Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-16 / 193. szám
1966. auguasztus 16, kedd S. oldal ' Könyvtár, klub, hírlapolvasó / Egész éven át látogatott kulturális intézmény Kalocsán a Nagy Lajos Járási Könyvtár. Állandó a könwkölcsönzés, hiszen nyáron is havonta 1800— 1900 olvasó cserél könyvet. Itt tartja összejöveteleit a Katona István Társaság, a TIT értelmiségi klubja, és a könyvtár tölti be Kalocsán a hírlapolvasó szerepét is különösen azóta, hogy a városi . művelődési ház élet- veszélyesnek nyilvánított épületét elzárták a nyilvánosság elől. KALOCSA lakosságának 25 százaléka beiratkozott tagja a könyvtárnak. Közülük sokan a kölcsönzésre szánt időt felhasználják arra is. hogy az olvasóteremben rendszeresen átnézzék a hírlapokat, folyóiratokat. Százhúsz hazai és külföldi, magyar és idegennyelvű sajtótermék közül válogathatnak. Rendelkezésükre állnak többek között még a szomszédos országok magyar nyelvű irodalmi folyóiratai is, a romániai Korunk, a csehszlovákiai Irodalmi Szemle, a jugoszláviai Híd, s január 1-től kezdve pedig az ugyancsak Jugoszláviában megjelenő Hét Nap című hetilap és húsz újabb sajtótermék, amelyeket az elmúlt hónapban rendelt meg a könyvtár igazgatója. A HÍRLAPOK, folyóiratok természetesen nemcsak a könyvtári tagok számára vannak fönntartva. Az értelmiségi klubban működő különböző klubok Szövetkezeti kereskedelmi vezetők továbbképzése Hétfőn délelőtt a Kecskeméti Városi Tanács dísztermében újabb tíz megye MÉSZÖV kereskedelmi főosztályvezetője és fmsz kereskedelmi osztályvezetője részvételével folytatódott a SZÖVOSZ továbbképző tanfolyama. Ez alkalommal a 200 fős hallgatóság előtt Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese tartott előadást — az új gazdasági mechanizmus célkitűzései alapján —, a szövetkezeti kereskedelem időszerű feladatairól. A mai programban oktatófilmek megtekintése és a kecskeméti fmsz árucsarnok munkájának tanulmányozása szerepel. A továbbiakban Ágasegyházán, Izsákon, Soltvadkerten és Kiskőrösön tanulmányozzák az fmsz-ek kereskedelmi és vendéglátó tevékenységét Csütörtökön Kiskőrösön záróértekezleten értékelik a négy nap alatt szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatokat. tagjai és mások, könyvtári tagság nélkül is hozzájuthatnak az érdeklődési körüknek megfelelő sajtótermékekhez. A Kalocsán működő Bács-Kiskun megyei Műanyagfeldolgozó Vállalat, valamint az EKA, az Építőgépgyár, műszaki és fizikai dolgozói is szívesen tanulmányozzák a Műanyag és Gumi. a Műszaki Élet. és más szaklapokat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia műszaki osztályának rendszeresen megjelenő közleményeit, de számos olvasója van a Figyelőnek, a Rádió- technikának. az Autó Motornak, a Magyar Építőművészetnek is. Kalocsa és a járás jellegének megfelelően természetesen a mezőgazdasági szaklapok vannak a legnagyobb számban képviselve a könyvtár állományában. Ezekről és a könyvtárban található mezőgazdasági tárgyú kiadványokról külön bibliográfiát is jelentetett meg a könyvtár. Egy nemrég összeállított statisztika szerint havonta átlagosan 1000—1500 ember látogatja azzal a szándékkal a Nagy Lajos Könyvtárat, hogy ott a hazai és külföldi újságokat, folyóiratokat elolvassa a könyvtári órák vagy a klubösszejövetelek idején, de azokat a könyvtár néhány napra ki is kölcsönzi. AZ ITT MÜKÖDÖ klubokban rendszeres a folyóiratvita. A műszaki, valamint az agrárklub összejövetelei általában azzal kezdődnek, hogy ismertetik a különböző irodalmi és szak- folyóiratok cikkeit, tanulmányait, s abból esetenként vitát rendeznek. Ez utóbbiaknak általában elég népes közönsége van, s még a mai napig is gyakran szóbakerül annak a nagysikerű vitaestnek néhány mozzanata, amelyet az Élet és Irodalom szerkesztősége a TIT értelmiségi klubjával közösen rendezett a Nagy Lajos Könyvtárban. K. A. Költészet számokban Az utóbbi években egyre gyakrabban tapasztalhatjuk a költészet fokozódó térhódítását. Szavalószersenyek, irodalmi estek, ankétok. író—olvasó találkozók tanúskodnak erről. De meggyőzhetnek bennünket a számok is. A verseskötetek impresszumait nézegetve figyeltem fel arra, hogy az évente kiadásra kerülő Szép versek kötet példányszáma milyen nagymértékben növekedett. 1963-ban 2100, 1964-ben 4000. 