Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

t9S9. jfiüixs 9, szombat 3. oldal Rakétaelhárítás Haiphong fülfití Július 20z akciónap lululft a vietnami békéért BRÜSSZEL. A Béke-világtanács ax Indo­kmára vonatkozó genfi megál­lapodás aláírásának közelgő 12. évfordulója alkalmából felhí­vást adott ki, amelyet csütörtö­kön hoztak nyilvánosságra Brüsszelben. „Felszólítjuk a bé­ke híveit, a békemozgalmakat és elsősorban az országos béke­bizottságokat, tegyenek meg mindent, hogy 1966. július 20-a, az egységes és határozott ak­ciók napja legyen a következő célkitűzésekért: a VDK ellen intézett bombatámadások meg­szüntetése, a dél-vietnami la­kosság elleni amerikai agresszió befejezése, az 1954. július 20-i genfi megállapodás szigorú és teljes mértékű betartása Viet­nam függetlenségének, szuveré- nitásának és újraegyesítésének biztosítására” — hangzik a fel­hívás, amely hozzáteszi, a világ népei követeljék kormányaiktól olyan kezdeményező lépések megtételét, amelyek eredménye­ként a vietnami nép jogos ér­dekeinek megfelelően helyreáll- na a béke. HANOI. Pénteken a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság fővárosá­ban ismét légiriadót jeleztek a szirénák. Hanoi légiterébe óira behatolt egy amerikai repülő­gép. A légiriadó lefújása után néhány perccel a rádióban fel­olvasták a légvédelmi parancs­nokság közleményét, amely sze­rint az amerikai légikalózt meg­semmisítették. SAIGON. A Saigontól 136 kilométernyi­re délnyugatra fekvő Can Tbo amerikai repülőtér ellen a dél­vietnami szabadságharcosok húszperces tüzérségi támadást intéztek, amelynek során- meg­rongálták a repülőtér felszere­lését és több amerikai katonát megsemmisítettek. Támadásuk­ra a dél-vietnami légierő bom­bázással' válaszolt. Saigoni amerikai katonai szó­vivő a Haiphong ellen intézett csütörtöki légitámadás részletei­ről szólva elmondotta, hogy a támadó amerikai gépek MG— 21-es típusú észak-vietnami va­dászgépek levegő-levegő rakéta elhárításba ütköztek. LOS ANGELES. Az Egyesült Államok kor­mányzóinak Los Angeles-i ér­tekezlete csütörtökön 49 sza­vazattal egy ellenében jóváha­gyott egy határozatot, amely támogatja Johnson vietnami po­litikáját. Az egyetlen ellensza­vazat Hatfield oregoni köztár­sasági párti kormányzótól szár­mazott, aki kijelentette, hogy az észak-vietnami bombázások miatt nem szavazza meg a ha­tározatot. WASHINGTON. Csütörtökön az elnök texasi birtokán befejeződött Johnson elnök kétnapos tanácskozása Robert McNamara hadügymi­niszterrel. A tanácskozáson — a Fehér Ház szóvivője szerint — behatóan megvizsgálták a katonai kérdéseket, különös te­kintettel az Egyesült Államok helyzetére Délkelet-Ázsiában. Foglalkoztak az amerikai kato­nai költségvetéssel, a Pentagon kiadásaival és új fegyverfajták előállításával is. A tanácskozás után a had­ügyminiszter Honoluluba uta­zott, ahol találkozik Grant Sharp tengernaggyal, a Csen­des-óceán térségében állomáso­zó amerikai fegyveres erők fő- parancsnokával. LONDON (MTI) Pénteken délben a brit kor­mányfői hivatalban munkaebéd­del fejeződött be Wilson mi­niszterelnök és Pompidou fran­cia kormányfő háromnapos tár­gyalássorozata. Angol megfigye­lők szerint egyetlen lényeges kérdésben sem sikerült áthidalni a London és Párizs között tá­tongó politikai szakadékot. Csu­pán abban jött létre elvi egyet­értés, hogy kívánatos megépíteni az alagutat a la Manche-csator­na alatt. A NATO kérdésében a tár­gyalások arra szorítkoztak, hogy brit részről tagadták, mintha „bosszúhadjáratot” folytatnának A KAMI elégedetlen Hírügynökségi jelentések sze­rint pénteken újabb jobboldali diáktüntetés zajlott le Djakarta központjában. Ötezer jobboldali diák vonult a Banteng térre és követelte Sukarno elnök lemon­dását. A KAMI egyetemi diák- szervezet szónokai az elnököt „berozsdásodottnak” nevezték. Megnyílt a második brit ipari kiállítás MOSZKVA (TASZSZ) Douglas Jay brit kereskedel­mi miniszter pénteken megnyi­totta országának második moszkvai ipari kiállítását. A kiállítás jelentős érdeklő­désre tart számot. Július 17-én Harold Wilson brit miniszterel­nök is felkeresi és előrelátható­lag Alekszej Koszigin szovjet kormányfő is megtekinti. Indira Gandhi Kairóban Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke pénteken dél­előtt kétnapos látogatásra áz EAK fővárosába érkezett. Az indiai miniszterelnököt Mohied- din, az EAK miniszterelnöke üdvözölte a kairói repülőtéren. Nasszer elnök és Gandhi ász- szörny közötti hivatalos tárgya­lások középpontjában a viet­nami probléma áll majd, amely­nek megoldására Indira Gandhi elutazása előtt békejavaslatot tett közzé. Párizs ellen. Francia részről viszont finoman utaltak a „ti, zennégyek egységfrontjának” megszervezésére irányuló brit erőfeszítésekre. A vietnami háború okainak és megoldási módozatainak meg­ítélésében olyan alapvető kü­lönbségek mutatkoztak a két fél álláspontja között, hogy kísér­letet sem tettek megvitatására. Ami végül a Közös Piachoz való csatlakozásról kifejezett brit készséget illeti, Pompidou arról példálózott, hogy Francia- országnak is rendbe kellett hoznia gazdasági helyzetét, mi­előtt csatlakozhatott volna a Közös Piachoz. A UPI szerint Sukarno sem nyugodott bele a jelenlegi hely­zetbe. Az elnök rendkívül nép­szerű Közép- és Kelet-Jáván. Sőt Nyugat-Jáván az utóbbi idő­ben összetűzések is voltak, mert a középső és keleti tartományok­ból nagy számban szivárogtak át Sukarno hívei. Nem hidalta át a politikai szakadékot Wilson és Pompidou háromnapos tárgyalássorozata Sukarao népszerű Jáván kimutatás szerint havi 2100 fo­rintot kerestem, de mennyi le­ment abból, a borítékig. A kü­lönélés, szállás, újság miegy­más — elvitt azután is 1000 forintot belőle. Figyeltem ám, messziről is, mire mennek a tsz-ekkel? Az­tán eljött az idő, mikor tapasz­talhattam: itthoni ismerőseim, akik rendesen dolgoznak, ugyan­olyan jól keresnek, mint én ott. Holott nincsenek annyi mindennek kitéve ... Ez_ év ja­nuár 3-án beléptem az Új Élet­be. Májusban 2400 forintom volt. ... A MÁSIK két fiatalem­ber csendben hallgatja a nehéz szakma epizódjait. Varga János: — Volt itt kez­detben öt tsz is. De egyik se biz­tatott sok jóval. Jobbnak láttam másfelé szerencsét próbálni. Dolgoztam Pesten, az ERDÉRT- nél, legutóbb Baján az állami gazdaságban ... Egész napok mentek el utazással. Mindig ak­kor kellett visszaindulni, mikor legjobban esett itthon lenni... Beleuntam. A gazdaságban 1500 forint volt az átlagkeresetem. Pesten 2000. De abból 500—600 Ft ment el kosztra. Egy évig teljes jegy­gyei utazhattam ... Fiatalember voltam, jó lett volna szórakoz­ni... De akkor mi marad a ke­resetből? Visszajöttem. Tsz-tag vagyok. Májusban 2400-at ke­restem. Naponta megvan a 90 forintos átlag, munka egész éven át van rakodóknak... ...A BESZÉLGETÉS alatt néz be Vámos főagronómus. Szinte a „végszóhoz” kapcsoló­dik. — Ilyen stabil emberekre van szükségünk, mint maguk, — di­cséri hármukat. Varga János közbeveti. — Igenám, de én például lak­bérért lakom. Őszre a gazdá­ja belejön. Szüleiméknél nem lehetünk, ha nem lesz lakás, csak el kell menni oda. ahol kapok. Vámos főagronómus azonnal replikázik. — Mit gondol, nem tudnának annyi pénzt keresni, hogy át­menetileg egy kis házat venné­nek egy éven belül? Hívja a fe­leségét a tsz-be, munkát kap ... Maga meg, ha akar, menjen a tehenészetbe, vagy takarmá- nyosnak... Ott felgyűlik a munkaegység... Vámos Ferenc most a legfia­talabbhoz fordul. — A ti családotok 120 000 fo­rintot keresett akkor, ugye? Mégis elmentél. Krémer János: — Mindenki saját kárán tanul... — Hatvanhárom őszén a Ba­jai Posztógyárba mentem dol­gozni ... Pedig itt mint takar- mányos 32 ezer forintot keres­tem egy évben. De ott van a bátyám, öcsém. Hívtak, majd meglátom, jobb életem lesz ott. Először is: ke­restem 1400—1500 forintot. A tsz-ben 2500-ról 3200-ig fel­ment. Nem számított, érdekelt az új világ. Nem is sajnáltam semmit magamtól. Szórakoztam. Hetenként, kéthetenként jártam haza, albérletben laktam. Elha­tároztam, itthonról: semmit... A pénz viszont elment. Nem is volt elég... Míg legényember valaki, addig tán megéri a ki­ruccanás. ITTHON SEM állt ám az élet. Kultúrházunk lett. széles­vásznú mozi, presszó, korcsma, — akinek az kell — tánc, min­den van ... Városban sincs más. — És a nyugdíj? — érdeklő­dünk nagykomolyan. Ezen ők még derülnek. Mire ők odakerülnek, az a problé­ma is a múlté lesz. Mint ahogy Résen áll a kombájnügyelet — IGEN, itt a Gépjavító Ál­lomás, Kecskemétről. Frincz László főmérnök beszél. ■— Itt meg az Aranykalász Tsz brigádvezetője. Eaj van az egyik kombájnnal. Szíjtárcsa törés. — Rendben van. Épp most jött vissza a műhelykocsi. Már­is indul magukhoz. Legyen va­laki a központban, aki megmu­tatja merre kell menni. Ilyen, s ehhez hasonló tele­fonbeszélgetés naponta többször lezajlik a javítóállomásom. A múltkori szeles, esős napok egyikén öt bejelentés is érkezett. Mindegyiket elvégezték még aznap. Pedig egy-egy javításra legjobb esetben is két órát kell számítani. Eddig még csak kétszer for­dult elő, hogy a javítás más­napra húzódott át. Az egyik esetben a fülöpháziak motorcse­rére hozták be a masinát, s az­zal, hogy legalább egy hétig a javítóállomás udvarán hever. Annál jobban örültek, amikor két nap múlva értesültek: vihe­tik a kombájnt vissza, lehet aratni. — MEKKORA az a terület, ahol a gépek működésére kell ügyelniük? — Holdakban nehezen lehet­ne meghatározni — feleli a fő­mérnök. — Úgyszólván a Tiszá­tól a Dunáig terjed. E gabona­földeken 85 általunk kijavított kombájn dolgozik. Ebből csak öt a gépjavító tulajdona, a töb­bi a szövetkezeteké. A dunave- csei járásban 33 kombájn arat. Ezek menetközben! javítását ugyancsak mi vállaltuk. A négy műhelykocsink közül az egyik Soltra települt az aratás idejé­re; a többit is jórészt a gabona- betakarítás szolgálatába állítot­tuk. A műhelykocsik a nap legna­gyobb részében úton vannak. A hibák bejelentése közvetlenül Princz Lászlóhoz fut be. A fő­mérnök mindenről tudni akar. Előfordul persze, hogy nincs bent a központban, akkor he­lyettese Farkas Antal főműve­zető intézkedik. De még ez sem elég. Naponta délután kettőtől este tízig két ügyeletes szerelő tartózkodik bent. Hetente vált­ják egymást. Ezen a héten Var­ga Sándor és Csősz Menyhért a soros. Természetesen megvan az elfoglaltságuk akkor is, ha történetesen nem érkezik beje­lentés. Ám nem árt résen lenni. Újabban pedig vasárnap dél­előtt is ügyeletet tartanak. A villamossággal kapcsolatos hi­bák kijavításához külön terep­járó kocsi beállításáról gondos­kodnak. Az alkatrészraktárt is délután hatig tartják nyitva. DE HÁT VAN-E elegendő al­katrész? — Kivételesen elmondhatjuk, hogy van — jelenti ki a főmér­nök. — Olykor még más javító állomásnak is tudunk adni ezt vagy azt. Azért a helyzet nem egyértelműen rózsás. Többször hiányzik a Dissous-gáz és az oxigén. Ezek nélkül nem lehet hegeszteni. Sajnos, a cseretele­pen nehézkes a kiszolgálás. Járkálunk a műhelyudvaron, benézünk a nagy csarnokba is. Két kombájn van javítás alatt, pár órával ezelőtt hozták be őket. Szerencsére a közelből, a szomszédos Magyar—^Szovjet Barátság Tsz földjeiről. Most aztán van dolguk az ügyelete­seknek; Csősz Menyhért nyakig benne áll a gépben. Azt mondja, másnap délelőttre elkészülnek a javítással. DARABNYI felhő sincs az égen, nyáriasan tisztán süt a nap. De az esővel számolni kell, mindig. Ki kell használni nem­csak az órákat, a perceket is. Az ügyelet résen áll, s ha szük­séges azonnal segít. H. D. Á karbamid — fehérjét pótol Állattenyésztési tanácskozás és gépbemutató Kiskunhalason A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat, a Magyar^ Ag­rártudományi Egyesület Állat- tenyésztők Társasága, valamint az állami gazdaságok megyei igazgatósága rendezésében pén­teken a Kiskunhalasi Állami Gazdaság központjában gépbe­mutatóval egybekötött szakmai megbeszélésre került sor, ame­lyen régen hátuk mögött van az az idő is, amikor Felsőszentivánon még ilyet is kérdeztek: „Vajon meg lehet majd élni a tsz-ben?” ... TŐLE elválva dr. Orha elvtárssal váltottunk pár szót. Beszélgettünk az utóbb lefek­tetett 5 kilométernyi vízvezeték­ről, a járdákról, kövesútról. El­néztük a parkos-virágos utcá­kat, melyeken pár éve még ba­romfilegelő volt a pázsit. Ma már sürgetik, ahol még nincs virág- szegély: „Tanácselnök elvtárs, mikor kapunk már rózsatövet?” A közösség virágai... Beszélik, hogy összeszidta udvarlóját egy kislány, akinek az utcai rózsa­tőről szakított egy szálat a fiú ... Aztán szó került a sike­rek előfeltételeire. A többi közt ez volt a válaszban. — Nálunk a brigádvezetők nyolcvan százaléka érettségi­zett ... Egyik fcsz-ünk elnöke az ötvenes évek végefelé még az általános iskolát fejezte be. Az­tán leérettségizett, nemsokára felsőfokú tanulmányaira teszi fel a pontot... ötven éven túl... Nem mondta Orha elv­társ, de ő is ebben a „hul­lámban” szerezte meg a dok­torátust .. i s-th —n a megye nagyüzemi gazda­ságainak mintegy száz ve­zetője vett részt. Dr. Böbék József tudományos kutató, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum mun­katársa a takarmányok karba- middal történő dúsításáról tar­tott előadást. Az állattenyész­tés szakembereinek világszerte égető problémája, hogy minél kevesebb takarmány felhaszná­lásával, minél nagyobb mennyi­ségű állati terméket állítsanak elő. Ennek érdekében újabban azt a — még kevésbé ismert, csak szűk körben elterjedt — módszert alkalmazzák, hogy például a növendékmarha-neve- lés és hizlalás során a szükséges fehérjemennyi­ség egy részét karbamiddal pótolják. Emellett a karbamidot az állat­tenyésztés egyéb ágaiban is fel­használják. Így a többi közt a juhászaiban, s ílymódon nem csupán több húshoz jutnak, de lényegesen magasabb gyapjú ho­zamot is érnek éL Az előadó, dr. Böbék József által átalakított gép, — az RS—09-es vetőmagtartályával ellátott silókombájn segítségével a karbamidot nyomban a szántóf öd ön közvetlenül a letakarításkor ke­verik a takarmányhoz. A gépi bemutatót követően a jelenlevő szakemberek hosszas vitát folytattak a karbamidos takarmanyozas szükségességé­ről, előnyeiről és elterjesztésé­nek lehetőségeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents