Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-27 / 202. szám

SSXW. augusztus yj, szombat a. oT3 a! A refori ok sodrában Miben áll a gazdasági refor­mok hasznosítása egy termelő- szövetkezetben? Erről beszélge­tünk Sárdi Józseffel, a kisszál­lás! Petőfi Tsz elnökével. — A tavalyi árutermelésünk 32 millió forint volt — mondja. — Évek óta arra törekedünk, hogy minél kevesebb önköltség­gel, minél nagyobb terméshoza­mot érjünk el. Az említett áru- értékesítésünk is ennek köszön­hető. Magasak az átlagtermé­seink, itt-ott már elértük a ma­ximális szintet. Mégsem va­gyunk elégedettek, további mil­liókkal akarjuk növelni az éves bevételt. Nemcsak azért, hogy az egy tagra jutó átlagos része­sedés ne álljon meg a tavalyi 21 ezer forintnál, hanem, hogy eddiginél is nagyobb tartalékot képezhessünk. Miért jó ez? Egy példái pár héttel ezelőtt a Du­nántúlon szállítószalagot és lu­cernamagot vásároltunk. Mind­kettőt hoztuk is magunkkal, mi­vel készpénzzel fizettünk, nem kellett bajlódnunk a hiteligény- léssel. Önállóság a beruházások­ban; az új gazdasági mechaniz­musban ez csak pénzkérdés lesz. Termesztés és felhasználás Gabona, takarmány, néhány ipari növény (főként cukorrépa és fűszerpaprika) — ezek ural­ják a szövetkezet 3400 holdas Barakk-lak6k. . . Kecskeméti „Má­ria-Valéria telep”. . . Régi keletű probléma. Jól ismeri már a közvé­lemény, hiszen lapunk — jelezve a helyzet súlyosságát és sürgetve a megoldást — nem egy alkalommal tette már s>zóvá a szinte kivétel nélkül sokgyermekes, 25 család rendkívüli, lakásgondját. Küszöbön az esőt hozó ősz. Gyak­ran sűrűsödnek a sötét felhők — szinte minden percben bekövetkez­hető vészt jósolva az 1961 óta az ÉM „Fémmunkás” Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalat területén ál­ló barakkok lakóira. (Közöttük nem egy arra érdemes család akad, s bármily különös, hosszú esztendők óta mindössize egy jutott lakáski­utal ásíhoz!) A régi keletű, sok éve megoldás­ra váró probléma körüli huzavona ía különböző ígéretek, s azok be nem váltása, az 1964-ben az ÉM* tárca által lakásépítés céljára fel­kínált egymillió forintos hitelkeret fel nem használása- stb.) részlete­zése — bár nem lenne érdektelen — mellékes most. Hiszen legfrissebb értesüléseink szerint a Csiliéry-tele- pen megkezdődött a barakk-lakók helyzetét — minőségi cserék révén — megoldani hivatott bérház építé­közös szántóterületét. A vetés- szerkezet kialakult, s lényegében ezután sem változik. S jó hal- ; lani, hogy a Petőfi Tsz-ben a' tervkötelezett kenyérgabona nem „muszáj-növény”, hanem — ki­fizetődő. Egy mázsa búza meg­termelése mindössze 57 forintba kerül. A rozs 15 mázsás átlag­termése pedig szinte példa nél­küli. És a takarmányok? — Nemcsak a nagy átlagho­zamok elérése a fontos — így az elnök. — Meg is kell óvni a termést, egészen a felhaszná­lásig. Nálunk az Ősszel elsőren­dű feladat lesz a kukorica hi­deglevegős szárítása. S még egy lényeges feladat a felhaszná­lással kapcsolatban; a takar­mányt „fel kell tárni”. Vagyis a legjobban emészthetővé tenni az állatok számára; amit lehet, őrölni, pépesítenj kell. Ezáltal százezreket lehet megtakarítani, s csak jelentéktelen beruházá­sokra van szükség. További megtakarítás is ígér­kezik; ősztől kezdve a sertós- és a marhatápot már helyben állítják elő, csak a koncén trá- tumot hordják a mélykúti ke­verőbői. A gyöngytyúk haszna Az éves bevétel 60 százalékát az állattenyésztés adja. Ez nem rossz arány. S ráadásul megta­lálható itt nemcsak a sertés és se. A lakások a leggyorsabb ütem mellett is csak a jövő évben ké­szülnek el. Mi lesz azonban addig a közvetlen életveszélyben levő, sokgyermekes családokkal?! A helyszínen győződtünk meg ró­la, hogy a lakás céljára eleve sem alkalmas épülettákolniány bármely pillanatban maga alá temethet több benne élő családot. Közöttük becsü­letben megőszült nyugdíjas, vagy még ma is tisztességgel helytálló nagycsaládos munkásembereket. Aki az illetékesek közül nem járt még a helyszínein, annak hadd mondjuk el: nincs a barakkban egyetlen he­lyiség, melyben a behulló esőt ne kellene dézsával, teknővel felfogni, melyben a korhadt gerendázat ne fenyegetne bármely pillanatban a beomlással, melyben a megrepedt falakat már szinte a gondolat sem fogja össze. Emberéletek forognak kockán! Ilyen körülmények között hagyni az érdekelteket — bűnös kockázat lenne. A tavaszi belvízikárosultak­nak nyújtott megoldásokhoz hason- 1 lóan a barakk-lakók ügyében is azonnali beavatkozást parancsol a szükség. Perny Irén ! a szarvasmarha, de a juh és a baromfi is. Miért e sokféleség? | — Hitvány, homoki legelőin­i két csak a juhtartással haszno­síthatjuk — hangzik az indoko­lás. — Hozzávaló épületeink js vannak. Fejlesztjük ezt az ága­zatot, jövőre már ezer anya­juhunk lesz. & a baromfi? A ráfordítás itt gyorsan, hetek alatt hatványozódik, s ugyanak­kor egy gondozónő, viszonylag nem nehéz munkával, évente 300 ezer forint értékű csibét ne­vel. Nem elhanyagolható szem­pont. Gyöngytyúkot pedig mi nevelünk a járásban, egyedül. Tízezer van belőle, szállásuk kezdetleges, nyári fészer, ám az elhullás aránya a fél százalékot sem éri el. És kilónként 28 fo­rintot kapunk érte. Nyugaton igen keresett cikk. Az alap: a sertés és a szarvas- marha. Olyonnyira, hogy az előbbiből 3500-ra szerződtek, de előreláthatólag négyezret adnak át. Értékesítenek 275 hízó mar­hát, egyenként öt mázsás súly­ban, tízezer forintért. Zuhanyfürdő, kártoló üzem Sokféle új elgondolás érlelő­dik a Petőfi Tsz-ben. Ezekről igen szívesen beszél az elnök, láthatóan kedvenc témája a mel­léküzemágak megteremtése. Miről is van szó? Például a komplett építőbri­gádról. Jónéhány szolgálati la­kást építettek már az idén, a nem idevalósi szakemberek ré­szére. A majorságban zuhany­fürdő működik, állandó hideg­meleg vízzel. Jövőre a belma- jorban üzemi konyhát létesíte­nek. Igaza van Sárdi Jó; ?fnek: ezeknél a dolgoknál kezdődik a városi színvonalú munkakörül­mények megteremtése. A szövet­kezet, a családtagokat is ideszá­mítva. 4—500 gazdának nyújt többé-kevésbé állandó elfoglalt­ságot. Minél inkább rendszeressé tenni az elfoglaltságot — ezt szolgálja majd a savanyító, a kosárfonó és a seprűkötő mel­léküzemágak létrehozása. Sőt a gyapjúkártoló üzem megterem­tése is szóba került már, amely egymillió forintos beruházást igényelne. Ám így a gyapjút kilónként 200 forintért értéke­síthetnék, a jelenlegi 70 helyett. Sokszor elmondjuk: a gazda­sági reformok azokat segítik majd, sodrába azok kerülnek, ! akik élni tudnak a lehetőségek­kel. A kisszállási Petőfi Tsz ezek közé tartozik. Hatvani Dániel Azonnali intézkedést parancsol a szükség A segédmunkásból szakmunkás lett azalatt. Az üzemi szb-tit- kárból megyei titkár, aki a Köz- gazdasági Egyetem magasabb évfolyamait közelíti már sike­res vizsgáival. Természetes, hogy párszáz he­lyett tízezer ember ügyének szakszervezeti képviselője lett. Egy vállalattal szemben 20 — különböző profilú üzem gondját viseli. — Nem könnyű a változás, ugye? — hangzik a szinte feles­leges kérdés. _ Ami szakszervezeti munka, úgy érzem, nem nehéz — felel gondolkodás nélkül Laczi elv­társ. — A gazdasági vonatko­zású tudnivalók között azonban sok az új. Más szakmák, más bérezési rendszerek, rendeletek, határozatok ... Esténként otthon is folyik velük az „ismerkedés”. Minden — hozzá tartozó — üzemet meglátogatott már. — Igen szívesen fogadtak min­denütt — szögezi le, s külön, mosolyogva említi a kecskeméti vállalatokat. — Ezekben, ha ed­dig más szakmában is dolgoz­tam, sok barát, ismerős van ... Hiszen futballoztam is, meg tag­ja vagyok az MHS intéző bi­zottságának. — Mit tapasztalt, milyen ipar­ágakban kell legtöbb segítség? — A téglaiparban. Nemcsak szakszervezeti munkában, ha­nem a politikai-gazdasági irá­nyításban, ellenőrzésben is erő­sítésre van szükség, örömmel tapasztaltam, hogy ebben a Csongrád megyei Téglaipari Központnál is egyetértettek ve­lem az elvtársak. Máris sok se­gítséget kaptam a szakirányítás megjavítására. Bizonyítják a termelési eredmények. Első negyedévben csupa le­maradással zártak üzemeink. A második negyedévi tervet már „hozta” a kecskeméti, keceli, kiskunhalasi téglagyár, és az első negyedév adósságait is nagymértékben rendezte. Ezután részletes és konkrét elhatározások következnek. Egy reális szemléletű, szervezni, lel­kesedni tudó szakszervezeti ve­zető tervei — a mélypontról ki­vezető út továbbfolytatására. A szakszervezeti vezetés hatéko­nyabbá tételéről, stabil tégla­gyári munkáskollektívák kiala­kításáról, s nem utolsósorban az elhanyagolt üzemek korsze­rűsítéséről. Említi, hogy az Épí­tők Szakszervezete Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén ez ügyben interpelláció hang­zott el egyenesen Trautmann elvtárshoz intézve. A válaszból arra lehet következtetni, hogy a segítség nem fog elmaradni. — Beszélhetünk-e szociá­lis ellátottságról, kulturált mun­kakörülményekről, amikor pél­dául a hajósi téglagyár munká­sainak „öltözője, fürdője, mos­dója” a homokbányában van? — teszi fel a tagadást is magá- bafoglaló kérdést a megyei tit­kár. — Vagy nincs igaza a katy- márí és keceli munkásoknak, amikor panaszolják, hogy a ro­zoga, balesetveszélyes tárolóhe­lyek miatt sokszor elkedvetle­nednek. Rossz időben tönkre­megy munkájuk eredménye... Az tudja igazán, mit "jelent ez, aki már próbálta, mi munka egész napon át 40 ezer téglát megforgatni. Mert annyi a tel­jesítményátlag. Tessék ezt 3,80—4 kilóval beszorozni;.. Hallgatom az új szakszerve­zeti megyei titkár];, és eszembe jut egyik munkás véleménye — még abból a régi üzemből. — Laczi elvtár egyenes, nyílt ember. Ha kellett, ötször kopog­tatott az igazgatónál, míg el nem intézte ügyünket. Ha jogos volt az igényünk. De ha nem Hová lett a dinnye magja? Éppen akkor jártunk a Duna —Tisza közi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézetben, amikor szü­retelték a magnélküli dinnyét. Mintegy száz mázsát szállítanak ebből a különlegességből ex­portra az idén, de néhány má­zsa jutott már a kecskeméti üz­letekbe is. Kiss Árpád igazgatóhelyettes, aki már évek óta mind nagyobb sikerrel foglalkozik ezzel a dinnyefajtával, éppen egy nyu­gatnémet szakfolyóiratba ké­szülő cikken dolgozik. A téma természetesen: magnélküli diny- nye. — Hogyan lehetne egyszerűen megmagyarázni a közvélemény­nek a magnélküli dinnye lénye­gét? — kérdezem. — Talán egy „öszvér” hason­lattal. A ló és a szamár utóda erős, egészséges állat, de meddő, vagyis nem szaporodik tovább. Így van ez nemcsak az állatte­nyésztésben, hanem a növény- termesztésben is. Két különböző dinnyefajta keresztezésével jön létre a hibrid, amely meddő, vagyis magnélküli. — Néhány mag azért akad benne? Kiss Árpád a magnélküli dinnyével. volt igazunk, azt is a szemünk­be mondta meg. Jól ismertük a szavajárását, ha értetlen em­berrel vitatkozott: „Hidd el szaktársam, ha szűzmáriához mégy ezzel az üggyel, akkor se érsz el eredményt. Ha neked vágy bárkinek igaza van, azt én itt házon belül elintézem. Ha az ajtón kiküldőnek, bemá- szok az ablakon, de kiverek­szem, ami jogos ...” Emlékszem egy másik esetre. A munkások mesélték. Egyszer az egyeztető bizottság a dolgozó javára ítélt meg több ezer fo­rint követelést. A vállalatveze­tőség fellebbezett. Laczi Endre nem hagyta annyiban. — Vegyétek tudomásul, hogy a következő fórumon személye­sen fogom képviselni a mun­kást. Akárhogy is nehezteltek- neki van igaza! A vállalatnak ki kellett fizetni a summát, s meg kellett írni a nem éppen hízelgő jelen­tést is — felsőbb szervhez. Gör­bén is néztek egy ideig Laczi Endrére. Mikor most felemlí­tem az esetet, jókedvűen csak ennyit mond. — Én is kibírtam — Ók is megbékéltek.. j Tóth István Fehér Béla technikus ellenőrzi a szedést. — Igen, azonban az öt-hat- száz mag helyett, ami általában egy normál görögdinnyében ta­lálható, csak tíz-tizenkét mag van. Azok sem kifejlettek, ál­talában csak képződmények és természetesen csírátlanok. — Mi a jelentősége ennek a dinnyefajtának azon kívül, hogy magnélküli? — Az, hogy kiváló minőségű, zamatú. A genetikai törvények szerint ugyanis az utódok álta­lában tökéletesebbek, mint a szülők. Ezt jól bizonyítják a kü­lönböző hibridek, amiket már eddig is előállítottak a kutatók. Elég, ha megemlítem a hibrid kukoricát. Az utódok általában egészségesebbek, nagyobb ter- mőképességűek, számos kedvező gazdasági tulajdonsággal ren­delkeznek. Így van ez a dinnyé­nél is. Tehát ez esetben tudjuk garantálni a jó minőséget a fo­gyasztónak. — Hogyan lehetne a magnél­küli dinnye termesztését na­gyobb mértékben növelni? — Ez az, ami nehéz. A hib­ridet állandó keresztezések út­ján lehet csak előállítani, mi­vel nem szaporítható. Ez kézi munkával történik, ami elég lassú és költséges. Nagyobb mértékben a világon, egyedül Japánban foglalkoznak vele. Itt két jelentős cég termeszti, szállít külföldre is, elsősorban az Egyesült Államokba. — Tehát a dinnyenemesítés­nek más útjait is keresni kell? — Igen, foglalkoznak a kecs­keméti vöröshúsú görögdinnye­fajta nagyobb mértékű termesz­tésével, illetve elterjesztésével. Egy heterózis fajta előállításán is dolgozunk. — Az idén sok panasz hang­zott el, hogy nem elég zamatos, édes a dinnye. — Ez más években is előfor­dul. Nagyrészt az időjárás az oka ennek, azonban nem egy­szer a dinnyetermesztők nem elég éretten szedik le a termést, vagy megcsavarva az indát kényszerérést idéznek elő. Et azért van, mert egyik napról a másikra nagy árkülönbségek je­lentkeznek a piacon. Ha hama­rabb tudja értékesíteni, akkor nagyobb árat kap érte, és ez a dinnyénél jelentős. Véleményem szerint a minőséget kellene megfizetni a felvásárlónak is és a piacon általában ezt kellene előtérbe helyezni. — Valóban így van ez, hiszen a múltban például az uradalmak a gazdaság emblémájával jelez­ték a dinnyén, hogy garantálják a minőséget. Érdemes lenne gon­dolkodni ezen mezőgazdasági nagyüzemeinknek, hiszen ha­sonlóan jó, sőt jobb minőséget ők is tudnának nyújtani a fo­gyasztónak. Búcsúzom a kutatótól e hasz­nos beszélgetés után, aki továb' írja értekezését a magnélküli dinnyéről» K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents