Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-26 / 201. szám

W66. augusztus 26, péntek 3. «Mal A szövetkezeti gazdák kétharmada versenyez mm*««»»*. a kecskeméti járásban és betakarítás mielőbbi jó elvégzésére NEMRÉGIBEN ülést tartott a kecskeméti járási mezőgazdasá­gi versenybizottság. Értékelték a versenymozgalom idei ered­ményeit, s egyebek között meg­állapították. hogy a termelő­szövetkezetek. s kisebb részben a tszcs-k ebben az évben össze­sen 230 brigáddal és négyezer­ötszáz taggal vesznek részt a különböző versengésekben. Ilyen mértékű fellendülésre a korábbi években nem volt példa. A já­rás 26 tsz-e közül 21 vesz részt a verseny egy vagy több for­májában. Az országos mező- gazdasági versenyhez közülük hat, a megyeihez 15 csatlako­zott. Azt mondhatjuk, hogy a termelőszövetkezetek közös munkában részt vevő gazdáinak kétharmada csatlakozott a ver­senymozgalomhoz. A KONGRESSZUSI felaján­lások teljesítéséért 15 tsz és négy tszcs 45 brigádjának 1386 tagja versenyez. A kerekegyhá­zi Előre Tsz-ben 162 ezer, a la- josmizsei Sallai Tsz-ben 40 ezer forintos többlethaszonra akar­nak szert tenni a zöldségter­mesztésből és az állattenyésztés­ből. Az izsáki Sárfehér Tsz-ben vállalták, hogy az építőbrigád anyagtakarékosságát öt száza­lékkal javítják, a kertészetben pedig a tervezettnél tíz száza­lékkal nagyobb értékű termest takarítanak be. MÍG TAVALY összesen csak hat szocialista címért küzdő bri­gád volt a járás közös gazda­ságaiban. az idén már 12 tsz 58 brigádjának 2383 tagja tűzte ki célul a cím elnyerését, azáltal, hogy a sertéstenyésztésben, a gyapjú- és a tej hozamban, a cukorrépa-, a kukorica-, a zöld­ség-, a gyümölcs- és a szőlőter­mesztésben, a gépi munkában, valamint a baromfinevelésben a tervezettnél nagyobb eredményt érnek el. A címért küzdő bri­gádok közül 15 a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben található. A nyárlőrinci Aranykalász Tsz-ben hét brigád akarja megszerezni a szocialista címet, noha ebben a gazdaságban első ízben az idén történtek ilyen vállalások. A JÁRÁSI KISZ-bizottság és a szövetkezetek KlSZ-szerveze- teinek közreműködésével össze­sen 939 fővel 82 ifjúsági mun­Leves helyeit a hulladékba? Vevőre vár a velő A Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat hűtőjében tiO mázsa velős­csont halmozódik. Sorsa ma még bizonytalan, de valószínűleg a MÉH vásárolja meg végül — ki­lónként 30 fillérért. — Húsz fillérért velőscsontot? Hát ilyen jól megy nekünk? ■— kérdezheti most a tisztelt Olvaso. Sőt, nyugodtan hozzáteheti azt is, hogy tapasztalata szerint a hen­tesüzletek korántsem mindig bő­velkednek ilyen leve sbeva lóban. Pedig a velőnek igen sok barátja van. Hogy még nagyobb legyen a csodálkozás elmondjuk: nemcsak ez a 60 mázsa áru kerül hasznos hulladékként a MÉH birtokába, ha • a jelenlegi helyzeten nem változ­tatnak az illetékesek. A vágóhíd a következő hónapokban is 20—30 mázsa velős csontot termel az ex­portra szánt marhahúsból. De vajon miért nem veszi át a kereskedelem az árut, helyesebben miért csak minimális mennyiséget vásárol meg a vágóhídtól? Széli Istvántól, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezető­jétől a következő választ kaptuk: — A hús bontása során nyert vei ős csőn tot 6 forintért árusíthat­juk. A vágóhídtól kapott velős­csontot viszont — árréssel együtt — 4,60 forintért hozhatnánk for­galomba. Csakhogy kétféle áron nem futtathatunk egyazon árufé­leséget, mert ez esetleg vissza­élésre csábíthatna egyeseket. Kü­lönben — fűzte hozzá az osztály- vezető — véleményünk szerint a velőscsont iránti kereslet nem igen haladja meg azt a mennyiséget, ami a bontásból származik és je­lenleg forgalomba kerül. Problé­mát jelent továbbá, hogy a velős­csont igen romlandó áru, tárolása veszélye®. Nézzük meg közelebbről ezeket az érveket. Igaz, hogy a kétféle ár esetleg nyerészkedésre késztet­hetne egyeseket. Óvatosnak lenni sohasem árt, de pusztán e feltéte­lezés alapján eltekinteni az olcsó velős csont árusításától, erősen vi­tatható álláspont. Ráadásul — mint beszélgetésünk során kiderült — az elmúlt hónapokban már hoztak forgalomba a vágóhídtól vásárolt olcsó csontot a kiskereskedelmi vállalat üzleteiben, igaz hogy a bontásból származóval azonos áron, azaz 6 forintért!!! A nagy kérdés az, hogy van-e kereslet a velőscsont iránt? Nem áll módunkban piackutatást ren­dezni, de az kétségtelen, hogy az üzletekben nem kapható állandóan a szóban forgó áru és több mint bizonyos* hogy az eddiginél több fogyna — különösen, ha 4,60-ért árusítanak. Széli István szerint egy olyan bolt létrehozása oldaná meg vég­legesen a problémát, amelyben — belsőségek mellett — kizárólag az olcsóbb fajta velőscsontot árusíta­nák. E terv megvalósítására ma még semmiféle biztosíték nincs, a jelenlegi helyzeten viszont min­denképpen változtatni kell. Elsősorban az áruellátás javítása érdekében, de azért is, mert a Húsipari Vállalatnak — mondhat­juk így is: a népgazdaságnak — tekintélyes veszteséget okoz, ha kilónként 20 fillérért kell elveszte­getnie a táplálkozásra kiválóan al­kalmas terméket. Békés Dezső kacsapat alakult és dolgozik a földeken, főként a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítések művelésében. Ezenkívül az egyes üzemágakban a termelés kiváló színvonalának eléréséért külön is vállalásokat tett öt tsz 45 bri­gádjának 740 tagja. Közülük a szőlőültetvények kiváló művelé­sét 11 brigád tűzte ki elérendő célul. A versenyek szervezésében kiemelkedő munkát végzett kü­lönösen három tiszakécskei gaz­daság: a Béke. a Tiszagyöngye és a Szabadság Tsz. Ezek nagy összegű jutalmak kilátásba he­lyezésével is serkentik a kong­resszusi versenyt. A Szabadság Tsz erre a célra' 34 ezer forintot szavazott meg. A járási ver-^ senybizottság pedig vándorzász­lók és oklevelek adományozásá­val tünteti majd ki a versengés valamennyi ágában a legjobb eredményt elérő tsz-t. tszcs-t, üzemrészt, illetve brigádot. Ki­tüntetik a termelés kiváló szín­vonaláért folyó verseny legjobb egyéni helyezettjeit is. A leg­eredményesebben küzdő két if­júsági munkacsapatot a járási KISZ-bizottság tv-, illetve rá­diókészülékkel jutalmazza. A NAPOKBAN meghirdetés­re került az őszi vetési és be­takarítási versenyfelhívás is. Szeptember 10-ig nevezhetnek be azok a gazdaságok, amelyek vállalják, hogv a rozsot és az őszi árpát szeptember 30-ig, a búzát pedig október 25-ig a földbe juttatják, továbbá az egyes növényeket a felhívás­ban megjelölt időpontig betaka­rítják. Természetesen vala­mennyi munkának a minőségi feltételeit is teljesíteniük kell. A legjobb helyezést elérő