Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
1966. július H. kedd 3. oldal R mezőgazdaság területi és üzemi fejlesztése Bács-Kiskn megyében Ä mezőgazda- sági Kiadó gondozásában fenti cí men igen időszerű az tij gazdasági irányítás módszeres, gyakorlati alkalmazásában rendkívül sok segítséget nyújtó szakkönyv jelent meg, amely véleményünk szerint a megyében széles körű érdeklődésre tarthat .számot. Az alkalmazott közgazdaságtan, általában az agrár- ökonómia. illetve a mezőgazdasági üzemszervezés tudományos alapjainak lerakása hazánkban jelentős mértékben a Magyar Tudományos Akadémia Agrár- gazdasági Kutatóintézete nevéhez fűződik. Ez a kiváló munka is itt szüle- * tett. A megye felelős vezetői réLás/lö-Máftou János mi/ög.ühaság inöffo i's feCS-KlSKW Mr második pedig a mezőgazdászéról már korábban is több- sági üzemeket tárgyalja. szőr megnyilvánult az intézettel való együttműködés igénye. E Módszertanilag két rész megegyezik mindabban, munkát megelőzően több alka- j10gy a statisztikai adatok kri lommal már foglalkoztak: kt- ttkai elemzésével rendszerez, sebb terjedelmű kiadványok a megye több igazgatási egységének és mezőgazdasági üzemének statisztikai elemzésével és távlati fejlesztésével. Elméleti és gyakorlati szakemberek egyformán megtalálbírál, és meghatározza az irányt a fejlesztésben. Bács-Kiskun megye sokrétűségét, adottságainak részletes feltárását színesen, élménysze- rűen mutatja be. Egyben mindjárt egzakt adatokkal alá is táA szocialista átszervezés után kialakult üzemi viszonyok, a bruttó termelési érték, a földterület és felvásárlás megoszlása társadalmi szektorok között, mind igen jó összehasonlítási alapot szolgáltatnák. Az új gazdasági irányítás, valamint a közgazdasági elemző munka szempontjából — a sokatmondó adatokon túlmenően — módszertanilag is követendő a szerzők elemző és rendszerező munkája. A 342 oldal terjedelmű, ízléses kiadású, 18 fényképfelvételt, sok ábrát, táblázatot és térképet tartalmazó könyv minden mezőgazdasági, kertészeti és agrárközgazdasági szakember számára érdekes és nagyon tanulságos. Szükségesnek látszik a jövőben a gyakorlati irányító munka számára — ilyen, sok hasznos adatot nyújtó tudományos szakkönyv esetében — a feldolgozott anyag gyorsabb nyomdai kiadása. A szerzők és a munkatársaik módszertanilag telpesen új rendszerű felépítésben tárták olvasóik elé az anyagot. Meggyőződésünk, hogy az agrárökonómiai és üzemszervezési kutatásnak megyénk mezőgazdasági fejlődéséről számot adó legújabb műve elősegíti a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását. Dr. Maár András A törvény társadalmi őrei Egy év óta működnek új szervezeti formában és kibővített jogkörrel a vállalati munkaügyi döntőbizottságok. A városi és járási ügyészségek által végrehajtott vizsgálatok szerint — ezt támasztja alá egyébként a TMJJB (területi munkaügyi döntőbizottság) elnökének nyilatkozata is — munkájuk sokat fejlődött az elmúlt időszakban; egyre hatásosabban szolgálják a munkafegyelem megszilárdítását és a köztulajdon védelmét. Mindez természetesen népi jelenti, hogy nincs javítani való. E cikk keretében néhány olyan hibára hívjuk fel a figyelmet, amely több vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatában felbukkant az elmúlt hónapokban. Előfordult, hogy a • vezető nem fontolta meg kellőképpen a kártérítési határozatot és ezt — nyilván azért, mert nem előzte meg alapos vizsgálat a tárgyalást — jóváhagyta a vállalati