Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
196«. Július 12. kedd S. oldal Igazolódott elképzelések Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium. Két éve ez a neve. Üj iskolatípus, az első azok között a 12 osztályos iskolák között, ahol a tanulók mindvégig zenei ne velést kapnak. Az ének-zenei általános is kólához képest azonban a 12 osztályos iskola több szempontból. is változást jelent. A gimnáziumi tagozat célja nem csupán az általánosban megkezdett munka folytatása. Az utóbbi ugyanis nem akar többet elérni, mint megszerettetni a zenét, s megadni a zenei alap- műveltséget. A gimnázium azonban már a pályaválasztásra is biztatást ad, legalábbis feladatának tekinti a zenei pályára kívánkozó, s tehetséges gyerekek előkészítését. Mint mondtuk, a gimnáziumi tagozat még csak két éve működik. Mi látható máris a jövőből, mint váltak be eddig az elképzelések, mit várhatunk majd az új iskolatípustól? — erről érdeklődtünk Kovácsné Kiss Mártától, az iskola igazgató-helyettesétől a tanév befejeztével. Hiszen ennyi idő alatt már körvonalazódniuk kell az eredményeknek. Az első két év valóban gazdag tapasztalatokat jelentett. Amit az igazgató-helyettes elmondott, abból kitűnik, hogy a törekvéseik reálisak, s mind, a tanulók, mind pedig a társadalom szükségleteivel találkoznak. Mindeneket ott: a vm. általános után válogatnak. Illetőleg: nem mindenki folytatja a tanulást ebben az iskolában. Némelyeik átiratkoznak más középiskolába, néhányan pedig szakmát tanulnak, ugyanúgy, mint másutt. A helyükbe az egész megyéből a legtehetségesebb gyerekeket igyekszenek felvenni, azokat, akik különös tehetséget árulnak el a zenében, vagy az énekben, illetőleg a zenepedagógus pályát választják. Ez helyes törekvés, hiszen mint bármely más tagozatos gimnáziumnak, ennek is feladata a különös adottság kifejlesztése és a pályára való felkészítés. Éppen ezért a gimnáziumi osztályok tanterve már tartalmazza a zenei szakiskola anyagát is. Az is kola vezetősége különösen nagy gondot fordít a szakanyag színvonalas oktatására, ezért a Budapesti Zenei Szakiskola tanárait kérte fel óraadónak. A jövőre készülést és a helyi művelődést egyaránt szolgálja az a törekvés, hogy az iskola növendékei kapcsolódjanak be a város kulturális életébe. Hét növendékük tagja máris a télen alakult városi szimfonikus zenekarnak. Többségük fúvós, éppen azok tehát, akikből általában a legnagyobb a hiány. A kórusok pedig részt vesznek a különféle ünnepségeken, nyilvános műsorokon, s a névadó ünnepek, társadalmi esküvők rendezői úgyszólván az ő segítségükre építenek. A VH/a osztály kórusa például húsz névadóünnepen Vett részt az idén. A gyakorlati foglalkozás ebben a gimnáziumban a — népművelés. Az indítékok a következők: Aki itt végez, 12 esztendőn át énekelt kórusban. Látta, tapasztalta, megfigyelte akaratlanul is, hogyan kell énekkart betanítani, műsort összeállítani, műveket közönség elé állítani. A tanulók megszerezték a szükséges elméleti ismereteket is. Akár pedagógus, népművelő lesz belőlük, akár nem, mindenképpen jó szolgálatot tehetnek községükben, vagy az üzemben a helyi kulturális életnek. A „népművelési politechnika” keretében a négy év alatt igen sok hasznosat tanulnak a diákok. Megismerik a könyvtári, levéltári munkát, jártasságot szereznek a művészettörténetben és helytörténeti, valamint népdal és néprajzi kutatásokat folytatnak —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Külön meg kell itt említeni egy igen fontos és hasznos tevékenységüket: a tanulók egyénenként, pályázatszerűén műsoros estek és ünnepi rendezvények számára programot állítottak össze, mellékelve a teljes anyagot és a lebonyolítás tervét. A legjobbakat szétküldte az iskola a tanyai iskoláknak. KISZ-szervezeteknek és más érdeklődőknek. Számos köszönőlevelet kaptak érte, mert nagy segítséget jelentett az ünnepek megrendezésében. Ez az oktatási forma egyedülálló a világon. Járnak is, szinte csodájára, unos-untalan a külföldiek hozzánk. A most végződött tanévnek például csupán az első négy hónapjában több mint félszáz látogatást jegyeztek be az iskola naplójába; híres külföldi pedagógusokat és egész delegációkat is. Az iskola jó munkájának és a magyarországi ének-zenei nevelés tekintélyének egyaránt elismerése, az hogy Nemesszeghy Lajosné igazgatót meghívták az augusztusban Amerikában lezajló ISME-konferenciára. A zenepedagógusok nemzetközi szervezetének e nagyszabású tanácskozásán a kecskeméti tapasztalaikról, s a magyar általános iskolai ének-zeneoktatás rendszeréről ő tart előadást. M. L. K-jí-h&jíí*, eHHlg Egy szöszi szerelme Szösziáel és szerelmével egy francia filmszaklap címoldalán találkoztam először. Ugyanez a lap részletesen elemezte a filmet és Milos Forman rendezői munkásságát. A cikk írója elismeréssel állapította meg, hogy a bátrain és sikerrel kísérletező csehszlovák filmgyártás jónékatonák nem jóvágású fiatalemberek, hanem kopaszodó, íjí- zásnak indult családapák, öregedő tartalékosok. Az egyetlen valamirevaló fiatalember a Prágából jött zongorista, akinek megtetszik Andula, a film hősnője. Andulának is, tetszik a fiú, együtt töltik az éjszakát Klubvezetők továbbképzése Az egész megyéből 54 klubvezető vett részt azon a háromnapos tanfolyamon, amelyet a megyei tanács népművelési tanácsadója rendezett a múlt hét végén Baján. Ez alkalommal a hallgatók nemcsak elméleti képzésben részesültek, hanem egy teljesen önálló klubest programját is elkészítették, majd a programot megvitatták. Előadást tartottak: Sólyom Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának főelőadója, Gila János. a megyei tanács népművelési csoportvezetője, Szamos- falvi Imre, a népművelési tanácsadó vezetője, Bense József főelőadó, Rácz József és Molnár Dezső népművelési felügyelők és Wilhelm József. A megyei népművelési tanácsadó szervezésében augusztus folyamán egyhetes továbbképzés lesz a bajai KlSZ-vezetőkép- ző táborban a termelőszövetkezeti klubok vezetői részére. hány alkotása meglepetést keltett a nemzetközi filmvilágban. A szocialista országok közül elsőnek csehszlovák film, Jan Kadar és Elmar Klos: Üzlet a korzón című alkotása kapta meg az Amerikai Filmakadémia Oscar- díját. Milos Forman, akire Fekete Péter című filmje után figyeltek fel, mostani filmjéért megkapta a Kristály Csillagot, a Francia Filmakadémia nagydíját, amelyet minden évben a legjobb külföldi filmnek ítélnek oda. A film története egyszerű és hétköznapi. Adva van egy kisvárosi cipőgyár, ahol csupa lány dolgozik. A lányok, mint mindenütt a világon, szórakozni szeretnének, majd férjhezmenní, kérdés; kihez? A férfihány átmeneti megoldására katonaságot vezényelnek a városkába. Csakhogy ezek a zeneszóra érkező RCCC.MY.C — Bevallom, féltem egy kicsit. Annyi mindent összebeszéltek már nekünk ezekről a cset- nikekről meg partizánokról, hogy nem kívántam velük ösz- szeakadni. Minden szerb egyúttal partizán is, mondták. Meséltek nőkről, akik szeretkezés közben vágták el a magyar katona nyakát. Meg ebhez hasonlót. Hittük is, nem is. De azért, mikor a Temesvári úton végighaladtunk, az jutott eszembe, mi lenne, ha valamelyik ablakból ránk lőnének. — Aznap este ,meg éjjel alig történt valami. Amikor bevonultunk a pihenőbe, már javában folyt a kártyázás. A csendőrök közül is átjöttek páran. Aki őrségbe ment, az felszede- lőzködött, a többiek pedig verték a blattot. Huszonegyeztek, pei#ze pénzre, meg rumra. Ki mit dobott be a bankba. Utálom a hazárdjátékot, így hát csak az egyik pad tétjéről nézj—— ül—x ImA uűxü/ ál. mos volt, lefekhetett a sarokba szórt szalmára is. Akkor még egész tűrhető volt a hangulat. — Az egyik csendőr, egy szakaszvezető, Németh Balázsnak mondta magát, alacsony kis nyeszlett figura, fogalmam sincs, hogy kerülhetett a többi vastagnyakú közé, szóval ez a Németh is félre húzódott. Unhatta magát, mert beszédbe elegyedtünk. A csendőrökről nem vagyok jó véleménnyel. Ősi ösztön ez vagy mi a fene. Apámat, a falunkban, ezek vitték el egypárszor, jól meg is ruházták, amikor szólni mert a kubikos társai nevében. Hát a véremben van, hogy utáljam a kakastollast. De ez a Németh egészen normálisnak látszott. Azt mondja, sok a család otthon, biztos kenyeret akart, ezért választotta ezt a ronda mesterséget. Ö tudja, hogy a csendőrt seholse szeretik, pláne ezen a vidéken. Gondolkozik is, hogy négy év után leszerel. De addig njjég sok idő van hátra. Aztán ki tudja, megérjük-e. így beszélgettünk. Vagyis Inkább ő mondta a magáét. Valami kikívánkozott belőle. Ügy mint most énbelőlem is. — Azt mondja ez a Németh, hogy még január negyediké táján rendelték erre a vidékre őket. A Sajkás kerületben, így hívják azt a csücsköt a Tisza meg