Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

r few». jSHtts W. kedd

«. owa*

Petőfi Sándor úttőrőunokái közt

Az úttörőmozgalom megindulásának 20. évfordulója alkalmából nagyszabású fotókiállítást rendeztek a szalkszentmár- toni úttörők. A Petőfi-ház több, egymásba nyíló helyiségét betöltik a fényképek — s különös így mondani: lassan, már sárguló dokumentumok — az úttörőmozgalom helyi két évtizedéúttörőcsapat. Példamutatóak az itteni pajtások a Petőfi-hagyo- mányok ápolásában. Dicséretes igyekezettel bővítik ismereteiket a Petőfi-irodalomban, gyűjtik, kutatják az egykori eredeti tárgyemlékeket. A forradalmár költő szobájának berendezését Majsai Károly irányításával a pajtások is lelkes ügybuzgalommozgalom első időszakainak emlékei, a pionírmúlt iránt. A kiállítás egyik „szekciója” ezt a címet viseli: „Kiből mi lett?” Kik ennek a tablónak a szereplői? Mizsei Laci például, aki egyik legjobb őrsvezető volt. Kiállították az okmányt, amely „A szakma kiváló tanulója” or szágos versenyen elért sikerét

Készül a megyei könyvtár a kongresszusra

A kiállítás egyik kedves részlete a sok-sok kép és a „tábori csendélet”.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

nek történetéből. Az első igazolványok, körlevelek, nevezetesebb írások mellett a csapat- és őrsi élet ezernyi epizódját megörökített fotok százait láthatjuk.

Csapatzászlóátadás, verseny, kirándulás, tréfás tábori jelenet, kitüntetés, hancúrozás, evé- szet, vízi élet — mennyi felejthetetlen mozzanat. A róluk szóló képek előtt meghatottan áll az egykori pajtás, aki azóta családapa, anya, s kíváncsian keresi a régi gyerekarcban a mai ismerős vonásait a mostani kisdobos vagy úttörő... Rengeteg kép! De még mindig van vagy ezerötszáz felvétel, amely nyugodtan kerülhetett volna a kiállítási terem falára. Honnan ez a sok foto? Messze vidéken híres a szalkszentmártoni foto- szakkör. Hát még a rádiósoké, akik kétszer nyertek országos első helyezést, nem beszélve más ugyancsak előkelő díjról.

1961-ben — a tizenötödik évfordulón — a KISZ Központi Bizottságának vörös zászlaját érdemelte ki a szalkszentmártoni

ma! végezték. S hogy mennyire magukénak érzik művüket! Megható ellesni ilyen pillanatot. Vendégek nézelődnek a Petőfi- szobában, köztük rendszerint szemlélődik két-három úttörő is. Egyikük észrevesz valamit, körülpillant, nem figyelik-e? Akkor vigyázva előveszi zsebkendőjét, és gyorsan letöröl valami kis porosodást a régi, sötétbarna, szúette konyhaszekrényről. Abban tartotta a költő édesanyja a kenyeret is. Onnan vehette elő egyszer, amikor fia olyan kedvesen kérdezte:

„Miért aggódol, lelkem jó anyám,

Hogy kenyeretek barna, emiatt?"

Szeretik, gondozzák kis múzeumukat a szalkszentmártoni fiatalok. Van dombortérképük: merre járt Petőfi? Van „verstérkép”: hol, mikor, milyen költeményeit írta?

ötletesen fejezik ki a mostani fotókiállítás rendezésében is — megbecsülésüket az úttörőtanúsítja. Látjuk Ottrok Bélét, a „legjobb pecást”, aki — érettségi után — ipari tanuló a GELKÁ-nál. Kovács Ákos kohászmérnök lett, Miskolcon tanult. Szilágyi Ilonka már kijárta a technikumot. Pintér Bálint a szakmájában nyert okleveleit küldte el a kiállításra...

No — és a sok-sok kedves fénykép közül hiányozhat-e az, amelyet a többszörös olimpiai és világbajnok Papp Lacival való megismerkedésükről készítettek. Akkor is egyik országos versenyen jártak a szalkszentmártoni úttörők, és a Keletipályaudvaron találkoztak a kiváló sportemberrel. Közrefogták, faggatták, autogramot kértek tőle — és azóta is levelező barátságban vannak Papp Lász- lóvaL

Aki — idősebb ember létére — fiatalodni akar, utazzon el Szalkszentmártonba, s töltsön néhány derűs órát Petőfi Sándor úttörő-unokáiVal.

Tóth István

A művelődési munkában betöltött szerepük teljesebb kiaknázására való törekvés tükröződik a megyei könyvtár kongresszusi felajánlásaiban.

Az ideológiai képzés népszerűsítésére és megkönnyítésére elhatározták, hogy — elsősorban a járási könyvtárakban — kiemelten kezelik a pártoktatás anyagát és a társadalomtudományi műveket: ajánlójegyzékkel látják el, külön polcon helyezik el őket.