döntőbizottság is. Például a Bács megyei Ven- déglátóipari Vállalat nemrégiben kártérítési igénnyel lépett fel egyik kiskunhalasi dolgozójával szemben, pedig — mint később TMDB előtt kiderült — a terhére rótt hiányt a kálóban el lehetett számolni. Az érem másik oldala viszont az, hogy ha jogos a kártérítés, akkor nincs helye „jószívűségnek”. Viszonylag gyakori hiba, hogy bár a törvény előírja, az igazgató nem hallgatja meg személyesen a dolgozót, mielőtt aláírja a fegyelmi elbocsátást. Ilyen esetben természetesen a területi munkaügyi döntőbizottság kénytelen megsemmisíteni a — vállalati bizottság által jóváhagyott — határozatot akkor is, ha egyéb 1 ként valóban indokolt lenn- az elbocsátás. Örömmel hallottuk, hogy vállalatvezetők nem próbál:, ráerőszakolni a véleményüké a «dön tő bizottságra. Arra sem volt példa, hogy utólag bármiféle hátrányt szenvedett a vállalatvezetővel ellentétes ál láspontra helyezkedő társadat mi munkás. Egyik-másik bizottsági elnök azonban azt panaszolja, hogy bár nem gátolják a tevékenységét, nem is segítik kellőképpen. Igaz, hogy e társadalmi munkások számára is a vállalati feladatok végrehajtása a legfontosabb. De egy-egy súlyos fegyelmi, vagy kártérítési ügy kivizsgálása tetemes munkát ró a bizottság tagjaira. És az a vállalatvezető, aki tisztában van vele, milyen sokat segítenek ezek az emberek a törvényesség megszilárdításában, nem mulaszthatja el, hogy — amennyiben szükséges — időnként tehermentesítse a bizottság tagjait az egyéb feladatoktól. Anyagi előnnyel nem jár a munkaügyi d öt ö bizottságban való tevékenység, de erkölcsi elismerés és dicséret feltétlenül megilleti azokat, akik önként vállalják ezt a felelősségteljes megbízatást. B. D. ják a műben szamukra legfon- maszya, hogy a több vonatko- tosabb eszreveteleket, megalla- fásban kedvezőtlen természeti pftásokat és az 1037—-62. között gs közgazdasági feltételek metélteit időre vonatkozó igen ér- je^ }s a megyének a bruttó termelési értékéből való részesedése az országos adatokhoz vitékes adatokat. A szerzők Csete László ős Márton János rendkívül széles- ^nyitva” kedvező' körűen, alapos elemzéssel tárgyalják a megye mezőgazdasági adottságait. A munka első része a megye mezőgazdasági helyzetét és fejlesztési kereteit, A kocsonya Szeretem a kocsonyát. A minap is nagyon megkívántam, s „kocsonyavadászatra” indultam. Ügy gondoltam felkeresem városunknak, Kecskemétnek egyre népszerűbbé váló vendéglátó büféjét, ahol igen finom ételeket készítenek és árusítanak. Éhségem és vásárlási lázam tetőfokára hágott, amikor beléptem a büfébe, s megláttam a kocsonyát. Kis mííanyagtálacskából biztatóan kacsintgatott rám, csülök is volt benne, paprika pirosiott a felszínén. Ara is megfelelt, csak az volt a baj, hogy nem ott állva, vagy ülve akartam megenni, hanem hazavinni. Ügy, tálacskával együtt. Otthon aztán kényelmesen egy nag^-ft^ccs mellett elfogyasztani, mptt ugye mindennek meg keli adni a módját. Megkértem a vendéglátó kiszolgálóját, szíveskedjék a tálacska árát is felszámítani, hogy elvihessem szerény hajlékomba a kocsonyát. — Kérem azt nem lehet — felelte hűvösen. — És ha véletlenül leejtem és ösz- szetöröm? — próbáltam ellenkezni. — Az más, akkor ki kell fizetni a tálacska árát is, ez a szabály. Ez már nyomós ok a szabályt tisztelő ember számára. Gondolkodóba estem, majd újra próbálkoztam. — Ha a szomszédos boltban veszek egy ilyen tálacskát, akkor megkapom a kocsonyát? — — Akkor