Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

)

w- B, Kultúra és közönség

Köpeczi Béla,

az MSZMP Központi Bizottsága Kulturális Osztályának vezetője

A napokban lát napvilá- Ezek a számok nemcsak azt mugoi-a TatsadaJmi Szemlében a „ÉL

,, /, __ . ... kulturális célokra, hanem oizoKulturális Elméleti Munkako- nyos mértékig jelzik egyes osz- zosseg tanulmánya Az irodalom t/lyok és ütegek kulturális ts rnuveszetek hivatasa. tarsa- színvonalát is. Művelődéspoliti. de.lmunkban címmé . ^ Ügy gon- ^ánk. egyik legfontosabb felada- .oijuk, hogy ez a dokumentum ta, hogy tüzetes elemzés aláves- megioleló tájékoztatást ad a se az egjes rétegek művelődési kultúra minden munkásának helyzetét, megvizsgálja az elmart0 ■ ' °Í.^ kerdcsekről.> amelyek radás vagy az előrehaladás okait a nodalom es művészetek és és intézkedéseket dolgozzon ki a társadalom viszonyát érintik. a fejlődés előmozdítására. Első A pártosság, az elkötelezettség, következtetésünk tehát az, hogy “kauencia, a kritika és a világos helyzetfelmérést kell kettőz vélemény eszmei felelőssége, szítenünk, még pedig nem csíráz izlesformalas és a kulturális pán általánosságban, hanem na. ion adatom mindezek olyan gyón is differenciáltan.

témák, amelyek hosszú idő óta a tömegek felé fordulással foglalkoztatják a közvéleményt, kapcsolatban nem lehet eléggé nem feladatom a tanulmányt hangsúlyozni különösen két té- ísmertetm, Inkább néhány, el- nyező fontosságát. Az egyik a sosorban a népműveléssel össze- nagy tömeghatású kulturális esz- tuggo gondolatát szeretném ki- közök felhasználása. Magyaror- en?r ,*• ..... szágon ma csaknem minden csaKulturális fejlődésünk egyre iádnak van rádiója (falun csak inkább megköveteli, hogy a nép- a családok 80 százalékának), művelet művelődéspolitikánk már egymillió felé közeledik a középpontjába kerüljön. A szó- televízió-előfizetők száma, foko- cialista kulturális forradalom fő zódott az újság- és folyóiratvá- ceikitűzése a nép kulturális sáriás és olvasás minden réteg- szinvonalanak emelése, s ezzel nél. Ebből természetesen követ- együtt eszmei—erkölcsi egységé- kezik, hogy ezeknek a fórumok- ner..imun , ,A kulturális nak kell elsősorban foglalkoz- pohtika gyakorlatában, de sok- niok a legszélesebb tömegek szór a közvéleményben Is, az igényeinek kielégítésével és irodalom es művészetek ideoló- újabb igények támasztásával. giai kérdéséi néha a kelleténél Mindez nem jelenti azt, hogy nagyobb jelentőségre tesznek ezek a szervek ne differenciálszert, s háttérbe szorítják ezt a ják munkájukat rétegek szerint, fo feladatot. Nem arról van szó, de az ő feladatuk elsősorban mintha nem kellene figyelmet mégis az, hogy a szocialista tö- szentelm azoknak az eszmei je- megkultúra terjesztői legyenek. lenségeknek, amelyek az iroda- pe van egy másik tényező is. lomban és a művészetekben Teljesen helytelen volna, ha csak megmutatkoznak. Ezt annál is a központi szervekre bíznánk a inkább meg kell tenni, mert itt tömegek művelődését. Minden nem kizárólagosan művészeti, területen vannak olyan sajátos- hanem legtöbbször általánosabb ságok, amelyeket tekintetbe kell jellegű, társadalmi problémák venni, és vannak a kulturáló- vetődnek fel. Mindez azonban dásnak olyan eszközei, amelye- nem feledtetheti el, hogy egy- ket a nagy tömeghatású eszkö- részt az irodalom és a művésze- ^ök nem pótolhatnak. Nem nőitek csak a közönség „befogadd- külözhetjük a helyileg szervezett sa” révén tudnak hatni, s hogy kulturális tevékenységet, ami másrészt maga a ltózönség visz- nemcsak, megyei vagy járási, szahat a művészeti tevékenység- hanem községi kulturális centre, annak tárgyára, szemléleté- rumok kialakítását is jelenti, re, sőt a kidolgozás módjára is. jóbban kell építenünk a jövő- Amikor arról beszélek, hogy ben e két tényező kölcsönhatá- művelődéspolitikánkban bízó- sárai a központi és a helyi nép- nyos mértékig háttérbe szorult művelés jobb összekapcsolására.

