Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-16 / 193. szám

1966. augusztus 16, kedd

3. oldal

Jöjjenek el hozzánk, a napfényes Krímbe

9 megyében szerzett tapasztalatokról nyilatkozott a krími küldöttség vezetője

Jobban, igazságosabban

Mint azt hírül is adtuk, egy héten át tartózkodott megyénkben ismerkedés, tapasztalatszerzés céljából a szovjetunióbeli testvérmegyénk, a Krími Terület öttagú küldöttsége. A kedves vendégek csütörtökön este, a megyei pártbizottságon tiszteletükre rendezett búcsúfogadáson, barati eszíüecsere keretében összegezték a nálunk szerzett élményeiket. Ebből az alkalomból kértük meg a delegáció vezetőjét, Szemencsuk Va- szilij Leontjevics elvtársat, a Krími Területi Tanács V. B. elnökhelyettesét, nyilatkozzék lapunk olvasói számára.

KÉRDÉS: — Mindössze egy hét állt a testvéri Krimi Terület képviselői számára, hogy Bács-Kis- kun megyével ismerkedjenek. A meglehetősen zsúfolt program jóvoltából azonban sokfelé eljutottak. Szívesen hallanánk róla, milyen általános benyomásokat szereztek, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

VÁLASZ: — Tapasztalataink, élményeink annyira frissek, hogy átfogó értékelést nehéz róluk adni. A legnagyobb hatással Bács-Kiskun megye szorgalmas dolgozóival való ismerkedésünk volt, s az az őszinte szívélyesség, ahogyan bennünket megyeszerte fogadtak. Nagyszerű érzés volt látni, tapasztalni, hogy Bács megye területén is széles fronton folyik a szocialista építő giunka, melynek során nevelődnek, fejlődnek az új káderek, a szocialista szemléletű emberek.

Találkoztunk tanácsi, gazdasági, párt-, ifjúsági, és tömegszervezeti vezetőkkel és egyszerű beosztásban dolgozó emberekkel, s ez volt a benyomásunk: ki-ki a maga posztján képességei legjavával igyekszik helytállni, állandóan keresve, kutatva az újat, a haladót És ez lelkesítő!

Eszembe jutnak a nagy Lenin szavai: Ha százezer traktort tudnánk gyártani, minden parasztot a szovjet hatalom oldalára tudnánk állítani... Minden termelőszövetkezetben, ahol jártunk, feltettük a kérdést: hogyan állnak a gépesítéssel? A válasz pindenütt ez volt: húsz, harminc, vagy negyven traktorunk van már! Ez az eredmény, történelmileg ilyen rövid idő alatt nagy dolog! Tükrözi a magyar népgazdaság erejét. Elmondták az elvtársak azt is, hogy sok még a gépesíteni való. Megértjük a gondot, a nagyüzem sok gépet igényéi. De megvannak az előrehaladás feltételei és a távlat igen szép.

Önök az általános haladáson belül nagyon jól alkalmazzák a fejlett termelési módszereket, mint például a termőkarós (törpe) gyümölcstermesztés, az egyMagyar szerszámgépek Ausztriában

Az osztrák gyárak a magyar szerszámgépek egyik legrégibb vásárlói közé tartoznak. Az osztrák szakértők körében főként a Kőbányai Szerszámgépgyár és a Fémáru- és Szerszámgépgyár forgácsoló gépei, valamint a csepeli maró és köszörűgépek ismertek.

Állandóan visszatérő rendszeres vásáróként jelentkezik a Voit-Werke, ahol 14», a Simmering—Gracz—Pauker, ahol 80 magyar gyártmányú gép dolgozik; az államvasutak főműhelyeiben szintén nyolcvan magyar szerszámgépet állítottak munkába. A Steyr—Daimler— Puch Műveknél automata ciklusban öt lyukkártya vezérlésű csepeli marógép végzi a motorkerékpár-blokk megmunkálását.

A TECHNOIMPEX az idei bécsi őszi vásáron is bemutatja a magyar szerszámgépgyártás új konstrukcióit.

szál vesszős szőlőültetés, széles soros művelés, szőlőművelés magyar variációját, vagy a szerves trágyának gépi kiszórását. A nagy termés elérésének a modern technika alkalmazása a záloga. Ezt látják megyeszerte,

az emberek ambícióval dolgoznak, látják a közvetlen megol- danivalókat és távolabbi szép célokat is.

