Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-06 / 158. szám
IS««. Július 0, sserúa Sí. oldal Lesz színes telefonkészülék A Telefongyártól október 31-ig ezer színes telefonkészüléket kap a posta. Nem merev bakelitből, hanem rugalmas műanyagból gyártják, kecsesebb, tetszetősebb, jobb a régebbi típusokénál. Fekete, vaj, piros, szürke és zöld színben készül, hozzá ugyanolyan színű „rugós” műanyagzsinór tartozik. Az új típusú készüléket — novembertől — az illetékes távbeszélőüzemnél lehet kérni. BORRAVALÓ fiÉ/A fej Pedagógusok az iskolapadban Egy új kezdeményezés sikere Élvezik már a nyarat a Bajai Tanítóképző Intézet tanulói is — az iskola helyiségei, tantermei azonban mégsem üresek. A négy év múlva százéves jubileumát ünneplő intézetbe másfél hétre új „diákok” költöztek: a tanítók nyári akadémiájának hallgatói. Az általános iskolai alsó tagozatos nevelők munka- közösségeinek egy-egy képviselője és a szakfelügyelők, összesen százötvenen hallgatták az előadásokat, vettek részt a gyakorlati bemutatókon, szemináriumi foglalkozásokon. Az országban még két helyütt szerveztek hasonló pedagógus-továbbképzést — s jogosan büszkélkedhetnek megyénk illetékesei, mert a leghosszabb időtartamú és a létszámát tekintve is a legnagyobb a bajai akadémia volt. Az akadémia előadói — amellett. hogy az intézeti tanítás, a vizsgáztatásokra való készülődés is teljes mértékben igénybe vette őket — már hónapok óta készültek e továbbképzésre; úgy is, hogy még csupán nyers fordításban levő külföldi tanulmányokból is bővítették ismereteiket. A hallgatók pedig? Kivétel nélkül mindannyian örülnek, hogy tanulhatnak. Vonzó előadások Az előadások valóban vonzóak voltak a nevelést szívügyüknek tartó pedagógusok számára. Pozsgay Imre, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője például „Az ideológiai irányelvek jelentősége, hatása a tanítói munkában", dr. Horváth Imre, az intézet vezető tanára „A világnézeti nevelés problémái az I—IV. osztályban", Stein Jánosné szintén vezető tanár „Hogyan teszi hatékonyabbá a pszichológia új szemlélete az I—1V. osztályosok oktató-nevelő munkáját?’’, Faragó László minisztériumi főelőadó „Az oktatás korszerűsítésének problémái", a tanítóképző igazgatója „Az esztitikai nevelés feladatai, lehetőségei az I—IV. osztályban", dr. Hadnagy János vezető tanár „A környezetismeret módszertani problémái", Sárosy Józsefné, az intézet gyakorló iskolájának igazgatója „A fogalmazástanítás időszerű kérdései", Szabó Balázsné tanárnő „A beszédkészség fejlesztésének problémái, lehetőségei, módjai az alsó tagozatban", Tóth Gyula tanár „A gyakorlati foglalkozás módszertani kérdései az I—IV. osztályban” címmel tartott előadást. Az akadémia résztvevői a hallottak gyakorlati érvényesítését az előadásokat követő, s egyszerre három helyütt megtartott bemutató tanításon szemlélhették, majd hat csoportban szemináriumon megvitatták. Őszinte eszmecsere Égy szemináriumon — a pszichológiáin — mi is részt vettünk. Hegedűs András vezette, s a módszer, ahogy vitára' ösztönzött, maga is tananyag lehetne. Felszabadult, őszinte eszr mécsére alakult ki, s a végén az volt az ember érzése, hogy talán még rövid is volt a háromórás foglalkozás. — A tanuló megismerés közben nevelhető, s nevelés