a népművelés, akkor elsősorban ,, . __ ,

e

rre gondolok: a közönséget Hswctnem hangsúlyozni, nem tekintettük eléggé közép- hogy mindez nem puszta szer- ponti és aktív tényezőnek. vezési, hanem elsősorban tarMiiven is ez a közönség? Mi- talmi kérdés. A szocialista tö- lyen műveltsége, érdeklődése, megkultúra az emberiség leg- ízlése? Pontos képünk erről nagyobb tudományos és művé- nincs, de a rendelkezésünkre szeti eredményeit foglalja ma- álló statisztikai adatok és kul- pában, s nem a kapitalista „fo- túrszpciológiai felmérések egy- gyasztási kultúrát” jelenti. A aránt azt bizonyítják, hogy egy- műveltségben és a művelődés- séges egészről nem beszélhe- hen természetesen vannak lo- tünk. Kulturális intézményeink kozatok, de a mi tömegkultu- adatai mutatják, milyen jelen- ránk „nyitott": a lehetőségek

lehetőségeit, pusztán arról van szó, hogy adott helyzetben, adott időben, adott körülmények között, melyek a*népművelés leghatékonyabb tartalmai és módszerei.

A múlt nagy kulturális értékeit megmérte az idő, s azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a kultúra munkásainak különösebb nehézségei a választást illetően nincsenek. Sokkal nagyobb problémát jelent annak meghatározása, hogy a jelen értékei közül mit népszerűsítsünk és mit nem. E tekintetben a Kulturális Eljnéleti Munkaközösség említett tanulmánya azt hangsúlyozza, hogy feladatunk a szocialista és a humanista módon elkötelezett polgári irodalom és művészet alkotásainak a megismertetése. Emellett természetesen vannak más, ellentmondásosabb értékek is, amelyek szőkébb körökben terjednek s nem, vagy csak a kísérletezések beérése után lesznek a tömegkultúra alkotóelemei. A szocialista tömegkultúra szempontjából fontos értékeknek a kiemelését elsősorban a kritika végzi el, s ezért fontos, hogy a népművelés munkásai állandóan tájékozódjanak a kritikai irodalomban. A választás természetesen nem kockázat. nélküli, de nem lehet egyetérteni azzal az állásponttal, amely erről a követelményről le akar mondani. Az ilyen felfogás „liberális” külsőségeivel nem segíti, hanem inkább összekuszálja a népművelés munkáját, mert eszmeileg leszerel, s ugyanakkor nem veszi tekintetbe a gyakorlati, pedagógiai, gazdasági, szervezeti lehetőségeket és szükségleteket.

Ab előbb arról beszéltem, miként lehet a közvéleményt alkalmassá tenni a kultúra befogadására, most arról szeretnék néhány szót szólni, hogy miképpen hathat ez a közvélemény az irodalom és művészetek fejlődésére. Közvéleményünk nemcsak a műveltségi színvonal szempontjából differenciált, hanem eszmei és ízlésbeli szempontból is. Nem kétséges, hogy nálunk vannak hívei nemcsak a szocialista, hanem a polgári és kispolgári kultúráknak is. A kulturális forradalom azért folyik,

Bt^KÍJGJÜQ

íKMM&éAWJ&t'

hogy biztosítsuk a szocialista kultúra hegemóniáját és mind több embert vonjunk be vonzókörébe. Ennek döntő előfeltétele, hogy közönségünk megismerje ne csak a külföldi, hanem mindenekelőtt a magyar irodalom és művészetek szocialista jellegű alkotásait Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az irodalmi és művészeti viták azt a benyomást keltűi sok emberben: ezen a területen tulajdonképpen a hibák uralkodnak és nincsenek eredmények.