KÉRDÉS: — Találkoztak-e az elv társak esetleg olyan termelési módszerekkel, amelyeket érdemesnek találnak az átvételre?

VÁLASZ: öt éve tart megyéink között a szoros baráti kapcsolat, amely jó tapasztalatok és munkamódszerek kölcsönös átvételében is kamatozik. Luták elvtárs, a Krími Területi Pártbizottság első titkára által vezetett korábbi delegáció önöknél tett látogatása nyomán kezdtük meghonosítani otthon a termőkarós törpegyümölcsöst elsősorban a Krim déli részén néhány ezer hold ilyen telepítésünk van már. s ,a bőven termő ültetvényeket tovább kívánjuk gyarapítani. És nem térünk haza üres tarsollyal most sem. Ezúttal a paradicsom, illetve a paradicsommagvak termesztésének tudományos kísérleteivel, eredményeivel ismertetett meg

bennünket dr. Mészöly Gyula elvtárs, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet nagy tudású és fiatalosan lelkes vezetője. Nagyszerű tapasztalattal gazdagodtunk, köszönet érte.

KÉRDÉS: A testvéri kapcsolatok további ápolása, kiszélesítése érdekében vannak-e esetleg újabb kivitelezhető elképzeléseik?

VÁLASZ: — Nálunk, Ukrajnában van egy közmondás. Nevezetesen: a muzsik nem nyugszik. nem hisz addig, amíg a tulajdon szemével nem lát, meg nem győződik. Megítélésem szerint a küldöttségcserék igen hasznosak. Mivel a személyes meggyőződés a legjobb propaganda, a küldöttségek tagjai a legjobb propagandisták. Ezeket a kölcsönös látogatásokat azonban tovább lehetne tökéletesíteni. Például a mi szőlőművelő szakemberünk jöjjön él önökhöz. Önöktől pedig — teszem azt — a mezőgazdaság gépesítettségét tanulmányozó delegáció utazhatna hozzánk. Amikor Erdősi József elvtárs, a Bács- Kiskun megyei pártbizottság titkára legutóbb nálunk járt, tett egy jó javaslatot: több hónapra cseréljünk mezőgazdasági szakembereket, hogy láthassák a termelés egész folyamatát, gyümölcsöző lenne kölcsönösen. Tudomásom szerint mindkét megye vezetői helyeslik, kivitelezhetőnek tartják és támogatják ezt a javaslatot.

Végül szeretném felhasználni az alkalmat, s küldöttségünk nevében ezúton is megköszönni a szívélyes fogadtatást és vendéglátást a megye valamennyi dolgozójának, s egyúttal a jó kívánságainkat kifejezni. És még egyet: a hivatalos küldöttségek cseréje mellett kérjük: Ha pihenésre és netán gyógykezelésre szorulnak, jöjjenek el hozzánk, a napfényes Krímbe minél többen. Sok szerettei várjuk magyar barátainkat — fejezte be nyilatkozatát Szemencsuk Vaszilij Leontjevics elvtárs.

Már tíz perce állok. Ujjaim- mal idegesen kopogok az egyik kecskeméti ruházati szaküzlet pultján.

— Egy leszállított árú cam- pingnadrágot szeretnék — szólalok meg udvariasan, de eredménytelenül. Üjabb öt perc várakozás után ingerülten elrobogok.

.Hát igen! önkéntelenül is az a közszájon levő mondat jutott eszembe, hogy „Bezzeg ha az eladó egyénileg érdekelve lenne az értékesítésben — úgy mint régen — akkor áru nélkül el sem hagyhatnám az üzletet!”

Jelenleg a kereskedelmi alkalmazottak fizetése alapbérből és jutalékból áll. A bolti jutalék nagysága a teljes bolti forgalom alapján kerül kiszámításra, s az alapbérek arányában osztják el a dolgozók között. Nézzük meg közelebbről, vajon a közvetlen egyéni érdekeltség mit eredményezne? Azaz mennyiben javítaná az árueladás minőségét, ha mindenki olyan arányban részesülne a jutalékból, mint amilyen hányadban forgalmazott az értékesített árutömegből.

