Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

ÍÖ38. JőIíflS 8, pSnfefi

S. nläal

Szocialista iskola — korszerű iskola

A felnőttek felelőssége

Könyv az üzemekben

E rovatban nemrégiben, a „Névtelen Szülő” panaszait olvashattuk. Így kell neveznem őt, mert csak annyit árul el: van egy leánykája, akinek „ártana”, ha felfedné kilétét a nyilvánosság előtt. „Mivel sok tanára van, és lesz."

A kérdést a levéllel kapcsolatban nem lehet fel nem tenni: előfordulhat-e napjainkban, hazánk területén, bárhol, bármilyen fokú iskolánál, hogy károsodás érhet egy tanulót, rosz- szabb osztályzatot nyer, ha szülője jogos vagy jogtalan bírálattal illette nevelőit?

Cikkíró „kíméletes megállapítása” szerint minden felnőtt — külön hangsúlyozza: nemcsak a tankönyvíró! — felelős az ifjúságnak oly irányú sanyargatta- tásáért, mely tömeges ismeretadatok elsajátítását megkövetelő szigorúságból ered.

„A mai ifjúság* 1 értékesebb, többet kell a mai gyerekeknek tanulniok, dolgozniok, gürcöl- niök(?), mint hajdanán nekünk.”

Bár életkorban sem tartozom közéjük, meg kell védenem a szülők nemzedékét! Miután a technikai és természettudományos fejlődés döntő változásai alig pár évtizedesek, tankönyvekben, adatszerűleg és általános műveltségi szintkövetelményként csupán az utóbbi években szerepelhetnek. A szülőktől tehát iskoláskorukban ennyivel kevesebbet kívántak. Történelmi, gazdasági és kulturális vonatkozásban ugyanez a helyzet.

Némi iróniával kijelenthető, hogy egyes nagyok, kiket a klasszikus ókor babérral koszo- rúzctt kiemelkedő tudásuk miatt, ma a „Ki'mit tud” megyei döntőkön sem állnák meg helyüket. Nem nagyságuk ment össze az évek folyamán, — a követelményigények változtak!

A múlt ismeretanyaga azonban nem olyan, mint a használati tárgyak, berendezés, ruházat. Nem lehet kidobni a régit és korszerűbbel helyettesíteni. Tudományokban évszázadokon át gyűjtött, nemzedékről nemzedékre hagyományozott az alap. Nélküle nem érthetjük az újat, ami reá épül! Nélküle nem inmondott volna, a fal felé fordult és ismét úgy tett, mintha aludna. Most már rémlett, honnan ismerem. Meg is kérdeztem:

— Nem te voltál ott a múltkor a gyengélkedőn. Az akit behoztak a városból, mert rosszul lett a razzián?

Hirtelen, felült az ágyon.

— Ki mondta ezt neked?

— Senki se mondta. Én voltam a gyelgélkedőn, egy barátomat látogattam meg. És ő mesélt rólad.

— Aha, tudom már, az a kártyás fiú a te haverod, hogy is hívják?

— Csabai Feri.

— Persze. Nem rossz gyerek. Csak egy kicsit hirtelen, akár csak én. Lesz még baja a katonaságnál. Itt öregem meg kell tanulni féket rakni az ember pofájára.

Egy kis hallgatás után:

— Csabai egyszr a pártomra kelt. Csúfoltak a többiek. Hogy anyámasszonykatonája vagyok. Mi lesz velem, a háborúban, ha egy kis vérszagtól elájulok. Ezt az egyik szakaszvezető mondta, egy nagyszájú továbbszolgáló. Feri aztán belekötött. Majdnem ölre mentek. Ha nincs ott az Egri, a kártyapartnere, hát nem ússza meg ennyivel. Biztos leütötte volna azt a nyápic kiképzőt, abból pedig tudod mi lett volna. így aztán csak szépen kitranszportálták a szobából. vissza a szakaszához. Nem mesélt erről neked?

dúlhatunk merész, soha nem járt utakra, egészen a világűr

csillagaiig.

Sajnos, sok fiatalunk nem akarja megérteni: hiába állnak rendelkezésére elektromos agyak a számoláshoz, azért tudnia kell az egyszeregyet!

Túlterhelés-e ez?

Vajon elég-e, ha a mohácsi vész meg a kiegyezés évszámát csak a tanárok és a történelemkutatók ismerik? Vagy nem szomorú és szégyenletes az a nemcsak szórványos eset — több év tapasztalatából összegezem —, hogy a nyolc általánost elvégzett, és nem akárhogyan, jól végzett fiatalok geográfiai tájékozottsága a legalacsonyabb mértéket alig éri el? (Nem földrajzszakos vagyok és a tárgyban semmiképp sem maximalista!) Kossuth emigrációs működésével kapcsolatosan, mint az 1843-as szabadságharc alatti téves nemzetiségi politika megváltoztatását említi I. osztályos tankönyvünk a Duna-konföde- ráció tervét.

— Soroljátok fel a Duna menti népeket! — mondom, amikor év vége felé elérkezünk ehhez az anyagrészhez.

Nagy csend, pedig a térkép a falon.

— Menjünk végig a folyó mentén! — adom a segítő kérdést. Hol ered a Duna?

Most már többen nyújtják kezüket.

Tudta is, harmincból: kettői!) — a Fekete erdőben. Viszont, aki helyesen válaszolna arra, hogy a Fekete erdő melyik országban van, egy sem akadt!

Mit hoztak fel mentségükre? „Legalább 2 éve tanultuk”, „Elfelejtettük.” Lehet-e cél a tanulásban valamit azért tudni, hogy arra egy meghatározott jegyet, ötöst, négyest vagy hármast kapjunk? És csak addig tudni, amíg ' az osztálynaplóba bejegyzik az „ellenértéket?’’

Mindegy-e, hogyan, miért kapja a diák érdemjegyeit?

A Névtelen Szülő „humoros eset” fogalma alá sorolja a politechnikai könyvtábla-ügyet, — amikor a gyermek feladatának megoldását a szövetkezeti ipar— Egy szót sem.

— Mondom, hogy rendes ember. Kár érte. Nagy kár.

— Maga van itt és őt sajnál- ja?

— Mit magázol? Hisz az előbb már tegeztél. Most egyformák vagyunk. Sőt te vagy a nagyobb úr. Csak egy hétre küldtek ide, azt mondod. De engem lefokoznak, az biztos. És ez a legkevesebb. A fronttól nagyon félek. Ügy érzem, hogy élve nem úszom meg. Nincs szerencsém.

— Honnét veszed ezt?

— A többi fecsegő most is megúszta. Vagy nem fecsegtek? Nem dicsekedtek a kinti dolgokkal? Azt mondod, hogy Csabai a szobatársad. Akkor a szoba- parancsnokod Beleznai, igaz?

— Igen, persze.

— ő sem dicsekedett?

— Egyszer hallottam tőle ilyesmit. A Rocskár jött be, az öreg honvéd, akit csak később resndeltek ki a rohamszakaszba, másnap, vagy harmadnap. Az dicsekedett. Volt nála egy gyűrű, meg egy fülbevaló. Beleznai akkor benyúlt a tölténytáskájába, amit a ládájából vett elő és egy marék arany meg ezüstholmit terített ki az ágyán levő viaszosvászonra. Volt abban nyaklánc, meg mindenféle.

— Még tán arany fog is, mi?

ra bízta, ötös reményében. De

a szigorú bíráló a szakmunkás művét csupán négyesre értékelte. Bizony, elítélendő magatartás! Mert a szülőnek éppen ellenkezőleg fel kellett volna hívni a figyelmet: csináld meg magad, kínlódva vagy ügyetlenül, de önállóan, és ha hármast kapsz is, örülj, hiszen saját munkád gyümölcse...

De nemcsak átlagot- javító szándékú: kgpyelemszeretetből

eredő feladató! hanyagolások is történnek szülői jóváhagyással. Két különböző osztályomban, két fiú a tipikus példa erre. Mindkettő bukásra állt, elméleti tárgyakból, ök is, szüleik is unos-untalan hangoztatták: szegények, hiába, képtelenek szabályokat megjegyezni. Meg is buktak.

Ennek dacára, mindkettő kapott motort. Valódi 125 köbcentis piros Csepelt.

Es most tessék elámulni: a KRESZ-vizsgán bizony nem utasították ismétlésre őket! Nem ám, mert az összes paragrafust szó szerint bevágták, önként, határidő előtt. Ha negyedannyi energiát fordítanak tantárgyaikra, dicséretet érnek el bukás helyett.

Mit bizonyít ez? Nem a sokszorosan hivatkozott értelmi képességük, szorgalmuk hiánya indokolja iskolai bizonyítványuk csúf jegyeit!

Ezért sem szállíthatjuk le a tudás normáit!

A túlságos könnyen, erőfeszítés nélkül elérhető eredmények nevelnének kötelességmulasztásra, cinikus, örömtelen, cél nélküli életszemléletre!

Felnőtt és fiatal számára ugyanúgy fontos tudni és követni: mindennapi munkánkat külön figyelmeztetés, jutalom nélkül el kell végezni, bármily körülmények között, akkor is, ha „fáj a fejünk”, vagy kellemesebb lenne mást csinálni!

Ezt nemcsak hirdetni kell a felnőtteknek, elsősorban életükkel bizonyítani, a szavak és tettek egységében.

Gimes Márta,

a kecskeméti 1. sz. kereskedelmi tanulóiskola tanára

Az őr, aki felfigyelt a kiabálásra benézett az ajtónyíláson.

— Már megint handabandá- zol? Minek szédíted azt az újoncot. Azt hiszed, hogy az majd beveszi a kefét. Hallgass, amíg jól van dolgod. Ha szólok az őrparancsnoknak, úgy bedob az egyesbe, hogy magad is megbánod.

— Kuss te aljadék, vidd odébb a pofád, mert belemászok — lépett az ajtóhoz a nekidühödött szobatárs, mire az őr ijedten csapta ránk a kallantyút.

— Látod, így kell az ilyen ganékkal bánni — mondta lecsillapodva. — Ezek eladnák a saját édesanyjukat is egy csajka babgulyásért. Ilyenekből lesznek a legvadabb kiképzők, az újonc- nyúzók, ha rangot kapnak.

Mint aki elfáradt, újra lehe- veredett és délig egy szót sem szólt. Amikor beadták az ebédet, szótlanul kikanalazta a híg levest, a szárított, hústalan káposztát félrelökte és kikiabált:

— Ezt a sz... vigyétek a moslékba. Hadd hízzön meg rajta a géháfőnök' disznaja.

Csodálkozó pillantásomra még hozzátette:

— Ha ugatok, vagy hallgatok, olyan mindegy. Hát legalább beolvasok ezeknek a 6ÖpredékekA Bács-Kiskun megyei Szakszervezeti Könyvtár nemrégiben értekezletet tartott. Megtárgyalták a megye szakszervezeti könyvtárainak eredményeit, problémáit.

1958. óta az olvasók száma megnégyszereződött az üzemekben — állapították meg a tanácskozásokon. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy egyre jobban növekszik a dolgozók kulturális igénye. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy 1965-ben több mint kétmillió forint értékben vásároltak könyvet az üzemi könyvbizományosoktól. Érdekes, hogy az olvasottság szakmánként változik. Azokban a szakmákban, ahová sok dolgozót foglalkoztató, zárt egységet alkotó üzemek tartoznak, kisebb erőfeszítéssel nagyobb eredményt tudnak felmutatni, mint ott, ahol kis üzemek, szétszórt munkahelyek vannak.

Ezért olyan értékesek azok az eredmények, amelyeket a szétszórt munkahelyekkel rendelkező építőiparban, a közúti igazgatóságnál, a Bajai Állami Gazdaságban és a Kecskeméti Finommechanikai Vállalatnál értek el. A felsorolt üzemek szak- szervezeti könyvtárosai igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a központ dolgozóin kívül az üzemegységek munkásait is megfelelően lássák el könyvvel.

A Bajai Állami Gazdaságban például tíz helyen van 50—100 kötetből álló letéti könyvtár. Az üzemegységek ugyanis távol esnek minden tanácsi, művelődési intézménytől, s a dolgozók csak a letéti könyvtárakhoz folyamodhatnak olvasmányért.

Az ipari szakmákban a vasas, az építőipari és az ÉDOSZ-dolgozók értek el szép eredményeket. Ezzel szemben egyáltalán nem megnyugtató a kép, ha a MEDOSZ megyebizottsághoz tartozó szervezett dolgozók olvasottságát vizsgáljuk. A huszonhétezres létszámból mindössze háromezer olvas rendszeresen. ,

Az SZMT Központi Könyvtár évente mintegy 130 ezer forintot fordít könyvvásárlásra. Jelenleg 87 ezer kötetnyi az állománya. Céltudatosan növelik a felvilágosító jellegű, a politikai és az ismeretterjesztő könyvek számát.

Megyénk szakszervezeti könyvtáraiban körülbelül 150 aktíva tevékenykedik. Nagy

hogy ne zajongjak. Egy darabig kibámészkodtam a szellőzőablakon úgy, h(?gy felálltam az ágyra. A kerítés ott volt a közelben, túloldalán a sín, s azon néha elfutott egy-egy vonat. A kantinból jövő-menők alig száz méterre _ mentek el az úton, ez is jelentett egy kis látnivalót. A fák között kisebb épületek, szertárak, de ezek körül semmi mozgás. Unalmas szürke ég. A hó már elolvadt, március közeleg, de a tavasznak még semmi nyoma. Hű, de hosszú lesz ez a hét ebben a lyukban! Pedig azt hittem, hogy még ez is jobb a kivonulásnál, a kiképzésnél.

A polcon újságdarabot vettem észre. A széle szépen ki volt csipkézve, olyan, mint egy steláasipapír. Valamelyik elődöm szórakozott vele unalmában. Szegedi újság lehetett, egy helyen a dátum. Szeged, november 7. Ez valami vezércikk1- féle:

„Már jönnek is hazafelé Keleten küzdő csapatainkból azok, melyeket hadvezetésünk frissekkel váltott fel. Híven és vitézül harcoló honvédeink egy része közeledik. A viszontlátás régvárt öröme fáradt tagjaikba új erőt önt: harcokban megkeményedett vonásaik megenyhülnek. A csontos öklök simogató- lag formálódnak, hiszen hazatérnek!

Ünneplő sorainkban lesznek, akik kedveseiket hiába keresik, a feszesen lépkedő csapatokban.

yFolytatjuk.)

mértékben rajtuk múlik, hcn

gyan teljesítik nevelési feladataikat az üzemi könyvtárak. Az SXMT-könyvtár igyekszik ehhez minél nagyobb segítséget adni nekik. Ezért szerveznek minden évben alap- és középfokú könyvtárosi tanfolyamot.

JÜUUS 8-JSN:

17.35: A Balaton — a Balatonról.

Séta Akarattyától Füredig. 17.55J IUtESZ-mese gyerekeknek, közlekedési mesefilm. 18.15: Bélyegsarok. 18.30-: Keresztül-kasul Afrikán. A kamera előtt: L. Parizek csehszlovák újságíró. 18.50: a tv jelenti. Aktuális riportműeor. Í9.30: Haydn- hang verseny, — a fertődi Észté r- házy-kastélyból. Közreműködik: Hankiss Ilona, Réti József ének* Banda Ede — gordonka, a Budapesti Madrigálkórus és a Győri Filharmonikusok zenekara. Vezényel: Fejér György és Szekeres Ferenc.

1. Részlet a Ka rm es te rv A1 as ztás c. kantátából (Hankiss, Réti, kórus* zkr. vez. Szekeres), D-dur gordonkaverseny — II. tétel (Banda, vez. Fejér), 3. A vihar (kórus, zkr., vez. Szekeres), 4. Részlet a Búcsú-szimfóniából (vez. fejér.). Szerkesztő: Vecsernyés János. Vezető operatőr: Czabarka György. Rendező: Horváth Ádám. A műsort az Intervízió is átveszi. 20.40: Sportolj velünk! Uj vetélkedőműsor rejtvényfeladása. — 20.45: Monte Christo grófja. Magyarul beszélő angol filmsorozat. I. rész. 21.35: Színház a stúdióban. Moliere: Scapin furfangjai. Egyfel- vonásos vígjáték. A Debreceni Csokonai Színház vendégjátéka a stúdióban (felvételről). Fordította: Karinthy Ferenc. Díszlet: Csányi Árpád. Jelmez: Makai Péter m. v. Maszk: Zakar István. Zene: Láng István. Rendező: Lengyel György. Scapin — Dégi István, Octave — Sinkó László, Sylvester — Kóti Árpád, Leander — Harkányi János* Géronte — Novák István, Argante — Gerbár Tibor, Zerbinette — Mesz- léry Judit, Jácint — Nagy Anna, Carle — Katona Imre, Nérine — Uj- várossy Katalin.. Aki a Zsugori és dölyfös apákat megleckézteti, a szétszakított szerelmeseket egymáshoz vezeti, az elveszettnek hitt lányt visszaadja apjának és akár saját élete feláldozásával is mindenkit boldoggá tesz — nem más, mint e vígjáték hőse: a nagy csínytevő Scapin..,

JÜLIUS 10-EN;

9.40: A művészet" világából. A kijevi Szofija kabedráiis. Az Interví- zió műsora. 10.00: Hétmérföldes kamera. 10.15: A Tenkes kapitánya. V. A tőzsér (ism.). 10.40: Vadmentés. A tv kififilmje. A mezőgazdasági munka gépesítése — nagy népgazdasági jelentősége mellett — a vadállomány egy részére veszélyeket rejt magában. Hogyan háríthatjuk el ezeket? 11.00: Gyere velünk, csináld velünk, csináld jobban! Inter- vízióműsor az NDK-ból, 12.55: Nyári mezőgazdasági szakfilmsorozat. 1, A iucernamag termesztése, 2. A lucerna termesztése. 13.40: A Magyar Televízió I. TáncdaifcsztiváJja. Az első elődöntő ismétlése, felvételről. 15.20: Utazás jegy nélkül. Üdvözlet a Szovjetunióból. 15.50: Labdarúgó VB — Chile, 19412. Dokumentumfilm. Riporter: Szőnyi János. 17.20: Polka minden időben. Csehszlovák revü- film. 18.40: Delta. Tudományos híradó. A tartalomból: Ünnepség a Magyar Tudományos Akadémián* Korányi Sándor születéséinek 1O0. évfordulója alkalmából. — Az orvostudomány legújabb eredményeiből, — Elektronikusan kezelt műkéz és új műszív. — Technikai ötletek újítóknak. — Üj csónakmodel- lek. 19.00: A kultúra történelem- könyvéből. A sorozat ezúttal Bálint György, a híres író és publicista művészi portréját idézi fel, születésének 60. évfordulója alkalmából. ,,A felháborodás művésze” — akit 36 éves korában pusztítottak el a fasiszták — lírai hangvételű cikkeiben, kritikáiban és jegyzeteiben a 30-as évek apró, beszédes tényeit elevenítette meg. Ezeket és a mögéjük búvó írói arcot kísérli meg közel hozni a nézőhöz: Bánffy György, Ba&llidos Zoltán, Kálmán György, Keres Emil, Kéry Gyula, Nagy Attila, Simon György és Sza- káts Miklós. 20.20: A család résnél. Magyarul beszélő francia film. (14 éven felülieknek.) Ki gondolná, hogy a címben jelzett ,,rém” — két kedves, de éktelenül komisz kisfiú? Lehet különben, hogy nem is olyan rosszak ezek a gyerekek, csak hát a szülői ház, annak hangulata és látogatói nem éppen alkalmasak arra, hogy a család „előkelő és gazdag” ágának nevelési elképzeléseit megvalósítsák. . 21.55: Az érem harmadik oldala. Komlós János műsora. 22.35: Jó éjszakát, felnöttekl Gusztáv válik.

— Azt én nem láttam.

— De én láttam a kutyaúr- istenit neki, én láttam — ugrott fel az őrvezető, mint akit megcsíptek. — Én mindent láttam, érted, mindent,

nek.

A délután csendben telt el, Krizsán aludt, én azzal szórakoztam, hogy népdalokat meg slágereket fütyültem, de aztán azt is hamarosan meguntam. Az őr is bezörgetett vagy kétszer,