igen, de csak úgy, hogy átöntjük az ön tálacskájába, a miénk ugyanis leltári tárgy. Képzeletemben már láttam, hogy milyen siralmasan néz majd ki a kocsonya, ha fejtetőre állítják, kikanalazzák. Mit tehettem ezután? Otthagytam a kocsonyát, s a következő javaslat jutott az eszembe. Miután a sörös-, boros- stb. üvegeket az üzletek visszaváltják, vegye vissza a vendéglátó vállalat is a tálacskát. És árusítsa „utcán át” a finom kocsonyát az arra éhes halandóknak. De ha mégsem akarja a vásárló visszavinni a bűvös tálacskát, hanem a vasárnapi levest abból eszi majd lei, bocsássák meg neki, hiszen az árát kifizette. B. iU Például 1962-ben 1 kh mező- gazdasági területre jutó növény termelési érték országosan 2674 forint volt. ez a megyében 2741 forintot tett ki. Egy számosállatra jutó bruttó termelési érték 1957—-62. évek általában országosan 5372 forint, a megyében 5435 forint volt. „Valamennyi művelési ág földterületének termőképessége Bács-Kiskun megyében alacsonyabb az országos szintnél.” Fenti megállapítás után kimondhatjuk, hogy a termelési érték alakulásának előbbi eredményeit kizárólag szorgalmas parasztságunk munkájának köszönhetjük. Vannak viszont olyan természeti tényezők, amelyek egyes intenzív kertészeti kultúrák (szőlő, gyümölcs) termesztése szempontjából nélkülözhetetlenek, felbecsülhetetlen értéket jelentenek: a napfényes ópák száma, vagy a vegtációs időszak hőösszege. igen alapos elemzés ésta- nulmásTyozás után i megállapítják a szerzők, hogy a megye anyagi és műszaki ellátottsága a vizsgált években az országos átlag alatt maradt és közgazda- sági adottságok szempontjából — különösen az úthálózat tekintetében — kedvezőtlenebb helyzetben van az országos átlagnál. Rendkívül tanulságosak azok az adatok, amelyek a megyének az ország mezőgazdasági termeléséből való részesedését üzemáganként mutatják be. Az országos és megyei mutatók további összehasonlítása során a termelés színvonaláról és szerkezetéről jól áttekinthető táblázatok, térképek, graii konok tájékoztatnak minden fejezetnél. A második rész logikusan és szervesen kapcsolódik a termelés területi elhelyezkedéséről írt anyaghoz. Telepítés - többszörös haszonnal Kutatók és gyakorlati szakom,berek vállvetett igyekezete segíti megyénkben is a homokterületek hasznossá tétele nagy programjának, a nyárfatelepítésnek a megvalósulását. — Milyen stádiumban vannak jelenleg a telepítések végrehajtását megelőző kísérletek? — ezzel a kérdéssel fordultunk dr. Szodfridt Istvánhoz, az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi kísérleti állomásának vezetőjéhez. Nem mindegy, hova... — Mindenekelőtt részletes talaj-, illetve termőhelyvizsgálat hivatott eldönteni: vajon menynyiben felel meg a célnak a telepítésre kijelölt terület. Ilyen előzmények nélkül a program megvalósítása elképzelhetetlen* Kiterjedt kísérleteket folytatunk annak megállapítására, melyik szaporítóanyag a legalkalmasabb és a legkevésbé költséges a Duna—Tisza közén. Szóba jöhet e tekintetben a sima és a gyökeres dugvány, az úgynevezett válogatott csemete, valamint a kontinens egyik-másik déli államában széliében használatos — kétéves törzsű, hároméves gyökerű, mintegy 4—5 méter hosszúságú — úgynevezett kétharmados szaporítóanyag. Különböző körülmények között valamennyit kipróbáljuk. Az említett államokban a jó öntéstalajokon a nyárültetvé- nyeket köztessel is hasznosítják. Kérdéses azonban — s a vizsgálódás ez irányban is folyik —, hogy a