Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

1966. július 30, sseombaí 5. oldal Most már harmadik éve, hogy az aratás idejére rendben elkészül a kecskeméti járási pártbizottság propaganda és mű­velődési terve, amely egy esz­tendőre irányt mutat a tudat- formáló munkában. A tapaszta­latok azt igazolják, hogy a ter­vezésnek ez a formája jó, be­vált. Az elkészült tervet minden évben részletesen megvitatja a végrehajtó bizottság. Az idén a vb sok jó javaslattal kiegé­szítve fogadta el az előterjesz­tést. Ez is azt mutatja, hogy mindinkább a vezetők érdeklő­désének — s a közérdeklődésnek is — homlokterébe kerülnek a művelődés és az eszmei harc feladatai. A párt propaganda- és műve­lődési munkájának fő célkitű­zései nem változtak, tartalmát a jövőben is az ideológiai irány­elvek adják, de a szocializmus teljes felépítéséért folyó küzde­lemben hatása fokozódik, mód­szerei árnyaltabbak, sokoldalúb­bak lesznek. Növeli a propa­ganda- és művelődési munka jelentőségét a nemzetközi hely­zet alakulása is. Az imperializ­mus és a belső ellenség fellazító ténykedésének jobban ellenáll a tájékozott, a politikailag fel­világosult ember. A kecskeméti járás sajá­tos helyzetére feltétlenül tekin­tettel kellett lennie a tervnek. A lehetőségek célszerűbb ki­használásával igyekszik tehát bevonni a tanyai lakosságot a művelődés és a politikai tájé­koztatás hatókörélse. Ehhez d'u- ferenciált propagandamunkára van szükség. Tekintettel kell lenni a helyi igényekre és ki kell elégíteni az időszerű poli­tikai és gazdasági kérdések iránt megmutatkozó fokozott igényeket. Propagandánk egyik legjobb és mind rendszeresebben hasz­nált eszköze a pártnap. Az év folyamán többek között a har­madik ötéves terv és a kong­resszus anyaga lesz a pártnapok fontos témája. Az ötéves terv­ről mintegy ötven pártnapot tartanak az aktivisták éppen ezekben a napokban. A pártbizottság terve számot­, felelősséggel A nemzet művésze „M«gének»llek!... de te léssz oka, tevő helyet ad a szocialista ha- zafiság, az erkölcs és a közös­ségi szemlélet fejlesztését szol­gáló munkának is, mert a párt- szervezetek propagandatevé­kenységének ezek a viszonylag elmaradt területei a kecskeméti járásban. Nem célunk itt részletezni a tervet, néhány fontosabb tényt, adatot azonban feltétlenül el kell mondani. A megnövekedett érdeklődés minden irányú kielégítésére való törekvésnek megfelelően 14 pártoktatási forma indul az idén a járásban. 220—240 tanfolyam szervezése máris megkezdődött. Erre a viszonylag nagyszámú tanfolyamra azért van szükség, mert már az elmúlt esztendőben is a felnőtt lakosság több mint 21 százaléka vett részt a párt­oktatásban, másrészt csak a tan­folyamok számának növelésével érhető el, hogy minden munka­helyen legyen szervezett okta­tás. A pártoktatási formák széles skálájából tavaly is ki­emelkedtek a gazdaságpolitikai tanfolyamok. Az idén a hallga­tók mintegy negyede' erre je­lentkezett. Ez azt mutatja, hogy az új gazdasági irányítás iránt nagy az érdeklődés, s az emberek részleteiben is szeret­nék minél jobban megismerni a problémákat, feladatokat és új lehetőségeket. Az idén a kecskeméti járásból annyian jelentkeztek esti egye­temre, hogy egy önálló osztály indulhat. A középfokú esti párt­iskolára mintegy 100-an kérték felvételüket. Így tehát ismét két osztály indul a járásban, Tisza- kécskén és Lajosmizsén. Ezen az oktatási formán még több községi és gazdasági vezető rész­vételét szorgalmazza a pártbi­zottság. Az idén a pártszervezetek újabb rétegeket, csoportokat szeretnének bevonni a propa­gandamunka hatókörébe. Fő­képp a szövetkezeti parasztság és a nők eddiginél jobb tájé­koztatását akarják elérni a KISZ, a szakszervezet, a TIT. a Vöröskereszt, az MHg és a nép­front segítségével. Kereken két­ezer előadást fognak ezek a szervek tartani. A helyi párt­vezetőségek és pártbizottságok emellett fokozottabban támogat­ják a művelődés többi területét: a művelődési otthonokat, mozit, könyvtárat, klubokat, szakkörö­ket, az öntevékeny művészeti csoportokat, a szakmunkásképző tanfolyamokat, a továbbképzőt és a dolgozók iskoláját. Számtalan részletét idéz­hetnénk még a propaganda- és művelődési tervnek. Ehelyett arra szeretnénk rámutatni, hogy a sikeres végrehajtásnak két el­engedhetetlen feltétele van. Az egyik az, hogy a már bevált módszerek mielőbb mindenütt meghonosodjanak, a másik pe­dig talán még fontosabb: meg kell értenie valamennyi párt, állami, tömegszervezeti és gaz­dasági vezetőnek, hogy a támo­gatására szükség van, és hogy felelős a terv végrehajtásáért. Horváth Ignác, a kecskeméti járási párt- bizottság titkára Vlagyimir Bászov több Fegyin mű és Bondarev „Csend”-je után újra irodalmi témához nyúlt, Puskin novelláját vitte filmre. A napóleoni háborúk kora. Bravúros, valószínűtlen cselek­mény. Gazdag, álmodozó hősnő és egy szegény fiatal tiszt sze­relme. Titkos esküvő, személy- csere. véletlenek, happy end. Puskin kivételes művészete kellett hozzá, hogy ilyen előre­gyártott romantikus elemekből remekművet alkosson. Nála mindez csak felszín marad. Az alapon nem lesznek úrrá a ro­mantika szila., hullámverései. Az alapot, a megkövült orosz társadalmat célzó és az elbeszé­lést egészében átlengő „anyegi- nesen” könnyed iróniában, a le­heletfinom lélekrajz mélyeiben, a mértéktartó, világos stílus tisz­taságában találja az olvasó. Ha ínakéra tán szabadon nem szárnyal: Lerészegitéd szomjas telkemet Művészetednek éden italával.. 1844-ben a „nemzet művésze­ként” ünnepelte Petőfi Egressy Gábort, akinek természetes já­tékmodora, szép versmondása százakat hódított meg a magyar színjátszásnak. Színészi pályáját vidéken (Rozsnyón, Kassán, Ko­lozsvárott) kezdte. Nevével a pesti közönség először 1837-ben, a Nemzeti Színház (amelynek egyik alapító tagja volt) első előadásának .színlapján találko­zott: a költőt alakította Vörös­marty „Árpád ébredéséiben. Ifjú korától, de különösen kül­földi tanulmányútjai után szen­vedélyesen síkraszáll a dráma ügye mellett, szóban és hírlapi cikkekben hirdetve: a dráma az értelemhez szól és önismeretre tanít. Gyakran otthagyja Pestet és vidéken vendégszerepei. A szabadságharcban vállalt poli­tikai tevékenysége hosszabb idő­re megszakítja színészi pályá­ját: emigrálni kényszerül. Visz- szatórve kiadja emlékezéseit Tö­rökországi napló címmel. Szín­Sajnos, ezúttal csak az olvasó. Mert a filmen az elbeszélés iga­zi értékei elmosódnak a hagyo­mányos orosz hóviharban. Érde­kes, fortélyosan szerkesztett fil­met láttunk, de nem láthattunk a látvány mögé. & ez a íajta látvány nem Jókai romantiká­ja, nem köti le a szélesebb' kö­zönség érdeklődését, ahhoz pe­dig Puskin lényegéhez kellett volna nyúlni, hogy az igénye­sebb filmkedvelőkhöz szóljon a film. Nem volt segítségére a rende­zőnek a szép, de mindvégig me­rev hősnő, Valentyina Tyitova sem. A legmaradandóbb élményt Szergej Vronszikij operatorodon hangulatú szuzdáli városrészle­tei és nagy távlatú, lírai tájké­pei nyújtották. Sz. Ji Száz éve hah meg Egressy Gáhor pádhoz csupán 1854-ben jut is­mét Ettől kezdve részben ját­szik, részben a színpadi játék eb mél éti kérdéseivel foglalkozik. Szerkesztője a Magyar Színházi Egressy Gábor a Mátyás király szerepében (Kassai Vidor festménye) Lapnak, alapítója és első taná­ra a ;színitariodának. Igen gaz­dag tapasztalatait és elméleti fejtegetéseit gyűjtötte össze A színészet könyve című művében, amelyet tankönyvül szánt a ta­nodának. Petőfi a színész sorsáról írta: „Lekötve csügg ő egy rövid bilin­csen. EB a jelen; csak erre számolhat Ha a jelennek biztos fövenyébe Le nem bocsátá híre horgonyát: Elmegy nevével az idő hajója. . A száz évvel ezelőtt, 1806. jú­lius 30-án elhunyt Egressy Gá­bor, a dráma szenvedélyes szó­szólója nagyszerű színpadi ala­kításaival lebocsátotta hírének horgonyát, s nevét megőrizte az utókor. Röviden a filmről A hóvihar Éjfél körül Juhász ráncigálta elő Beleznait, hogy most már vegye át a szolgálatot, mert le szeretne feküdni, nagyon elfá­radt a sok gyaloglásban. Belez- nai dühös volt, de azért készen­létbe helyezte magát. Még egy­szer megvizsgálta a felszerelé­sünket és kiabált, mert a pus­káink nem voltak csőre töltve. — Mitől féltek aranyoskáim? — lehelt sorba bennünket, ami­kor az udvaron sorakoztunk. — Talán attól, hogy lőni is kell vele? Ne féljetek bogárkáim, ha jön a partizán bácsi, úgyis a pi..: tokba lő, oda bizony kis báránykáim. Persze csak úgy, ha ti aztat meg is várjátok, mafla jószágocskáim. így becézett bennünket, mint jó gazda a háziállatait, s közben azt élvezte, hogy ijedten húzó­dunk hátra a bűzös leheletétől. Bognár Jóska előtt egy Idcsit hosszabban időzött. Mintha azon járt volna megint az esze, mi­lyen kitolást találhatna ki a bosszantására. De aztán csak le­gyintett és imbolygó léptekkel indult el a félrajjal az őrszol­gálati helyek felé. Hosszú volt az éjfél utáni két óra nagyon. Ez talán a legkritiku­sabb időszak. Az ember úgy ér­zi, hogy mindjárt elalszik álló­helyében, s orra bukik, ha nem támaszkodhat meg valamiben. Toporog, dúdol, fütyörész, s közben mereszti a szemét, mert már képzelődésre Is hajlamos. Mintha a bokrok mögül figyelné valaki a mozgását, mintha ár­nyék mozogna előtte az árok szélén, A benzinraktámál, meg a hangároknál egy-egy villany­lámpa fénye világít, némelyik himbálódzik és mozgatja az ár­nyékot. Néha feltűnik alatta az őr. Aha, az Bognár Jocó. Jó lenne kiáltani neki, de ahhoz messzi van, meg tilos is a kia­bálás, azaz csak ha a szükség úgy kívánja. Akkor is csak any- nyit: — Állj! Ki vagy? Előre! Még szerencse, hogy Aczél Vendel mozgáskörletének széléig elsétálhatok. Ha az öreg hon­véd is pont ebbe az irányba sé­tál, akkor összetalálkozunk időnként, és válthatunk pár szót. — Nem fázol? — Hát,- nincs melegem, —- Nehezen telik az idő. —■ Jöhetne már a váltás, — Van már két óra is tán. — Még egy félóra hátra van. Aztán megint topogunk, sétá­lunk egy keveset és újra talál­kozunk a saroknál. Ezúttal én kérdezek: — Mit gondolsz, Beleznai meg- bosszúlja-e magát az éjszakai póruljárásért? Vagy azóta már elfelejtette az egészet? — Nem szokott felejteni. Egy­szer egy újonc kibabrált vele. Beárulta valahol egy kis sza­bálytalanságért. Vizsgálat. Be­leznait letolták. A gyerek egy hónap múlva öngyilkos lett. Ügy vágták le hajnalban a vé­cé ablakkilincséről. A nadrág­szíjára akasztotta fel magát. Be- leznainak még a szemöldöke sem rándult meg, amikor meg­tudta. Legyél nyugodt, hogy máris készíti a vermet számunk­ra, csak az alkalom kell neki, hogy belezavarjon bennünket. Kegyetlen, szadista természet és bosszúálló. Ennél csak a gyá­vasága nagyobb. Ha akkor éj­szaka nem közösen megyünk rá, biztos, hogy fűbe harapott vol­na valaki. Akkor egy kicsit megrettent, de a szégyent nem viseli el. Ha egyszer még al­kalma lesz, biztos, hogy vissza­vág. Az jutott eszembe, hogy talán már csak két-három hetünk van hátra a díszszemléig, s azután széjjelszórnak bennünket az ala­kulatokhoz. Megszabadulunk Be­leznaitól, meg a többi kiképzős­től is.-Csak addig kibírjuk most már valahogy. Hogy aztán, hogy lesz, ki tudja! Talán jobb, de az is lehet, hogy rosszabb. Elmélázva bandukoltam a re­pülőtér szélén, a kitaposott ös­vényen. A város felől vonat kö- zelgett. egy hosszú, teherkocsik­ból álló szerelvény pöfögött el a hangárok túlsó oldalánál hú­zódó kerítések mögött. Jocó most biztosan elbámészkodik, legalább akad valami látnivaló a számára. Sajnáltam a fiút. Mostanában olyan volt, mint a nyúzott ürge. Nagyon megvisel­te ez a keserves három hónap. Különösein, amióta Beleznai vet­te át a szobaparancsnokságot és ő lett a rajvezetőnk is. Milyen sokat szidtuk Karsai szakasz­vezetőt, az elődjét, amikor ^ke­zelésbe vett” bennünket. Azóta meg folytan emleget­jük, visszavárjuk. A tizedest meg átkozzuk, de hiába, mert nem fog rajta az átok. Meg az­tán nem is ő az egyedüli, akad itt még jócskán hozzá hasonló. Válogatott legényekből áll a ki­képző gárda. Számíthat rájuk a hadsereg. Meggyúrják az em­beranyagot. Vagy kibírja, vagy belerokkan — ez a jelszavuk. Csoda, hogy mégis a legtöbben kibírtuk. Akadt szökés is, meg öncsonkítás is, de ezekkel rö­vid úton elbántak. A Margit körúti fogház fogadta be őket. S aki ittmaradt, annak elment a kedve a hasonlóktól. Most már tényleg hideg van, még a fogam is vacog, csak jön­ne már a váltás. Feri a váltó­társam. azóta már biztosan ké­szülődik. De ha jól látom, jön­nek is már. Most kanyarodnak ki az épületek közül, aztán el­haladnak a hangárok előtt. A villanyfény kirajzolja az alaki­jukat. Elől Beleznai lépdel, az­tán jó három-négy méterre a többiek. Úgy látszik a tizedes­ben még mindég van egy kis nyomás, mert hirtelen keresztül­vág a repülőtéren, mintha rö­vidíteni akarná az utat. Ez pe­dig szabálytalan. No, de ez az ő dolga, bánom is én. Legalább előbb érnek hozzám. Máskor a hangárok végénél levő őrbódé­hoz mentek először, azután a benzinraktárhoz és csak úgy a négyes számú őrhelyre, vagyis hozzám, de most Beleznai meg­fordította a sorrendet. Megy a kótyagos feje után. Most megint egy kis fény vetődött rájuk, ta­lán kétszáz-háromszáz méterre lehetnek tőlem. Igyekszem, hogy elérjem az őrbódémat még ő előttük, különben nem marad el a letolás. Talán öt-hat méterre lehet­tem a bódétól, amikor egyetlen puskadurranást halottam, majd hangos jajkiáltás szállt a leve­gőbe. Beleznai hangjára ismer­tem: — Eltaláltak, jaj istenem, se­gítség! — ordított kétségbeeset­ten torkaszakadtából. A benzinraktár melletti őrbó­déból Aczél Vendelt láttam elő­re futni, aki öles ugrásokkal ro­hant a kis csoport felé. Nem tudtam mitévő legyek. Tilos elhagyni az őrhelyet. Azért mégis nekiiramodtam, követtem az öreg honvéd pél­dáját. (Folytatása következik.) )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents