Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-05 / 157. szám

Országraszóló ünnepség volt \Alagtf sikerre! zárultak a sAhAPOK Csöppet sem túlzás, ha azt mondjuk: olyan volt Baja vá­rosa szombaton és vasárnap, mint a felbolygatott méhkas. Valóban elismerés illeti a rém dezőbizottságot és a közremű­ködőket azért a nagy munká­ért, amivel sikerült biztosíta­niuk a zsúfolt program zavar­talan lebonyolítását. A szombati program zöméről már beszámoltunk, néhány ese­ménnyel azonban még adósai vagyunk az olvasónak. El kell mondanunk, hogy a vízi színpa­don megtartott tánczenei feszti- " válva, igen sokan voltak kíván­csiak. Érthetően, hiszen a me­gye öt városának legjobb mű­kedvelő tánczenekarai tettek itt tanúságot tudásuk legjaváról. Igen érdekes volt és több ezres tömeget vonzott a Dunán meg­tartott országos motorcsónak­verseny. Ezen jól vizsgázott a város közönsége előtt a bajai vízisport. Az MHS víziklubjá­nak versenyzői két kategóriában az első helyen végeztek és jó- néhány II., III. helyezéssel öreg­bítették hírnevüket. Hatala, Oroszlán, Rózsahegyi, László, Lakatos, Kovács neve többször is ott szerepelt a legjobbak kö­zött. A sportprogramhoz tarto­zott még ezen a délutánon a Bács megyei és a jugoszláv vajdasági modellezők vetélke­dője a Petőfi-szigeten. Meleg fogadtatásban és ün­neplésben részesült a zombori városi ének- és zenekar este a József Attila Művelődési Ház nagytermében. Látogatásuk a Bajai Liszt Ferenc Kórus és víz­ügyi kamarazenekar két héttel korábbi zombori vendégszereplé­sét viszonozta. A zomboriak műsora végig érdekes, élvezetes volt. Zenekari kíséretes nagy­méretű kórusművek meggyő­zően, sajátos stílusban és hang­zásban szólaltak meg előadásuk­ban. Szívesen hallgattuk kan­tátaszerű, modern hangvételű műsorszámaikat. Különösen ér­dekes volt a Duna melléki szerb népdalokból vett összeállításuk. A ^Cájaiak ottani és vendégeik bajai szereplése, közös hangver­senye meggyőzően bizonyította a két város közötti barátságot. A nagy sikerű hangverseny után fogadás zajlott le a Taní­tóképző Intézetben, ahol meg­jelent Vaszilje'vic Jovan, a zom­bori városi tanácselnöke, Frat- ric Szigmond alelnök, valamint Bröszt Henrik tanácsos (kísére­tében. Vasárnap kora reggeltől késő estig tartottak az utolsó nap rendezvényei. Reggel 6 órakor indult a horgászverseny a Sugo- vicán kilencven résztvevővel. Kilenc órakor a járási sparta- kiad döntőjét láthatta a közön­ség a városi sportpályán, a Déli­kertben és a Petőfi-szigeten pe­dig a megyei fúvószenekarok díszbemutatója kezdődött 10 órakor. Az MHS motorcsónak túraversenyt rendezett. Ebéd után a négy város hagyományos úszóversenye zajlott le, ezután a iu^oszláviai Tovolva és a Bajai MTE mérkőzését láthatták vezetői közül is igen sokan. Az a labdarúgás hívei. A barátsá- MHS Országos Elnökségét Réti gos találkozó a vendéglátó csa- Antal elnökhelyettes képviselte, pat 2:0-ás győzelmével végző- a megyei pártbizottságot dr. dött. Horváth István osztályvezető. A repülőnapot Balabán Sánc! or alezredes, az MHS megyei elnöke nyitotta meg. A legnagyobb érdeklődést keltő esemény a vasárnapi prog­Végignézte a műsort Szabó Im­re, a járási pártbizottság és ramban az érsekcsanádi repülő- Papp György, a városi pártbi- téren megtartott repülőnap. Az zottság első titkára, dr. Gajdó­MHS, s a négy jugoszláv vaj­Földet ér Csurcsinov. a jugo- szlávok egyik legkiválóbb ejtő­ernyőse. dasági repülőklub legjobb re* pülői és ejtőernyősei szerepeltek a programban. Délelőtt 10 órakor kezdődött a műsor, de még egy óra múlva is áradt a közönség a látványos légiparádé színhelyére. Mintegy hat-hétezren tekintették meg ezt az igazán ritka sporteseményt. Ott voltak a megye és a város esi István a járási tanács és Farlcas László, a városi tanács vb-elnöke. Ott volt Farkas Jó­zsef, a Hazafias Népfront me­gyei titkára, s a jugoszláv sport- küldöttség vezetője, Dévity Szlavko, a nagy becs kereki re­pülőklub elnöke. A gazdag program rendkívül érdekes bemutatóit, látnivalóit nincs helyünk itt felsorolni. Lé­legzetelállító mutatványokkal szórakoztatták a közönséget az ejtőernyősök, amikor kétezer méter hosszú füstcsíkot húztak az égre, s hárman összefogózva ugrottak. Nagy tapsot kapott a magyar célugró csapat: a kifek­tetett ponyva közvetlen közelé­ben értek földet egymás után. Látványos műrepülésben, bal­lonvadászatban gyönyörködhe­tett még többek között a kö­zönség, s befejezésül a néphad­sereg egyik alakulatának har­cászati bemutatójában. Nagy vállalkozás volt a Bajai Napok megrendezése, ám a né­pes rendezőgárda a sok-sok közreműködő és aktíva, valamint a társadalmi szervek fáradozása nem volt hiábavaló. Méltó tez az ünnepségsorozat a város híré­hez, eleven kulturális és sport­életéhez, hagyományaihoz és a fejlődésére irányuló tervekhez. Üjabb alkalom volt ugyan­akkor ez a nagyszabású ese­ménysorozat arra, hogy erősöd­jék a barátság a magyar és a jugoszláv kultűrcsoportok, spor­tolók között. Együttesen valóban nagyszabású programmal állhat­ták a közönség elé, s a kapcso­lat igen hasznosnak bizonyult mindkét fél számára. lagalmag piilaaai a motorának v wsenj e«. Kecskemét —- Moszkva A közelmúltban több száz főnyi résztvevővel Barátságvonat indult Kecskemétről Moszkvába. A Bács-Kiskun megyei dolgo­zók népes küldöttségét Tóth István, a Petőfi Népe főmunkatár­si is elkísérte. A gazdag élmények vaskos útinaplót eredményez­tek. Cikksorozatunkban ezekből válogattunk ki néhány érdekes epizódot. I. Kárpáti rapszódia Csap. Óránkat már előre iga­zítottuk. Átszállunk a széles nyomtávú, jellegzetes zöld szinű orosz szerelvényre. Jólesik egy kis mozgás a kofferokkal. Vil­lamosvezetékek hálózzák be a sok vágányú pályaudvar „lég­terét”. Villamos mozdony repít bennünket is... Önkéntelenül lábhoz engedjük táskáinkat. Is­merős, kedves induló zendül. „Jaj de bús, szomorú ez a fűzfa. Ne búsúlj, légy vidám, kicsi lány...” Mosolygósán ünnepélyes kis sokaság néz szembe velünk. Vi­rágok, kis zászlók, jelvények. Felnőttek, gyerekek. Látják raj­tunk a meglepődést, derül a szemük, arcuk. Az úttörők — pionírok — kidudorodott kép­pel fújják a trombitákat... Ne­künk szól a dal. Torkunk fur­csán viselkedik. Alig tudunk az üdvözlő be­szédre figyelni, hiszen ki kell várni a fordítást is. Inkább a szemünkre bízzuk magun­kat. Míg Hiric Ludvig elvtárs, időtöltést szovjet földön, s em­líti a testvéri együttműködés sok-sok tényét, mi a csapiakat Munkács .. I Tanácsmagyar- ország leverése után mennyi jó végvári katonája dolgozott itt a a Kárpát-Ukrajnán túli Szov­jet-Magyar Baráti Társaság el­nöke meleg szavakkal kíván jó munkásmozgalomnak. Nemcsak Munkácson, hanem Ungváron, Kassán, s mindehütt ezen a vi­déken. Átmentették, tovább élesztették a lángot, szervezték a csehszlovák és a magyarul is értő szlovák munkásokat, pa­rasztokat a burzsoázia elleni harcra... Landler Jenő. Mün- nich Ferenc, Illés Béla meg so­kan mások.:. Vajon annak a virágos ken­dős, veknit cipelő fiatalasszony­nak az apja, jvagy annak a gimnasztyorkás ! szőke srácnak a nagyapja nem menetelt Be- nesék hadseregében? Abban, amely a laktanyába vonulva teli tüdővel harsogta az Internacio- nálét! Szinte megpihenünk, mikor a „zordon Kárpátok” csodál közül rászaladunk a laposabb ukraj­nai földekre. Nem szálljuk már meg annyira az ablakokat, ül­dögélünk is. Szoktatjuk szemünket az itte­A csapi fogadtatás. üdvözöljük. Már ahogy lehet „Szervusz” — mondjuk hang­talanul, és szájukról is leolvas­suk — „Szervusz” — zdrasz- tutye”. Értjük — bólintanak erről is, arról is a fejek, emel­kednek a kezek, élénkülnek a szemek, ha találkoznak. Amikor Farkas József megyei népfronttitkár elvtárs meghatott szavai is elhangzanak, összecsa­pódik a két tábor, ölelés, kéz­fogás, csók. Egyik közülünk való kislányt szinte elborítják csok­raikkal, képeslapjaikkal, jelvé­nyeikkel a kárpátaljai pajtások. — Szervusz — szól neki egy szép szőke. — Én ám beszélek magyarul. — Tényleg? — csodálkozik emez. Annyira, hogy mindket­ten elnevetik magukat... Nemsokára meghatottan fény­képezzük Munkács várát. Kecse­sen robosztus tömbje éppen na­pos oldalával sárgállik felénk. Háttérben már hegyvonulatok sötétlenek. Itt még lankás, nap­fényes mezők. A változatos pa- norámájú város egy kicsit már & hegyek lábán ágaskodva mu­togatja fás, virágos utcáit, nagy középületeit, gyárait. Munkács.. 1 II. Rákóczi Fe­renc ... Hej, ha akkor nem kö­tik le Nagy Péter cárt az ellen­séges támadások, és sikerül a nagy orosz nép szövetségét meg­nyerni, mint ahogy Rákóczi megkísérelte!..: Hogy hallga­tott a régi történettanítás a Ve­zérlő Fejedelem keleti irányú • diptanaciájár ól ni méretekhez. Próbáljuk meg­állapítani, merre lehet legalább a harmadik oldala egy-egy ve­tésterületnek, amelyen meg se kottyanna valami közepes ha­zai tsz tagsága, Az első vacsora úgy kezdődik, hogy mikor amolyan középevő magyar békeutas azt gondolja, na, ez jólesett, s elnyúlna az asztal mellett, téved. Eddig csak az előételt kebelezte be ... Nem olyan fázékonyak itt, Lvov-ban — Lembergben —, mint mifelénk. Jön egy szürke­ruhás, fehér micisapkás fiatal­ember, s olyan nyugodtan udva­rol, míg mi dukkolunk. mintha hetedmagával sütne a nap. Valami szertárféle helyiség nyílik a peron erkélyes részén. Tányérsapkás, fehér bajszos, hosszú köpenyes vasútas táblá­ból előtte. — Hideg van. bátyám! — Aaáá! — nyújtja vidáman az öreg, s mond valamit. Hát persze, hogy is érthette volna az előbb a rnagyar szót? Oro­szul viszont nekem nem : futja többre, mint... — Mü vengerszki turiszt — intek az ékes, egyszerű kijelentő mondattal a vonat hosszába. — A Vengifia? ... Da, da .., Felesig — Frau — zsena... Puska — Gavyehr — puski, — vág nekem való „fejtegetésbe” a bácsi és tagolva magyaráz, bő. lógat, igenei. Biztos benne, hogy tudom, mi okból társította a feleség és puska szót Vengriá- val. Tóth István íFolytatása következikj

Next

/
Thumbnails
Contents