Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-03 / 182. szám
Á Mátra vidékén Bőven lehetne ecsetelnem, hogy egy kezdő sofőr mit művel ekkora úton, — dehát: minden kezdet nehéz. Beszéljünk inkább az egyéb élményekről, tanulságokról. Előbb talán a tájjal kapcsolatban. Alföldi szemnek üdítő látványt nyújt a Mátra. (Gyöngyösről egyébként úgy találtam a Galyatetőre vezető útra, hogy előbb akaratlanul „tiszteletkört” csináltam a város peremén.) A hegyoldalban árnyas fák alatt, néhol lélegzetelállító szakadékok felett kígyózik az út fel, majd le, s az emberből önkéntelenül kicsúszik: Ilyen gyönyörű hely is van a Elkészült... Kiskőrösön 1200 palackos gázfogyasztó sürgette már régóta a cseretelep felépítését. Részjegyben 60 ezer forintot adtak az fmsz- tagok, 40 ezer forinttal járult hozzá a Kiskőrös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a cseretelep felépítéséhez, amelyet többszörös határidőmódosítás és vita után átadtak rendeltetésének. Nagy segítség ez az új gázcseretelep az 1200 kiskőrösi fogyasztónak, hiszen eddig Soltvadkertre kellett átmenni a palackokért. lalogh József felvétele.) Mégsem falra hányt borsó SOKSZOR elnézem a Kecskemét parkjaiban üldögélő, pihenő embereket, s mindig erre gondolok: Lám, hogy szeretik, megbecsülik, élvezik a szépet! Ezért külön tiszteletre méltóak azok az erőfeszítések, amelyeket a városi tanács és a szakavatott kezű dolgozók a megye- székhely parkjainak gondozásáért. gyarapításáért tesznek. S eszembe jut más is. Például Péter Tamás (Szolnoki hegy 61.), Takács Ilona (Dózsa György út) és sok társuk szerkesztőségünknek írt, keserű hangú levele. Merthogy akadnak olyanok is, akik érzéketlenek a szép, s nem utolsósorban mások munkájának tisztelete iránt, akik ahelyett, hogy megbecsülnék, rongálják, ösvényeket taposnak a parkok üdezöld gyepén. SZÓ SE RÓLA, jogos az efelett! felháborodás. És annak fontolgatása is, hogy mi lenne a legcélravezetőbb ezeknek az embereknek a megnövelésére: Tekintélyes összegű pénzbírság kiszabása? Felháborodott hangú nyílt levél az újságban? Vagy akad esetleg ennél is hathatósabb módszer? Jómagam immár hónapok óta a „közömbösség feladását” gyakorolom. Egyszerű az egész. Annyiból áll csupán, hogy nem tűröm el szó nélkül, ha valaki a szemem láttára a füvesített, virággal beültetett parkon keresztül próbálja „lerövidíteni” az útját. Például a MAVAÜ^* állomáson, ahól a pázsiton kitaposott ösvény két végén már kerítés akadályozza az átkelést — egyesek számára mégis hiába — mert megkerülik és tovább szélesítik a fű helyén, a „járdát”. Az első „ügyfelem” egy középkorú, őszülő hajú asszony volt. Bár a figyelmeztetést a tőlem telhető legnagyobb kedvességgel terjesztettem elő, csúnyán kifizetett. Pirultam, de nem adtam fel a reményt. S hogy érdemes volt. igazolt a következő rendbontó. Egy fiatalember, aki zavarában csak ennyit szólt: „Bocsánat.. S azóta? A „csínytevésen” rajtakapott sok embernek előhozakodtam — persze barátságosan — az „ejnye-ejnye” kezdetű észrevételezéssel. S elmondhatom: ha akadtak Is rendhagyó esetek, meggyőződtem róla, hogy az ösvénytaposók többsége nem rossz szándékú, hanem egyszerűen csak szórakozott ember. Legutóbb, tegnap, annak a fekete-fehér csíkos ruhájú asszonyka példája Igazolta ezt, aki elpirulva, e szavakkal fo- gdta az intelmet: „Igaza van... Elnézést... de az ember olyan szórakozott. . ÉRDEMES hát figyelmeztetnünk egymást. Kipróbált módszerem a bizonyíték rá. Bátran ajánlom köszhasználatba vételét £. i. mi hazánkban? Pedig —, ha | csak a hegyvidéket vesszük — mennyi van még! A Párádra, Egerbe, Aggtelekre, Jósvafőre, tovább, a csehszlovák, határig, majd Miskolcra, a Bükkbe, Lillafüredre. s innen — mondják, mert én nem értem rá megszámolni, több mint 200 csodálatos kanyarral — ismét Egerbe vezető út halmozva szolgál a felemelő érzést keltő látnivalóval. Valljuk be: ha van rá módunk hosszabb útra szánni magunkat, mindjárt külföldre gondolunk. Meggyőződésem azonban, hogy ha többségünket zárt kocsiban utaztatnák, s egykét nap múlva kitennék a Kékesen, Gályán, Párádon, vagy Hollóstetőn. s még számos helyütt, a tündéri mátrai falvacskákban például, és azt mondanák: íme, az ország határain túl vagyunk, az Alpokban, vagy a Dolomitokban, ámuldozni kezdenénk. Valahogy vonzó „stichje” van a külföldnek. Félreértés ne essék: ha tehetném, magam is becsavarognám a nagy világot. Ám vegyük észre a mi hazánk szépségeit is. A külföldiek már észrevették. Csak a szóban levő úton előbb olaszokkal, majd lengyelekkel és NDK-beli türistákkal keveredtem össze, s mindegyik odavolt a gyönyörűségtől. — Bel- lissimo — mondta Jósvafőn egy velencei kereskedő, — hübsch — így a német tisztviselő a Hollóstetőn berendezett kempingtáborban, — wunderschön — ismerte el az aggteleki cseppkőbarlangban egy lengyel tanár szintén németül, mert lengyelül nem értek. Lelkendeztek, jóllehet az ő hazájuk is igen szép, csinos és csodálatos. Járjuk tehát a haza tájait is. Mi, alföldiek, a hegyvidéket, és viszont. (Milyen kitörő örömre lobbantunk, amikor az aggteleki tűristaházban megtudtuk, hogy rajtunk kívül csak két házaspár a vendég, s ők is — kecskemétiek.) Egyébként ott fenn, a felhőkkel parolázó hegyekben döbbentem rá. hogy a mi szűkebb pátriánk, a Duna—Tisza köze is milyen szép. A sajátosságainál fogva az. Mint ahogy a külföld. s a hazai hegyvidék is azzal vonzó, ami sajátos, számunkra ismeretlen ott. A tájak különbözőségének csodálatba ejtő varázsát az említett idegeneken kívül több mátrai ember megnyilatkozása is bizonyítja. Ügy beszéltek az Alföldünkről, mint országjáró vágyaik netovábbjáról. Az egészből pedig az csúcsosodik ki, hogy — az egész világ szép. Ám maradjunk a hegyvidék szépségénél, amelyben nemcsak a tér-, hanem az időbeli különbség szemüvegén keresztül is gyönyörködhettem, mert vagy tíz évvel ezelőtt jártam már ezen a vidéken. Amit azóta formáltak. építettek rajta, a szocializmus pezsgő fejlődését bizonyítja. Felnémeden, Kazincbarcikán üzemek, gyárak füstölögnek, Miskolc összeépült már Diósgyőrrel, és új lakótelepeivel (tizenötemeletes ház is épül) lát- nivalóan az ország északi részének a metropolisává növi ki maHáromezer „ú'\ magyar szó Az Akadémia Könyvtár kézirattárának egyik érdekessége Ambrosius Calepinus ágoston- rendi szerzetes 1558-ban Bázelben kiadott latin nyelvű értelmező szótára, amelynek mintegy 30 000 szavához a magyar jelentést tintával irta hozzá a szótár egykori tulajdonosa, vagy használója, a XVI. század második felében élt Nagyidat András református paptanár. A szakértők becslése szerint eb- j ben a szótárban legalább 3000 olyan magyar szó található, I amely más forrásokban nem fordul elő. gát; a hatmedencés egri str-n- don az volt az érzésem, hogy valamilyen világvárosi üdülőhely forgatagában frissítem fel magam. Szolnokot elhagyva csodálatos színorgiában pompázott a sötét estében a vegyiművek gyárnegyede. És hasonló felfelé ívelést tükrözőn kapcsolódott a látványsorozathoz Kecskemét éjszakai panorámája is. Feleségem és az iskolát ősszel kezdő kisfiam társasága révén a családfői érzések is másként támadtak bennem az utazás során, mint a megszokott hétköznapokon. Megnőtt irántuk a felelősségem, hiszen a testi épségük, az életük legnagyobb részt tőlem függött. — s a hatéves lurkó viselkedése, megjegyzései, kjérdései, valamint ahhoz a szándékomhoz való „idomulásai”, hogy mélyrehatóan maradandó élményhez juttassam csak fokozta a belőlem kiváltódó érzelmes emóciókat. A. hegyek peremén megállapította: „Annyi itt a fa, mintha erdő volna”, a külföldiek szomszédságában arra a felfedezésre jutott, hogy „tudnak magyarul fütyörészni”. az olasz turista hasonló korú kisfiának egy görcsös fadarabbal való „gépfegyverezését” élénk ratatatával viszonozta (ami nekem nem tetszett; de honnan tanulják ezt a legifjabbak, hacsak nem a tv-ből?), a kempingsátorban kijelentette: „Ügy élünk, mint a partizánok.” (Aha: csak a tv-ben látottak asszociáltak.) Szorult helyzetbe is hozott. Az aggteleki cseppkőbarlangban a nyakamban ülve megkérdezte: „Apucikám, milyen volt a tősember?” — Nem tős-, hanem ősember. — „De akkor miért hívják Lakiteleken az erdőt Tőserdőnek?” (Az ám: miért is?) És még volt ehhez hasonló kérdése tucatnyi. Például: ..Ugye, itt harcolt a Tenkes kapitány?” — Nem. A Tenkésen. — „Az hol van?” stb„ gtb. Csoda, ha mint sofőr, kíváncsi tűrista és pedagógizálm akaró atya egyszemélyben úgy kimerültem a három nap alatt, mintha a labdarúgó-világbajnokság valamennyi mérkőzésén nekem kellene játszanom a centercsatár posztján? De azért az idén elmegyek még egy ilyen túrára, máshova, esetleg a Bakonyba, mert... Az elmondottakból talán kiderül, hogy miért. Tarján István Betonateresz kerestetik Lapunk keddi számában b&í számoltunk arról a lelkes társadalmi munkáról, amelyet múlt szombat délután a ja- kabszállásiak végeztek községük főutcájának a szépítésében. Feltöltötték a Petőfi Sándor utca egyik oldalán a KÖFA-ból nemrég megépített kilométer hosszú betonjárda és a közút közötti hepe-hupás területet, önmaguk példáját a másik oldalon is követik* ha a járda ott is készen lesz. Néhány hét múlva az utca mindkét oldalán betongyalogjárón lehet közlekedni, s azon a társadalmi munkások jogos büszkeséggel járhatnak és tekinthetnek végig. A tervezett 20 ezer forintnál jóval nagyobb értékben avatja még szebbé a létesítményt az anyagi ellenszolgáltatás nélküli munkájuk. Ha azonban a község vezetőinek nem sikerül egy hiányosságot pótoltatni, szépséghibája is lesz az összesen két kilométer hosszú járda „környékének”. A hiány a kapuk előtt, a vízlevezető árokban elhelyezendő mintegy 500 darab hárommóteres betonáteresz. A nélkülözhetetlen „utca- kelléket” már számos helyütt, még Szegeden is keresték, de de sehol nem jutottak hozzá, A jakabszáilási vezetőket már az a gondolat is foglalkoztatja. hogy ha megfelelő sablont tudnak szerezni, ennek segítségével a község kőműveseivel készíttetik el a félezer átereszt. Remélik viszont, hogy valamelyik cementipari, vagy más üzem vállalja az égető szükséglet kielégítését; akár úgy, hogy elkészíti az említett méretű átereszeket, akár pedig úgy, hogy elfekvő készletből segít a jakabszállásia- kon. Szerkesztői üzenetek Szerszám- és Gépelemgyár dolgozói, Kecskemét: Az illetékesek válaszát lapunk július 22ri számában közöltük. Pékár Istvánná, Jánoshalma: A kivizsgálás alkalmával sérelme nem bizonyult jogosnak. Becsapott vásárló, Kecskemét: Panasza jogos volt, a kereskedelmi csoport az üzletvezető ellen eljárást kezdeményezett. Kérjük, legközelebb Írja meg a címét is. Szabó Lászlóné, Szabadszállás: Az erdőgazdaság válaszával, reméljük elégedett. Várjuk leveleit. KALAND Sok mindennel próbálkoztam életemben. Simándy, Ilosfalvy babérjaira azonban nem törtem. Beláttam, hogy is mondjam: az éneklést még gyakorolnom kell. Egyszer estem kísértésbe. A napokban történt. Tanyán vetítettünk ismeret- terjesztő filmeket. A rossz úton elromlott a gép és hang nélkül peregtek a képek. Ezelőtt negyven évvel emiatt még Pesten sem tiltakoztak, de most a pusztán is elégedetlenkedtek. Mentsem a menthetőt, felcsaptam kommentátornak Gondoltam: „a bátrakat segíti a szerencse". Bemutatkozásom jól sikerült. A „Brazil útiképek" pompás felvételeinek láttán őszinte lelkesedéssel dicsértem, méltattam a szép dél-amerikai lányokat-asszonyo- kat. „A kutyakiállítás Budapesten" című tudományos műnél, ha lehet, tovább növekedett a sikerem. Amikor egy-egy pillanatra belefáradtam a ... hm, „élethű" közvetítésbe, kórusban kiáltozták: hangot'. Ki se fújhattam magam, a gépész már a következő tekercset vetítette} ,,Világhírű tenons- ták." Megriadtam. Két ária és oda a nehezen kivívott tekintély. . . Kivágtam magami —• Bocsássanak meg, nem tehetem, Ma még nem skáláztam. Az akusztika sem jó. Ilyen körülmények között Svéd Sándor sem vállalná. Szerencséjükre elfogadták az érvelést. Máig sem tudják mitől menekültek meg. Heltai PETŐFI NÉPI A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás e megyei tanács lapja ' Főszerkesztő: ir. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő.- kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottsá»- io-9f Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Terjeszt: a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. 66. 4356 Bác&-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét index; 28 065,
