Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-30 / 179. szám
Bajba jutott emberek vámszedője Leleplezték, a kalocsai uzsorást Sokáig szájról-szájra terjedt a hír Kalocsán és a környező községekben: „Ha pénzre van szüksége, keresse fel Kalocsán Abonyinét, az kisegíti, igaz a kamatot megkéri.” Nem érdektelen közelebbről megismerkedni Abonyi Jánosnéval, hiszen joggal terjedt róla a hír. A 46 éves asszony rendszeresen eladogatta vagyontárgyait, s így jelentősebb összegre tett szert. Miután nem dolgozott, és pénzétől sem akart megválni: az anyagilag megszorult embereknek kölcsönzött pénzt, szabályosan gúzsba kötve adásait a tartozásokkal és annak horribilis kamatai vah Könnyű kereset, munka nélkül Nem sok gondolkodás kellett ahhoz, hogy Abonyiné rájöjjön: könnyen meg lehet élni munka nélkül az adóslevelekből. Ezért aztán rendszeresen kölcsönzött pénzt különböző embereknek, akik csak hozzá fordultak. A. J.-né kalocsai lakos 1961-ben 12 ezer forintot kért kölcsön Abonyinétól azzal, hogy öt hónap alatt részletekben visszafizeti. Az uzsorás minden szó nélkül rendelkezésére bocsáj- totta az összeget, de kikötötte, hogy az öt hónap letelte után kétezer forint kamatot kell fizetnie. A kölcsönkérő beleegyezett. Abonyiné a kötelezvény aláírása után mindössze tízezer forintot adott át, előre levonta a kétezer forint kamatot. Lényegében a kamatláb itt 40 százalékos volt. A fenti ügylet nem tartozott a legzsírosabbak közé. B. J.-né kalocsai lakos is tudomást szerzett arról, hogy Abonyiné pénzt kölcsönöz. Egy alkalommal 5000 forintot vett feL Abonyiné nem volt szívbajos, mert havonta, ezer forintonként ötven forint kamatot számolt. Ennek ellenére a pénzét és a kamatot is megkapta. Néhány hónap múlva B. J.-né ismét háromezer forintot kért kölcsön, amelyet még abban az évben visszafizetett, ám a kölcsön felvételekor Abonyiné 500 forintot levont. Két alkalommal B. J.-nének összesen 3500 forintot kellett kifizetni. A v Fesztivál-dai Már készítik a Hanglemez- gyártó Vállalatnál az első magyar tánczenei fesztivál elődöntőin legsikeresebbnek bizonyult szerzemények hanglemezeit. A verseny első szakaszában elhangzott 60 szerzemény közül 28 számot hangfelvételen örökítenek meg. Egy-egy lemezen két tánczenemű lesz, az elődöntőkön szerepelt művészek és zenekarok előadásában. két esetet összevonva a kárpát- láb 60 százalékos volt a megengedett 5 százalékkal szemben Kamatláb, száz százalékon felül Az uzsoraüzlet virágzásnak indult, hiszen az emberek meg- szarultságukban, vagy egy-egy nagyobb vásárlás alkalmával nem törődve a jelentős kamattal, Abonyinéhoz fordultak. Ez történt dr. B. S.-né esetében is. Az asszony 1962-ben kétezer forintot kért kölcsön egy évi törlesztésre. A pénzt át is vette, azonban a kötelezvényt 4 ezer forintról állították ki. Dr. B S.-né 1963. végéig a kétezer forint kölcsönt visszafizette, ám a kamatokkal még hátralékban volt Ekkor egy újabb kötelezvényt készítettek, amelynek ösz- szegét 500 forinttal ismét megemelték. Végeredményben a kétezer forint kölcsönért 2500 forintot fizetett vissza dr. B. S--né másfél év alatt. Miután a köles ön vevők nem tiltakoztak az uzsorakamat ellen, Abonyiné vérszemet kapott, s egyre nagyobb összegekkel terhelte meg a hozzáfordulókat. K. A. 1960-ban 3 ezer forintot kért kölcsön két hónapra. A nyereségért remegő uzsorás azonban csak úgy adta kölcsön a pénzt, ha K. A. kéthetenként hatszáz forint kamatot fizet A férfi ennek ellenére belement az üzletbe, s két hónap alatt 5375 forintot fizetett vissza. Abonyiné ezen az üzleten nem kevesebb mint 2375 forintot keresett. Ilymódon természetesen nemcsak saját anyagi szükségletét tudta ellátni, de tőkéjét is növelte. Kétezer forintért ötezret Sok esetben az Abonjdnéhoz fordulók nem tudták határidőre visszafizetni a kölcsön összegét és a kamatokat. Ezért a lelkiismeretién, mások kiszipolyozásából élő nő újabb összegekkel terhelte meg a kölcsönkérőket. M. J.-né Truca Gyuláné néven négyezer forintot kért kölcsön Abonyinétól. A pénz felvételekor a kötelezvényt hatezer forintról állították ki. Egy év alatt három esetben összesen kétezer forintot törlesztett M. j.-né, ám a kölcsön lejártanak ideje egyre közeledett. Miután nem tudta rendezni a megszabott határidőre adósságát, egy újabb kötelezvényt készített Abonyiné 1500 forint kamatról. M. J.