hazai, gyengébb talajok bírják-e ezt a kettős kihasználást. Mennyiség, vagy minőség? A program másik „vonala” azt vizsgálja: melyik telepítési hálózatban mutatja a nyár a legjobb növekedést, s termi a legnagyobb faválasztékot, hozamot. így ugyanazon fejlődési szakaszban sűrűbb telepítésben általában a vékonyabb farost cs papíria adja a választék zömét, míg a „szellősebb” — nagyobb sor- és tőtávolságú — telepítésből minden valószínűség szerint vastagabb fahozam nyerhető. Ugyanakkor viszont ez utóbbi hozam abszolút mennyisége, tömege természetesen kevesebb lesz. A telepítőnek nem csupán a várható forintértéket, hanem elsősorban a népgazdasági szükségletet kell szem előtt tartania. Hazánknak az egy főre eső papírfogyasztásban kimutatott szerényebb eredményei feltétlenül a papírfára irányítják a figyelmet. A nyárfatelepítési program nem utolsó sorban ezt a célt — a lemaradás pótlását, a papírellátás javítását — is szolgálja. Mit tud a H—381-es? Igen érdekes az erdészeti tudományos tevékenységnek az az ága is, amelynek során — a KGST kutatási programja keretében — az országban 300 hektárt meghaladó nagyságú területen fajtaösszehasonlító kísérleteket folytatunk. A vizsgált hét nyárfajta közül mindössze három — a korai, a kései és az óriásnyár — ismert már több évtizede hazánkban. Velük ellentétben a többi nemes- nyár-fajtánál '— francia, hollandi, olasz nyár, valamint a H—381-es, Sárváron nemesített, sokat ígérő fajta — a kísérletek adnak majd választ arra a kérdésre, hogy különböző talajokon közülük melyik kecsegtet a leggazdagabb hozammal, s vonható be leginkább a nagyüzem1 termesztésbe. Az olasz nyárnak például számos előnyét, — be- tegségellenálló képesség stb. — ismerjük már, de akadhat „társai” között, amelyik felülmúlja, illetve bizonyos talajtípusokon alkalmasabb amannál. A távolabbi tudományos tervekben öntözéssel, illetve trágyázással kombinált termesztési kísérletek is szerepelnek. Kutatóinkat élénken foglalkoztatja egy úgynevezett fatermési táblázat kidolgozása is. Segítségével meghatározható, hogy bizonyos területegységen, bizonyos korban mekkora fatömeg helyezkedik el, s évente mekkora növekedés várható. Számos, mindeddig talán figyelmen kívül hagyott, a be nem avatott számára esetleg jelentéktelennek tűnő vizsgálódással így járul hozzá a tudomány e nagyszabású —, a homok hasznosításával párhuzamosan a papírellátás növekvő igényeinek a kielégítését is célzó — program valóra válásához. J. T. Biztató kísérlet A soltvadkerti takarmánykeverő üzemben kísérletképpen szemcsézve gyártják a sertés-, illetve a szarvasmarhatápot. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Az így készített takarmányt jobban hasznosítják az állatok, mint amelyiket liszt formájában fogyasztanak. A kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet hizlaldájában már a harmadik sertésfal- kán ellenőrzik a szemcsézett táp hatását. Az eddigiek szerint a szemcsézett sertéstápból 2,20 kilogramm szükséges 1 kilogramm súlygyarapodáshoz. Liszt formájában ugyanebből az öz szetételű takarmányból 4,80 k - logrammot fogyasztanak a jószágok, ahhoz, hogy egy kilogrammal növekedjék a súlyú! Ugyanebben a termelőszövetkezeti gazdaságban a szarvasmarhákkal is szemcsézett tápot etet nek. Az eredmények itt is jobbak, mint a porított takarmá.” felhasználásánál. A kísérletek végleges k<éríé kelése után a megye több takarmánykeverő üzemében is berendezkednek a szemcsézett tápok készítésére. I
