Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-06 / 158. szám
1966. Július 8, szerda *. oldal Tapasztalat át adás — országhatárokon tál Küldöttségek látogatásairól Üj feladatok küszöbén szóló híradásokban szinte ref- rénszerűen ismétlődik a néhány szó: „Kölcsönös ismerkedés után baráti hangulatú eszmecsere alakult ki vendégek és vendéglátók között..Sablonként ható, hétköznapi használatban megkopott szavaknak tűnnek ezek — pedig szinte sohasem hiányzik mögülük a valódi tartalom. Jó példa erre az ENSZ-sze- minárium szovjet résztvevőinek szombati, Kecskeméten tett látogatása is. Vendégek és vendéglátók hangulatának gyors oldódására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az itthoniak előtt szinte már újságszámba sem menő városismertető adatok után Reile Géza, a tanács vb- elnöke egyszer csak számunkra is új tamowi látogatásának tapasztalatairól kezdett beszélni: — A Kecskeméthez hasonló, de iparosodottabb lengyel város tanácselnöke egy évvel ezelőtt járt nálunk. Látta az itt megvalósult út- és járdaépítési programot, s elhatározta: náluk is megpróbálkoznak hasonlóval. Ügy tűnt gyümölcsöző lesz a látogatás, mert mi megadtuk a technikai leírásokat, melynek alapján elkezdhetik a munkát ... Akkor döbbentem rá, hogy ez mennyre kevés, amikor az idén Tamowban jártam, s hallottam, hogy három hónap alatt mindössze 150 méter utat tudtak megépíteni... Pedig mennyire kellenének ott is a jó utak, járdák. A gondot csak a szakismeret okozza, mert anyaggal bőven rendelkeznek. Nálunk pedig — ahol 97 ezer négyzetméter út és járda épült rövid idő alatt — ebtxm nincs hiány. Egy műszaki szakemberünk és öt szakmunkásunk egy hét alatt beavathatná a tamo- wiakat a „műhelytitokba” — és szerintem ez lenne az igazi, testvéri segítség... Figyeltem V. P. Iszajev-et, a küldöttség vezetőjét, a moszkvai városi tanács vb-elnökhélyette- sét. Arca a szavaknál is jobban kifejezte az érdeklődést és egyetértést. Néhány perc múlva — a fenti kis kitérő után — a Kecskeméttel való ismerkedés a szomszédos teremben, a város makettje előtt folytatódott. Ott ahol a „Don-kanyar” tervezőik által „megálmodott” szalagházai is már a helyükön vannak. Az utcát megnyitó első épületek makettje két variációban is elkészült. Az egyik szerint két kálencemeletes épület, a másik szerint egy tizenhétemeletes toronyház emelkedne itt ötemeletes irodaház társaságában. — Melyik lenne szebb, célszerűbb, a városképbe illőbb? Ma még töprengenek rajta a szakemberek — hangzik a tájékoztató, mire dr. Dallos Ferenc javasolja: kérdezzék meg Isza- jev élvtársat is. A tolmács fordít, s mire a moszkvai tanácselnökhelyettes felé fordulnak a tekintetek, ő már kezében tartja a tizenhét emeletes épület makettjét s egy tágas teret kihagyva parányi házak tetejére helyezi. Arra a helyre, ahol a legszebben mutatna ... Ügy valósul e meg a terv, ahogy ő elképzelte? Ma még nem lehet eldönteni. Valamivel több öreg ház esne így áldozatul... De hogy látásmódja, elképzelése megmozgatja a fantáziát — az biztos. Eszik Éva Manapság elég gyakran esik szó arról, hogy az igényeknek megfelelően tartalmasabbá kell tenni a pártmunkát. A pártvezetés módszereinek, formáinak megújítása, értékelése, az egyre nagyobb követelmények meghatározása nem mai keletű. Pártunk a kor igényeinek megfelelően állandóan emeli a mércét. Ez a mi kötelességünk a járási pártbizottságon is. Az egész járás lakossága nagy bizalommal. várakozással tekint a pártvezetés elé. Ez nemcsak a jó munka elismerésében, hanem bírálatban és az egyre növekvő igények kifejezésében is jelentkezik. A lakosság nemcsak azt várja tőlünk, hogy mindennapi munkájukban köztük legyünk, ismerjük gondjaikat, hanem azt is, hogy rendszeresen tájékoztassuk őket. adjunk választ az őket foglalkoztató kérdésekre és segítsük megoldani is azokat. Mindehhez a pártvezetőségnek az adott területen vizsgálni kell a politikai, gazdasági fejlődés eredményeit, kutatni a nehézségek okait. Utat kell mutatnunk a szocializmus építésében úgy. hogy segítsük a párt politikájának érvényesülését a helyi körülményeket figyelembe véve: Nagyobb követelmények Sokoldalú, szerteágazó, számtalan összefüggést tartalmazó kérdések merülnek fel. Ezek megoldásához szükséges az ösz- szehangolt