Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-26 / 175. szám
Ne játsszanak a vásárlók egeszsegevel Nyárl kSrsiu „ köjál orvosival Hullámzik a tömeg a kecskeméti piacon, folyik az alku a standoknál. Idősebb kofaasz- szony előtt, a földön, kétes tisztaságú kendőn, 4—5 kilónyi súlyú sonka hever a tűző napon. Fölötte legyek keringenek. Dr. Bacsóka Magdolna, a KÖJÁL ellenőrző orvosa odalép. — Eladó a sonka? — Igen. — Engedély nélkül és főleg húst nem szabad árusítani. A néni gyanút fog. — Tulajdonképpen nem is eladó, inkább megfőzöm — szól bizonytalanul, s hirtelen eltünteti a sonkát egy szatyorban. .v — Most már nem meri. eladni — magyarázza később a doktornő —, de lehet, hogy máskor sikerül az üzlet, ha nincs résen a piaci ellenőr. Szűk raktár, mosatlan pohár A piaci volt földművesszövetkezeti húsboltot most raktárnak használják. A kis helyiség szellózetlen, áporodott benne a levegő, s a lángos- tészta mellett ott a tisztításra váró burgonya. Ez is szabálytalan. — Nem kaptuk meg a szomszédos helyiséget, ezért tároljuk együtt a földes árut az egyéb élelmiszerrel — hangzik az indokolás. A kecskeméti fmsz 17. számú falatozója előtt sokan sorakoznak. Az eladásra váró kenyér nincs letakarva, a pénzt és az élelmiszert ugyanaz a személy kezeli, s innen pár lépésre a fagylaltot ugyanígy szolgálják ki. A BÉK piaci tejcsarnokában ugyanezt tapasztaltuk. A mellette levő élelmiszerstandon a szalámira elfelejtettek védőbúrát tenni, de nemcsak a szalámira, hanem a piszkos tojásra is rászálltak a legyek. A piac másik oldalán a Vendéglátó Vállalat 395. számú lacikonyhájában mosatlan pohárban szolgálták ki a sört, és a pavilon előtti asztalokon felhalmozódott az ételmaradék. A vendégek „jóvoltából” a +'öldre is jutott a zsíros papírból, a moslékba valóból. A szemetes kosár viszont üres maradt... Tégla a fagylalt felett S most térjünk be a kecskeméti cukrászüzembe. A bejáratnál fagyialtos biciklik sora áll, az egyiken téglanehezék tartja a fagylaltot védő fehér ruhát. Pedig néhány rajzszög köny- nyebb lenne a téglánál és főleg — tisztább. A cukrászüzemben naponta 18—20 mázsa fagylalt készül. A fagyasztó helyiség fala vizes, salétromos, a kissé zsúfolt raktárát jó lenne, ha kiköveznék Megértjük Hajós Gyuláné üzletvezető óhaját: „Nagyon várjuk, hogy felépüljön az új, korszerű cukrász- üzem!” — Mindennap kapnak a dolgozók tiszta kötényt? — Sajnos, a vállalat csak hetenként kétszer biztosít... A cukrászüzem mellett a Hírős Étterem korszerűtlen, szűk konyhájában a vízvezetékcső szerelése miatt felszedték a betonpadlót. A földesáru feldolgozásához nincs külön helyiség, a konyha szűk, egészségtelen, a falakon nemigen látszik, hogy májusban meszelték utoljára. A szennyes edények előírt fertőtlenítését nem tudják megoldani. Válóban, megérett a Hírős konyhája a lebontásra, amire — bízunk benne — mielőbb sor kerül. A vasútállomáson, mióta beköszöntött a meleg idő, a per- ronon is terítenek a vendégeknek. Kellemesebb itt a szabad levegőn étkezni, vagy felhörpinteni egy pohár sört. A szénporos tányérok, székek, asztalok, a piszkos abroszok azonban nemigen csábítják az utasokat. A MÁVAUT állomás büféjében a szendvicsek voltak a legyek szabad prédái. A tisztaság nem pénzkérdés Kőrútunk végén a higiénikus orvos így összegezte véleményét: — Az alapvető higiéniai, közegészségügyi előírások betartása mindannyiunk érdeke. Nem kerül sok. pénzbe, akár a tiszta térítőre, abroszra, munkaruhára, vagy éppen egy ventillátorra gondolunk. Az is megoldható, hogy a felszolgáló vagy elárusító ne nyúljon az ételhez, ha közben pénzzel is bánik. S abban sem megy tönkre egy vállalat sem, ha a vendégeknek, a dolgozóknak tiszta mosdót, a mosdóban tiszta törülközőt és legalább folyékony szappant biztosít. Reméljük, az illetékesek — akik erre hivatalosan is megkapják a figyelmeztetést —, egyetértenek ezzel a véleménynyel, s ennek megfelelően intézkednek. k Bubor Gyula PfUl asc<yúrcv$&& í Hány kiló a kertem hossza? Minthogy „Műveljük kertjeinketi” (különösen így kánikulában), örömmel vettem észre £ kecskeméti református templom mögötti vas- és edényboltban az öntözési munkálataimhoz éppen megfelelőnek ígérkező kék műany ages övét. A kert csekélységének megfelelően 13 métert kértem belőle. Itt kezdődött a baj. Az eladó fejét csóválta, majd megkért, inkább kilóban közöljem az óhajomat, ugyanis a műanyagcsövet csak súlyra árusítják. Mindig gyönge voltam térfogat- és faj- BÚly®zárnitásból, ezért az ő szakértelmére bíztam, adjon 13 méternek megfelelő súlyú csövet. Némi tépe- lődés után adott. Már csomagolva kaptam meg, nem a szemem láttára mérte le, de szilárdan állíte£ta$ hogy megvan 13 méter. Hát meg is volt. Duplán- Éppen 26 métert sikerült a csőből leka- nyarítaniai... Hogy nagy tételekben súlyra mérik a csövet, érthető. De nem lett volna bonyolult rájönni, hogy a kiskereskedelmi kereslet hosszmértékben jelenti be az igényeit. Néhány kérdés: Vajon túl nehéz elkészíteni egy átszámítási táblázatot súlyról hosszra? És ha igen, lehetetlen volna először a hosszát, azután a súlyát lemérni a csodarabnak? Ha ez se megy, összetéveszthet-e 26 métert 13 méterrel egy szakképzett eladó? (b—y*) Díszőrség a tv mellett Tizenötödikén bejelentettem a GEűLKA-nak, hogy a tv-készülékem elromlott. Hang van, de kép nincs. Ez a hiba már másodszor fordul elő. Először 24 óra alatt megjavították. De most csak ígéret van: „majd holnap”. Péntek óta hol én, hol a feleségem, hol a szomszédasszony áll „díszőrséget”, a készülék mellett hátha jönnek. Most itt ülök két órával egy „létfontosságú” mérkőzés előtt, amelyet nem láthatok. Helyette nézem az újságban megjelent GEUECA-hirdetményt: „Értesítjük kedves ügyfeleinket, hogy Felelőtlen emberek, ellopott kerékpárok Az emberek hanyagsága, saját értékeik őrizetlenül hagyása igen sok kárt okoz, sőt nem egyszer különböző bűncselekmények elkövetésének előidézője. S hogy ez mennyire így van, szolgáljon erre néhány adat: a megyében fél év alatt 304 kerékpárt loptak, s ennek csaknem felét, 124-et Kecskemét italboltjai, üzletei elől emelték el. A kerékpárlopásokat 90 százalékában azért tudták elkövetni, mert tulajdonosaik elfelejtették lezárni, nem vigyáztak rá. A rendőrség sok mindent megpróbált már annak érdekében, hogy a kerékDár-tu- lajdonosok járműveiket óvják, lelakatolják, de ez vajmi kevés eredményre vezetett. Kecskemét egyik nagyforgalmú italboltjának kirakatában nyomtatott táblát is elhelyeztek a kerékpárosok figyelmébe ajánlva: zárják le járműveiket, akkor nem éri őket meglepetés. Az eredmény: a tábla alatt lezáratlan kerékpárok sorakoznak, sót nem egy kétkerekűn még aktatáska, sportszatyor is fityeg kínálgatva magát. Az italbolt vezetőjének naponta kell bejelentést tenni, ismét eltűnt egy vagy két kerékpár. Számtalan példát lehetne felsorakoztatni arra is, hogy a megye városaiban milyen jelentős méreteket öltött a kerékpárok eltulajdonítása. Kettőt ezek közül: Kiskunhalason, hosszú hónapokon keresztül, Zelei János MÁV-dolgozó lakóhelyének környékét cserkészte be, s az üzletek, italboltok előtt levő j lezáratlan kerékpárokból összesen 12 darabot lopott el. Smég volt, aki rajta is túltett: Szabó László jánoshalmi lakos nyilvános helyekről nem kevesebb mint 21 kerékpárt lopott el, amelynek jelentős hányadát értékesítette. A kétkerekű járművek hanyag tulajdonosaira még egy másik nagyon is érthetetlen dolog a jellemző. A kecskeméti rendőrkapitányságon például több mint 80 darab kerékpárt őriznek, amelyek tulajdonosai — annak ellenére, hogy több helyen hirdették — a mai napig sem jelentkeztek járműveikért. A megyeszékhelyen ezért minden pénteken nyilvános „kiállításon” mutatják be az érdeklődőknek a talált vagy gazdája hagyott járműveket: hátha valamelyik tulajdonos sajátjára ismer. Milyen módon lehetne megelőzni. elejét venni annak, hogy e járművek ne kerüljenek idegenekhez? Azzal, hogy a tulajdonosok kerékpárjukat lezárják vagy pedig a kerékpárőrzőnél helyezik el. Ez jelentősen csökkentené a kerékpárlopások, az ezt követő bejelentések, intézkedések számát, s természetesen a tulajdonosok anyagi kárát is. Ehhez p>edig nem kellene több, mint egy lakat és egy kis gondosság! Gémes Gábor Hiába a tábla, a kerékpárok lezáratlanul támaszkodnak a kirakathoz. Az egyiken még egy aktatáska is fityeg. Egy kis ízelítő a nyolcvan talált és elhagyott közül. Az egyik hanyag tulajdonos eppen válogat. kerékpár PETŐFINEPE A Magyar Szoda'Jsta Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács' lapja. Főszerkesztő; őr. Weither Dániel. Kiadja a Báes megyei kapkiadő Vállalat. Felelős kiadót Mezei István Igazgat; Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont; 25-13. 25-16. Szerkesztő Bizottság 10-36 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér ljá. Telefon: 17-0°. Terjeszt) a Magyar Posta. ■3 ő fizetési díj 1 hónapra 13 forint a GELKA a labdarúgó-világbajnokság idején — ünnepnapokon is — a lakosság rendelkezésére áll.” Kiss Ferenc, Kecskemét Bacs-Kiskun megye) Nyomda V. Kocekeme« — Telefont E49 fndess tSKt Napközben Partnerek A£ EGYIK megyei szakszervezeti vezetővel az új mechanizmusról beszélgetünk. Az új munkastílussal kap>csolatban arról is szó esik, hogy a párt- szakszervezeü és gazdasági vezetésnek mennyire összhangban kell dolgoznia. Mindegyiknek a maga sajátos eszközeivel, módszereivel. Helytelen lenne, ha a nagyobb felelősség, erőteljesebb önállóság ürügyén egyes gazdaságvezetők mondjuk csak éppen „odébbfricskáznák” a szakszervezetet bizonyos döntéseknél. Épp így nem lenne ősz. szeegyeztethető az új irányítási szellemmel, ha a szakszervezeti vezető — „No, most majd jövök én!” — elgondolással, csak úgy l’art pour l’art ellenkezne a gyárigazgatóvál — a vétó jogán. * Hogy itt-ott szükség van szemléletbeli változásra, álljon itt egy epizód — példaként. A MEGYEI szakszervezeti vezető még új ember — mármint abban az iparágban, mert egyébként több mint évtizedes szak- szervezeti tapasztalat áll mögötte. Ismerkedik a vidéki vállalatokkal, telephelyekkel. Egyik helyen így fogadja a vezető. — Hát maga honnan jött?..< Tíz piercem van a maga számára, tovább nem érek rá. — Akár tíz perce van, akár több, annyit elkívánhatok az elvtárstól, hogy megvárja, míg bemutatkozom, s elmondom, miért jöttem. — így a szakszervezeti vezető, és bemutatkozott. Aztán leültek beszélgetni. Valamikor délelőtt közepén, de inkább az elején. Ügy belejöttek, olyan szívesen cserélték véleményüket elvi és gyakorlati kérdésekben, hogy délután 3 órakor még mindig nem akart felállni a gazdasági vezető. KÖSZÖNTE a hasznos tanácsokat. Lépten-nyomon meggyőződött arról, milyen tájékozott a szakszervezeti vezető az üzem dolgaiban. Meg is jegyezte a végén. — Hej, ha nekem ilyen pért- titkárom, ilyen, szb-titkárom volna! Ekkor a megyed elvtárs mosolyogva hívta fel a figyelmét. — Gondolt-e már arra. hogy magának nem párttitkárja, nem szb-titkárja van, hanem van az üzemében pártszervezet és van szakszervezet, amelynek a vezetői az elvtársnak partnerei? Velük együtt és nem fölöttük vagy nélkülük tud jól vezetni. UGYE. MILYEN különös be- gyökerezettségek vannak egyesek szemléletében? Ezektől is meg kell szabadulni, hogy az új mechanizmust sikerre vigyük; Tóth István