Az elmúlt évek termése azt bizonyítja, hogy ez a felfogás gyökeresen hamis. Hadd hivatkozzak arra, hogy az utolsó időkben szocialista líránk széles közönségsikert aratva tovább erősödött, hogy prózánk hozzájárult nemzeti önismeretünk egyes kérdéseinek tisztázásához és gazdagításához, tükrözte a paraszti világban végbement, átalakulást és hozzájárult a szocialista erkölcs és tudat formálásához. Filmművészetünkben olyan alkotások születtek, amelyek őszintén, nyíltan és ugyanakkor szocialista módon néztek szembe a közelmúlttal és mai életünk problémáival. Eredményeket mutathatunk fel a képző- és iparművészetben is, bár különösen a festészetben a kikristályosodása folyamat még csak el sem kezdődött, legfeljebb az útkereséseknél tartunk. Magyar operák és más zeneművek születtek, amelyek zenepedagógiánk sikerei mellett a világ figyelmét is felhívták a művészetnek erre az ágára. Aki mindezt nem veszi tekintetbe, hanem csak a kulturális élet polgári-kispolgári jelenségeiből indul ki és ezeket általánosítja, az akarva-akaratlanul lemond arról, hogy a közvéleményt formálhassa, befolyásolhassa, erősíthesse irodalmunk és művészetünk fejlődését. Az ilyen hiába hangoztatja, hogy ő valamiféle „tiszta” szocialista kultúrát kíván, azzal, hogy semmiféle szocialista értéket, vagy jelenséget nem ismer el kulturális életünkben, tulajdonképpen nihilista álláspontra helyezkedik.

A mi társadalmunk új formáció és ebből természetesen következik, hogy a szocialista irodalom & művészet minden nagyszerű hagyománya és mai értéke mellett sem tudta teljesen kiszorítani a polgárit. A polgári jelenségekkel azonban vitatkozni kell, s a vita leghatásosabb eszköze a szocialista mű .A művek születését mindenekelőtt a megfelelő társadalmi légkör segíti elő, amelynek alakításában a közvéleménynek is szerepe van. Azt a közvéleményt, amely szeretettel veszi körül a kultúra, az irodalom és művészet ügyét és amely az alkotókat biztatja és ösztönzi, hogy szocialista irányban keressék az újat, ezt a közvéleményt nevelni és szervezni kell. A hivatásos intézmények mellett a párt- és a szakszervezetek, s általában a társadalmi szervezetek nem keveset tehetnek e közvélemény formálásában. A kulturális tájékozódás és tájékoztatás jobb megszervezése, viták rendezése, állásfoglalás országos és helyi jellegű kérdésekben a nyilvánosság előtt is — mindez erősítheti kulturális tevékenységünk mozgalmi jellegét,

Lenin egyik, Clara Zetkin- nel folytatott beszélgetésében a forradalom utáni Szovjetunióban így tette fel a kérdést: „Szabad-e egy kisebbségnek édes, sőt különleges süteményeket felszolgálnunk, amíg a munkás- és paraszttömegek még fekete kenyéren tengődnek? Én ezt, ami kézenfekvő, nemcsak a szó betű szerinti értelmében gondolom, hanem képletesen is. Tartsuk mindig a munkásokat és a parasztokat szem előtt. Tanuljunk az 6 kedvükért gazdálkodni és számot bet ni a művészet és a kultúra területén is." Mi más körülmények között élünk, mások a kulturális viszonyok is, de továbbra is érvényes az az elv, hogy a művészet és a kultúra terén mindenekelőtt a munkásokat és parasztokat, kell szem előtt tartanunk, mégha ma már képesek vagyunk figyelmünket más feladatokra is fordítani.

tős fejlődés következett be a

adva vannak mindenki számáműveltségi állapotok szempont- r(b oki a icülönböző lépcsőioko- jából a felszabadulás eiőttihöz kát végig akarja járni. A tö- mérten, de azt Is, hogy az egyes megkultúra ilyen felfogásának rétegek között nagyok a különb- 32 .?enl mond ellent, hogy egyes ségek, s nagy az elmaradás a területeken, különösen a szora- társadalmi szükségletekhez ké- koztatásban seiejtes termékek pest. Legutóbb, a Központi Sta- 13 terjednek, s hogy vannak ré- tisztikai Hivatal közzétette az tegek, amelyek műveltségi es 1960—65-ös évekre vonatkozó ízlésbeli állapota rendkívül el- 2000 háztartás adatait íeldolgo- maradott. ... .

zó statisztikáját. Ezek szerint a szocialista kulturális fo munkás és alkalmazotti kategó- dalomra éppen az a 3 riában 1960-ban 266 forintot sohasem elegek mep az

költöttek fejenként művelődés- odott helyzet fenn^ _

re és szórakozásra, 1065-ben nem mindig többre tore 280-at A paraszti és kettős jövedelműek viszont 1960-ban 91 fosa®, lehetősünket. tekintetforintot adtak ki fejenként ezek- bf vev«- Afele - rolókra, öt év múlva De- dinamikus felfogása nagy fele- dia 111 forintot. Tekintetbe kell lősséget ró mindazokra, akik

velní ho^ SöbMlkulturáUs munkav^a foglalkozriában az emelkedés elsősorban nak- Arról van „

úisás- folyóirat-, naptárvásár- h°gy az adott terület vagy réteg lásnál’ következett be, s kisebb kulturális ah|P?s

ggSg* romi, milyen Ipütörális javakat,

srsra aaffS&’a ^

togatas. velődéspolitika it — bármilyen

Ha melyebben vizsgál- kis körben vagyunk is felelősek nánk az egyes rétegek kulturá- érte — választást jelent. Válasz- Lódását, akkor megállapíthat- tani nemcsak az érték es a se- nánk, hogy természetesen nagy lejt között, hanem a különböző különbség van az értelmiségiek rangú és rendű értékek kozott és a munkások között, d,e egyes is. Ez nem jelenti azt, hogy le piunkáskateftóriákon belül i* akarjuk szűkíteni a művelődés

— fiizony’ lenne egy k3- ■ csit öregebbnek lenni!

— mondta egy verőfényes tavaszi napon Oravecz Károly középcsatár, miközben lábát szomorúan lógatta. Akkoriban még kizárólag a padok támláját tartottuk megfelelő ülőhelynek. Igaz, hogy kényelmetlen volt, de ezt amolyan vagánydolognak hittük, amellett bizonyos magaslatról vehettük szemügyre a sétányon andalgó parókáit.

— Jó lenne öregebbnek lenni

— ismételte Oravecz. — Az embert tizenöt éves karában kutyába se veszik. Gyerek,már nem vagy, felnőtt se még — kinek kellesz?

— Ez a kamaszkor — mondtam fölényesen. — Ebbe bele kell nyugodni. Különben is, te már elmúltál tizenöt éves, szerelmes is vagy, mit sírsz?

Idősebb volt nálam, ezenkívül másfél fejjel magasabb, és abban a kölyökcsapatban játszott centert, ahol én jobbfedezet voltam. Jól futballozott, s bár fenemód lusta, tohonya volt, minden meccsen berúgta a maga gólját. Egészen sajátos gólokat lőtt. Nemegyszer kicselezte az egész védelmet, a kapust is elfektette, és azután úgy pöckölte be a labdát, hogy a hálóig sem vánszorgott el. Mi odarohantunk hozzá, s ahogy a nagyoktól láttuk, összevissza csókoltuk; ilyenkor zavarba jött, nem tudta, hová dugja esetten, hosszú karját.

A furcsa csak az volt; hogy,

Oravecz sohase örült, ha gólt rúgott. Sőt egy alkalommal, mikor az ellenfél kapusából szinte bohócot csinált, ide-oda hasalitatta, s végül a lába között gurította a kapuba a labdát, kifejezetten bocsánatot kért tőle. Rendszerint összevissza rugdosták alattomban az ellenfél játékosai. „Ne marháskodj” — mondogatta nekik szelíden, majd megvadult, elsodort mindenkit, és bevágtatott a labdával a kapuba.

Az utóbbi hetekben aaom- ban nem ment Oravecz- nek. Néha negyedórákig nem találkozott a labdával, cselei nem sikerültele, lövései magasan a kapu fölé szálltak, vagyis hát üldözte a balszerencse.

— Te szerelmes vagy? —kérdezte egyik nap az edzőnk, és Oravecz legnagyobb elképedésünkre lesütötte a szemét

— Igen, Béla bácsi kérem... Az edző meghökkent. Lekapta szemüvegét, Oraveczra bámult, de semmit se szólt Aznap Oravecz háromezer métert futott a salakon, Béla bácsi stopperrel mérte az időt.

— Elég vacak teljesítmény —

mondta, mikor Oravecz bezuhant a célba, és alig kapott levegőt.

De háromezer méter ellenére is szerelmes maradt, és átszellemültem viselkedett, mint valami angol filmszínész a happy end előtt. De néha mérkőzés közben is elábrándozott, s akkora helyzeteket hagyott ki, hogy mindannyian a hajunkat téptük. Emlékszem, a Kinizsi ellen játszottunk, l:0-ra vezettek a második félidő elején, Balia, a jobbhátvédünk felfutott a szélen, beadott, a középhátvéd elvétette, egyszóval Oravecz egyedül állt a kapussal szemben.

— Lőj! — ordítottuk valamennyien.

felkapta a fejét és csodál- kozva ráméredt a labdára. De mire észbe kapott, a kapus már elhalászta előle.

— Lejössz a pályáról! — rendelkezett a kispadon Béla bácsi, Oravecz pedig lehajtott fejjel kibandukolt.

Végül 2:l-re kikaptunk, és Oravecz halálra váltan üldögélt az öltözőben. <

— Szerelmes dedós — sziszegte a levegőbe Grosszmann, A kapusunk, és csaknem