tevékenység, a helyes útkeresés. Mindez szükségessé teszi a nagyobb képzettséget, az általános műveltség emelését a párttagok között. Megfelelő politikai műveltség nélkül nem lehet felmérni a nagy célok jelentőségét. a végrehajtás összefüggéseit, hogy mit. mikor, kikkel és hogyan valósítunk meg. Természetszerűen ezek a követelmények maguk is emelték a mércét a pártvezetés előtt. A járásban is számos feladattal kell megbirkóznunk. Elsőrangú tennivalónak tartottuk a politikai képzettség növelését. Évről évre több kommunistát vonunk be a politikai oktatásba. Sokan végeztek esti egyetemet, több mint százan marxista középiskolát Mintegy nyolcezer párttagot vonunk be a pártoktatásba. A lakosság tájékoztatására rendszeresen pártnapokat tartunk. A gazdaságszervező tevékenység további javítása érdekében terv eredményeit és tapasztalatait, levontuk a szükséges következtetéseket. A tanáccsal közösen — a megyei pártbizottság irányelvei alapján — kidolgoztuk a harmadik ötéves terv célkitűzéseit, amelyek a községek javaslataira épülnek. Hatékony módszerekkel Szívós politikai munkával elértük, hogy az elmúlt évben már nemcsak, hogy mérleghiányos, de gyenge termelőszövetkezetünk sem volt. Ehhez viszont számos hatékony módszert kellett bevezetnünk a pártmunkában. Brigádvizsgálatokat, tapasztalatcseréket szerveztünk. Megerősítettük a pártszervezeteket, kialakítottuk a pártonkí- vüli aktívahálózatot. Gyakrabban jártunk a területre. Nemcsak politikai, hanem termelési vonatkozásban is szorgalmaztunk hasonlókat. Segítettük a nagy hozamú búzafajták elterjesztését, a kukorica sortrágyázás mind nagyobb mértékű alkalmazását, új kultúrák, például a hagyma minél nagyobb mértékű termesztését. Támogattuk a szakvezetést, termelőszövetkezeti létesítmények szorgalmazásában, a szakosításban és így tovább. A járásban nagy gondot jelentett például az elvándorlás. Kutattuk ennek az okait. Megállapítottuk, hogy nemcsak anyagi gondok miatt mentek el a faluról, hanem sok egyéb más is közrejátszott. Többek között a termelőszövetkezeti tagok folyamatos foglalkoztatása — ami összefügg a melléküzemágak létesítésével, — nem mindenütt megoldott, van, ahol nem érvényesül eléggé a szövetkezeti demokrácia, másutt lakásgondok jelentkeznek. Mint érzékeny műszer Pártszervezeteink csak akkor tudnak a párt előtt álló igen sok irányú feladatok megoldásában eredményesen közreműködni, ha mint egy érzékeny műszer mindenre reagálnak* észlelik a jelenségeket és segítik a megoldást. Most a IX. kongresszusra való előkészület során széles körű munkaverseny bontakozott ki és ebben elsősorban a kommunisták járnak élen. A járás valamennyi mezőgazdasági és ipari üzemében kialakult a nemes vetélkedés. Erőteljes fejlődésnek indult a termelőszövetkezetekben is a szocialista brigádmozgalom. Tizennégy brigád küzd a szocialista címért, — ebből három nőbrigád. Sikerült számos eredményt elérni az előző pártkongresszus óta, de korántsem merítettük ki a lehetőségeket. A gazdasági reformmal kapcsolatos, az ötéves terv megvalósítását célzó határozat további konkrét feladatot ad a járás valamennyi kommunistájának. Mint az előbbiekben szó volt róla, néhány lépést tettünk ezek megvalósítása érdekében. Pártunk IX. kongresszusára készülve elmondhatjuk, hogy párttagságunk és az egész járás lakossága bizakodva tekint a jövőbe. Helyesek a párt célkitűzései, megegyeznek a lakosság érdekeivel. Megvalósításukért egy akarattal dolgozunk. SZABÖ IMRE az MSZMP bajai járási bizottságának első titkára Vendégünk Reile Géza társaságában a fedett uszoda építkezésénél. összegeztük a második ötéves Esti beszélgetés egy munkáscsaládnál A konyhában kínálnak hellyel Vataiék. Két, szépen berendezett szoba is van a lenin- városi szövetkezeti lakásban, de a család élete inkább ebben a parányi helyiségben zajlik. — A szokás hatalma — mondják magukon is mosolyogva vendéglátóim — így szoktuk meg, amikor még szoba, kony- hás lakásban laktunk. Hat ev ll-latt rakták ösz- sze a lakásvásárláshoz az induló tőkét; húszezer forintot. 1963 óta laknak itt és azóta új bútor, sőt televízió is került a lakásba. Büszkék rá, hogy idáig jutottak. És nem ok nélkül. Va- tai László szállítómunkás a konzervgyárban, felesége ugyanitt, a dobozüzemben dolgozik. Ketten együtt átlagosan háromezer forintot keresnek havonta és három gyereket taníttatnak. — Bizony, meg kell fontolnunk, hogy mire költünk, akár csak egy forintot is. Azt hiszem oktathatnánk a spórolás tudományát — mondja mosolyogva a vékony, kis szőke asszony, aztán előveszi a szekrényből a család könyvelését: —. Ebben a füzetben vezetjük fizetéstől fizetésig a kiadásokat. Mint látja, minden benne van, a Kossuth- cigarettától a zöldségig. A könyvelés valóban precíz, a kiadások összege fillérre megegyezik a bevétellel. Néhány hónapra visszalapozva feltűnik, hogy két tétel mindig szerepel. Az egyik a „tartalék”, a másik a „KST”. Együttes összegük általában 700 forint. — Minden hónapban befizetünk 400 forintot az üzemi KST- be — magyarázza a házigazda. — Ebből vásároljuk az év végén a hízót és fedezzük a karácsonyi kiadásokat. A tartalék pedig azért kell, mert mindig közbejöhet valami. Például megbetegedhet valamelyikőnk. Mi még sohasem szaladtunk a szomszédba egy százasért. Sok SZÓ esik ezen az estén az anyagiakról. És ez természetes is. Vataiék életében ma, és még hosszú évekig, döntő szerepet játszik az a kis számokkal telerótt füzet. Igényeiket is az anyagi lehetőségeikhez igazítják. A szórakozást hétről hétre jóformán kizárólag a televízió jelenti. — Sokan szidják a műsort, mi meg vagyunk vele elégedve. Így néha megnézhetünk egy-egy színházi előadást és filmet is. Amíg nem volt meg a készülék, évenként legfeljebb két-három alkalommal jutottunk el az előadásokra. Nemcsak azért, mert öt embernek jegyet váltani az már jókora kiadást jelent, hanem mert ritkán tudnánk elmenni együtt. Van úgy, hogy hetekig alig találkozunk a feleségemmel, mivel más műszakban dolgozunk — mondja a férj. — Azért néha jut ám idő az olvasásra is — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe a háziasz- szony. — A férjem inkább csak az újságokat böngészi, de én nagyon szeretem a- szép, romantikus regényeket is. Most éppen Zrínyi Ilona életét olvasom. Ahogy végzek egy fejezettel, mindjárt el kell mesélnem az üzemben az asszonyoknak. Mert a mi szocialista brigádunk is Zrínyi Ilona nevét viseli. — A feleségem jó kollektívába került. Igazán rendes asszonyok között dolgozik. Jól érzi magát az üzemben, és ennek én nagyon örülök. Közöttünk, munkásemberek között is akad jó néhány, aki csak névleges valaminek tartja a szocialista brigádmozgalmat. Pedig éppen a feleségemék példája bizonyítja, hogy nem az. Mi, jóformán csak akkor jutunk el társaságba, ha a dobozüzemi asszonyok közös kirándulást, vagy valami egyéb programot szerveznek. — Mert az én Lacim olyan ember, hogy egyedül nem érzi jól magát sehol — fűzi hozzá a feleség. — Nem kocsmázik, nem kártyázik. Pedig akadna ilyesmihez cimbora éppen elég. A házigazda szégyenlős mosollyal hallgatja a dicséretet, aztán igyekszik másra terelni a szót: — Bizony a munka, a család ezernyi gondja-baja és öröme kitölti az ember életét. — De azért úgy tudom, marad még idejük másra is. Mint hallom mindketten végeznek társadalmi munkát. — Igen, én például népi ülnök vagyok már évek óta — válaszol az asszony. Férjemet pedig, aki egyébként párttag, a lakásszövetkezet vezetőségébe is beválasztották. — Ne felejtkezzél e! asszonykám az MHS-ről sem. Mert azt is nagyon szívesen csinálom — egészíti ki a tájékoztatót Vatai László. — Nem sajnálják azt a kevéske szabad idejüket ilyesmire áldozni? — fogalmazom meg a provokatív kérdést. A férfi átlát a szitán és megjegyzi: — Bizonyára nem gondolta ezt komolyan az elvtárs. De az igaz, hogy van olyan is, aki komolyan kérdezi ugyanezt Azt szoktam válaszölni, amit most magának mondok: — Szerényen élünk. Gondot okoz egy új ruha, vagy egy pár cipő megvásárlása is. És nem gondolhatunk arra, hogy például külföldön töltsük a szabadságunkat De ahhoz képest ahogy a mi szüléink éltek, már ez is nagyon nagy haladás. Szeretnénk persze, ha még kevesebb lenne a gond és több jutna a jóból mindannyiunknak. Szeretnénk, ha fiainknak nem kellene eny- nyire beosztani a forintokat. És éppen ezért vállalunk egy kicsivel többet is, mint amennyit föltétlenül muszáj. — Nem tudom jól fejeztem-e ki magam? — fürkészi az arcom. — De talán megérti az elvtárs, mire gondolok. _ -j 1 Békés Dezső