közben ismerhető meg — hangzott el. — Minden gyermek egyéniség, éppen ezért a közösségi nevelés elve nem ment fel az egyes gyermekekkel való nevelés kötelessége silói. Engedni kell, hogy a gyermek kitárulkozzék a tanítója előtt, mert csakis az őszinte tanuló nevelhető. Ha azonban a pedagógus visszaél a gyermek bizalmával, az soha többé nem lesz őszinte. Őszinteségét ne tegyük nevetségessé. A pedagógus ne fecsegje ki a neki megnyilatkozó gyermek vallomásait, legyen a titkok temetője. A kisgyermeknek a maga problémája épp oly nagy, mint a felnőttnek az övé. Nincs nevelhetetlen gyermek, egy pozitív tulajdonságának a kiaknázásával a negatívumokat meg lehetne benne szüntettetni. Ne csak szavakkal, hanem tapintatos cselekedetek sokaságával győzzük meg a gyermeket. Ilyen és ehhez hasonló megállapítások hangzottak el a szemináriumon, szemléltető esetek „illusztrálásával”. S a hallgatók részéről elhangzott az az óhaj is, hogy az akadémia előadásait jelentesse meg a megyei tanács művelődési osztálya az időnként kiadott Művelődésügyünk című folyóiratában. Tanulmányozásukra szükségük van azoknak is, akik nem vehetnek részt az akadémián. Rendkívül körültekintően Az elmondottakból valószínűleg érzékelhető, hogy a bajai nyári akadémia elérte célját. Ezt megerősíti több hallgató véleménye is. Néhány közülük: „Az akadémiát rendkívül körültekintően szervezték meg. Ez az elhelyezésünkre és az előadásokra egyaránt vonatkozik Mindehhez hadd tegyem hozzá a magam véleményét. Az egyik tanteremben Bolyai Jánosnak ez a jelmondata ékeskedik: „A főnek kell művelnie a szívet.” Nos, úgy éreztem az akadémián eltöltött egy napon át, hogy a szervezőket, a tanárokat, s a hallgatókat a szivük sarkallta a „fők” művelésére. Arra, hogy minél hívebben szolgálhassák azt a célt, amelyet korszakunk nagy tanítója, Lenin így fogalmazott meg: „Az új pedagógia feladata az, hogy összekapcsolja a tanítói tevékenységet a szocialista társadalom megszervezésének feladataival’* Tarján István Legyen szokás belőle Egy-egy kulturális bemutatóra, fesztiválra sokszor hónapokig készülnek a művészeti csoportok. Elkövetkezik a bemutató napja, „leadják” a műsort, taps — és vége. A , legritkábban tudják meg, hogy a zsűri véleménye szerint mit tettek jól és hol hibáztak. A Megyei Népművelési Tanácsadó szakított ezzel a cseppet sem ösztönző szokással. Tartalmas, alapos elemzésről tanúskodó levélben tájékoztatta a bíráló bizottság véleményéről a legutóbbi bábfesztiválon részt vevő csoportok vezetőit. Az ilyesfajta, nem általánosságokba burkolt értékelés valóban hasznos segítség, köszönet érte. Az értékelés mellé csatoltak egy listát is, amely a jutalmazott csoportok és az egyéni versenyzők teljes névsorát tartalmazta. Máskor is így legyen* H. N. — És ebben szép versek vannak? — Igenis. — Például melyik? — Például a Rejtelmek. És már kezdem is mondani: Rejtelmek ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe! Bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe. Szól a szellő, szól a víz, elpirulva, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget. — No. ez tényleg szép. Hát ezt a másikat ismeri-e? — és most ő kezdte olvasni. Láttam, hogy piros ceruzával vannak aláhúzgálva a sorok: Ügy kellesz, mint a dolgos tömegeknek* kik daccal s tehetetenül remegnek mert kínjukból jövőnk nem született meg, munka, szabadság, kenyér, jó szavak •— Igen, ezt is ismerem. — És ez is tetszik magának? — Ezt is szépnek találom. — Mit olvasott még ebből a könyvből? Talán ezt az utószót. Tudja ki írta? Thomas Mann. És olvasta: „Spanyolországban az érdek dühöng. És pedig olyan szemérmetlenséggel, hogy annak még nem volt párja, mióta világ a világ... A szabadságért és emberi jogáért kétségbeesetten küzdő ország ellen gyarmati népeiből szedett csapatot küldenek. Külföldről szállított bombarepülők rombolják városait, öldösik asszonyait, gyermekeit ...’ — Nos, ezt is ismeri? — Nem, ezt még nem volt időm. Nevetett. — Még szép. Hogy nem volt ideje. Mit szól ehhez főhadnagy úr? Most Kenéz Artúr kezdett el kérdezni: — Hol szerezte? — A bank pincéjében, ahol ezelőtt dolgoztam, ott találtam. — És magával hozta. — Igenis. — Tudta, hogy tilos. — Akkor még nem. — És azóta? — Igen. — Miért nem adta le vagy semmisítette meg? — Sajnáltam. — Mikor adták ki ezt a füzetet? A százados közbeszólt: — Még 1937-ben. De ez nem lényeges. Az a lényeg, ami benne van. És az felforgató destruktív zsidó szellemet sugároz. Tudja ki volt az a József Attila? — Igenis, tudom. Költő volt. •— De milyen költő? — Jó költő. — Kommunista költő, érti, kommunista. i— Ezt nem tudtam. — Na és ha tudja, akkor i^ elolvassa a verselt? — Nem tudom, talán. A versei szépek.., — Mindig ezt hajtogatja. Hát nem vette észre, hogy miről szóltak ezek a versek, még ezek a szerelmes versek is? Ez tiszta hazaárulás. És aki olvassa, vagy pláne terjeszti, az is haza- éruló, érti? — Igenis. — Dehogyis érti. Szokott ebből felolvasni a baj társainak? — Nem szoktam. — Soha? — Még egyszer sem. — Látta ezt valaki még? Mutatta, valakinek? — Senkinek. Most megint a főhadnagy kérdezett: — Az éjszaka a maguk folyosóján egy röpcédulát találtak. Két másik század körletében szintén. Nem hallott ezekről? A szemem sem rebbent, amikor kimondtam: — Nem hallottam. — Nos, akkor most elmehet. Holnap reggel kihallgatáson jelentkezik. Iratkozzon fel az ügyeletesnél. Addig is menjen a gyakorlótérre a többiek után. Tisztelgés, hátraarc. kemény katonás lépés. Mintha nagy kő esett volna le a szívemről, pedig még nem is sejtem, hogy holnap reggel mi vár rám. Hej, József Attila, József Attila, képzelted-e te valaha, hogy még a verseid olvasása is bűnnek számít ebben az országban? Csak ismertelek volna közelebbről legalább... De hiszen alig tudok erről a különös költőről most is valamit. Csak azt, hogy Balatonszárszón 1938-ban vonat' elé vetette magát, öngyilkos lett. Vajon miért, mi sodorhatta odáig, hogy ilyesmire elszánja magát? Mintha ebben a pillanatban többet megértettem volna az eddiginél a költő lel- kületébőL Beleznai kajánul nézett rám, a szobatársaim közül néhányan az orrukat lógatták, amikor reggel kihallgatásra indultam. Én valahogy nyugodt voltam. Még az öregektől hallottam odahaza, amikor régi katonaél ményeikről mesélték, hogy nem is igazi katona az, aki meg nem járta a fogdához vezető utat. Ügy látszik, hogy rajtam most beteljesedett a mondás. Mert. hogy fogda lesz a vége, az nem is lehetett kétséges. Csak Zsa- dányira haragudtam, aki ugyanúgy megsértette a szabályokat, mint én. és mégsem lett semmi baja belőle. Ügv látszik nem egyforma a mérce. Az irodalmi folyóirat veszélyesebb olvasmány, mint a nyilas újság. A reggeli eligazítás vidám hangulatban kezdődött, pedig két csendőr is cirkált a laktanya udvarán jobbra-balra nézelődve. (Folytatjuk^ _reíö-* l népe ret3'l »ép* ® *'é,cőb<n, *épo **ctöí Süy kezdődik... A szalkszentmártoni általános iskola udvarán a nyári napközis gyerekek labdáznak. Vidámak, élénkek, fürgék. Egyik tanterméből írógép kopogás hallatszik. Két pedagógus azzal hasznosítja az ügyeleti idő egyhangú óráit, hogy egy kis írodásdit „játszik”. Otrok András a fekete hajú, szemüveges, kicsit fel is lélegzik, hogy abba lehet hagyni az év végi megbeszélések jegy- zőkönyveinek, beszámolóinak gépi megörökítését. Kollégája, a hegyes állú, készséges tanító megszokhatta már ezt a bemutatkozást. — A Ludas Matyi Írójának névrokona, Fazekas Mihály vagyok. — Így kezdődik a vakáció? •— Még vannak kis utórezgései az évi munkának, de aztán ... Otrok András leveszi szemüvegét. Mosolyog. — Azért most már jobban kifáradok egy-egy évzáróig.. 1939. óta generációk köszöntek el tőlem. De azért olyan jólesik, amikor így szólhatok rá valamelyik tanítványomra: „Erzsiké, Erzsiké, — tudod-e, hogy anyukád ezt az anyagot szebben megtanulta? Kérdezd csak meg tőle...” Káposztás Mihály olyan tájon ült — mutat az egyik vadra. — Ismeri, ugye? A járási pártbizottságon dolgozik, a művelődésügyet tartja kézben. Az azért eszébe juttatja az embernek, mennyire szalad az idő, mikor ilyet mondhat egykori tanulójának: „Na nézd csak! Hát már neked is ősz szálak gyűlnek a hajadban?” — A tanító bácsié azért most is szép fekete még. Hány éves, Otrok elvtárs? — ötvenhat... Műegyetemista fiam, negyedéves gyógysze- részhallgató lányom most búcsúzik a szülői háztól. Július 6-án kettős lakodalom lesz nálunk ... Legkisebb fiam is érettségizett már; tanuló a GELKÁ-nál. — Tehát ezzel a programmal kezdődik az én szünidőm. Utána kiülök a Duna partjára, pe- cázok és pecázok... Aztán édesanyámat is meglátogatom a Mátrában. Ismét tanítványaira tér visz- sza Otrok András. — Mire ennyi időt eltölt az ember a pályán, egy kis „protekció" is kijut osztályrészül. Jómúltkor sötétedéskor lámpa nélkül bicikliztem. Leállított a rendőr. „Legközelebb tessék már felszerelni...” — Ezzel engedett tovább volt tanítványom, s nem bírságolt meg. Dr. Nagy András Budapesten orvos, jó hírű fogász is. Mikor nemrég a keze alá kerültem, mondom neki: „Andris, csak úgy, hogy ne fájjon ... Tudod, mi „jóban voltunk”, mikor elébem jártál.’* Fazekas Mihály még csak egy évvel lépte át a negyedik X-et. ö is színes, érdekes tervet készített magának szünidőre. — Befejezzük a Kisdobospark építését. Lengő hinta, mérleghinta, homokozó, zuhanyozó, kézilabdapálya: — minden van, ami modem kor gyerekeinek kell. A szülők velem együtt fúrnak-faragnak ... Még egy autóbuszt akarunk csinálni. Csak úgy, kerekek nélkül, a földbe állítva, de semmi sem hiányzik maid róla, ami „utazáshoz”, KRESZ- tanuláshoz szükséges .. -. V an egy kis Skodám. Beülünk a családdal — két kisfiúnk van —, és elindulunk országjárásra. Tavaly Miskolc vidékét ismertük meg, az idén Pécs lesz a végcél.., Jó pihenést kívánunk mindkét tanító bácsinak.
