de félünk és fájlaljuk, hogv aki nem élte át ezeket az időket, arra a film nem lehetett semmiféle hatással, mert. érthetően, semmiféle emléket nem idézhetett fel. Mester Margit története igaz történet. Az is lehet, hogy szó szerint így esett meg valakivel, hiszen az elmúlt negyedszázad során a nép egésze ezt az utat járta, ehhez hasonló sorsot élt Margit alakja, sorsa jelképpé nemesedett. A téglagyári munkáslány a felszabadulás után leráz magáról minden régi nyűgöt és diadalmasan kezébe veszi a maga — és az ország — sorsának irányítását. Jönnek idők. amikor tisjta szándékai ellene fordulnak, s eljön a nagy próbatétel az ellenforradalom is, de a történelemben visszaút nincs. Margit győzelme, győzelmünk végleges. A JELKÉPED történet sajnos, jelkép maradt csupán. Szemes Marianne, az író és Zsurzs Éva, a rendező hiába mondott igazat, ha nem tudott átforrősítani, ha nem tudta emberileg hitelessé tenni az ábrázolt történeti kornak a benne élőkre' gyakorolt hatását. A zsúfoltság, másfél évtized száguldó eredményeinek minden igyekezet ellenére is hézagos felvonultatása nem tette ezt lehetővé. Mintha fényképet tartott volna elénk a film ifjúkorunkról: „Ö csakugyan, már szinte el is felejtettem! Hogy rohan az idő!...” De ha odamutatjuk a fiunknak, az csak elhúzza a száját: „Milyen furcsa frizura, s milyen nevetséges nadrág!” Kár, ezért kár: hogy a jó szándék ellenére annyira kevéssé sikerült a Hétköznapi történet. Pedig a szereplőkről is — a Mester Margitot alakító Berek Katiról, s a többiekről: Horváth Józsefről. Avar Istvánról. Bitskey Tiborról. Bessenyei Ferencről — csupa jót mondhatunk. M. L. És semmiség az egész, sohasem fognak rájönni... Campbell jó hangosan, dobbantva is a lábával, felugrott a székről: — Miii? Csak nem akarsz kirabolni valakit?! — Ugyan, hová gondolsz, Jimmie... Tudod, hogy én még akkor sem csináltam ilyet, amikor teljesen meg voltam kop- pasztva ... Bevágott a világkiállításon az a meztelen fényképezés, amiről írtam neked, az hozott egy kis pénzt a konyhára, de azért kezdő tőkének kevés egy jobbfajta vállalkozáshoz ... — No, nyögd ki már. mit akarsz!... — Mondj el egy-két dolgot nekem... Mikor indultok a Pennsylvániával? És hová? — Micsoda?! Hát erről van szó?! Al, öreg Al, te komolyan gondolod ezt? — Jimmie... Itt mindjárt átadnék neked ezer dollárt. . Aztán minden esetben kaphatnál további ezretj.. Jól gondol* meg, Jimmie, nem kis pénz!... — Dehát kiknek kellene ez?-.. Nem, ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mondhatom meg... — Jó, ne is folytasd tovább... Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem érdekel... viszont szégyelhetnéd ... — Ne bolondozz már, Jimmie! Gondolkodj egy kicsit! Apróság az egész, amit kérdezni akarok. Még vagy egy fél óra hosszáig tanakodtak, Campbell hangján egyre inkább érezni lehetett, hogy csökken a döbbeneté, de sehogy sem akart kötélnek állni. Kicsit megvető hangon mondta: — Nincs mit tárgyalnunk, öreg Al... Megyek .. . — Jimmie! Legalább gondolkodj rajta...-— Majd gondolkodom ... És az ál-Campbell kirohant a szobából. — Jimmie! — kiáltott utána Blake. — Holnap este ugyanitt... (Folytatása következik.) Egy Ara — egy forint Sikeres befejezés előtt áll a dolgozók gimnáziumának előkészítő tanfolyama a kiskunfélegyházi művelődési házban. Ismeretes, hogy az új művelődésügyi rendelet értelmében a szakmunkásvizsgával rendelkező dolgozók különbözeti vizsga letétele után az esti és levelező gimnáziumot a második évfolyamon kezdhetik meg. A kiskunfélegyházi városi művelődési ház a különbözeti vizsga előkészítésére szervezett tanfolyamot a nyáron, amelyen mintegy 30 szakmunkás kapott száz órában szakszerű oktatást magyarból, történelemből, matematikából, fizikából, kémiából, biológiából és földrajzból. Hasonló számban vettek részt az orosz nyelvi tanfolyamon is. A hallgatóknak egy óráért mindössze egy forintot kellett fizetniük. I
