Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
seam *•, %. HA*« Lányok a létrán Innen már nem látni Izsák egyik tornyát sem. Valószínűleg Orgoványhoz vagyunk közelebb. A homokvilágnak ezt a távoli zugát Szajor-dűlőnek hívják. Itt húzódik az izsáki Kossuth Tsz területe: gabonatarlók, kukoricák, szőlősök, szamócás, gyümölcsösök. Nyolc bicikli van odatámasztva az egyik barackfa oldalának. Rövidesen rátalálunk gazdáikra is: a lányokra. „Hivatalosabb” kifejezéssel élve: a szövetkezet ifjúsági munkacsapatára. Szedik a kajszit. Terméstől súlyosak az ágak, bár a minőA rajzasztalok birodalmában Beszélgetés az AGROTERV vezetőivel BUDAPEST, BEM-RAKPART 28. — Itt székel a Földművelésügyi Minisztérium tervező vállalata, az AGROTERV. A rajzasztalok fölé fehér köpenyes mérnökök, technikusok százai ha- I jóinak. Az országban bárhol felépítésre kerülő mezőgazdasági üzemi létesítmény itt születik meg először, — egyelőre csak pauszpapíron. Tejfeldolgozó üzemeket, takarmánykeverőket, kukoricaszárítókat, istállókat terveznek. A sok-sok millió forintos beruházások alapjainak lerakása itt történik. Jelenleg 742 -féle megrendelést teljesítenek. Külföldi igények is jelentkeznek. Mongóliának terveztek például egy 200 millió forintos beruházásnak megfelelő biológiai kombinátot. Lányok a barackszedő létrán. Urban Erzsi — a munkacsapat egyik tagja. ség nem éppen elsőrendű, mivel nagy jégverés volt errefelé. De a barack így is érték, nem maradhat a fán. — Munkát állandóan találnak a szövetkezetben. Csaknem száz mázna szamócát szedtek az idén. A szövetkezetnek ebből százezer forint bevétele volt — adja tudtunkra Szabó Jenő bérelszámoló. — Aztán az aratógép után felcsomózták a kévéket, tíz holdon. Most meg a barack ... Kovács István, a főkönyvelő helyettese arról tájékoztat, hogy a lányok hat forintos órabért kapnak, s ennek négyötöd részét havonta kifizetik a részükre. A többit zárszámadáskor. Van úgy, hogy a létszám kétszerese a mostaninak. A munkaszervezés sem teszi lehetővé mindig, hogy együtt dolgozzanak. Ketten közülük. Lantos Agnes ég Hegedűs Mária az irodán tevékenykednek, — helyettesítenek. Jórészt a munkacsapat tagjaiból tevődik össze a szövetkezét KISZ-szervezete is. Futó Franciskától, a KISZ-titkártól —■ egyike a barackszedőknek — arról érdeklődünk: kapnak-e megfelelő segítséget a szövetkezet vezetőségétől. — Azt hiszem, a segítség mostanában már nem hiányzik — mondja rövid fontolgatás után. — Korábban pedig nem jutott eszünkbe panaszkodni. Tény az, hogy a szervezet támogatására az idén tízezer forintot fordítanak a szociális és kulturális alapból. Ebből már vásároltunk egy magnetofont. Terveztük azt is, hogy néhányan közülünk KISZ-táborba mennek, illetve csehszlovákiai körútra, de hát egyelőre nincs rá lehetőség ... Egyébként is sok a munka a gazdaságban. Legutóbb vasárnap is kapáltuk a kukoricát, amit nem adlak ki százalékos művelésre. A legközelebbi vasárnap azonban a Sze- lidi-tóra szeretnénk kirándulni, a szövetkezet tehergépkocsijával. Ügy érzik, mindinkább együvé tartoznak. S ez nemcsak számunkra, de a szövetkezet számára is hasznos. (Hatvani — Pásztor) A megye, a vállalat egyik nagy megrendelője. Különösen a második ötéves terv időszaka ! alatt telepített szőlők és gyümölcsösök járulékos beruházásainak megvalósítása függ a tervek elkészülésén. A kivitelezést csak ezután lehet megkezdeni. j Erről beszélgetünk Jakus Vendellel, a vállalat igazgatójával és Peresi István építési szakfőmérnökkel. Jól ismerik a megye igényeit. Elmondják, hogy ; az állami gazdaságokban 11 szőlőfeldolgozót és bortárolót terveztek, illetve terveznek, amelyek több mint félmillió mázsa szőlő feldolgozására alkalmasaké A legnagyobb a Kunbajai Állami Gazdaságban épül. Ez 142 ezer mázsa szőlő feldolgozását és 108 ezer hektoliter bor tárolását teszi lehetővé évente. Az állami gazdaságok beruházásainak nagyobb része már épül. Miért késtek ? — Tudomásom szerint van \ két nagyobb megrendelés önök- I nél a jánoshalmi termelőszö- | vetkezeti vállalkozás és a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet részéről. ! — Igen. Mind a kettőnek a i beruházási programja elkészült i már. Két, 30 ezer mázsa szőlő I feldolgozására alkalmas létesítményről van szó — válaszol az igazgató. — Már tavaly november 19-én megkerestük a megye illetékeseit ez ügyben. Többszöri tárgyalás után hozzáfogtunk a programtervezet elkészítéséhez. Szerettünk volna a költségek csökkentése érdekében két egyforma tervet készíteni, de az illetékes termelőszövetBssaefogás ereje is tenűsftotta: népünk kész áldozatot hozná, kész a rendkívüli erőfeszítésekre, ha embertársaink élete, a társadalom anyagi érdekeinek biztossága forog kockán. A GAZDASÄGI élet hétközi napi körülményei között is szép számmal vannak olyanok, aikik öntudata nagyobb az átlagosnál és ezért képesek a társadalmi érdek képviseletére, még ha egyéni érdekeik ezzel nincsenek is mindig összhangban. A gazdasági életben azonban a tipikushoz, az átlagoshoz keli igazodni. Ezért az érdekeltségi formákat és módszereket a tömegek cselekvésének célszerű befolyásolása alapján kell meghatároznunk. A megoldás tehát áz egyéni és a vállalati érdekek összehangolása úgy, hogy ez az összhang végső soron a népgazdaság érdekeinek — céljainak — megvalósulását szolgálja. A gazdasági mechanizmus reformjának lényeges vonása éppen az érdekek összehangolása. Olyan gazdasági viszonyok kialakítását tervezzük, melyben a vállalatnak az a jó, ami a népgazdaságnak is hasznára válik. Az új mechanizmusban a vállalat közvetlen célja nyereségének növelése lesz. Ám a központi irányítás által kialakított Játékszabályok” közgazdasági eszközök — jövedelemszabályozás, kamatpolitika, stb. — lehetővé teszik, sőt biztosítják, hogy a vállalati cél: a nyereség növelése főként és mindenekelőtt csak a társadalmi cél: a szükségletek kielégítése révén valósuljon meg. Gyakorlatilag szánté kizárttá válik annak lehetősége — ami ma még nem ritkaság, — hogy bármely vállalat rendszeresen termékednek minőségi rontásával anyag és technológia „spórolással” csökkentse termelési költségeit, növelje nyereségét. A felhasználó, a fogyasztó bizalmának eljátszása könyörtelenül maga után vonja azt, hogy az adott gyár termékei raktáron maradnak és ennék következtében súlyos gazdálkodási nehézséged lesznek. A vállalatok mai és holnapi érdekei is majd azt kívánják, hogy áruik minél kevesebb kárt, bosszúságot okozzanak vásárlóinak, mert csak a vevők bizalma, a gyár jó hírneve lehet az alapja a piacon való helytállásnak, a legyártott termékek nyereséges értékesítésének. a mezőgazdasági gépgyártó vállalatok abba a helyzetbe kerülnek, hogy csak a célnak megfelelő tartós, termelékeny, köny- nyen kezelhető gépeiket értékesíthetik, de ezeket is csak akkor, ha használatuk egész idejére garanciát vállalnak az alkatrész- és szervizellátásra. Amennyiben ennek a követelménynek eleget tesznek, lesz nyeresége a vállalatnak, jó fizetés, jutalom és prémium a dolgozóiknak/ A mezőgazdasági üzemek pedig könnyen, biztonsággal, eredménnyel termelhetnek. Mind az egyik, mind a másik hasznára válik a népgazdaságnak is. A zsebben is kita- pinthatóvá válik a kölcsönös érdekazonosság. bontakozására, a kezdeményező készségre. Elhárítja az útból az eszmei érdekeltség fejlődésének materiális akadályait és „zöld utat” biztosít az öntudatból fakadó cselekvésnek is. (Gondoljunk például az újító mozgalomra.) ITT VAN például a mezőgazgazdaságd gépek és alkatrészek ügye. Nincs ma jóformán olyan állami és társadalmi szerv Magyarországon, amelyik ne foglalkozna a gépekre vonatkozó panaszokkal, az alkatrész- és szervizhiányosságokkal. A mezőgazdasági üzemeknek töméntelen kárt, bosszúságot okoz ez az áldatlan helyzet. Ma már tudjuk jól, ez nem istencsapása és nagyon hatásos gyógymód is kínálkozik a bajokra. Rövidesen FIGYELEMMEL kell lenni azonban arra is, hogy itt nem lehet szó a különböző érdekek pontos egybeeséséről, abszolút összhangjáról. Csak arról lehet szó, hogy dinamikus összhang teremtődjék, amely tendenciájában a népgazdasági érdekeket megtestesítő terv megvalósítása irányában hat. Az érdek összhangja nem egyszer s mindenkorra adott. A lehetőségek és az igények módosulásával maga a társadalmi érdek is változik. Az 1950-es években elsősorban a termelés mennyiségi növelése, napjainkban mindenekelőtt a hatékonyság növeléséhez fűződik a társadalmi érdek. A társadalmi, a vállalati és az egyéni érdek összhangja kedvezően hat az alkotó munka kiTERMfiSZETESEN a mechanizmus reformja megköveteli a gondolkodásmód reformját is. Az eddigi gazdasági viszonyok ugyanis a „maguk képére” formálták az emberek szemléletét: gondolkodásmódját. Tény, hogy az új gazdasági viszonyok is előbb-utóbb ezt teszik majd. De azt akarjuk, hogy a reform minél élőbb kedvezően éreztesse hatását, s azt, hogy az új mechanizmus minél kisebb zökkenővel lépjen működésbe, akkor a tudatformáló munkát már most fokozni kell. A reform révén — éppen az érdekek jobb összhangja következtében — az egyén számára áttekinthetőbbek, világosabbak lesznek a termelési viszonyok. Így az egyén jobban megérti — és érzékeli — helyét, szerepét a társadalmi munkamegosztás bonyolult rendszerében. Mindez növeli a személyiség rangját, s az egyéniség szerepét, a társadalomban. Az út, amelyre most lépünk, társadalmunk erkölcsi politikai színvonalának emelkedését és a szocialista eszmeiség fejlődését is nagymértékben elősegíti. y. Gy. kezetek nem egyeztek bele. Május 6-án volt a tervtanácskozás. Akkor megállapodtunk, hogy május 15-re elkészülnek a programok. Sajnos, az említett időpontig a hitelfedezet-igazolást nem kaptuk meg, enélkül pedig mi a programot nem adhatjuk át. A szükséges igazolások csak júniusban érkeztek meg. Nem kaptuk meg a gazdaságossági számításokhoz szükséges adatokat sem a kellő időben. Sőt Jánoshalma még a határidő után 10 nappal is jelzett módosító javaslatot. Nagyobb előrefefcintést — Tehát a termelőszövetkezetek beruházásainál még bizonytalanságok tapasztalhatók. — Vannak ilyen jelenségek — kapcsolódik a beszélgetésbe a vállalat szakfőmémöke. — Mi arra törekszünk, hogy a megrendelőknek minden kívánságát teljesítsük. Kaptunk újabb megrendeléseket Balotaszálláson, Lakitelcken és Császáriöltésen építendő pince tervezésére. Szerintünk a két utóbbi község ter- melőszövekezeteinek azonos tervet lehetne készíteni a költségek csökkentése érdekében. Egy-egy ilyen nagyobb létesítménynél bizony, ha még csak 4—6 százalékot is tesz ki a tervezési díj — akkor sem közömbös a költségek szempontjából. — Van-e előretekintés a tervezésnél? — Sajnos, nem mindig tapasztalható kellő előrelátás. Helyesnek tartjuk, hogy a Szikrai Állami Gazdaság már most megrendelte tőlünk két 400 vagonos gyümölcstároló tervét. Az egyik 1967-ben, a másik 1970-ben épül fel. A termelőszövetkezetek nemegyszer az utolsó pillanatban j rendelik meg a tervet és akkor nagyon rövid határidőt szabnak. Nemegyszer éjszakai munkával tudjuk csak megoldani a kérés teljesítését, vagy egyszerűen nem vállaljuk. Reméljük a gazdasági reform megva'.ó^u- lása után ez is változni fog, hiszen a reform nagyobb előrelátást kíván a közös gazdaságok vezetőitől is. Együttműködéssel Beszélgetés közben előkerülnek a vastag dossziék, amelyek egy-egy nagyobb létesítménnyel kapcsolatos összes eddig lezajlott eseményt, munkát tartalmazzák. Mire elkészül a beruházási és a kivitelezési terv, addigra bizony „meghíznak” ezek az irattartók. Levelek jönnek, mennek, jegyzőkönyvek születnek. Talán egy kis jó akarattal. nagyobb megfontoltsággal vékonyíthatok ezek az iratcsomók. — Végezetül még annyit szeretnék mondani, hogy mi is követünk el hibákat. Nem biztos, hogy mindent jól tervezünk meg. Szívesen fogadjuk tehát a tanácsokat megrendelőink részéről, azokból sokat tanulunk, ök jobban ismerik a gyakorlati életet, tudnak nekünk segíteni. — búcsúzik a vállalat igazgatója. Csak rövid időt tudtam tölteni a rajzasztaluk birodalmában, de talán ez is adott egy kis ízelítőt ennek az érdekes vállalatnak az életéből. Kereskedő Sándor