-né végülis rendezte adósságát, s a négyezer forintért 600 százalékos kamatot számolva 3500 forintot fizetett.^ Ennél is rosszabbul járt T. J.-né. aki haláleset miatt kétezer forintot kölcsönzött Abonyinétól. Kamatként ezer forintonként két hétre száz forintot számolt az uzsorás. Miután T. J.-né az összeget nem tudta visszafizetni, a kamatokkal időről időre megemelték a kölcsönt és a korábbi kötelezvények helyett újabbakat állítottak ki. A legutóbbi kötelezvény már 5 ezer forintról szólt. A kétezer forintos kölcsönért lényegében ötezer forintot fizetett T. J.-né. Abonyiné manipulációira, virágzó üzletére a rendőrség is felfigyelt, s megkezdte a vizsgálatot. Abomyinénak ez véletlenül a tudomására jutott, s ezért felkereste üzlettársait. Nem emberbaráti cselekedet vezérelte ebben, hanem igyekezett rábeszélni azokat, akiket „kisegített”, mondják azt a rendőrségen, hogy tőle kisebb-nagyobb összegeket felvettek, de ezután sohasem fizettek kamatot. Abonyiné csupán abban tévedett, hogy nem számolt ezeknek az embereknek jogos felháborodásával, hiszen üzlettársaitól nem Augusztus 20-ra, a döntő idejére az új fesztivállemezeket I kevesebb, mint 31 ezer forintot az üzletekben is árusítják, (MTI) préselt ki kamatok címén, A vizsgálat végiüis leleplezte az állandóan tagadó Abonyinét, ugyanis a tanúvallomások és az általa nagyon precízen megszerkesztett adóslevelek ellene szóltak. Ezek után önmagától adódik a kérdés: miért tudott az uzsorás éveken keresztül munkátla- nul, más emberek kiszipolyozásából megélni? A magyarázat egyszerűbb, mint gondolnánk: a kölcsönkérje nagyobbrészt asz- szonyók voltak és tájékozatlanságukból eredően bizalmatlansággal viseltettek az OTP-vel szemben. Visszatartotta őket talán a hivatalos eljárás is, amely ugyan formaságokban bonyolultabb, de mindenesetre sokkal olcsóbb lett volna. Gémes Gábor A Kalocsai J&rásl Ügyészség Alx> nyi Jánosaié ügyében elkészített© a vádiratot. Az asszonyt üzletszerűen elkövetett uzsorabűntett, valamint hamis tanúzásra való rábírás miatt vonják felelősségre. Meggyorsítok a gázpalackok cseréjét Az elmúlt esztendő végén még mindig sok ezer fogyasztó igényelte a propán-butángázt — elsősorban főzési célokra. A mai napig közel 450 ezer háztartásba jutott el a gázpalack és december 31-ig további hatvanezer engedélyt adnak ki a tanácsok palackgázra. Januártól kezdve — háztartásomként négy embert számítva —. több mint 2 millió ember használja ezt a kényelmes főzési lehetőséget. A következő esztendőben további 150—16o ezer új fogyasztó bekapcsolásával számolnák. — Gáz van elegendő — mondották a Központi Sajtószolgálat munkatársának az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél. Mégis sok a panasz, hogy nem tudják időben cserélni a palackokat, nem egyszer napokig kell várni a cserére. — Mi a helyzet jelenleg — kérdeztük az elosztást végző Az AFOR nyilatkozata a propán-butángázellátásról gázkereskedelmi Régi mesterségek A kovács-dinasztia Ä kovácsműhely ma már egy kis múzeum, a régi lovasnemzet emlékeit őrző romantikus világ ittfelejtett darabkája. Még nekünk is, akik néhanapján még találkozunk lovakkal, de a külföldi túristák nem adnák oda egy vak lóért az ott kapott ócska patkót, vagy a lóvasalás közben készített fényképet. A Kiskunfélegyháza Vas-, Fémipari és Gépjavító Ktsz kovács részlegénél éppen lóvasalás közben találjuk Bodor Béla részlegvezetőt. A kovács mesterség méltó képviselője került ezúttal lencsevégre: édesapja, két apai nagybátyja és nagyapja is ezt az ősi mesterséget folytatták. Ügy örökölték egymástól a nagykalapácsot, üllőt és fújtatót, mint az uralkodók a koronát, jogart és a trónt A patkolás végeztével szerényen elhárítja magáról érdeklődésünket. mert ő csak 1944. óta dolgozik a szakmában. Ott van munkatársa, Pista bácsi, akinek a vezetékneve is Kovács, 1928. óta üti a vasat. — Az igazi kovácsmunka a lóvasalás. Az új kovácsok ma már a lakatosmesterséget tanulják, a kocsit is a lakatos csinálja, összekeveredik a két szakma — mondják a régi kovácsok, nem szemrehányóan, csak tárgyilagosan. Kevés a ló, kevés a lóvasalás. Az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek saját kovácsműhelyük van, a „maszek” ló is ritka, mint a fehér holló. Egyik kezünk ujjain könnyen AFOR lyán. — Jelenleg öt töltőtelep látja el az ország gázfogyasztóit pro- pán-butánpalackgázzal — mondották. A termelésbe nemsokára bekapcsolódik Százhalombatta, és jövőre 20—20 ezer tonnás évi palackozással — Budaörs és Szajol. Ez esetben, minden igényt ki tudunk elégíteni, sőt — amennyiben több palackot és tűzhelyet gyártanak —, növelni is lehet a kiadandó engedélyek számát. Évekkel ezelőtt csak Szőny és Bázakerettye szolgáltatta a propán-butángázt, de a növekvő igényeket már nem tudta kielégíteni. Hajdúszoboszló bekapcsolásával minden mennyiségben rendelkezésre áll a gáz, tehát a termelésben semmi fennakadás nincs. A zökkenők elsősorban a palackozásnál és a szállításnál mutatkoznak. A lefejtési zavarok megszűnőben vannak mert a fejtőállomáso- kon több műszakos termelést vezettek be. A másik probléma a gázszállítás meggyorsítása. — Arra törekszünk —, mondották befejezésül — hogy a zavarokat megszüntessük és ne legyen hiánycikk — napokra sem — a propán-butángáz. Zs. L. Bodor Béla kovács, Kovács Miklós kocsis segítségével a Községgazdálkodási Vállalat egyik fekete lovát vasalja, (•Rádi József felvétele.) összeszámolhatjuk a lótartó vállalatokat: Belsped, Talajerő, Községgazdálkodás ... Azért a kovácsok nem tengődnek munka nélkül: a hagyományos munkák helyett újat gyártanak, hozzájuk is. füstös-kormos műhelyükbe is betört az új, a haladó. MÁV-talicskák vasrészeit készítik, jelenleg 770 darab rendelés van belőlük. Az élet megy tovább. Egyes szakmák elmúlnak, mások átalakulnak. Az álmodozásra hajlamos ember várja, hogy nagyot kúrjantva benyit egy betyár, vagy legalább egy csikós bojtár, helyette azonban a bőr- kötényes, erős. izmos kovácsmester józan szavait hallja, akinek gyermeke már technikumba jár, és nem tart igényt apja „trónjára”. Tóth Miklós PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és p megyei tanács lapja. Főszerkesztő: ir. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelői kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-3» Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. •6. 4358 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Index: 25 065. Kecskemét Hova lettek az „igazi“ nyarak ? Sajnálatos tapasztalati igazság, hogy a régi idők nyárias, szép nyarai már csak ritka vendégként járnák vissza. A szeszélyes időjárás törvényeit kutató szakemberek feljegyezték, hogy az utóbbi két évtized alatt csak az 1947-es. az 1952-es, s az 1961-es és az 1963-as nyarak teljesítették becsülettel meleghozam és napfénytartambeli kötelmeiket. Az 1954-es esztendő például a Budapesten átlagos 2100 óra napsütés helyett 1780 órát, az 1955-ös pedig csak 1750 órát teljesített. Az említett évek júliusa 89, illetve 100 órányi napsütéssel maradt adósunk. Viszont ebből az időből származik a szólás, hogy „nyárvíz idején”, amikor is a folyók, patakok völgyében sok tízezer hold szántóföld, rét és legelő volt víz alatt. Átlagosan 100—150 órányi napfénnyel kevesebbet adott az 1957. 1958, 1960 és az 1964- es esztendő. A tavalyi napfénytartam 1964 óra volt, tehát az időszámítási évszámtól már csak egy órával maradt el. Az említett években a mostoha nyarakat — dr. Berkes Zoltán szerint — az erős napfolttevékenység okozta. A fokozott napfolttevékenység ugyanis igen gyakran provokál kontinensünkön erős és tartós nyugati légmozgást, és következésképp atlantikus nyarakat, Az egyik leggyakoribb napfolttevékenységi ciklus 1968-ban éri el tetőpontját, így az „igazi”', nyarak visszatértére majd csak 1970 táján számíthatunk. Szabályerősítő kivételként voltak már az említetteknél ridegebb nyaraink is, mégpedig nap- folttevékenységi minimum idején. Az 1912-es év a 2100 órás napsütési normából csupán 1533 órát teljesített. Szeptemberben az átlagos 208 óra helyett 56 óra napsütést jegyeztek fel. Ez máig is az abszolút borússági rekord. Oka pedig az 1912 nyarán Alaszkában kitört Katmai vulkán rengeteg lebegő hamuja, amely sokáig gátolta a napsütést világszerte. Még a következő évre is kihatott: 1913-ban még mindig 38E óra volt a napfényhiány. Ennek az évnek júliusa hűvösségi rekorddal jeleskedett: középhőmérséklete a normális 22 fok helyett 18 fok volt. Az Abbáziában nyaralók táviratilag kértek itthonról meleg bundákat.