1965- ben 5800 példányban jelent meg. A nagymérvű növekedés láttán kíváncsi lettem, hogyan is állhatunk a többi verseskötettel. ime a rövid keresgélés eredménye: Juhász Ferenc kötete 1956-ban 2000, 1965-ben már 11 ezer 920 példányban jelent meg. A Tűz- tánc című antológia 1958-ban 1500, a-Tiszta szigorúság öt évvel később. 6000 példányban látott napvilágot. Nagy László 1957-ben 1700, 1966-ban 8000 példányban, Csanádi Imre 1963- ban 600, 1966-ban 5200 példányban, Illyés Gyula 1965-ben 5000, 1966- ban 11 ezer 600 példányban jutott el az olvasókhoz. Sietve írok még le néhány számadatot aminek láttán nehéz lenne nem örülni. Dante Isteni színjátéka 8000, Arany János összes versei 11 ezer, a Mai német líra 10 ezer. Modern olasz költők 4900, Garai Gábor 10 ezer 100, Váci Mihály 10 ezer 400 példányban került a könyvesboltok forgalmába. Különösen annak örülhetünk, hogy mindebből már alig kapható egy-egy könyv. Lecsapott rá szellemi szomjúságával a versbarátok egyre növekvő népes tábora. V. M. A grúz bale ff a Szegedi Szabadtéri Játékokon A Szegedi Szabadtéri Játékok utolsó hete újabb, nagyon látványos előadásokat ígér. Most mutatkozik be a Grúz Állami Opera- és Balettszínház száztagú balettegyüttese. A tbilisziek A. Macsavariani Otellójával és G. Loradze Gordájával ismertetik meg a magyar közönséget. Az Otelló bemutatójára ismét megteltek a hatalmas szabadtéri nézőtér széksorai. Megtekintette az előadást Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter. A grúz együttes a Gordával kedden lép majd a közönség elé. T&*?éh**4* óm Két nap Nem is olyan régen került az olvasók kezébe Robert Merle híres regénye. Csodálatos mű, tömör és szűkszavú, minden sorában ott remeg az élet igézete és az értelmetlen halál iszonyú tragédiája. A regény elnyerte a legnagyobb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat és felkeltette a filmesek érdeklőaz élet készítőinek orrára koppintana kritikaként, A színes, szélesvásznú produkcióból minden kihullt, ami a regényt érzelmileg, lélektanilag összefogta. Hiába masíroznak ezrével az egyenruhába bújtatott statiszták, hiába szántják a homokot állandóan és bravúrosan fényképezve gépfegyverek és bombák, dését. Meg lehet érteni. Az olvasók szeretik viszontlátni a film vásznán kedvelt regényhőseiket és a téma is megéri az átdolgozást: a történet a dun- kerque-i csata idején játszódik, megrázó és hiteles vallomás a francia összeomlásról. Hatalmas statisztériával, világhírű sztárok felvonultatásával nem kisebb rendező látott munkához, mint Henri Vemeuil. Igazán nem takarékoskodott, sem a lőszerrel, sem a pénzzel, csupán azzal máradt adós, amivel viszont a regény ajándékozott meg mindenkit gazdagon: az emberábrázolás finom rajzával, a rettegés, a tehetetlen várakozás, a kiszolgáltatottság érzékeltetésével. s belső feszültséggel látványos csatajelenetek helyett. A regény főszereplője, Maillat mondja: „Semmi sem őrzi meg jobban az illúziókat mint a béke. Aztán jött ez A rohadt háború és az élet mintha egyszerre elvesztette volna egész tartalmát. Tudod, mint egy doboz, amelynek kiesik az alja. Minden kihull belőle. Üres. „Ez a szép gondolat mintha a film hiába tudjuk, hogy a második világháború lényeges és tragi-, kus fejezete játszódik le a szemünk előtt —. a külsőség nem téveszthet meg senkit, ez a film művészileg a regény mögött marad. Akadnak még gyengéi a filmnek. Ilyen például a regénybeli szerelem mesterkélt életrehívá- sa. Az, ami leírva forró volt, éles és gyönyörű, amilyen gyönyörű csak lehet az élet minden szépségét kínáló szerelem közvetlenül a kikerülhetetlen halál előtt, az a filmen buta kis epizód. Egy lány kékben, majd pirosban a fárasztóan egyhangú katonauniformisok között. Egy lány. aki a két mindenre elszánt, erőszakoskodó katonával való dulakodásból is érintetlen csipkékkel és csábító pózban keresztberakott lábakkal kerül ki. A nagy zajban, lövöldözésben elszürkül az egyébként kitűnő színészek: Belmondo. Jacques Périer, Catherine Spaak játéka is. A két műfaj sokat vitatott csatájából ebben az esetben is a regény került ki győztesen. V. Zs. imstatKigm S2A&Ő LÄSZLŐ KISRG CiérNyiS: 2. Ezerkilecszáznegy vénét írtak; a háborús pszichózis már ide, az Egyesült Államokba is eljutott, s talán ennek tudható be, hogy Blake kicsit furcsának találta Kóno megjegyzéseit. Sőt, ahogy elgondolkodott a japán szavain, egyszerűen gyanússá lett előtte a dolog. Még aznap megpróbált utána nézni, barátai, ismerősei körében, vajon nem tudják-e véletlenül, ki ez a japán és merre lakik, de semmit sem sikerült róla megtudnia. Pedig még a japán konzulátuson is érdeklődött, aztán utána nézett a telefonkönyvben, eredménytelenül, felhagyott az egyébként céltalan kereséssel, s lassan el is feledkezett a találkozásról, amikor 1941. márciusában, Hollywoodban találkozott Konóval. Blake néhány hete költözött a Los Angeles melletti filmvárosba, amikor az utcán összefutott a Ids ferdeszemű emberrel. A japán úgy tett, minha különös örömet okozott volna neki a találkozás. Javasolta is, hogy sétáljanak egyet. Blake kapott az alkalmon, mert eszébe jutottak Kono San Francisco-i szavai. Elindultak az emberektől nyüzsgő sétányon. Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, majd az amerikai így szólt: — Azon gondolkodóm, hogy visszamegyek a flottához... Előbb-utóbb mi is belépünk a háborúba, s akkor elkelnek a tapasztalt tengerészek ... Blake úgy tett, mintha mindez csak úgy, vélelenül jutott volna az eszébe, s rá sem pillantott a japánra. Pedig, ha most látja az arcát, észreveszi, milyen örömet szerzett a zömök kis embernek. — Igen, azt hiszem, általánossá lesz a háború... — felelte Kono. — De mi nem akarunk az Egyesült Államokkal hadba kerülni... A mi érdekeink Távol-Kelethez fűződnek... — Ügy gondolja, hogy vissza tud kerülni a flottához? Én azt hiszem, oda fiatalemberek kellenek. .. — Attól függ, kinek ki a barátja ... — ment bele a játékba a „robotemberek egykori királya”. — Hát igen... Mert ilyesmit egy kisember nem tud elintézni... Ahogy látom, jól benne van már a korban... Hiába, múlik fölöttünk az idő.. : — Sajnos... De azért az öregebb korosztályoknak is vannak előnyei Egy háború esetén a tapasztalat sokszor többet ér, mint a fizikai erő... Különösen a flottánál... Különben, van egy jó barátom a Pennsylvanián. Tudja, a zászlóshajónkon... Nem is kis ember... Oda szeretnék visszakerülni... A zászlós hajóra... — Hogyan? Ügy tudom, a Pennsylvánia kint hajózik a nyílt tengeren. A levelezés sokáig tart... — Ah, a Pennsylvania most Hawai szigeténél horgonyoz... — így beszélgetett a két sétáló amerikai és japán, mindketten ízlelgetve, próbálgatva a másikat... Kono meghívta Blakeet, vacsorázzék vele Bensőn Street-i lakásán. Blake azonban egy kis időt akart nyerni, gondolkodnia kellett, vajon megéri-e az időt a további „játék”, ezért azt válaszolta a meghívásra, hogy aznap estére már elígérkezett valahová. Kono most már nem hogyta emberét: ebédre hívta meg Blake-et, mégpedig most, azonnalra... — Étkezzünk együtt a híres japán vendéglőben, a Kawafu- ku Teiben... Különleges a kiszolgálás és pompásak az ételek. Fürdő is van, gésák is vannak. .. Nos? — kérdezte Bla- ke-hoz fordulva. Hiába volt az egykori izomember ravaszsága, nehéz volt kitérnie a japán meghívás elől. Végül is igent mondott, közben törte a fejét: tényleg kém ez a Kono? Még" mindig nem volt biztos a dolgában, bár egyre inkább erősödött benne a gyanú, hogy a zömök kis japán tőle akar kémértesüléseket szerezni, pontosabban tengerészeti adatokat. Egy homályos érzés azt súgta neki, hogy Kono fontos szerepre akarja felhasználni. Felötlött benne az is, hogy értesíteni kellene az illetékeseket, mert egy idő múltán talán késő lesz. De még nem merte megtenni: hátha felsűl, hátha tévedés az egész, csupán az S állandóan működő fantáziájának tudható be. Együtt ebédeltek, de a beszélgetés érdektelenül folyt le. Igaz, végig csinálta az itt szokásos szertartást, s ez önmagában is igen kellemes volt. Kono javasltára először a fürdőhelyiségbe mentek, ahol két japán hölgy vette kezelésbe őket. A ruháitól megfosztott Blake úgy érezte, mintha újjászületett volna a kis japán nő ujjaitól. A lábujjától a fejebúbjáig végigmasszírozták, aztán forró fürdőben lemosták. Igazi felfrissülés volt ez, s az ebéd különösen jól esett. De a beszélgetés semmit sem hozott. A japán mintha megfeledkezett volna arról, milyen melegen érdeklődött még egy órája az amerikai flotta iránt... Ugye, ugye, mondta önmagának Blake, hátha csak a régi emlékek vonzzák hozzá a japánt? Megállapodtak, hogy két nap múlva ismét találkoznak, ugyanitt, a japán étteremben. — Valóban kitűnő a konyha — állapította meg Blake. —Ott leszek... (Folytatása következik.)