Ha az éladó egyénileg érdekelt az értékesítésben, akkor a bolti dolgozók egymás elől lopják el a vevőket, ami hasznos és kellő dolog lenne, de a dolgozók között számtalan vitára vezetne. Reszortokra történő beosztás esetén pedig éppen a vevő szenvedné meg az egészet, hiszen az eladó saját portájára — hiába tolong az ő pultja előtt egyszerre tíz vevő is, s a másiknál pedig egy sem —nem engedne besegíteni. De egyéni érdekeltség esetén a kisebb értékű vásárlásokat eszközlő vevők is háttérbe szorulnak, az eladók kevesebb gondot fordítanak a „csak betérő” vevőkre, az lesz az első és kizárólagos partner, aki nagy értékben és határozott szándékkal vásárol, tehát rövid idő alatt nagymértékben növeli az eladó forgalmát. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a bolti belső segédtevékenységek is háttérbe szorulnának, állandó vita tárgya lenne, hogy vajon ki vegye át

■ a B

az árut, ki rendezze a raktárt, mert azon idő alatt nem termel értéket, azaz nem, tud eladni, hogy fizetését növelje.

Amint látható, nem is

olyan egyértelműen helyes és jó lenne ez a rendszer. Nemcsak a bolti dolgozók munkaszellemében, munkatársi viszonyában merülnének fel probémák, hanem a fogyasztók — mi vásárlók — sem lennénk minden esetben azonnal és udvariasan kielégítve. Tehát a jelenlegi rendszer hibája elsősorban nem a kollektív ösztönzéssel, a közvetlen egyéni érdekeltség hiányával magyarázható, hanem azzal, hogy a dolgozók fizetésüknek csak egy kis részhányadával — általában egyötödével — érdekeltek a forgalom növelésében.

Az anyagi ösztönzés módosítására az új reformterv már elkészült: a kis- és nagykereskedelemben is bevezetik a tiszta jutalékos bérezési rendszert, továbbra is kollektív érdekeltséggel. Vagyis a bolt minden dolgozója az összforgalom növelésében érdekelt. Tehát a kereskedelmi dolgozókat nem az eltöltött idő alapján, hanem teljesítményük szerint díjazzák, de biztosított alapbérrel. Minden dolgozóra megállapítanak egy minimumot, ami alá nem süllyedhet a fizetése (ekkor veszik figyelembe a szakképzettséget, a munkában eltöltött időt, az ügyességet).

A kereskedelmi munka

kulturáltságának fokozása megköveteli, hogy az a kereskedelmi alkalmazott, aki nem válik be, növidesen más munkaterületet keressen. S ezt az új bérezési rendszerben két tényező is biztosítja: Aki nem dolgozik szorgalmasan, nem udvarias a vevőkhöz, s így nála nem szívesen vásárolnak, keveset keres, ugyanakkor a kollektív érdekeltség miatt a bolt dolgozói egymás iránt is fokozott követelménnyel lépnek fel.

Petress Sándor

Kongresszusi

versenyben

A Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat kapszulaüzemének Béke brigádja a IX. pártkongresszus tiszteletére indított versenyben tervének 5 százalékos túlteljesítését vállalta. S mert importpapírral dolgoznak, felajánlásukban az is szerepel, hogy selejtmentesen dolgoznak. Képünkön Bábiczki Ferencné betanított gépmunkás — a Béke brigád tagja — gyógyszeres, likörös és boros üvegekre tekAz íróasztalon innen és túl

A napokban elintéznivalóm volt egyik tanácsunknál: a szobában, ahová benyitottam, négy nő ült az egymás mellé tolt asztaloknál; beszélgettek. Csupán egyikük fogadta hangos köszönésemet, de ezzel mintha le is tette volna a gondot, ő is folytatta a beszélgetést. Két-három percig álltam ott, anélkül, hogy bármi módon szót kaptam volna. Ez még hagyján, de amikor végre időt szakított egyikük rám — az ügyfélre — is, mondókám előadása közben állandóan beleszólt a háta mögött folytatódó diskurzusba. Nem részletezem tovább: végül dolgom végezetlenül távoztam az épületből, azzal a rossz érzéssel, hogy ezeknek az embereknek nem jelentettem nyűgös tehemél töbet, s szinte tapintatlanság volt őket negza várnom.

Tanácsi szerveink országosan sok millió ügyen intézkednek évente. Mindenekelőtt hatalmas rdemet jelent ez, rengeteg munkát, vesződést, ürelmet, de az érdemmel együtt legalább ennyi Lötelezettséget, felelősséget is. Egyszerű emberek okasága fordul meg a tanácsok épületében igyes-bajos dolgokban, megállnak az íróasztal :lőtt, s velük szemben az ÁLLAM ül. Előttük a livatalnok képviseli az államot, s a fogadtatásból nesszemenő következtetéseket vonnak le egész illamapparátusunkról. Hogyan beszélnek vele, nennyi megértést, jóindulatot tanúsítanak ügyé- >en. igyekeznek-e gyorsan, pontosan intézkedni, •agy becitálják még kétszer-háromszor olyan igyben, amiért egyszer is'elég lett volna bejönne? Politikailag felbecsülhetetlenül fontos munkát végeznek ilyen értelemben is a tanácsi dolgozók íróasztalaiknál. Érintkező pontjai az államnak és azoknak a tömegeknek, akikért az állam létezik.

Millió ügyben intézkedni? Bizony még nagy apparátus számára sem egyszerű dolog, különösen ha hozzá számítjuk, hogy a bajaikra orvoslást keresők között hányán vannak kötekedők, gorombák, saját igazuk megszállottjai, nehéz fel- Eogásűgk, értetlenek. Ezekhez sokszor nem hivatalnoki, — pedagógusi türelem kellene. Mint a bíróságoknak a notórius .perlekedők, a tanácsok-;

nak is megvannak a maguk nehéz esetei, akik úgy járnak be a hivatalba okvetetlenkedni, mintha bérletük lenne. Egyáltalán, ügyfeleket fogadni hónapokon, éveken át: nagy megterhelés. A tanácshoz mindenki úgy megy, hogy csak a saját ügye van a szeme előtt, mintha mindennél fontosabb legkülönlegesebb egyedi eset lenne az övé. A hivataloknak pedig ebből az ügyből már az ötvenedik vagy a századik, neki semmi különlegeset nem jelent. Az ügyfél mégis elvárja; úgy foglalkozzanak kérésével, amilyen fontosnak ő érzi, tegyenek meg mindent sikeréért. És joggal várja! Bárhogy értékeljük is e munka nehézségeit, elismerjük a türelmet, erőfeszítést, ez a munka felelősségén, lényegén, mit sem változtat: azoknak akik erre vállalkoztak, ez a dolguk, ezért kapják a fizetésüket.

Sokszor beszélünk a tanácsi munkával kapcsolatban bürokráciáról. Kétségtelen, itt is vannak a bürokráciának szervezeti, ellenőrzési, adminisztrációs stb. okai, de a tanácsoknál nem ez a leglényegesebb. Nem elsősorban papírhalmazon múlik a bürokrácia, hanem elsősorban azon, menynyire érzik magukénak, szívügyüknek azt, amiben eljárnak. Hány „papírosútvesztőt” lehetne lerövidíteni az adminisztrációs utak és zsákutcák között egyszerűen csak emberséggel. Olyasféle emberséggel. amit más oldalról éppen a tanácsi dolgozók munkájában lehet talán legkézzelfoghatóbban tapasztalni. Volt szerencsém személyes benyomásokat szerezni az ilyen munkáról is: többször kerültem kapcsolatba például ifjúságvédelmi, szociális előadókkal, s csak csodálkoztam lelkesedésükön. Munkájuk messze túlhaladja a kötelességszerű teljesítést, azt a mértéket, amivel még meg lehetne élni ebben az állásban. Amikor egy év elteltével újra felkerestem őket, megkérdeztem, hogyan lehet ennyi szívvel, jószándékkal dolgozni hosszú ideig, idegőrlő mindennapokon, azt válaszolták: ez a kötelességük. Aztán rájöttem: ezt a mnkát csak így lehet végezni. Így, vagy sehogy. ;