a Duna találkozásánál, partizánok mozgolódtak. Hatalmas erőket hoztak ide mindenféle alakulattól. Harckocsik, golyószórók, csendőrök meg mindenféle népségből alakult nemzetőrök. Nekik a csurog! rész jutott. A partizánokat Zsab- lyánál hamarosan kifüstöliték. Nem is voltak sokan, tán harmincán, vagy negyvenen. A télire elhagyott tanyákon húzódtak meg. A zsablyai csendőrőrs meg a határőrség gyűrűbe fogta őket, csak páran menekülhettek meg. De ez nem volt elég. A lakosság rejtegette, élelmiszerrel látta el őket, ezért meg kellett torolni rajtuk is a dolgot. Két hétig razziáztak. átfésülték az egész járást. Talán ezer embert is összeszedtek, Zsablyán egész utcát kiirtottak. „A jég alá rakták” őket, így mondta. És Csurgón sem volt jobb a helyzet. Amikor a hadtestparancsnok, Feketehalmy-Czeidner náluk tartott szemlét, azt mondta: erélyes megtorlásra van szükség, ki kell irtani mindenkit, akiről bebizonyosodik, hogy támogatta a partizánokat. „Meg fogjuk mutatni a szerbeknek, hogy most lakolni fognak!” — így kiabált — Azután ott is elszabadult a pokol. A községet körülzárták, a razzia minden házra kiterjedt. Akinek szerb hangzású volt a neve, azokat igazoltatásra a községházára vitték. De ott már nem fértek el, ezért az egyik iskolába és két hombárba terelték őket: Ügy ültek itt az emberek törökülésben. Voltak köztük nők és gyermekek is. — Az őrséget nem Néme- thék adták, azok a szegedi alakulatból valók voltak. Egyszer csak hallják ám, hogy az őrség az egyik hombárnál golyószóróval tüzet nyitott. Erre a másik hombárnál is lövöldözni kezdtek. A parancsnokuk, valami Stepán nevű. oda rohant és kiabált, hogy hagyják abba a lövöldözést. Aztán telefonált Deák László csendőr ezredesnek, a csapatparancs- noknak Zsablyára, de az szóba se akart vele állni. A községi jegyző is könyörgött, hogy hagyják abba a gyilkolást. Rávette Stepánt, hogy együtt menjenek ót Zsablyára. Hamar megjárták azt a tizenkét kilométert, de hiába. Deák csak kiüzent, hogy hajtsák végre a parancsot. — KétszázÖtven-kétszázhat- van embert lövöldöztek akkor Csurogón halomra. Pontosan r*'g sem számolták. De az biztos, hogy nőket és gyermekeket is. Ezek voltak állítólag, akik támogatták a partizánokat. (Folytatása következik.) A fiú másnap elutazik, egy bét múlva a leány felkeresi. A találkozás azonban nem olyan, ahogy elképzelte. A fiú szülei értetlenül, ellenségesen fogadják, „szerelme” hajnal felé vetődik haza, részegen. Andula otthon, a leányszálláson mégis arról mesél, hogy milyen szép vöt a találkozás. A történet önmagában csak sejteti azokat a lehetőségeket, melyeket a rendező nem is hagyott kihasználatlanul: a valóság elől illúziókba menekülő kisemberek ostobán tragikomikus sorsának lírai ábrázolását. Furcsa, groteszk líra ez: olyan mint a visszájáról felvett ruha, az ember nevet is, meg szégyenkezik; „így nem szokás kimenni az emberek közé”. Milos Forman az érzelmeket és a vágyakat fordította visszájára anélkül, hogy kíméletlenül pálcát tört volna hősei felett. Először csak nevetünk rajtuk. Ám a nevetés egyre kényelmetlenebb. Hiszen a figurák, akiken mulatnánk, inkább szánalmat érdemelnek. A rendező mégsem menti fel őket. Saját tragédiájuk oka önmagukban rejlik: csukott szemmel élnek, súlyos tévedéseket egymásra halmozó ábrándképek között. Elavult társadalmi előítéletek foglyai: a katonák azzal nyugtatják háborgó férji lelkiismeretüket, hogy hiba volna elszalasztani a kínálkozó alkalmat, de ettől még jó férjek maradnak, mivel a család úgysem szerez erről soha tudomást. A lányok mesékkel riasztják el a valóságot. Meséik hőse kísértetiesen hasonlít a limonádéregények nyalka szívrablójához, aki lovaglás, kedves, okos, szép, fiatal és csak egy hibája van, a valóságban nem létezik. A szülőket felháborítja az, hogy Szöszi éjnek idején beállít a fiú lakására. Illetlennek tartják, mert azt hiszik, hogy „rendes” lány Ilyet nem tehet. A közhelyek, elavult szokások és előítéletek ellen tiltakozik ez a film, felszeg, emberi lírával telítve a gyötrően őszinte irö- nikus-szatírikus ábrázolást. Hősein nevetünk és szánakozunk, végül azzal az érzéssel hagyjuk el a nézőteret, hogy egy úi fajta szemléletre törekvő, kifejezés- módjában egyéni és sokat ígérő filmet láttunk, amely egy sajátosan új filmstílus kialakításának, megteremtésének is felvillantja a lehetőségét. V. Zs.
