Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-30 / 179. szám
1966. Július 30, szombat 3. oldal „Viasxasxerexxük ax üxem jó hírét“ Megváltozott légkor, javuló eredmények a Ruhaipari Vállalatnál Az Olaszrizling szerelmese Azzal az elhatározással kezdték az idei évet a Kecskeméti Ruhaipari Vállalat dolgozói, hogy visszaszerzik az üzem régi jó hírét. Tavaly ugyanis nem tudták teljesíteni sem a mennyiségi, sem a minőségi tervmutatókat és az egyik gazdasági vezető szavaival élve: mélypontra jutott az a vállalat, amelyet korábban a legjobbak között emlegettek. Külső okok is közrejátszottak Kétségtelen, hogy vállalaton kívüli tényezők is közrejátszottak a termelés visszaesésében. A gazdaságosságot például igen kedvezőtlenül befolyásolta, hogy kijelölték az üzemet a pvc-eső- kabát gyártására és ezt a cikket — árkonstrukciós hiba folytán — csak ráfizetéssel tudták előállítani. Mielőtt tovább mennénk, érdemes megállni ennél a témánál néhány szóra. A Ruhaipari Vállalat példája is mutatja, milyen nagy szükség van a jelenleginél rugalmasabb árrendszer kialakítására. A gazdasági reformok bevezetése után egyetlen vállalat sem kerülhet abba a helyzetbe, hogy olyan áron kénytelen eladni az áruját, amely az önköltségét sem fedezi. Sok nehézséget okozott továbbá. hogy a külföldi kereslet csökkenése miatt a jól begyakorolt és jövedelmező műbőrkabátok helyett lényegesen munkaigényesebb termékek gyártására kellett átállítani a varró szalagokat év közben. Bizonyítanak a mérlegadatok Mindez, mint mondtuk, megnehezítette a vállalat számára a tervben meghatározott célok elérését. De alapvetően mégis vállalaton belüli okokra: a munkaszervezés, munkafegyelem hiányosságaira, a minőségi ellenőrzés elégtelenségére vezethető vissza a termelési eredmények kedvezőtlen alakulása. Ezt elismerik ma már a vállalat vezetői is. Vajon hasznosították-e a tavalyi — bizony elég keservesen szerzett — tapasztalatokat az elmúlt hónapokban? Sikerült-e kimozdítani a szép múltú üzemet a mélypontról? Kérdéseinkre a félévi mérlegadatok pozitív választ adnak: A vállalat eleget tett mind a bel-, mind a külkereskedelmi kötelezettségének. Ütemesebbé, szervezettebbé vált a munka, a szerződésben rögzített határidőket a tavalyinál jóval kevesebb ízben lépte túl az üzem. Erre utal. hogy az 1965. első félévinek a felére csökkent a késedelem miatt fizetett kötbérek összege. Különösen örvendetes a minőségjavulás. Amíg tavaly az áruknak több mint 2 százalékát kellett alacsonyabb kategóriába sorolni gyártási hiba miatt, idén a hibás áruk aránya az egy százalékot sem éri el. A mennyiségi terv túlteljesítését — amely egyébként éppen a legfontosabb területen, az exportnál jelentkezik — a termelékenység fokozásával érték el. Az egy munkásra jutó termelési érték a tervezettnél 5 százalékkal, az 1965 első félévinél pedig 9 százalékkal volt több. Végül, de nem utolsósorban a vártnál lényegesen több nyereséget könyvelhetett el az üzem. Cikkünket azzal kezdtük, hogy az év elején elhatározták a ruhások: visszaszerzik a vállalat jó hírét. A gazdasági eredmények eléréséhez természetesen önmagában kevés lett volna a jó szándék. Mégsem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a termelés körültekintő megszervezésénél és a többi gazdasági intézkedésnél is többet segített az elhatározás valóraváltásában a dolgozók igyekezete. Az év elején tartott termelési tanácskozáson a vezetőség elmondta, mit szándékozik tenni, és milyen segítséget kér ehhez a kollektívától. Az újjászervezett munkaversenybe bekapcsolódott brigádok felajánlásaiban a súlyponti feladatok: a minőség javítása, a termelékenység és a gazdaságosság fokozása kaptak helyet. Még nincs minden rendben Tavaly különösen a normakarbantartások idején — kis- részben indokoltan — a vállalat dolgozói között nyugtalanság, elégedetlenség kapott lábra. Sajnos, a termelést közvetlenül irányító műszakiak között is akadt néhány, aki a tények tisztázása helyett — úgy vélve, hogy így népszerűbb lesz a dolgozók körében — még tovább szította a tüzet. Ilyen légkörben pedig gyorsan megterem a fegyelemsértés is. Az év eleji, őszinte hangú termelési tanácskozás; úgy tűnik, végleg lezárta ezt a korszakot. Ezért sikerült megvalósítani a körültekintően kidolgozott gazdasági intézkedéseket. Újjászervezték a termelést közvetlenül irányító műszaki gárdát és a minőségellenőrzést. Az anyagi ösztönzés eszközeit az eddiginél fokozottabban a termelés szolgálatába állították: többek között az áruk minőségétől tették függővé a vezetők prémiumát. Néhány szigorú megrovás a notórius rendbontókat is rádöbbentette arra, hogy idén nemcsak a termelés, hanem a munkafegyelem terén is új normák léptek életbe a vállalatnál. Nem állítjuk természetesen, hogy a Kecskeméti Ruhaipari Vállalatnál ma már minden a legnagyobb rendjén van. Lényeges eltérések tapasztalhatók például az egyes szalagok teljesítményei között, és különösen az első hónapokban, még kísértettek a tavalyi hibák: a gyártáselőkészítés, szervezés fogyatékosságai. De vitathatatlan, hogy kimozdult a holtpontról az üzem és azon az úton halad, amely a régi hírnév visszaszerzéséhez vezet. B. D. A barátságos kis bajai lakás egyik szobájának falán a fő helyen látható a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tavaly kelt oklevele, amely Böngyik Árpádot, a tudományok „cum laude” doktorának ismeri el. Hosszú, fáradságos, sok tanulással és szorgalommal teli életpálya előzte meg a pillanatot, amikor a főiskola rektora a magas, vállas fiatalembernek a diplomát átnyújtotta. Élete harmincnégy esztendejét Jugoszláviában töltötte. A középiskola elvégzése után a mezőgazdasági technikum következett. Érdeklődése már ekkor a szőlészet és borászat eredményei és távlatai felé fordult, A következő állomás: a Zágrábi Agrártudományi Egyetem szőlészeti kara. Itt szerzett 1960- ban mezőgazdasági mérnöki oklevelet. Hogy a szakmát szíwel- lélekkel a magáénak vallja, ezt bizonyítják a különböző folyóiratokban az évek során megjelent. érdeklődést keltő szakcikkei, amelyek jókora kötetet töltenek meg. Böngyik Árpád az elméleti alapokra idejekorán felrakta a gyakorlat nélkülözhetetlen épületét. Már egyetemi hallgató korában nyaranta az ottani bőriparban ismerkedett közelebbről a szakmával. Három hónapon át Svájcban is alkalma nyílt a korszerű borkezelés, a borászat gépesítésének a tanulmányozására. Végzős egyetemistaként pedig éveken át az istriai borvidéken gyarapította tovább ismereteit. Élete fordulópontja volt, amikor két évvel ezelőtt a Kulturális Kapcsolatok Intézete lehetővé tette számára, hogy a kutatómunka sűrűiében hazánkban, a Szőlészeti Kutató Intézet badacsonyi telepén mélyülhessen el. — Nagyszerű iskola volt Badacsony — sorolja felcsillanó szemmel. — Itt szereztem az adatokat doktori disszertációmhoz, amely a derítőszereknek és a kezelési módoknak a badacsonyi Olaszrizling stabilitására gyakorolt hatásával foglalkozott. Az utóbbi néhány év többet jelentett Böngyik Árpád számára, mint a megelőző évtizedek. Házasságot kötött és a közelmúltban a magyar állampolgárságot is megszerezte. Munkásságára felfigyelt a bajai Berenczki Máté Kertészeti Technikum. Fél esztendeje itt oktatja a szőlészet-borászat és az üzemszervezéstan tudnivalóit. — Az oktatómunka mellett azonban semmiképp sem hanyagolom el a tudományos tevékenységet. Célkitűzésem az eredményeknek a gyakorlatban való elterjesztése. A lelkes szakember számára az oktatómunka szünete, a nyár sem jelent tétlenséget. A Bajai Állami Gazdaság szőlőültetvényein folytatja vizsgálódásait, amelyek tapasztalataival, tanulságaival már vaskos füzetek vannak tele. — A savszegény alföldi borok savtartalmának biztosítása érdekében most az Olaszrizling szedése optimális időpontjának a meghatározására törekszem. A másik témám ugyancsak ezzel a szőlőfajtával foglalkozik. Végezetül pedig a járás 21 községében a szőlészetnek és a borászatnak az utóbbi két évtized során elért fejlődését tanulmányozom. A borászát szakemberének a családalapítás — új hazát is teremtett. Megyénk pedig — melyben éppen ennek a szakmának, tudományágnak immár patinás rangja van — újabb lelkes kutatóval, a szőlőt ismerő és szerető elméleti és gyakorlati munkással lett gazdagabb. Jóba Tibor Harminc máz$a takarmánypép nvántránt gép as állattenyésztő OldllKclil üzemeknek doktorai A több éves kutatások eredményei azt igazolják, hogy a zöldtakarmányok pépesített formában történő etetésével jut a legtöbb fehérje az állatok szervezetébe, s ez kedvezően befolyásolja a tenyésztési időt. Ez a megállapítás ösztönözte a konstruktőröket, hogy szerkesszenek egy olyan gépet, amely alkalmas a takarmánynövények pépesítésére. A Mezőgép és Malomgép Fejlesztő Intézet szakemberei ki is dolgozták az NTP—20 jelű gépet, amellyel mind a szálas zöldtakarmányok, mind pedig a gyökgumós termények pépesít- hetők. Ez a gép egy szecskázóval egybeépített, vízszintes tengelyű pépesítőből ájl. A gép tervezésekor arra is ügyeltek, hogy ha a felhasználó gazdaságok történetesen nem rendelkeznének megfelelő erősségű villamosenergiával, vagy ha hosszabb áramszünet keletkezne, akkor például UE—28-as traktorról lapos szíjmeghajtással is üzemeltethető legyen. Tavaly elkészült három kísérleti gép. Ezek Kaposváron, Szolnokon és Herceghalmon üzemeltek. A Herceghalmi Állami Gazdaságban dolgozó pé- pesítő gép mintegy 100 tonna pépet termelt 25—30 mázsa óránkénti teljesítmény mellett. A vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a gép a célnak előírt követelményeket teljesítette, és az előállított pép minősége az állattenyésztő szakemberek szerint kitűnő. Ezekután érdemes foglalkozni azzal, hogy rátérjenek a széria- gyártásra. Sál Imre Négy vagy öt épület? El is felejtettem megszámolni. A műútról nézve inkább tanyacsoportnak tűnik a keceli Béke Szakszövetkezet gépjavító telepe. Köröskörül szőlősorok, öreg gyümölcsfák. — Mindjárt ki is próbálhatjuk a gépeket — mutatja Masek László műhelyfőnök. — Tíz métert se kell menni a tábla széléig ... Másfél éve épült a telep. A szakszövetkezet brigádja építette a szerelőcsarnokot, a műhelyeket, a színeket. Volt félmillió forint állami hitel, a többit „saját beruházásként’’ adta hozzá a közös gazdaság. Azóta féltucatnyi szerszámgépet is vásároltak. Modemeket, akármelyik gépjavító állomás büszkélkedhetne velük. Hogyan tellett ez a szak- szövetkezet erejéből? Nos. a dolog nyitja az, hogy a telep — nem egyedül a keceli Békéé. Hiszen például a keceli Kinizsinek — amely a járás, sőt az ország legnagyobb szakszövetkezete — kilenc, munkagépekkel jól ellátott traktora, két tehergépkocsija, és még egy kombájnja is van. — Ezenkívül jó néhány termelőszövetkezeti csoportnak is javítunk — teszi hozzá a műhelyfőnök. — Főként az imrehegyieknek. S aztán a szakszövetkezeti gazdák sok háti permetezőjét is rendben tartjuk. Elvégezzük a nyomáspróbát is. A kovácsműhelyben ekéket, szekereket javítunk. Mindezt hogyan győzik alkatrésszel? Bizonyos, hogy nem könnyen. Glokker Lőrinc gépkocsivezető — anyagbeszerzői minőségben — állandóan az országot járja. Amit tud, beszerez. De hiány így is akad. Az egyszerűbb alkatrészeket házilag is elkészítik. Mert a hat szerelő nemcsak megbízható, szakszerű, de lehetőleg gyors munkát is akar végezni. Itt jelszóvá vált, hogy a gépeknek nem a műhelyben, hanem a földeken a helyük. Például az UE—28-as traktor főtengely- és hüvely dugó cseréje négy napnál többet nem vesz igénybe. Ugyancsak a gyors, a helyszínen történő javítás céljából szervizkocsit is üzemeltetnek. S mindezzel korántsem merül ki a telepen folytatott tevékenység. Már idéjövet felfigyeltünk a soltvadkerti József Attila Tsz új gyümölcsösében dolgozó, úgynevezett „konzolos” permetezőgépre, amely egy menetben a fák egész koronáját bepermetezi. Gyanúnk, hogy az ötletes gépi itt készült, igazolódott. S ez nem az egyetlen átalakítás. Tavaly például 16 Rapidtox gépet alakítottak át szőlőpermetezés céljára. Üjabban pedig a szőlőművelés meggyorsítása végett új-, fajta vonószerkezetet készítettek, amelyre nyolc ekekapát akaszthatnak. (Az ekekapákat is itt készítik.) Ezzel naponta 20— 25 holdon végzik el a szőlő sorközeinek kapálását, míg a korábbi, lóvontatású kapával csak 2—3 hold volt a napi teljesítmény. A szerkezet Masek László és Varga János újítása. Rövidesen hozzáfognak a pótkocsira szerelhető, emelővel billenthető szőlőszállító tartályok készítéséhez, amelyek iránt máris nagy az érdeklődés. — Tervezünk mi egyebet is — így a műhelyfőnök. —Csinálunk majd pneumatikus metszőollókat, szőlőporozókat. Ami erőnkből telik és amire szükség van:.. A Béke Szakszövetkezet elnökével, Hercegh Gáborral már az új szerelőcsarnok építését fontolgatják. Sor kerül majd a kovácsműhely bővítésére is. A telep munkája, a nagyüzemi szóló- és gyümölcsművelé'S szolgálatában, mind sokoldalúbbá válik. H. D.