gaz­daságokat a járási versenybi­zottság értékes jutalommal tün­teti ki. Lipcse már készül Lipcse ismét a kereskedelmi körök nagy találkozójára készül: Szeptember 4—11. között ren­dezik meg a közszükségleti cik­kek kiállítását. Az őszi vásár­ra Lipcsébe 60 ország mintegy 6500 kiállítója küldte el termé­keit. A szakosított árubemuta­tók különböző vásárházakban lesznek és mintegy 130 000 négy­zetméter területet foglalnak el. Az idei vásárra 80 országból" több mint 200 000 látogatót vár­nak. A magyar kereskedelem szintén részt vesz a Lipcsei Őszi Vásáron, ezúttal kilenc külke­reskedelmi vállalatunk hét vá­sárházában mutatja be export­cikkeit. s a kiállításaink összte­rülete 520 négyzetméter. egymástól. Tudom, a párt ál­láspontja az. hogy a tiszta szán­dékkal jövő nyugati turistákat szívesen fogadjuk. Hozzánk kü­lönösen sokan jönnek Nyugat- Németországból. A vendégek egyrésze a felszabadulás után kitelepítettekből tevődik össze. Van ezenkívül számos rokon, vagy csupán érdeklődő turista, vagy ismerős. A tapasztalatok szerint a nyugati látogatók anyagi helyzete nincs különö­sebb hatással az itteniekre. Ná-j lünk a községben az egy főre jutó átlagos jövedelem a há­rom termelőszövetkezetben 20 ezer forint körül van, ehhez jön még a háztáji bevétele. So­ha Ilyen jól nem éltek a mi dolgozó parasztjaink. Érthető, hogy elégedettek. Több termelő­szövetkezeti tagunknak annyi készpénze van a takarékban, hogy akár két gépkocsit is ve­hetne rajta. Ezt jól látják a külföldi vendégek is. sőt nem egyszer azt mondják: — Nekünk, otthon sokkal többet kell dolgozni ah­hoz, hogy ennyit. keressünk és ilyen jól éljünk, mint ti itt Ma­gyarországon. Enyhe mosollyal teszi hozzá: — Az utóbbi időben községünk­ből csak egy fiatalember ma­radt kinn nyugaton, az is érzel­mi okokból. Levelezett egy kis­lánnyal, mígnem beleszeretett. Ennek kapcsán mindjárt a fiatalokra fordul a szó. — A propagandamunkához hozzátartozik a fiatalabb kor­osztály itt tartása a községben. Sajnos, ez nem megy. Igaz közel van Baja, a járási székhely, amely egyre jobban iparosodik és sok munkáskezet elvon. Ez valóban egyre nagyobb gond Vaskúton és a Petőfi Ter­melőszövetkezetben is, ahol 57 év az átlag életkor. Egyre csök­ken a munkáskéz. A gépesítés­sel nem lehet mindent megol­dani. Kétségtelen, hogy a kor­szerű technika vonzza a fiata­lokat. de ez csak egy része a megoldásnak. — Nálunk a községben a ter­melőszövetkezetek a hagyomá­nyos jövedelemelosztási formát, a munkaegységrészesedést alkal­mazzák. Ezt nem kapcsolják össze prémiummal, nincs követ­kezetes törekvés a készpénzré­szesedés növelésére. Igen, ez valóban nem segíti a gyorsabb előrehaladást, a fiata­lok itt tartását. Kétségtelen, hogy sokat fejlődtek a vaskúti termelőszövetkezetek. Az idén is kiváló terméseredményeket takarítotak be. A Petőfi Terme­lőszövetkezetben például a Be- zosztája nevű szovjet búzafaj­ta 22.45 mázsát adott átlagosan holdanként. Jók a terméskilá­tások kapásokból is. Most készült el az első félévi eredmények értékelése és az önköltségi mutatók is ked­vezőek. Egy tojás 98 fillérbe került, egy liter tej 2,33 forint­ba. Egy kilogramm súlygyara­podás a hízó sertéseknél 10,52 forintba. Ezek elég biztató szá­mok. Azonban ennél még jobb eredményeket el lehet érni egy kis erőfeszítései. Csupán job­Halászok — kaszával és villával Csend van. Az országhatár hajításnyira. Nagy víztükör csil­log a kukoricatáblák között: a garai Vörös Csillag Tsz 77 hol­das halastava. A halászat a szövetkezet egyik jövedelmező üzemága. A huszas évek közepéig Gara hí­res halászfalu volt. És akkor lecsapolták a tavat. Helyén a Kiss Imre halász a motoros tavi kaszával. Ballagunk az ösvényen Csib- ri István tsz-pártitkárral. Rej­telmesen hallgat a nádas, előt­tünk békák loccsannak a vízbe. — Négy évvel ezelőtt létesí­tettük a halastavat — mondja. — Az idén értük el a teljes telítettséget. Hogy mire számi­szikes azonban nem vált tér* mővé. Egyetlen megoldás kínál­kozott: visszaállítani a vízi éle­tet. Íme, itt vannak már a halá­szok is, mintha egyenesen a tós bői bukkantak volna elő! Leg­magasabb közöttük a főhalásZj Komeszár Márton és Sibalin Antal villával tolja a partra a sást meg a csádét. tunk? Az ivadékokkal együtt 5—600 mázsa kerül ki. A to­vábbi kitelepítésekre most már saját ivadékból is telik. Értékesítés? Azzal nincs gond. Szerződésük van a megyei élelmiszer kisker-rel, s Baján is készül már a stand. Azon­kívül a községben is elfogy hetente néhány mázsa ponty. ban ki kellene használni a lehe­tőségeket. Premizálásssal. a ga­rantált készpénzrészesedés beve­zetésével előbbre lehetne lépni. Az állattenyésztésben be lehetne vezetni a kettős műszakot. Egyébként ez utóbbi üzemág fejlesztése a termelőszövetke­zetek egyesülésével oldható meg igazán. Modern, korszerű állat- tenyésztő telepeket csak közös erővel tudnak létrehozni ma már a gazdaságok. Erről is sok szó esik manapság a községben. Tartalmasabb munkát várnak a községi KISZ-szervezettőL Sze­gényes a művelődési ház prog­ramja is. — Mindezekről majd sző lesz a községi párt vezetőség újjává­lasztó taggyűlésén — ezzel bú­csúzik Balogh elvtársnő. Sok egyéb is szóba került a beszélgetés során, amire itt nincs mód kitérni, de már eb­ből is látszik, hogy bőven lesz tennivalója az új községi párt- vezetőségnek. Komeszár Márton. Annak ide­jén néhány hetet a bajai Uj Élet Halászati Tsz-ben töltött, elsajátítani a mesterség alapve­tő tudnivalóit. A többiek, Kiss Imre és Sibalin Antal, már tőle tanulták el a fogásokat. Például mit? ősszel, a lehalá­szás után, a tó szárazra állítá­sát, tavasszal a fertőtlenítést, az elárasztást, a betelepítést. És a napi teendőket: a hálószövést, javítást, az etetést. Az utóbbi reggelenként történik, 7—9 óráig. Az ocsut 33 megjelölt he­lyen szórják a vízbe. Azonkívül komoly feladatot jelent a tó tisztántartása, a nád- és a sás­félék, a hínár rendszeres irtá­sa a tavi kaszával. Ezt csinálják most is. Hasznos munka. Nemcsak, hogy megvédik a vízfelületet, de növelik is. Üjabb és újabb holdakat szakítanak ki a nád birodalmából. Kell a hely a pontyoknak, amelyek legna­gyobb része már meghaladja a két kilót. Az őszi lehalászás itt a leg­nehezebb munka. De szívesen csinálják. És szívesen halászná­nak azon a félezer holdnyi terü­leten is, ahol jelenleg a tsz szi­kes legelője terül is. Ügy ter­vezi a gazdaság, ott is halas­tavát létesít, öt és fél millió forintos költséggel. A tervek már készen, csak a vízellátás módja nincs még kidolgozva. De azért bíznak benne, hogy Gara újból halászfalu lesz. H. D.

Next

/
Thumbnails
Contents