A IX. kongresszus kezdetéig díszes albumot állítanak össze, amely képekkel, grafikonokkal illusztrálva mutatja be az ötéves tervben elért megyei eredményeket.

A honismereti kutatás hasznos eszközeként ígérkeznek a helytörténneti naplók, amelyeket szeptember 1-től kezdenek el vezetni a főhivatású könyvtárossal rendelkező községekben.

Ebben az évben másfél százalékkal emelik a paraszt olvasók számát, és a kongresszusig 25 tsz-nek segítséget nyújtanak

A megyei könyvtár vezetősége szeretné, ha vállalásaikhoz minél több könyvtár csatlakozna.

Nem recenzenst túlzás: a könyv a maga területén egyedülálló munka. R. Palme Dutt, a neves történész, az Angol Kommunista Párt egyik vezetője nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy összefoglalja a nemzetközi szocialista és kommunista mozgalom történetét a Kommunista Kiáltványtól napjainkig. Nagyszerű vállalkozás és ahhoz méltó — megvalósítás. A szerző valóban olyan művel ajándékozta meg a munkásmozgalom történetének tanulmányozóit, s az érdeklődő nagyközönséget, amit maradandónak, s ugyanakkor úttörőnek nevezhetünk. Üttörőnek, mert egyetlen nyelven sem jelent meg e témakörből hasonló rnunlta, s maradandónak, mert a feldolgozott anyag megalapozottsága, tényszerűsége, a tudományos elemzés elmélyültsége a kézikönyvek rangjára emelik Palme Dutt művét.

A tizenöt fejezetre oszló kötet bevezetőben az internacionalizmus fogalmával, s a nemzetközi munkásmozgalom kezdeti időszakával foglalkozik, majd sorraveszi és elemzi az I, és II. Intemacionálé létrejöttét, tevékenységét, hatását a különböző országok munkásmozgalmára. A továbbiakban igen alaposan feltárja, milyen okok vezettek a munkásosztály soraiban bekövetkezett szakadáshoz, hogyan jött létre a Kommunista lnter- nacionálé, s hogyan alakult a kommunisták és a szociáldemokraták viszonya a fasizmus hatalomra jutása, a második világháború időszakában, illetve az azt követő években. Igen érdekesek és gondolatgazdagok azok a fejezetek, melyek a háború utáni években, az elmúlt húsz esztendő eseményeit ölelik fel. Dutt mértéktartóan elemzi

péklegény volt, mielőtt bevonult.

— Üzent a gyerek.

Aczél örömmel ugrott fel, aztán vissza is ült hirtelen:

— Ne mond? Neked írt, mit írt?

—' Csali lassabban. Először is nem írt, csak üzent. Másodszor nem kell úgy kiabálni. Ezek a srácok a haverjaid úgy látom.

— Nem haverok, barátok. A haver az más. Hát nem mondtam már egyszer. Torma Laci vele volt a fogdában, ez meg Csabai Feri. hiszen ismered a szakaszból, ök vitték, hozták a postát Palinak. De beszélj már.

— Szóval üzent a gyerek. Jól van, egyelőre kutya baja. Fél évet kapott és rettenetesen örül neki. Azt mondja, valóságos életbiztosítás. Tudod mennyire félt attól, hogy bevágják egy munkásszázadba.

— Az még eztán is megeshet — komorult ei megint a kevésbé derűlátó Vendel.

— Ismered a mondást: aki időt nyer, életet nyer. És neki most időt kellett nyerni először.

— Mit tudtak rábizonyítani?

— Éppen ez az, hogy semmit, az égvilágon, csak néhány meg- eondolatlan kiielentésl ami a

leromlott idegállapotának is betudható volt. Ügyes ügyvédje volt szerencsére. Igaz, a katonai tárgyalásra nem engedték be, de tudod, ismerős mindenütt akad. Sikerült az elmeorvossal beszélni. Hát így áll a dolog. Pali rendes fiú. Nem beszélt feleslegesen. Ott bent legalábbis nem. Szegény feje ha akkor meg nem zavarodik egy kis időre, talán elkerülhette volna ezt is. De azt hiszem, így is elég fegyelmezett volt. Én az ő helyében talán másként intéztem volna el azt a fickót, ha bele- döglök is.

— Akad annak ellensége nélküled is. De van még valami jó újságod számunkra?

— Egyelőre nincs. Legfeljebb az, hogy induljunk vissza a körletbe mielőbb, mert ha feltűnik az elmaradásunk, majd adnak társas összejövetelt valamennyiünknek.

Óvatosan, az árokpart oltalma mögött haladtunk a hangárokig, majd egyenként beszivárogtunk a körletbe.

Belaznai javában ordítozott:

— Hol az anyátok keserves kínjában voltatok ilyen sokáig? Azt hiszitek, hogy én vak vagyok, nem látom, hogy ellazsu- káljátok az időt? No, majd holnap a gyakorlótéren számolunk. Veled meg külön is — fordult Aczél felé —. mert folyton pártfogolod őket. Bognár honvéd — intette magához Jóskát —, felhordja a kenyéradagját a szobának. Azután kisöpröget. felmossa a folyosót és takaródéig guggoló ülésben az ágya előtt tartózkodik. Ha megmoccan, akkor száz feküdj... Azt hiszem ez mára elég is. A többire is számíthat. Mi az egy ilyen karakán fickónak? Nem igaz Csabai?

Feri káromkodott és hangosan csikorgatta a fogát tehetetlen dühében. De semmit sem tehetett Jocó érdekében legfeljebb azt, hogy megágyazott helyette és a szalonnaadagját Jóska csajkájába csempészte. Szegény gyereknek nagyon kell az a kis kalória.

Ügy jött ez a riadó, mint derült égből a villámcsapás. Még a tisztek sem tudtak semmiről. Amikor éjjel, egy óra körül megszólaltak a csengők a folyosón és lent az udvaron felhangzott a jellegzetes szaggatott kürtszó, úgy ugrottunk ki az

ágyból, mint akit kígyó mart meg.

A rajparancsnokok rohanva igyekeztek lefelé az eligazításra aztán ugyanolyan lélekszakadva adták ki a parancsot nekünk is:

— Könnyített menetöltözet, puskát vállra, sorakozó!

Az udvaron már idegesein toporogtak a szakaszparancsnokok és Kenéz főhadnagy úr Is úgy ugrált előttünk, mint az a bizonyos bolha a gatyában. A tiszthelyettesek egymástól tudakolták, hogy mi történt.

— Az isten tudja hova megyünk — tért ki a kérdések elől mindenki.Aztán töltényeket osztottak, s megkönnyebbülten lélegeztünk fel. Vaktöltények voltak. Ez azt jelenti, hogy egy kis éjszakai gyakorlatra van kilátás. Egye fene a fáradságot és kényelmetlenséget, csak lőni ne kelljen — úgy vélekedtünk mindany- nyian. Legalábbis emberre, ne- Mert az piszok dolog. De itt Üjvidéken túlságosan is frissek még az emlékek, hogy belénk ne álljon a görcs, amikor puskával sorakoztatnak bennünket. Vajon hová merre indulunk?

(Folytatása következik.)

Az intemacionálé

a nemzetközi munkásmozgalomban ma meglevő nézeteltéréseket, s ugyanakkor megmutatja, hová süllyedtek a reformista pártok, a jobboldali szociáldemokraták hogyan váltak az imperializmus kiszolgálóivá.

Az eseményszámba menő kötet megjelentetése olyan forráshoz juttatta az olvasót, amelyből a világos eligazodáshoz, korunk döntő tényezőjének, a forradalmi munkásmozgalom erejének hű megítéléséhez meríthet fontos ismereteket. (Kossuth Könyvkiadó.)

Hová. hová Jean Gabin?

A plakát Jean Gabiimet, Lili Palmerrel csalogat. A nagy művészek tisztelője habozás nélkül megveszi a jegyet, és két óra múlva fergetegesekben káromkodik, mint Gabin a filmen. Szirupos, olcsó történet az Égiháború című franneia—olasz—nyugatnémet film. A három nemzet legrosszabb művészeti hagyományainak szerencsétlen randevúja. Francia malackodás, olasz fecsegés és német laposság.

Hőse afféle csupaszív-mar- cona iszákos (Gabin), megment egy igen csinos prostituáltat az erkölcsi fertőtől, züllött barátaitól, és természetesen jóravaló férjet szerez neki egy markáns, középpri- mitív, úri paraszt személyében. Mindezt késsel, harapós kutyákkal, bunkósbottal. De lényegében pénzzel, protekcióval. Épp ezért hazug és giccses a film. A hős nem saját erejével és bátorságával óvja meg védencét az álszemérmes közvélemény és a rendőrség zaklatásaitól, hanem mert a falu leggazdagabb birtokosa, a miniszter barátja: kockázat nélkül űzheti a jótékonysági sportot. Tanulság: a társadalom gyámolai. az elesettek oszlopai a becsületes kapitalisták.

Recseg-ropog a film émelygős cukorváza Jean Gabin súlyos egyénisége alatt. Szívből örvendezünk, hogy hatvanon túl is épp olyan kőarccal, utánozhatatlan mozdulatokkal pofozkodik, mint harminc éve a Ködös utakban, de szüksége van ilyen lealacsonyító szerepekre a realista filmművészet egyik legnagyobb egyéniségének?

Ami pedig minket illet: Jó, megvettük. Bár ez lenne az egyetlen rossz film. De kinek juthatott eszébe „Korhatár nélkül megtekinthető!”-nek nyilvánítani, holott a szereplők fele prostituált vagy se- iyemfiú és annyi szaftos trágárságot mondanak, hogy tíz neorealista filmre elég lenne?

Sz. J